Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-13 / 7. szám

\ 4. oldal UJ-ZÉLAND-i KALEIDOSZKÓP k£pek a gejzírek országából AUCKLAND, Uj-Zeland — Az aucklandi Queen Street Uj- Zéland legforgalmasabb utcája. Egymást követik a választékos üzletek, áruházak, a bankok, biztosítók és utazási irodák pa­lotái. Egyperces séta és a Queen- Streetről elérjük az Albert par­kot. a szigetország egyik legna­gyobb és legszebb ligetét. Arról nevezetes, hogy fellelhető benne az ország minden virág- és fafaj­tája, s természetesen kényelmes pihenőhelyek váiják a látogatóit. Cumow, Mason és Warner kö­tetek, no meg a nálunk is nevezetes. Katherine Mansfield könyvei. Újra kiadták „Kéziá­­ról”, a világirodalom egyik leg­szebb lányalakjáról Írott könyvét is. A Franciaországban fiatalon, 1923-ban meghalt Írónővel szá­mos életrajz foglalkozik, vitáz­nak róla, hogy vajon félmaori nagyapja kapcsán maori szárma­zásúnak nevezhető-e, hiszen a legtöbb irodalomtörténet is ezen a véleményen van. Mansfield Modern iskolaépület Aucklandban. Itt helyezkedik el az aucklandi egyetem épületcsoportja is, ox­fordi stilusu kollégiumokkal. A Queen Streeten se szeri, se száma a virágboltoknak. A fő cikk azonban nem a virág, amely majdnem minden ház kertjében nő, hanem a facsemete. Az üzle­tek tulajdonosai rendszerint faiskolával is rendelkeznek, s a minták után ezekből szállítanak a vevőknek. Citromfa 2 dollár 80 cent, rózsafa-csemeték (tizenkét­­féle) összesen nyolc dollár egy „sorozat”. Sajátos színfolt a kizárólag hálózsákokat árusító sportbolt. Meglepő, de ennek az üzletnek is létjogosultsága van. Ne feledjük, hogy Uj-Zéland­­ban sok a hegy, rengeteg a bel­földi turista s az igazi sportsze­rűség megkívánja, hogy hálózsá­kokban töltsék az éjszakát a több napos kirándulásokon. Minden harmadik-negyedik házban könyvesbolt. Amerikai, európai, ausztráliai irók művei mellett természetesen az uj-zé­­landi irók, költők foglalják el a központi helyet. A magyar olva­sók előtt kevéssé ismert, de az Uj-Zélandban igen népszerű .rréBtcIs^loszaöi’fiösöjl férjének, John Middleton Mur­­rynak lélektani tanulmányai is kaphatók, ám legkelendőbbek a turizmusról szóló könyvek és az útleírások. A hálózsákhoz úgy látszik, kellő irodalmi felkészü­lés is jár... Turistautra indultam magam is, mégpedig Rotoruába. Ezt a helyet ritkán hagyja ki tengeren­túli látogató. Itt találhatók a hires uj-zélandi gejzírek, ame­lyeket egy régi terv szerint ipari célokra fognak felhasználni. A gejzír energiaforrássá válik. Emellett a gejzírek gyógyvizét sok orvos betegeinek is ajánlja, aminek az utazási irodák látják hasznát, mert naponta negyven autóbusz ontja a bel- és külföldi turistákat. Rengeteg a szállás­hely is, s mivel néni vittem ma­gammal hálózsákot, inkább az egyik motelt választottam éjjeli pihenőül. Másnap Tnarakiba vezetett utam: ott olajra bukkantak, a­­melyet a whangharei finomító dolgoz fel. Ugyanitt a szőnyeg­ipar is jelentős. (Szőnyegkészi­­tésre hazai gyapjút használnak fel, ami kivételnek számit:-ózó IsvőzasiT jloltebriot tétjét bármilyen furcsa is, de a gyapjú hazája csaknem minden kész textiliát külföldről importál.) A szigetország déli felében lát­tam a 3760 méter magas Cook hegységet, a síelők, alpinisták paradicsomát. A látnivalók kö­zül nem maradhatott ki Queens­town sem. A helybeli „Old gold" vendéglőben a múlt század végén még az aranyásók tanyáz­tak. Az akkori aranyláz szeren­cselovagjai állítólag úgy itták a pálinkát, mint a vizet és a ven­dégfogadó az állandó verekedé­sek színhelye volt, afféle vadnyu­gati képet nyújtott. Most inkább a kóla fogy, s aranyat legfeljebb az előkelő üzletutcák ékszer­boltjaiban lehet „ásni” — nem kevés pénzért. Auckland kikötőjében — hiá­ba, ez is uj-zélandi látnivaló — egy óriási gyapjuraktárhoz is elvezettek. Évi 320 ezer tonna merinógyapjut exportálnak, en­nek 20 százalékát Angliába, a többit az Egyesült Államokba, a Szovjetunióba, Belgiumba, Franciaországba és Japánba. Az átlagos husexport 700 ezer ton­na. És még néhány számadat a szigetország hétköznapjaiból: a hárommillió lakost 39 nagy alakú napilap tájékoztatja. Uj- Zélandban 2300 általános és 220 középiskola működik, valamint 450 magániskola... Az ország lélekszámához vi­szonyítva sok a sportpálya. A nemzeti sport a rugby, hetvenöt­­ezer igazolt játékos űzi. Futóik világhírűek: az olimpiákon sok­szor álltak a dobogó legmaga­sabb fokán. Minden második családnak van telefonja, minden harmadik felnőttnek autója, ami itt „tö­megközlekedési eszköz”. A la­kosság 82 százaléka villannyal, 11 százaléka gázzal főz — a távoleső farmokon a fát hasz­nálják tüzelőanyagként. Palásti László EURÓPAI ÉLETKÉPEK Kirabolják az utasokat a hires Orientexpresszen PÁRIZS — Az Orient-Ex­­pressz aranykorában is érhették meglepetések az utast. Előfor­dulhatott például, hogy meg­próbálták valami kémügybe keverni. De korunk Európájá­ban a nemzetközi gyorsvonatok ennél sokkal ténylegesebb és kel­lemetlenebb közvetlen veszé­lyekkel terhesek. Az utóbbi időben megnőtt a vasúti rablások száma. A bűnö­zők éjszakánként szállnak föl a vonatokra, és a hálókocsik uta­sai között szedik áldozataikat, rendszerint a határok közelében. Egyik legkedveltebb helyük az olaszországi Domodossola város­ka, a Simplon-alagut olaszor­szági végénél. „Domodossolát a tolvajok és a rablók főhadiszállásának tekin­tik — panaszkodott egy városi tisztviselő. — Ennek az az oka, hogy itt veszik elő az utasok útlevelüket és csomagjaikat vám­kezelésre, s ekkor rájönnek, hogy kirabolták őket.” Domodossola a Párizsból in­duló, s Lausenne, a Simplon-ala­gut. Milánó. Velence, Trieszt, Belgrád, Szófia érintésével Isz­tambulba tartó nemzetközi gyorsvonat fővonalán fekszik. A tolvajok és rablók legfőbb cél­pontja ez a nemzetközi gyors­vonat. Franciaország, Olaszország, Svájc. Ausztria és a Német Szö­vetségi Köztársaság más vonala­in is zavarják az utasok nyugalmát. Bresciában, ebben az észak-olaszországi városban a vasúti személyzet egynapos sztrájkot tartott a közelmúltban, tiltakozásul az ellen, hogy nem gondoskodnak a vonaton a személyzet biztonságáról. A rendőrség szerint a Domodosso­­la-Milánó vonal a legveszélye­­zettebb. Jean Marabini, a Le Monde cimü francia lap munkatársa le­írta egyik legutóbbi tapasztala­tát. Vonaton utazott Párizsból Dél-Olaszországba. „Az olasz kalauz tanácsolta nekünk, hogy zárjuk be éjszakára fülkénket, rejtsük el vagyontárgyainkat és az olasz határ után csak nyitott szemmel aludjunk” — irta az újságíró. Mindezek után — folytatta — „a mellettem lévő fülkében két fiatal lány gondosan bezárkózott és egy másik fülkében az apa „védelmi vonalat” szervezett családja számára: lelkileg felké­szült egy álmatlan éjszakára és több pár cipőt készített elő azért, hogy az esetleges illetéktelen be­hatolókhoz vágja őket. Felébredtem Domodossolában. Az állomás nyugodt volt, egy lelket sem láttam. Megnyugodva elmosolyodtam, és azonnal újból elaludtam. Később Bolognában ébredtem föl. Rémesen fájt a fe­jem: s teljesen üres volt a pénz­tárcám...” Marabini később rekonstruálta a helyzetet: körülbelül hajnali 4 cs 6 óra között a tolvajok beha­toltak fülkéjébe a kalauz kulcsá­nak mása segítségével és kirabol­ták öt. valamint a vonaton utazó .-1'ÍV hálókocsiutasok többségét. Az újságíró föltételezi, hogy a beha­tolók valamivel elkábitották á I dozataikat.__________ Párositás televízió segítségével KÖLN, Nyugat-Németország — Merész vállalkozásba kezdett a nyugat-német televízió kölni adója. Későbbi házasság nincs kizárva címmel uj műsort indí­tott. Olyan emberek — férfiak, nők vegyesen — jelennek meg a képernyőn, akik férjhez akarnak menni, illetve meg akarnak nő­sülni, és eddig sehogyan sem találtak párra. Most a televízió hatalmas nyilvánosságát veszik igénybe céljuk elérése érdeké­ben. Az első adásban — a Love Me Do cimü sikeres, régebbi Beat­­les-szám volt a műsor indító zenéje — három jelölt szerepelt. Angelika M., egy 28 éves kölni grafikus, Gerda E., egy ugyan­csak 28 éves, szintén kölni ta­nárnő és egy férfi, a 30 éves Eckhard D. üvegfúvó, Köln vidékéről. Vezetéknevét egyi­küknek sem kérdezték, mind a hárman tizenöt-tizenöt percig szerepeltek a képernyőn, a riporter kérdéseire válaszoltak. Magánéletükről adtak részlete­sebb felvilágosítást, lakásukról (ezt diafelvételekkel illusztrálták is), hobbijaikról, olvasmányaik­­rók, munkájuk természetéről és munkahelyükről. Végül mind­hárman részletesen leírták, ho­gyan képzelik el a nekik való partnert, illetve partnernőt, az milyen tulajdonságokkal rendel­kezzék, külseje nagyjából milyen legyen, gondolkodásmódja, ér­deklődési köre stb. A televízió két női munkatársa hosszas előkészületek után hozta be a stúdióba a három szereplőt. Először a lapok házassági apró­­hirdetéseinek feladói között pró­bálkoztak, de ott nem találtak megfelelő alanyt. Azután ötlet­szerűen szólítottak meg embere­ket üzletekben, egyetemeken, áruházakban, piacokon, és ezzel a módszerrel elég rövid idő alatt száznál több olyan emberrel is­merkedtek meg, aki azt mondta: talán igy, a tévé segítségével lehet a legjobban párra, élettárs­ra találni. Azután leszűkítették a kürt 30 jelentkezőre, ezek mind­egyikét a lakásán kereste fel a té­véstáb. közülük tizenkettőt hív­tak be a kölni tv-studióba, s vé­gül is e tizenkettőből került ki az első műsor három szereplője. A három jelentkező az adás után levelek tömegét kapta ke­resztnevére és a televízió címére. A műsort pedig, havonta egyszer sugározzák.

Next

/
Thumbnails
Contents