Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-13 / 7. szám
\ 4. oldal UJ-ZÉLAND-i KALEIDOSZKÓP k£pek a gejzírek országából AUCKLAND, Uj-Zeland — Az aucklandi Queen Street Uj- Zéland legforgalmasabb utcája. Egymást követik a választékos üzletek, áruházak, a bankok, biztosítók és utazási irodák palotái. Egyperces séta és a Queen- Streetről elérjük az Albert parkot. a szigetország egyik legnagyobb és legszebb ligetét. Arról nevezetes, hogy fellelhető benne az ország minden virág- és fafajtája, s természetesen kényelmes pihenőhelyek váiják a látogatóit. Cumow, Mason és Warner kötetek, no meg a nálunk is nevezetes. Katherine Mansfield könyvei. Újra kiadták „Kéziáról”, a világirodalom egyik legszebb lányalakjáról Írott könyvét is. A Franciaországban fiatalon, 1923-ban meghalt Írónővel számos életrajz foglalkozik, vitáznak róla, hogy vajon félmaori nagyapja kapcsán maori származásúnak nevezhető-e, hiszen a legtöbb irodalomtörténet is ezen a véleményen van. Mansfield Modern iskolaépület Aucklandban. Itt helyezkedik el az aucklandi egyetem épületcsoportja is, oxfordi stilusu kollégiumokkal. A Queen Streeten se szeri, se száma a virágboltoknak. A fő cikk azonban nem a virág, amely majdnem minden ház kertjében nő, hanem a facsemete. Az üzletek tulajdonosai rendszerint faiskolával is rendelkeznek, s a minták után ezekből szállítanak a vevőknek. Citromfa 2 dollár 80 cent, rózsafa-csemeték (tizenkétféle) összesen nyolc dollár egy „sorozat”. Sajátos színfolt a kizárólag hálózsákokat árusító sportbolt. Meglepő, de ennek az üzletnek is létjogosultsága van. Ne feledjük, hogy Uj-Zélandban sok a hegy, rengeteg a belföldi turista s az igazi sportszerűség megkívánja, hogy hálózsákokban töltsék az éjszakát a több napos kirándulásokon. Minden harmadik-negyedik házban könyvesbolt. Amerikai, európai, ausztráliai irók művei mellett természetesen az uj-zélandi irók, költők foglalják el a központi helyet. A magyar olvasók előtt kevéssé ismert, de az Uj-Zélandban igen népszerű .rréBtcIs^loszaöi’fiösöjl férjének, John Middleton Murrynak lélektani tanulmányai is kaphatók, ám legkelendőbbek a turizmusról szóló könyvek és az útleírások. A hálózsákhoz úgy látszik, kellő irodalmi felkészülés is jár... Turistautra indultam magam is, mégpedig Rotoruába. Ezt a helyet ritkán hagyja ki tengerentúli látogató. Itt találhatók a hires uj-zélandi gejzírek, amelyeket egy régi terv szerint ipari célokra fognak felhasználni. A gejzír energiaforrássá válik. Emellett a gejzírek gyógyvizét sok orvos betegeinek is ajánlja, aminek az utazási irodák látják hasznát, mert naponta negyven autóbusz ontja a bel- és külföldi turistákat. Rengeteg a szálláshely is, s mivel néni vittem magammal hálózsákot, inkább az egyik motelt választottam éjjeli pihenőül. Másnap Tnarakiba vezetett utam: ott olajra bukkantak, amelyet a whangharei finomító dolgoz fel. Ugyanitt a szőnyegipar is jelentős. (Szőnyegkészitésre hazai gyapjút használnak fel, ami kivételnek számit:-ózó IsvőzasiT jloltebriot tétjét bármilyen furcsa is, de a gyapjú hazája csaknem minden kész textiliát külföldről importál.) A szigetország déli felében láttam a 3760 méter magas Cook hegységet, a síelők, alpinisták paradicsomát. A látnivalók közül nem maradhatott ki Queenstown sem. A helybeli „Old gold" vendéglőben a múlt század végén még az aranyásók tanyáztak. Az akkori aranyláz szerencselovagjai állítólag úgy itták a pálinkát, mint a vizet és a vendégfogadó az állandó verekedések színhelye volt, afféle vadnyugati képet nyújtott. Most inkább a kóla fogy, s aranyat legfeljebb az előkelő üzletutcák ékszerboltjaiban lehet „ásni” — nem kevés pénzért. Auckland kikötőjében — hiába, ez is uj-zélandi látnivaló — egy óriási gyapjuraktárhoz is elvezettek. Évi 320 ezer tonna merinógyapjut exportálnak, ennek 20 százalékát Angliába, a többit az Egyesült Államokba, a Szovjetunióba, Belgiumba, Franciaországba és Japánba. Az átlagos husexport 700 ezer tonna. És még néhány számadat a szigetország hétköznapjaiból: a hárommillió lakost 39 nagy alakú napilap tájékoztatja. Uj- Zélandban 2300 általános és 220 középiskola működik, valamint 450 magániskola... Az ország lélekszámához viszonyítva sok a sportpálya. A nemzeti sport a rugby, hetvenötezer igazolt játékos űzi. Futóik világhírűek: az olimpiákon sokszor álltak a dobogó legmagasabb fokán. Minden második családnak van telefonja, minden harmadik felnőttnek autója, ami itt „tömegközlekedési eszköz”. A lakosság 82 százaléka villannyal, 11 százaléka gázzal főz — a távoleső farmokon a fát használják tüzelőanyagként. Palásti László EURÓPAI ÉLETKÉPEK Kirabolják az utasokat a hires Orientexpresszen PÁRIZS — Az Orient-Expressz aranykorában is érhették meglepetések az utast. Előfordulhatott például, hogy megpróbálták valami kémügybe keverni. De korunk Európájában a nemzetközi gyorsvonatok ennél sokkal ténylegesebb és kellemetlenebb közvetlen veszélyekkel terhesek. Az utóbbi időben megnőtt a vasúti rablások száma. A bűnözők éjszakánként szállnak föl a vonatokra, és a hálókocsik utasai között szedik áldozataikat, rendszerint a határok közelében. Egyik legkedveltebb helyük az olaszországi Domodossola városka, a Simplon-alagut olaszországi végénél. „Domodossolát a tolvajok és a rablók főhadiszállásának tekintik — panaszkodott egy városi tisztviselő. — Ennek az az oka, hogy itt veszik elő az utasok útlevelüket és csomagjaikat vámkezelésre, s ekkor rájönnek, hogy kirabolták őket.” Domodossola a Párizsból induló, s Lausenne, a Simplon-alagut. Milánó. Velence, Trieszt, Belgrád, Szófia érintésével Isztambulba tartó nemzetközi gyorsvonat fővonalán fekszik. A tolvajok és rablók legfőbb célpontja ez a nemzetközi gyorsvonat. Franciaország, Olaszország, Svájc. Ausztria és a Német Szövetségi Köztársaság más vonalain is zavarják az utasok nyugalmát. Bresciában, ebben az észak-olaszországi városban a vasúti személyzet egynapos sztrájkot tartott a közelmúltban, tiltakozásul az ellen, hogy nem gondoskodnak a vonaton a személyzet biztonságáról. A rendőrség szerint a Domodossola-Milánó vonal a legveszélyezettebb. Jean Marabini, a Le Monde cimü francia lap munkatársa leírta egyik legutóbbi tapasztalatát. Vonaton utazott Párizsból Dél-Olaszországba. „Az olasz kalauz tanácsolta nekünk, hogy zárjuk be éjszakára fülkénket, rejtsük el vagyontárgyainkat és az olasz határ után csak nyitott szemmel aludjunk” — irta az újságíró. Mindezek után — folytatta — „a mellettem lévő fülkében két fiatal lány gondosan bezárkózott és egy másik fülkében az apa „védelmi vonalat” szervezett családja számára: lelkileg felkészült egy álmatlan éjszakára és több pár cipőt készített elő azért, hogy az esetleges illetéktelen behatolókhoz vágja őket. Felébredtem Domodossolában. Az állomás nyugodt volt, egy lelket sem láttam. Megnyugodva elmosolyodtam, és azonnal újból elaludtam. Később Bolognában ébredtem föl. Rémesen fájt a fejem: s teljesen üres volt a pénztárcám...” Marabini később rekonstruálta a helyzetet: körülbelül hajnali 4 cs 6 óra között a tolvajok behatoltak fülkéjébe a kalauz kulcsának mása segítségével és kirabolták öt. valamint a vonaton utazó .-1'ÍV hálókocsiutasok többségét. Az újságíró föltételezi, hogy a behatolók valamivel elkábitották á I dozataikat.__________ Párositás televízió segítségével KÖLN, Nyugat-Németország — Merész vállalkozásba kezdett a nyugat-német televízió kölni adója. Későbbi házasság nincs kizárva címmel uj műsort indított. Olyan emberek — férfiak, nők vegyesen — jelennek meg a képernyőn, akik férjhez akarnak menni, illetve meg akarnak nősülni, és eddig sehogyan sem találtak párra. Most a televízió hatalmas nyilvánosságát veszik igénybe céljuk elérése érdekében. Az első adásban — a Love Me Do cimü sikeres, régebbi Beatles-szám volt a műsor indító zenéje — három jelölt szerepelt. Angelika M., egy 28 éves kölni grafikus, Gerda E., egy ugyancsak 28 éves, szintén kölni tanárnő és egy férfi, a 30 éves Eckhard D. üvegfúvó, Köln vidékéről. Vezetéknevét egyiküknek sem kérdezték, mind a hárman tizenöt-tizenöt percig szerepeltek a képernyőn, a riporter kérdéseire válaszoltak. Magánéletükről adtak részletesebb felvilágosítást, lakásukról (ezt diafelvételekkel illusztrálták is), hobbijaikról, olvasmányaikrók, munkájuk természetéről és munkahelyükről. Végül mindhárman részletesen leírták, hogyan képzelik el a nekik való partnert, illetve partnernőt, az milyen tulajdonságokkal rendelkezzék, külseje nagyjából milyen legyen, gondolkodásmódja, érdeklődési köre stb. A televízió két női munkatársa hosszas előkészületek után hozta be a stúdióba a három szereplőt. Először a lapok házassági apróhirdetéseinek feladói között próbálkoztak, de ott nem találtak megfelelő alanyt. Azután ötletszerűen szólítottak meg embereket üzletekben, egyetemeken, áruházakban, piacokon, és ezzel a módszerrel elég rövid idő alatt száznál több olyan emberrel ismerkedtek meg, aki azt mondta: talán igy, a tévé segítségével lehet a legjobban párra, élettársra találni. Azután leszűkítették a kürt 30 jelentkezőre, ezek mindegyikét a lakásán kereste fel a tévéstáb. közülük tizenkettőt hívtak be a kölni tv-studióba, s végül is e tizenkettőből került ki az első műsor három szereplője. A három jelentkező az adás után levelek tömegét kapta keresztnevére és a televízió címére. A műsort pedig, havonta egyszer sugározzák.
