Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-06 / 6. szám

17. oldal AZ ALFÖLD GYÖNGYSZEME Hajdúszoboszló hajdan és ma... HAJDUSZOBOSZLO. — Hajdu-Bihar megye — Amíg fent a szélesre nyújtózó sikságon évszázadok korbácsolták az e­­zerarcu életet, lent a föld mélyén a hajdani sós tenger eltemetett emléke birkózott önmagával. El­pusztult élőlényeinek zsiradékait a sók elszappanositották, bele­­fészkelödtek az iszapba, bitu­menné gyúródtak, és a föld he­vével szénhidrogéneket szültek. Közöttük a legderekabbá a me­tán vált. A felfelé furakodó gáz a gyűrődések gerincén, meg bol­tozataiban vizet talált, amit nagy nyomás alatt be is kebelezett. Harcolt, marakodott, tülekedett egymással a kvarc, az agyag, a homok, a mészkő meg a lignit odalent úgy, ahogyan felette marakodott az ember, ha az akkoriban még nem is tudott róla, hogy mi dúl alatta. Hogyan is tudott volna? Ki mondta volna a pusztának, hogy méhe kincsektől vemhes? Mit tudhatott arról akkor még a réz­kor embere vagy később az a néhány szláv település, amely a sikságon találta meg otthonát? Mi is csak egyről tudunk: élhe­tett közöttük egy Sobieslaw ne­vezetű már jóval a honfoglalás előtt, akitől Szoboszló a nevét kapta. Biztosan élt, mert a Váradi Regestrum már 1214-ben megemlíti Zoboszló várát. Aztán telt-mult az idő. Földes­urak neveit említi a történelem, meg azt, hogy a Huszt felől betörő tatárok 1594-ben Szo­­boszlót is felperzselték, és az első településeknek csak a nevei maradtak meg a szétkergetett hajdani lakosok ajkán. Mátyás király alatt hatalmas csordák, gulyák, nyájak, kondák legeltek a síkon. Az állathajtók, a hajdúk éjjel-nappal éberen, harcra készen, fegyveresen, el-Könyvtár a várban SIMONTORNYA, Tolna megye — Felújították, kivül-be­­lül tatarozták a simontornyai várat. A 700 éves épületben klubkönyvtárat rendeznek be földszintjén fegyverkiállítás fo­gadja a látogatókat, a pincében pedig reprezentatív vendéglőben szórakozhatnak majd a környék­re látogatók. A XIII. század má­sodik felében épített várra — Si­mon országbíró egykori lakhe­lyének felújítására — több, mint nyolcmillió forintot költöttek. Az uj idegenforgalmi látványosságot — és a község lakóinak uj mű­velődési intézményét — a tavasszal már birtokukba vehe­tik a kirándulók, illetve a könyv­tárlátogatók. keseredett kitartással őrizték és hajtották állataikat, amelyeket rabolt a török, fosztogatott a német és a mindenféle arra tekergő gaz náció. A hajdúk katonákká, harcosokká gyúród­tak, és egy részük bekényszerült a végvárakba. Ezeket szedte össze Bocskay István, aki ado­mánylevelet adott a hajdúság­nak, és 13 kapitány alá rendelve, nemessé tette a nemzetséget. ..Dat, donat, dedicat — adja, adományozza, ajándékozza”... Otthont kaptak a hajdúk, amiért ,,a hazát hűségesen szolgálni, minden vonakodás nélkül tar­tozzanak, köteleztessenek.” Innét a Kösely keleti partján letelepedett Pusztafalunak neve­zett gyökérből nőtt Szoboszló, ami ma Hajdúszoboszló, névre hallgat. De sokat is mesélhetnének a hajduszoboszlói vén kövek és öreg falak! Ha megszólalna a XV. századbeli bástyatorony vagy mellette a templomerőd fala, ha elmondaná a „hajdú­­palánk”, hogy mit látott, amikor a nők és a gyermekek mögéje menekültek, amig a férfiembe­rek a garázdákkal viaskodtak. Vagy a „huszárvár” nevű város­rész ódon omladékai, meg a „latorkert” hajdani istállóinak göröngyei, ha kinyithatnák a szájukat... Hiszen talán még emlékeznek arra az 1660 körüli szilveszteri „csergetésre”, ami­kor a pásztorvásár zaja és a félre­vert harangok kongatása szalaj­­totta meg a törököt. A török elszaladt, de a hagyomány ittmaradt, és a lármás szilveszter estében ma is él. A „Doro lármának" a 800-as évek izgalom hullámának az em­lékét is idézi a föltámadó alföldi szél. Annak, amikor Doro István majdnem felkelést szított a hajdúkerületben. Olyan nagyot, hogy azt a feudális reakciónak csak durva eszközökkel sikerült elnémítani. Utána még keserűbb lett a hajdúk szájában a kenyér, pedig — ahogy akkor mondták — nemesemberek voltak. Biztosan azok is voltak, ha egy kutyabőre volt az egész hadnak, akkor is. Szívben, lélekben azok, ha az úri világ nem is úgy értel­mezte a nemességüket, ahogyan ők. Vagy nem voltak-e azok, akik 1848-ban, élükön Harsányi Bálint huszár őrmesterrel Galí­ciából hazaszöktek édes hazájuk védelmére? Hősök voltak ők. Azok bizony. És joggal leveheti kalapját a sétáló fiirdőző Har­sányi Bálint emléktáblája előtt, amit az I. számú Általános Iskola falára helyezett az üku­nokák kegyelete. Az ember sirt. szenvedett, har­colt. dolgozott, de élt. Odalent a mélyben pedig fész­kelődön a viz, de ezt még akkor is csak a geológus tudósok sej­tették. 1924. julius 13-i számá­ban a Független Hajdúság című hetilap arról számolt be. hogy „Hajdúszoboszló város határain belül gázkutatás céljából mély­fúrások” kezdődnek. A legelső mélyfúrás dr. Pávai Vájná Ferenc bányafőtanácsos főgeo­lógus nevéhez fűződik. A 317 napig tartó munka eredménye­képpen „1925 október 26-án 1091 méter mélységből 8000 kai. földgáz tört fel, magával hozva a 73 Celzius-fokos hőmérsékletű hévizet, mely gyógyhatása révén világhírűvé tette Hajdúszobosz­lót” — idézem dr. Kun Károly és Cs. Nagy Zoltán „Hajdúszo­boszló gyógyfürdő” című köny­vének sorait. Hajdúszoboszló azóta a reumások aziluma. Vize Bodnár János professzor szerint alkalikus -jódosbrómos-konyha­­sós héviz, igen magas hőmérsék­letével a maga nemében egye­dülálló. Dalmady Zoltán balne­­ológus a szoboszlói források vizét a földből fakadó „vérsavó-nak nevezi, mert töménységében és (összetételében igen közel áll az emberi szövetnedvekhez. Mit mondjak még? Azt, hogy a klimatikus viszonyokat és a viz hatását összevetve a hajduszo­boszlói ivó-, fürdő- és kiima-, tehát komplexkura az egészsé­gesek betegségmegelőző ellenálló képességét fokozza, jó hatással van az ásványi anyagcsere zava­raira és a hormonális viszonyok­ra, idegnyugtató hatású és bizonyíthatóan gyógyítja a reu­más bántalmakat. Aki nem hiszi, olvassa el Kun főorvos és Cs. Nagy Zoltán említett köny­vét, vagy ha módja van rá, próbáljon csak egy hetet is el­tölteni Hajdúszoboszlón. A háború után, nagy változá­son ment keresztül Hajdúszo­boszló is. „1944. október 9-e után a dolgozók visszavonha­tatlanul kezükbe vették sorsuk irányítását. Megindult az újjá­építés, az uj életet teremtő munka” — iija az ismertetés. Hajdúszoboszló mezőgazdasá­gi és ipari fürdőváros. A Kossuth Termelőszövetkezet, 20 ipari vállalat, köztük a 3000 munkást foglalkoztató TIGÄZ karban­tartó vállalat biztosítja ma a haj­­duváros lakói mindennapi ke­nyerét. Gázcsövek hálózzák be a határt Debrecenig, Salgótarján­ig. Budapestig. A főutca — ma Vöröshadsereg útja — megvál­tozott. Hatalmas többemeletes paloták szegélyzik. Óvodái,' is­kolái megszaporodtak. Fürdő jellegét a modern stílusban épült kapubejáratu Városi Fürdő és a SZOT Béke Gyógyfürdő adja, ahol több tízezrek gyógyulnak és üdülnek. A gyógyfürdőkben a balneo- és fizikoterápia minden módszere megtalálható, az úszó­medencéktől a hévizes gyógyfür­dőkön át a masszázsig és a gyógytornáig. A fürdőkerületben gomba módra szaporodnak az üdülők. Az egyik szebb, mint a másik, és köztük a főutcán a bronzba öntött, lován ülő Bocskay István őrködik az ő népe felett. Egy szó. mint száz. Hajdúszo­boszló fürdőváros. Fejlődő, gya­rapodó. növekvő, szépülő fürdő­város. a magyar puszta egyik gyöngyszeme. A kemény gerincű öreg Debrecen édes öccse. A fürdőkapuk és az üdülők előtt hullámzik az este. Autók százai szundikálnak a parkolók­ban. a teraszokon cseng a pohár. A parkban csend van. Talpam alatt harsog a tisztára mosott folyami kavics. Az egyik pádon ketten ülnek. Esznek. A terpeszkedő félho­mályban nem látom, hogy tök­magot vagy szotyolát. a napra­forgó magját. Mondom: azt nem látom, de azt igen. hogy a héjat a zacskóba rakják. Nem szólják a földre. Tovább csikorgók és elgondol-* ködöm: Vajon ez a gyönyörű park, ez a csendes, tiszta környezet, ez kényszeríti fegyelemre és figye­lemre az embert? Lehet! Bár igy lenne! Ha ezt Hajdúszoboszló teszi, dicséret illeti érte. Bár mindenek megértenék. Akkor lenne ennek a jóra való nevelés­nek kamata is. Kívánjuk, hogy legyen! Viszontlátásra, kedves Hajdú­szoboszló. Dr. Buga László Veszélyben az egri barokk templom EGER. Heves megye — Évszá­zadok óta vájták a pincéket, a föld alatti folyosókat a hajdani egriek, s a könnyű szerkezetű tufa engedelmeskedett a legegy­szerűbb szerszámoknak is. így gyorsan épültek a pincék, a fo­lyosók. amelyek az idők folya­mán egyformán szolgáltak kato­nai, védelmi és raktározási cé­lokat, de nagyszerűen érlelték a bort is. A több szintes mélység­ben egymást keresztező alagutak az utóbbi időben nagy gondot okoznak Eger városának. Egy­más után omlanak be az útsza­kaszok. de veszélyezteti a pince­­rendszer az épületeket is. A feltárás már megtörtént, részle­tes dokumentációval és pontos térképpel rendelkezik a város, sőt már kormánybizottság is ala­kult. amely megfelelő anyagi fe­dezettel gondoskodik a mintegy 100 kilométer hosszúságú pince- és alagútrendszer veszélyes sza­kaszainak megerősítéséről és a lehetőség szerinti hasznosításá­ról. fenyegeti a XVIII. században épült két barokk stilusu műem­léket. A templom alatt ugyanis nagy kiterjedésű pincerendszer helyezkedik el. A cella rendszerű kiképzés arra enged következ­tetni. hogy valamikor föld alatti börtön lehetett, erre utal az is. hogy a föld alatti labirintust egy ásott kutból lehet megközeliteni. más bejárata nincs. A pincerendszer, valamint a föld alatti áradás veszélyeinek elhárítása országos gond, hiszen a becslések szerint csak az élet­veszélyes kerületek megerősíté­sére mintegy 300 millió forint kellene. Ezekben a napokban minden igyekezet arra irányul, hogy a beomlással fenyegető pincékből fokozatosan elvezes­sék a vizet, megerősítsék a fala­kat és a boltozatokat. Vaskori kemence VASZAR. Veszprém megye — A Vaszar határában levő halom­­sirmező közelében a halomsí­rokkal azonos korú — koravas-Még jóformán alig kezdték el a munkálatokat, amikor az esőzé­sek hatására nagy mennyiségű talajvíz öntötte el a peremkerü­letek alatt húzódó pincéket. A szakemberek több mint egymil­lió köbméterre becsülik a város alatt áramló vízmennyiséget, amely gyorsan kimossa a tufa kötőanyagát, s igy beomlással fenyegeti a falakat, boltozato­kat. Eddig már ötven lakásból kellett kiköltöztetni a családo­kat. s ezekben a napokban biz­tonsági okokból be kell zárni a felnémeti városrész templomát és plébániáját, mert az alattuk áramló viz a beomlás veszélyével kor végéről származó — csere­peket és agyagos, -kiégett föld­töredékeket találtak. Az átégett földtöredékekben magvak is vannak. Feltehetően a mintegy 2500 éves település tömésfalas földházakból állt. s a viszonylag vékony hulladékrétegben épen maradt egy nyolcvanszor-nvolc­­van centiméteres alapterületű és 70 centiméter magas bubus kemence, tele cserépedényekkel. A leleteket a pápai múzeumba szállították.' ________ HIRDESSEN LAPUNKBAN T i

Next

/
Thumbnails
Contents