Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-06 / 6. szám
6. oldal ORVOSSZEMMEL A "rés" az élet és a halál között I. Mindenki tudja, hogy meg fog halni. A saját halálát azonban az emberek jó része mégis valamiképpen természetellenesnek érzi, szinte hitetlenkedve áll az elkerülhetetlen vég előtt. Egv idegorvos. E.K.Ross, sok évtizedes munkássága eredményeképpen öt szakaszt állapított meg a halálba való beletörődés folyamatában. Az első: amikor a halálos beteg tudomást szerez a helyzetéről, s visszautasítja az elmúlás gondolatát (nem lehet igaz. hogy én...). A második szakaszban harag fogja el (miért éppen én?...). A következő magatartásforma az „alkudozás” (lehet, hogy halálos beteg vagyok, de...). Ezt követi a depresszió (igen, reám is sor került...) és végül a belenyugvás a megváltoztathatatlanba. Ha a beteg eljut az utolsó szakaszba, rendszerint nyugodtan néz szembe az elkerülhetetlen véggel. Rendezi az elintéznivalóit, befejezi azt — ha kielégítő fizikai és szellemi állapotban van —, amit úgy érez. hogy félbemaradt. Sok példa mutatja ezt. Még nem is olyan régen úgy vélték, hogy a halál akkor következik be. amikor a szívműködés és a légzés megszűnik (ez volt a halál megállapításának az alapja is). Az orvostudomány fejlődésével azonban kiderült, hogy ez még nem feltétlenül a vég. Az ember szervei és szövetei ugyanis a szívműködés és a légzés megszűnése után egy ideig még élnek, és a „halott” megfelelő eljárásokkal (újraélesztéssel. szaknyelven reanimációval. resszuszcitációval. életre kelthető. Ezért manapság csak t<>bb szerv — mindenekelőtt az idegrendszer — működésének a I FIX ÉLETTANA HELSINKI — Érdekes kísérletbe kezdtek a Finn Tudományos Akadémia Állat- és Növénytani Intézetének tudósai. Egy erdőrészben több száz készüléket helyeztek el. s ezeken keresztül figyelemmel kisérik, milyen intenzitással működik az itt növekvő fák biológiai apparátusa. Ugyanakkor a környezeti feltételeket is regisztrálják: mérik a levegő hőmérsékletét és páratartalmát, a napfény menynyiségét stb. Kisérietük eredményeként szeretnék létrehozni azt a modellt, amely megmutatja, mennyire függ a fák növekedése a külső feltételektől, s szeretnék meghatározni, milyen lehetőségeik vannak e folyamat befolyásolására. megszűnését tekintik a halai biztos jelének „Amennyiben szivhangok gondos vizsgálattal sem hallhatók, reflexek nem válthatók ki és légzésre utaló jelek — például a légzőnyilások elé helyezett tükör elhomályosodása stb. — nem észlelhetők, a halál bekövetkezése megállapítható. Azokban az esetekben viszont, amelyekben az egyén még csak a klinikai halál vagy másként feltételes halál (tetszhalál) állapotában van. bizonyos életműködések még tapasztalhatók, sőt kedvező körülmények között megfelelő élesztési eljárásokkal az élet meg is menthető.” Az idézetben szereplő „bizonyos életműködések” a központi idegrendszerre vonatkoznak. Ennek megfelelően a professzor a következőkkel egészíti ki a fenti meghatározást: „A biológiai halál mai tudásunk szerint az agyi központok élettani működésének végleges megszűnésekor következik be.” Kétféle halából van tehát szó. Van klinikai halál, más néven feltételes halál, tetszhalál, részleges halál, és van biológiai, azaz végleges halál. A kettő között időbeli és működésbeli „rés” van. Ez a rés az élet és a halál mezsgyéje. És bizonyos körülmények között nehéz megállapítani, mikor lépi át az ember ezt a mezsgyét. Pedig e kérdés eldöntése, a végleges halál megállapitása napjaink orvosi gyakorlatában mind fontosabbá válik. Az orvosi tevékenység célja kettős: az ember életének fenntartása és lehetőség szerinti meghosszabbítása, s az élet kellemessé (vagy legalábbis elviselhetővé tétele. (Ez utóbbi célkitűzés körébe tartozik a fájdalom csillapítása is.) Ezek a célok vezérlik az orvosok munkáját az élet és a halál mezsgyéjén is. Felveszik a harcot a kérlelhetetlen halállal, megkísérlik az emberéletét megmenteni, meghoszszabbitani. (A célkitűzés második részének a mezsgyén nincs szerepe: az öntudatlan, eszméletlen ember nem érez fájdalmat.) Az orvos azonban több kérdéssel találja szemben magát itt: — Érdemes-e küzdenie a klinikai halál után az életért, vannak-e kedvező kilátások arra. hogy vissza lehet őt hozni az életbe? — Meddig kell folytatnia az élet meghosszabbítására irányuló erőfeszítést, és mikor hagyhatja abba? — Mikor indokolt — reménytelen esetben — fenntartani a biológiai életet? Ezekre a kérdésekre nem is olyan egyszerű a válasz. Mert igaz. hogy az ember szeretne minél tovább élni. de az is igaz. hogy nem mindegy: hogyan él, és hogyan hal meg. Egy belgyógyász professzor például igy teszi fel ezt a kérdést: nem őrizhető-e meg jobban az emberi méltóság akkor, ha a htjlál békében, a hozzátartozókI kiVében következik be, mint az inljenziv ápolási egység fekvőhelyéti. miközben a haldokló valamennyi természetes és számos. erre a célra készített testnyílásán csövek és katéterek nyomulnak be. a légzést gép. a szívműködést elektromos áram tartja fenn, és a hozzátartozók messze vannak? Ám ezrével élnek ma már olyan emberek, akiket a klinikai halálból (szivmegállásból. fagyhalálból stb.) hoztak vissza! Mi adja meg tehát a választ az orvos első és második kérdésére: hogy vannak-e „kedvező kilátások" és hogy meddig kell folytatni a küzdelmet? Erre inkább válaszolhatunk kizárásos alapon, azt meghatározva, hogyimikor nincs kilátás. 1» l (Befejezés következik) T ORVOSTECHNIKA I Plasztikai műtéttel pótolják i a leoperált mellet j N£W YORK — A New York-i Memorial Hospital egyik plasztika sebésze képes pótolni azol nak a nőknek a mellét, akik rákcs daganat miatt egyik vagy más k mellüket elveszítették. Dr. Randolph H. Guthrie eddig az e múlt 18 hónap alatt 26 nőn haj tót t végre plasztikai műtétet, és e;eket mondja: „A megoperált {lök a legujjongóbb betegeim. í^kiket eddig kezeltem.” Már eddi£ is sokat kísérleteztek, hogy a leoberált emlőket műemlőkkel pótolják, de a legutóbbi időkig ezek Ja műtétek drágák, fájdalmasak, megbízhatatlanok és legtöbbször sikertelenek voltak. Azjuj műtéttel sokkal jobb eredmcnyeket lehet elérni, mint bármikor eddig, szinte csaknem minden betegnél, akik mellüket elveszítették. Különösen azoknál a nők lél eredményes ez, akiknél csak fészlegesen távolították el az emlőket. A melloperáción átesett jiők negyven százalékánál ez az eset áll fenn. mivel sok rákbetegséget időben felfedeznek, és ezáltal kevésbé radikális műtétre van szükség. Á beteg fizikai állapota azonban csupán az egyik tényezője annak, hogy ezt a műtétet el lehet-e végezni. A másik tényező a pszichológiai állapot. Némelyik nő ugyanis teljesen megnyugszik abban, hogy elveszíti a mellét, és nem kíván újabb műtétet mellének pótlására. Vannak azonban olyanok, akik azt mondják, hogy inkább meghalnak. .mintsem hogy a mellüket leoperálják. Az ilyenek esetében megváltásnak számit az, ha tudják, hogy mellük leoperálása után nemsokára újból visszanyerik régi alakjukat, és még bikiniben is strandolhatnak anélkül, hogy valaki észrevenné rajtuk a mesterségesen formált mellet. Az. operáció két részből áll. Először a mellet pótolják, három hónap múlva pedig á mellbimbókat fejlesztik ki. Az jelső műtét 40 percig tart és csak két napig kell a betegnek a kórházban maradnia. A második műtét még ennél is kevesebb időt igényel._____ BACILUSOK A TELEFONON HAMBURG — Dr. Heiss professzor, hamburgi bakteriológus már évek óta vizsgálja a telefon készülékek higiénikus állapotát. íme a professzor riasztó megállapitása: „Minden telefonon. a használóinak számától függetlenül, sőt függetlenül a beszélgetések gyakoriságától, tömegesen találhatunk mindenfajta kórokozókat.” Minden kórokozó, amely valamely helyiségben, az emberi bőrön vagy ruhákon található, tömegével letelepedhet a telefonra, és ott tovább élhet. Ebből egyértelműen következik: a fertőzési veszély nemcsak azoknál a készülékeknél áll fenn. amelyeket különböző személyek használnak. hanem saját telefonkészülékünknél is, amelyet rajtunk kivid senki más nem vesz igénybe. A legtöbb kórokozó nem a beszélőkagylón, hanem a fülhallgatón ül. Ha mértékegységként azt a szennyeződési fokot vesszük alapul, amelyet a telefonokon alapos dezinficiálás után nyolc órával találunk, akkor az átlagos fertőződés a fülhallgatón 200-500-szor. a beszélükagylón 100-400-szor a készülék fogóján S0-300-szor nagyobb. A beszélőkagylón főképpen a torokgyík, tüdőgyulladás Receptek influenzás betegeknek Az influenzás beteg étvágytalan és gyenge, még a lábadozás idején is. Ezért most „felirunk” néhány jó receptet a házi szakácskönyvbe. A lázas beteg szomjúságát jól oltja a vitaminkoktél: egy narancs levét, egy fél grapefruit és egy fél citrom levét elkeverjük Ízlés szerint egy-két kávéskanálnyi porcukorral. Cukor nélkül is fogyasztható. A bágyadt beteget élénkíti a kávé mix. Fél pint jó erős feketekávét. fél pint tejet, két tojássárgáját és két evőkanálnyi porcukrot összekeverünk. Két-három perc után pohárba töltjük. Kihűtjük, de nem jéghidegre. Akinek nincs mixgépe, habverővel is elkészítheti. Finom frissítő és táplál is a tojásos tej: egy pint tejet cukorral felforralunk, amig forr. két tojássárgáját elkeverünk két kanál hideg tejjel és hozzáadunk egy csomag vaníliás cukrot. A jól kikevert tojássárgáját, állandó kevergetés mellett, lassan hozzáöntjük a forrásban levő tejhez. Azonnal levesszük a tűzről és iivegbe vagy pohárba töltve éppen csak kihűtjük. Az különleges gyümölcssaláta is tápláló. Meghámozott narancsot, grapefruitot. banánt vékony szeletekre vágunk. Soronként lecukrozva tálba rakjuk, a tetejére egy evőkanál könnyű likőrt öntünk. Izleni fog a betegnek. Nagyon finom, s különösen a gyerekeknek Ízlik az almakrém: öt nagyobb almát megsütünk, szitán áttörünk, hozzáteszünk két evőkanál barackizt. egy tojásfehérjét. ízlés szerint porcukrot és kávéskanálnyi rumot. Addig keverjük, amig kocsonyás lesz. Piskótát adunk hozzá. Gyorsan készül és nagyon könnyű a tojáshab szuflé: négy tojás keményre vert habját óvatosan átkeveijük négy evőkanál porcukorral és egy jó evőkanálnyi barackizzel. Tűzálló tálban, előmelegített sütőben, előbb alsó, majd felső lángnál aranybarnára sütjük. Jó ét vágyat! és különböző betegségek kórokozói. a fogón cs a fülhallgatón viszont a gennybaktériumok telepednek le.
