Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-04 / 27. szám

9. oldal LELKI ZŰRZAVAR JELIGE — Kedves Mrs. Homoki, ötödik éve vágjunk Amerikában és ezt az időt szinte csak munkára szenteltük, sajnos a felesé­gemmel ezáltal a szórakozás szempontjából nem sokat törődtem, de ez közös vonás volt. Most pedig előállt azzal, hogy valakibe szerelmes, az illető viszont egy héten csak egy estét óhajtana vele eltölteni, ehhez még az én hozzájárulásomat kéri, de minek. Ugyanakkor a gyermekeink kivándorlása most van folyamatban, de jelen pillanatban még talán azt is képes feladni. Én őt szeretem és soha nem volt közöttünk semilyen nézeteltérés, de körülöttem teljes a zűrzavar és még nem tudom mitévő legyek. Ezért is kérem az Ön józan tanácsát. VÁLASZ — Ne tőlem kérjen józan tanácsot: maga legyen józan. Ha a felesége hetenként egyszer férj­pótlékot kíván és maga még ezután is azt írja, hogy szereti, akkor nem szerelmes, hanem betege a szerelemnek és az ügye orvosra tartozik. Orvosi tanácsot nem adhatok. Azonban, ha a zűrzavarában is józan akar lenni, heti egynapi engedély helyett adjon neki hetet, vagyis: le is ut, fel is ut. Gyermekei kivándorlását egymaga is ki tudja várni. Különben is mi lenne, ha a gyerekek éppen azon az idegen-szerelemre engedélyezett egy napon állítaná­nak be és megkérdeznék: hol a mama. Azt felelné rá, hogy anyukátok ma a pót-férjjel szerelmeskedik? *** VÁLASZ — Régi vita ez. A többség a maga véleményén van, de egy kisebbség azt mondja, hogy jó érzésre, jó lélekre vall, ha a férfi sir. Mások orvosi hasonlatra hivatkoznak: az úgynevezett befelé vérző sebek a legveszélyesebbek, tehát a ki nem csöppent könnyek okozzák a legnagyobb fájdalmat. A mai modern világ sztárjai a pszichológusok pedig már egész elméletet állítottak fel. Azt mondják, ha egy nő szenved vagy szomorú vagy feszült hangulatban van, önkéntelenül is a legtermészetesebb módon vezeti le érzéseit: sírni kezd. Ha kisírta magát, megkönnyeb­bül és nagyjából rendben van. A mai társadalom többsége elitéli a siró férfit. Maguk a férfiak is azt hiszik, hogy a sirás szégyenteljes, nőies dolog és a férfi aki sir, elveszti a férfiasságát. Mivel a férfiak a nők­kel ellentétben nem tudják kisrni magukat, a visz­­szafojtott szenvedély és szenvedés következménye nem egyszer szívroham, gyomorfekély vagy hasonló baj. Néha előfordul, hogy férfiak a nyilvánosság előtt mégis sirvafakadnak. Számukra azonban ez is hátrányos. A sirás megkönnyebbülésre vezet, ugyanakkor azonban megmarad bennük a szégyenér­zet amelyet utólag éreznek, hogy a nyilvánosság előtt sírtak. A pszichológusok mindenből azt a végső következtetést vonják le, hogy a társadalom ne nézze le a siró férfit: engedje sírni. Lehet, hogy igazuk van. De azt hiszem, mindenesetre soká lesz még amig ez a társadalomban általánossá válik. ÜZENETEK — 1. F.G.— A budapesti Nyugati pályaudvar vasszerkezetes csarnokát Gustave Eiffel, a párisi Eiffel-torony építőjének irodájában tervezték. — 2. Politikai jelige. — Igen. Hock János plébános és iró 1918-ban a Nemzeti Tanács elnöke lett, majd külföldre emigrált. 1933-ban önként visszatért, bíróság elé állt, büntetése egyrészét kitöltötte, a többit kegyelmi utón elengedték. válaszolta nyugodtan. „Figyeljen ide, kedves kisasszony, egy sürgős esetről van szó. Nem tudna valakit előkeriteni, aki holnap kijönne hozzánk?” „Lehetetlen” — felelte. „Miért?” „A mi szerelőink nem járnak családokhoz látogat­ni. Ellenben, ha behozza hozzánk a hűtőszekrényét, valaki megnézné.” „De hiszen ez egy hatalmas kaszni.” „Nem tesz semmit. Nos, akkor előjegyezhetem Önt csütörtökre?” Csütörtökön fogadtam egy butorszállitó kocsit és két barátom közreműködésével felraktuk rá a hűtőszekrényt. Elvittem a javítóműhelybe, ahol már legalább 30 ügyfél várakozott. „Ez az Ön első látogatása?” — érdeklődött egy fehérköpenyes hölgy. „Igen” — válaszoltam. „Nos, akkor az első látogatáskor 30 dollárt kell fizetni. Azt követően már csak 25-öt.” Egy számot adott és közölte velem, hogy majd szólitanak. Fél egykor szólítottak. Elvezettek az egyik szerelőhöz. Éppen telefonált a börze ügynökének. — „Azt az utasítást hagytam magának, hogy tízezer IBM rész­vényt vegyen nem pedig ITT-t.” Hellyel kínált, és térdet hajtott a hűtőszekrényem előtt. Pár perc elteltével igy szólt: „Buchwald ur, az Ön hűtője nagy beteg!” „Tudom. Csináljon vele valamit.” „Egyetlen szakemberünk, aki ért az ilyen tipusu gépekhez, Európába utazott el.” „Tehát nincs semmi remény?” Némán rázta a fejét. „Hamarabb kellett volna hozzánk fordulnia...” Fogtam a hűtőszekrényt hazaszállítottam. Éjjel kiosontam és agyonlőttem. A boyler mellé tettem, amely a múlt télen lehelte ki lelkét, amikor a szerelő nem jött ki. Tudom, boldogok lesznek együtt. ELJEGYZÉS UTÁN — Kedves Erzsébe, két évi ismeretség után most volt az eljegyzésem egy itteni német fiúval. A két évi ismeretség alatt igazán őszinte szeretettel voltunk egymáshoz. Nagyon sok jó tulajdonsága között azt is kedveltem benne, hogy nem olyan anyagias gondolkodású, mint a legtöbben, sok benne az idealizmus és ez vonatkozik a házasságra is. Most, hogy a két család és a barátok ünnepségével megtörtént az eljegyzés és az esküvő dátumát is megbeszéltük, elég nagynak látszó változást veszek észre nála. Már nem olyan idealista, nagyon rész­letesen beszél a lakáskérdésről, a bútorvásárlásról, számolgatja, hogy kettőnk fizetéséből mire jut majd etc. etc. Néha arra gondolok, hogy ez már nem az az ideális szerelem ami volt. Lehet? VÁLASZ — Képzelődik. A fiú gondolkodik helyesen, gondolkodása éppen a szerelmet igazolja. A szerelem nem abból áll, hogy ő magára, maga őrá bámul elragadtatással, hanem kettesben együtt a jövőbe néznek. Ez a fiú ember a talpán, jó férj lesz. Álljon most mellette, segítsen mindenben megala­pozni a jövőjüket. Ezzel is mutassa meg neki, hogy szereti. *** MRS. R.J. Kedves Erzsébet, mi a véleménye a siró férfiről. Az én családomban Magyarországon nem láttam ilyet. Már régen itt élek, családanya vagyok, két lányom közül egyik eredeti amerikai családba házasodott, az uj rokonok között két férfi is van, akit már többször láttam sírni. A múltkor az egyik egy szép televízió-drámán is könnyezett. Én az ilyen férfit anyámasszony katonájának tartom. VIDÁM SAROK HOGYAN LŐTTEM AGYON A HŰTŐSZEKRÉNYT? „Jólétünk” árnyoldala, hogy ki minél gazdagabb, annál kevésbé szeret dolgozni. Vonatkozik ez elsősorban a különböző javítókra és szerelőkre, de leginkább eréteg legelőkelőbb tagjaira — a villanyszerelőkre. Amikor a hűtőszekrényünk felmondta a szolgálatot, felhívtam a céget, de élőhang helyett csak egy magnószalagról pergett a válasz: „Itt a Grosskopf cég javító részlege. Sajnálattal közöljük, hogy alkalmazottaink ilyenkor, a hét végén már nem tartózkodnak a műhelyben. Ha bárminemű problé­mája van, úgy kérem, hagyjon szóbeli üzenetet nyom­ban azután, ahogy felhangzik a hosszú, egybehangzó szignálunk. Igyekszünk eljutni Önhöz november hó végén.” Megadtam nevem, címem és telefonszámom. Minthogy három napon át nem történt semmi, elhatároztam, hogy ismét felhívom őket. A titkárnő jelentkezett. „Elromlott a hűtőszekrényünk, tudna valakit kiküldeni, hogy megnézze? Válasz helyett kedvesen nevetni kezdett. • „Ugyan, mi olyan nevetséges ezen?” „Ilyenkor már senki nem dolgozik.” „De hiszen még csak délután két óra van.” „Na és, mindnyájan már reggel kilenckor nekilát­tak a munkának.” „Végül is még a bankok is hosszabb ideig tartanak nyitva” — ordítottam. „A bankok szakmailag nincsenek jól szervezve” — Art Buchwald ELINDULTAM Elindultam a hosszú útra, melyen nincs tilos, sem szabad, csak mentem egyedül, nem gondolva, hogy az ég több Ízre szakad, és fényesség és fényözön terjeszti csodáját végtelen, elindultam a hosszú útra, hogy elfelejtsem a bajt, mi van. Fényességbe öltöztem kéjjel, hogy az egekkel versenyezzek, s elérjek gyönyörű szivedre, melynél nincs kitartóbb és szebb, mely hű marad hozzám és kedves, csak táncol és énekel folyton, és lesz az én megmenekitőm, az Isten engem igy segít. Nem számoltam a nagy csodákat, a csodákat most már elhagyom, csalogatnak északra, délre, reám nevetnek kápráztatón. Tehát megyek, barangolok, mint a mesében a gyerek, széttárom a karom gyönyörrel, ezen a hosszú, hosszú utón. Keszthelyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents