Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-25 / 30. szám
13. oldal UTUEGYZET A SZENTFÖLDRŐL TŰZŐ NAP ALATT A GYEHENNÁBAN Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Van vagy nincs ördög, napjainkban ez a nagy kérdés, ami még mindig nagy vihart kavar Torontóban. Szinte estéről estére elmondják véleményüket erről a papok, tanárok, társadalmi vezetők, egyesületi funkcionáriusok, akiket szólásra bírnak a televízióban. A Biblia szerint — ez a papok álláspontja! — igenis van. Az emberek ki vannak téve az ördög kísértésének, aki még az Ur Jézust is megkísértette a pusztában, mikor negyven napos böjtre visszavonult. Nyáron meglátogattam a Szent- *“*• földet, Izráel akkor ünnepelte fennállásának 25 éves évfordulóját. Bebarangoltam azokat a helyeket, ahol valaha az Ur Jézus járt. így voltam Názáretben, Betlehemben, Jeruzsálemben, de láttam Haifát, Tel Avivot, s még a kis kibucokba is elmentem, hogy megcsodáljam ennek a kis népnek bámulatos élniakarását, ahogy sziszifuszi munkával termőföldekké varázsolták a kopár sivatagot. Ott voltam a jeruzsálemi felvonuláson, ahol parádéban menetelt el előttem a hadsereg, festői volt, látványos, de egyben félelmetes is. A Phantom repülőgépeken mintha megannyi fantom ült volna és letérdeltem Jeruzsálemben a Golgotán, ahol keresztrefeszitették az Ur Jézust. Nagy hatást tett rám a Siratófal, mert csak ennyi maradt meg Salamon büszke templomából, ezt hagyták meg a győztes babiloniak. És Voltam a Gyehenna völgyében, s az alább következő beszámolóm igazolja a papokat, hogy igenis léteznek ördögök, voltak, vannak és lesznek. Ezért, hát kár róluk vitatkozni. Ezt már tudjuk abból a magyar közmondásból is, amelyik igy szól: Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik. Forrón süt a nap, amikor elindulok Jeruzsálemből a Gyehenna völgyébe. Belül félek, szorongás fog el, hiszen ez a szó: Gyehenna, a poklot jelenti. Jeruzsálem alatt virul ez a völgy, amely sötét fekvésénél fogva a pokol fogalmát idézi és valóban szomorú benyomást tesz a nézőre. Az ókori zsidóság adta neki a gyehenna nevet, mégpedig azért, mert ebben a völgyben mutatták be a pogányok áldozataikat isteneiknek, s ilyen alkalmakkor a máglyán égettek el egy-egy fiúgyermeket. A pogányok is bizonyára azért „kedveskedtek” isteneiknek, hogy segítse meg őket. Évezredek óta milyen egyforma vágy, kívánság, szeretet, félelelem, reménység élt és él ma is az emberekben, lett légyenek azok magyarok vagy éljenek mondjuk Brazília őserdeiben, a megközelíthetetlen dzsungelekben. A Szentföld kivételes része a világnak, hiszen ott élt és uralkodott a zsoltárszerző nagy Dávid király és a templomot építő Salamon. Az élet hát ilyen, Jeruzsálemben Messiás kultusz, Jehova várás, ott áll az arabok szent temploma, ahol állítólag Mohamed kedvenc lován vágtatott fel az égbe. Lent, pár száz méterre pedig a torozó pogányság gyereket áldozott'kiengesztelésül a maga istenének. Ilyen közel esik egymáshoz a melység és. a magasság. Teli gonddal, tűnődéssel, a világ folyása feletti érthetetlenséggel bandukolok a tűző napon. Nem messze tőlem, fenn a magasban áll az olajfák hegye, ahol elfogták a poroszlók Jézus Krisztust. Judásra gondolok, a legelvetemültebb emberre, aki tanitványa volt az Üdvözitőnek, s akinek számtalan utódja szaladgál napjainkban. Judást a krisztusi tanoktól elhódította az ital, az akkori csapszékekben citerázó könnyű vérü nők, akik a bor mellé felkínálták a szerélem mámorát is. Ezért aztán Judás feladta a főpapoknak a Mestert, s igy vált megvetett tanítvánnyá és Judás névvel illetik azóta is azokat, akik pénzért, haszonért, előremenetelért könyörtelenül keresztülgázolnak másokon. Izráel szent földjén semmi sem csodálatos, vagy éppenséggel minden az. És minden kibogozhatatlan titok, aminek nem lehet a mélyére látni. Berzsenyit idézem önmagambahulltan: FOHÁSZKODÁS „Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér Csak titkon érző lelke óhajtva sejt — Látod világit, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet” Milyen furcsa és bolond vétek, de tudom, hogy sohasem visz elkárhozásba magam lelkiségének ez a biztató sugallata. Én már régen nem járok templomba, az Istent is már csak önmagámban istenítem. Berzseny Dániel nagyszerű költői képét itt, a Szentföldön lehet igazában megérezni, kifejező valóságának teljességében. A Gyehenna völgyében még érintetlenül állnak az apostolok, a próféták hajlékai, a szentéletu emberek innen indultak el hirdetni az Isten igéit. Térítették a népet, s a nép hálából megkövezte, feladta, hogy a poroszlók keresztrefeszitsék őket. KOSSUTH ZSUZSANNA, AMERIKÁBA Jön MEGHALNI (Folyt, a 10. oldalról) téve egy hölgy parancsolgató kedvteléseinek!” Zsuzsanna május 13-án „Honleányok, testvéreim!” kezdetű felszólításában hívta a nőket: vegyék ki részüket a rájuk váró feladatokból. A felszólításnak országszerte nagy visszhangja támadt, tömegesen jelentkeztek önkéntes ápolónők. Zsuzsanna fáradhatatlanul járta az országot, szekéren, postakocsin, forróságban, zivatarban és rövidesen jelentette, hogy már 72 kórházban ápolják a sebesült honvédeket. Osztrák sebesülteket: ugyanúgy ápoltak, mint magyarokat. Munkáját nagyban megnehezítette Görgey állandó rosszindulata, aki Zsuzsannát tisztjei előtt „Zsuzsi, a tábori dajka” gúnynéven emlegette. 1849 augusztus 13-án, a világosi fegyverletétel után, amikor Kossuth elhagyta az országot, Zsuzsannának is menekülnie kellett. De 80 éves édesanyjával, gyermekeivel nem juthatott Nagyváradnál tovább. Itt elfogták őket, az öreg Kossuthnét, három leányát és kilenc unokáját egy nyomorúságos szobába zsúfolták és állandó katonai felügyelet alatt tartották. Innen Pestre. az Újépületbe vitték őket és félév múlva került csak sor a tárgyalásra. Zsuzsanna jogászoknak is becsületére váló felkészültséggel védekezett. Mégsem védekezése mentette meg, hanem osztrák katonatisztek jártak közben érte, akiket magyar honvédkórházakban ápoltak. így szabadult ki az egész család. Rá akarták venni valamennyiüket, hogy hagyják el az országot. De Zsuzsanna nem akart menekülni. Maradt tehát, s újra megélhetést kellett teremteni. Nevelőintézetet nyitott. Tanítói működése természetesen szemet szúrt a hatóságoknak, ki akarták utasítani Pestről, mert nem volt pesti illetőségű. Ö azonban kijelentette, hogy nem megy. Gyermekei pesti illetőségűek, azokkal kell maradnia, s csak a fegyveres érőnek engedelmeskedik. Azt Haynau nem vállalta, de 1851-ben megtiltotta, hogy tanulókat szállásán kosztosként tartson. Ebben a völgyben emelt emléket Dávid király kiátkozott fiának, absolonnak. Ennek is ismerős a története. Absolon fellázadt az apja ellen mire Dávid kitagadta. Absolon sereget gyűjtött, de leverték, s ő maga menekülés közben hosszú hajával fennakadt az egyik fa ágán. Itt érte utói Dávid fővezére Joab, aki lándzsájával agyonszurta. Dávid halállal büntette hadvezérét, amiért nem élve, hanem halva hozta el a fiát, Absolonnakpedig emléket állított itt, a Gyehenna völgyében. Az orthodox zsidók, ha erre visz az ütjük, kis kavicsot keresnek, s odahajitják az emlékműre. Azt azért teszik, mert az a fiú, aki az apjának ellenszegül, azt meg kell kövezni. Istenem, Istenem, ha ezt a régi szokást átvennék manapság a gyakorlatba, jó egypár fiatal jutna a megkövezés sorsára. És amiről még Írni akarok, az a temető. A domb tetején áll Izráel legrégibb sirkertje. Kopár és kietlen, az intézményes munka sohasem pótolja a szivet. A gyász mélységét és a szeretetet. Erről a temetőről az a legendájává, hogy amikor a Messiás lejön a földre, itt fújja meg először a sófárt, itt támadnak fel legelőbb a halottak. Ez a tudat akkor régen könnyebbé tette a haláltusát, némelyiknek talán még mosoly is szelídült az arcára. A sirokról már jócskán leszedték az arab tisztek a kegyelet jelképeit, a sírköveket, amelyeket beépítettek a házukba falnak, vagy lépcsőt csináltak belőlük.. Náluk igy szolgálja a kegyelet az életet. Nem irigylem azoknak az álmait, akik sírkövekből akaiják megépíteni maguknak az otthont és a családi tűzhely tartósságát. Kossuth gyermekeit végre kiengedték az országból, és nemsokára kezdetét vette a Figyelmessy és Makk féle összeesküvés, amelynek szellemi irányitója Zsuzsanna volt. Érezte, hogy ez élete legnagyobb feladata. A rendőrség, amely állandóan figyelte minden lépését, 1851-ben letartóztatta Zsuzsannát, nővérét és az összeesküvés sok résztvevőjét. Lappangó tüdőbaja kiújult a börtönben, az ügyeletes őr gyakran találta eszméletlenül a hideg kőpadlón. Zsuzsanna még a börtönből is ki tudott csempészni levelet és ezzel az összeesküvés sok résztvevőjének életét mentette meg. Legnagyobb fájdalma az volt, hogy Kossuth őt tette felelőssé az összeesküvés kudarcáért. Az osztrák kormány tudta, hogy bármi történjék Kossuth családjával, külföldön kinos feltűnést kelt. így -a nagybeteg Zsuzsannát szabadon bocsátották, azzal a feltétellel, hogy azonnal el kel hagynia családjával együtt nemcsak Magyarországot, Európát is. 1852-ben Zsuzsanna tizenharmadmagával útnak indult. Első állomásuk Brüsszel volt, ahol kiderült, hogy özvegy Kossuthné nem birná el a hosszú tengeri utat. A belga hatóságok nem akarták vállalni az emigráns családot, Zsuzsanna igy a királynéhoz fordult, annak közbenjárására maradhattak belga földön. Újra kenyeret kellett keresnie, maga és családja részére. Kitanulta a csipkeverést és csekély pénzéből műhelyt nyitott. Kosszuthné minden reménye az volt, hogy találkozhatnak Kossuthtal és a testvérek élőszóban beszélhetnek a sikertelen összeesküvésről. De a hatóságok nem engedték a „nagy rebellist” belga földre lépni. Zsuzsannának édesanyja halála után el kellett hagynia Belgiumot. 1853 tavaszán átjahózott egész családjával Amerikába. Sokan akartak segíteni, pénzt ajánlottak fel számukra. Zsuzsanna azonban csak egyet kért: hogy dolgozhasson. Egy társsal csipkeverő műhelyt nyitott, antély hamarosan fellendült. Megszállottan dolgozott, érezte, nem sok ideje van már hátra: a műhelyt szerette volna örökségül hagyni lányéira. A börtönben szerzett betegsége kiújult, egyre gyakoribbak voltak a tüdővérzések, és 120 esztendővel ezelőtt, 1854 júniusában, alig egy évvel azután, hogy amerikai földre lépett, csendesen elhunyt. Kertész Erzsébet
