Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-18 / 29. szám
11. oldal ^ rwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww Pl HOMOKI ERZSÉBET j LELKI KLINIKÁJA I KÉRDÉS JÉLIGE — Kedves Miss Homoki, olvastam, hogy a német diáklányok többsége egy körkérdésre azt felelte, hogy a szerelem nem fontos dolog. Nem csodálkozok ezen, mert én Amerikában élek és az amerikai lányok is igy beszélnek. Nekem azonban más a véleményem a szerelemről és annyira érdekel, hogy ezúttal még azt is megkérdezem, létezik-e a világon örök szerelem? VÁLASZ — Serintem van. De előbb többet ki kell próbálni belőle. A.K. — Kedves Miss Homoki, 57-ben állapotosán egyedül jöttem ki, a férjem a forradalomban meghalt. Özvegy vagyok, a fiam aki 17 éves, már kint született, nagyon jó tanuló, szorgalmas. Egyedül felneveltem. Éjjel-nappal dolgoztam nehéz munkán, de szép pénzt kerestem. Évekig még moziban sem voltam. A sokévi munkában megbetegedtem, munkába menni nem tudok, jelenleg, mint magányos nő gyerekkel segélyt kapok, nem sok, de azt is megköszönöm. Tavaly megismerkedtem egy férfivel. Azt mondta, hogy senkije sincs. Basementben lakott, voltam nála többször hétvégen, vittem neki kölcsönbe könyvet, szőnyeget, függönyt, stb., takaritottam, főztem, mostam rá. Kérdeztem a fiamat, mit szól hozzá. Azt felelte, ha kedveled csak meiyj, éppen eleget dolgoztál és ültél otthon. Egyszer elvittem haza, hogy a fiam is megismerje. Mikor elment, a Hu azt mondta: ez az ember alattomos, hízelgő. Többé nem szólt róla. Aztán én is lassan rájöttem, hogy kicsoda. Többet volt az utcán, mint a munkahelyén. Az is kiderült, hogy részeges, goromba. Aztán megtudtam, hogy felesége és 4 gyereke van, otthagyta őket. Felhívtam a feleségét telefonon és elmondtam neki a dolgot, a válasza az volt, hogy minden részvéte az enyém. Szakítottam vele. Akkor folyton jött vagy hivott telefonon, hogy ha nem békülök, akkor öngyilkos lesz. Kértem, adja vissza a holmit, amit kölcsönadtam, de nem adja. Úgy állt bosszút rajtam, hogy feljelentett a segély miatt azzal a hazugsággal, hogy vele élek, pedig csak az történt, hogy hétvégeken voltam nála, de nem igaz, hogy összeköltöztünk. Én a fiammal laktam. A fiamnak nem merek szólni, mert ő az első perctől nem birta elviselni és ha megtudja mi történt, nem tudom mit csinálna. VÁLASZ — Megrövidítve, sok részlet elhagyásával közölt leveléből Ítélve a fia nem csak jó tanuló és szorgalmas, az anyja iránt belátással lévő fiú, hanem nagyon jó emberismerő is. Elsőre felismerte az udvarlóban a szélhámost. Minél sügősebben mondjon el neki mindent. Szerintem majd ő megkeresi az illetőt és tárgyal vele mindenről, az egész ügy rendezéséről. Ne féljen. Az ilyenfajta szédelgők csak nőkkel mernek gorombáskodni. A fiától inkább megijed. A segély ügyében nem tudok konkrét tanácsot adni, mert ez jogi kérdés. Ha lehet, ügyvédtől kérjen tanácsot. De legalább a fia menjen magával abba a segély-hivatalba. FELESÉG — Kedves Homoki Erzsébet, nagyon kevés ezen a környéken a magyar, alig egy-két asszonyt ismerek, sehová nem jártam, 8 évi házasságom alatt a férjem volt mindenem és természetesen a kisfiam. Állandó olvasója vagyok a lapjuknak, a kisfiámat is tanítom belőle magyarra, ezért is jó, hogy van ez az újság. Én nagyon szeretem olvasni a Lelki Klinikát, látni belőle, hogy milyen sok szép, sok különös és sok rossz van a világon. Nekem eddig jó volt, nem panaszkodhattam és éppen ezért emlékszem rá, hogy egyszer régebben egy szegény asszony hasonlóban kért tanácsot, ami most történt velem, csak még nem emlékszem biztosan, hogy mit tanácsolt neki. Velem az történt, hogy egy semmiségen vitatkoztunk a férjemmel és ő úgy viselkedett, hogy olyat még nem láttam, olyan durva szavakat használt ellenem, hogy most már nem szeretem, gyűlölőn őt, aki ilyeneket mond a feleségének. Ö térden kért és könyörög, hogy bocsássák meg, nekem azonban nem kell, nem állok szóba vele és csak azért nem kérek válást, hogy a gyerek ne nőjjön fel apa nélkül. Hogyan éljek ezentúl ebben a házban, ebben a házasságban, ahol gyűlölöm a másikat? VÁLASZ — Megértem az elkeseredését, ellenben annyit mondhatok, hogy egyetlen még nagyon súlyos sértés miatt sem lehet meggyűlölni azt az embert akit szerettünk, akivel szeretetből kötöttük össze az életünket. Vita közben, különösen ideges, ingerlékeny ember, férfi vagy nő szájából gyorsan elhangozhatnak sértő, néha gonosz szavak is, de ezek nem lehetnek elég erősek ahhoz, hogy felborítsák az életünket. Azt is meg kell mondanom, hogy bár jogosan fáj a sértés, mégis bizonyos fokban fegyelmezetlen gondolkozásra, kemény szívre vall az, ahogyan elbírálja ezt a problémát, gyűlöletről beszél és nem enyhül a könyörgésre. Lágyitsa meg a szivét, nevelje magát őszinte megbocsátásra és arra, hogy őszintén feledni tudjon, mert enélkül nincs házasélet. Hogyan éljen ezentúl? Ne várja amíg a férje ismét bocsánatért fog rimánkodni. Mikor elolvasta a válaszomat, tegye le a kezéből az újságot és kezdjen beszélgetni a férjével valami témáról, legjobb a gyerekről és ha ő megint szóbahozza a dolgot, röviden csak mondja azt, már vége, elfelejtettük, ne elevenítsd fel ezt a rossz emléket. NEM ÖNTÖZIK A FIATAL FÁKAT — Jól van, blöki, ne mondják, hogy nem locsolja a kutya se! A TITKOS ÜT Hogyha most elindulok, aztán balra fordulok, egy kis útig, titkos útig lábujjhegyen eljutok. Egyik oldalt házak háta, fal a másik oldalon, és a lombok zöld szakálla átömlik a kőfalon. Nem jár erre senki, senki, csak talán a Nem-tudom-ki, az is akkor, hogyha kell, kézenfogva Senkivel. Messze innen utcalárma, messze dong a kisvasút, igy bújik a — pszt, pszt! igy lapul a — pszt, pszt! titkos u,‘ Nemes Nagy Ágnes SZILÁNKOK Egy kissé kapatos férfi kilép a vendéglőből, és igy szól az ajtóban álló, csillogó aranysujtással ékesített egyenruhát viselő emberhez: — Hívjon taxit, de hamar! — Ide hallgasson, én tengernagy vagyok, nem portás. — Akkor hívjon egy hajót! *** — Mi van a futballcsapatotokkal? — kérdi a skót a barátjától. — Föloszlattuk. De hát miért? Elvesztettétek a bizalmatokat a csapat iránt? — Azt nem. Csak a labdát. *** — Tegnap nem mindennapi esküvőn vettem részt. Amint a menyasszony kimondta a boldogító igent, a házasságkötő termből rendőr vezette ki. — Nagy botrány lehetett. Mit szólt hozzá a közönség? — Semmit. A rendőr volt a félj. Fejetlen halott a volánnál (Folyt, a 8. oldalról) jeleket festettek. A leggyakrabban: fordított háromszöget. A rendőrök nem értették, mit jelenthet. A Highgate London legrégibb temetője. Viktoriánus hölgyek és urak között ott alussza örök álmát Kari Marx. Ha Sherlock Holmes még mindig a Bakerstreeten lakna, akkor a londoni rendőrfőnök, szégyenkezve bár, de kikérte volna tanácsát. Holmes meg is mondta volna, hogy a fordított háromszög a nekromancy-nak, a fekete mágiának, a holtakkal való kommunikálásnak titkos jele. És akkor a Highgatetemetőben történteket talán összefüggésbe hozták volna David Robert Farrant személyével és Martine de Sacyval. Holmes azonban már nem lakik a Bakerstreeten. így tahát a rendőrség nem jutott nyomra. Az idei január egyik éjszakáján azonban történt valami, ami lendületet adott a nyomozásnak. Egy fiatal mérnök vendégségbe ment a Langbourne Avenue egyik házába, autóját a szomszédos Highgate-temető oldalkapuja előtt parkolta. Amikor jóval éjfél után, derűs hangulatban távozott a partyról és kocsijához közelitett, megrökönyödve észlelte, hogy valaki ül a volán mögött. Valaki? Vagy valami? Kinyitotta a kocsi ajtaját és behajolt. Helló... — kezdte. Szeme kerekretágult. Lélegzete elakadt. Kocsija volánja mögött egy fejetlen hulla ült. A mérnök felorditott és rohanni kezdett. Valószínű, hogy megjavította a fennálló világrekordot. Kár, hogy senki sem mérte az idejét. A mérnök hátborzongató kalandját aztán házkutatás követte Farrantnak a temetővel szomszédos lakásában. Fekete lepellel borított házioltár, gyertyatartók. fényképek éji táncokról a sírok között, Miss de Saey ruhátlanul a katakombákban, nyitott koporsók között, ajkán különös mosollyal. A holttestet, mint kiderült Farrant a Puzzey-család sírboltjából rabolta, hazafelé igyekezett vele, amikor rendőrt látott közelíteni és gyorsan beültette a mérnök kocsijába. Az esküdtek napok óta dermedten figyelik a londoni ördögűzők bűnperének hátborzongató anyagát. Farrant nem mutat megbánást. Szánakozón mosolyog. — Ah — mondja — mit is tudnak maguk arról, hogy mi van — túl életen és halálon! Vándor Péter
