Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-28 / 48. szám
tt. »kW MAGYAR HÍRADÓ IGAZ TÖRTÉNETEK, KALANDOS HISTÓRIÁK SZERENCSELOVAGOK SZERENCSELOVAGOK Kétségtelen, hogy nem volt igazán nagy panamista, csak amolyan, a két világháború közötti Magyarországon szokvány sikkasztó dr. Zavaros Aladár székesfehérvári polgármester. S hogy a “Zavaros-panamák”olyan nagy hirnévre tettek szert az országban, az a többi között a sikkasztó polgármester ur nevének köszönhető. Zavaros zavaros ügyei könnyen megmaradtak az újságolvasók fejében. Egyébként pedig dr. Zavaros Aaladár sok tízezer pengőt sikkasztott, mert nem ment a lapja. S a polgármester ur szenvedélyes kártyás volt, a fehérvári úri kaszinó törzsvendége. Zavaros elkártyázta a Prohászka Ottokár emlékműre összegyűjtött pénzt éppúgy, mint a nagy dérrel-durral beharangozott Szent Imre ünnepségekre előirányzott pénzösszegek nagy részét is. A székesfehérvári urak huszonegyeztek, és dr. Zavarosnak rendszerint nem ment a lapja. Ohne ászra rendszeresen királyt húzott. Volt éjszaka, amikor több mint húszezer pengőt vesztett. S az évekig tartó rossz lap járás nyomán 1930-ban kitört a botrány. Zavarost leleplezték és letartóztatták. A bíróság előtt azzal mentegette magát, hogy nem tudott ellenállni kártyaszenvedélyének... Finom kis vadászegylei A húszas-harmincas években tucatjával működtek, nyíltan és titokban, a különböző kártya- és rulettklubok. A szerencsejátékokat a törvény üldözte ugyan, de-az akkori rendőrség csaknem tehetetlenül állt szemben a problémával. A rengeteg kétes egzisztencia, csirkefogók szervezték a hazárdjátékokat, amelyeken soha nem nyerhetett a játékos, mindig csak a rulettklub fenntartója. A klubokat rendszerint a testnevelés, vagy a művészet támogatásának ürügyével alapították. Ilyen címen aztán helyiséget béreltek, ahol folyt a hazárdjáték. Az úgy nevezett Magyar Vadász és Lövész Klub például 1925 januárjában alakult, és március végén már kitört a botrány. A klubot alakitó Dőry Elek egy vendéglőssel, dr. Bekény Gáborral társult. Helyiséget béreltek, amelyért havi 105 millió koronát kellett fizetni. A két “vállalkozónak” pénze nem volt, de az alkalmazottak hajlandók voltak úgynevezett óvadékot fizetni. A tőlük összeszedett 350 millió koronából kifizették a lakbért, 120 millióért bútort vettek és arra számítottak, hogy a pinkapénzből majd fedezik a kiadásokat. A bakkarat-asztalnál és a chemin de fér partikban azonban csak kispénzű emberek vettek részt. Ráadásul Dőry maga is kártyázott, és amit nyert volna a kártyaklubon, azt elvesztette a kártyaasztalnál. így került az ügy sikkasztás miatt a rendőrség elé, mert Dőry felelte az alkalmazottak óvadékát. Alig csitultak el ennek az ügynek a hullámai, máris egy másik, még izgalmasabb ügy vonta magára a közvélemény figyelmét. Lelepleztek egy titkos rulettklubot — ez a szerencsejáték tilos volt Magyarországon — a Belvárosban, a Váci utca 68. számú házban. Itt előkelő emberek délután 3-tól éjfél után 3 óráig szünet nélkül játszottak. A ház, amelyben a titkos rulettklubot berendezték, egy báxó tulajdona volt. Vastag tölgyfakapuját állandóan zárva tartották, ablakait pedig állandóan lefüggönyözve. A késő délutáni óráktól kezdve aztán sűrűn nyílt a tölgyfakapu. Előbb azonban egy keskeny kémlelőnyiláson keresztül valaki mindig tüzetesen szemügyre vette a jövevényeket. Egy livrés inas nyitott ajtót, ha eléggé bizalomgerjesztő volt a látogató, és felvezette a kártyaszobába, az első emeletre. Ott állt, egy teremnek is beillő szoba közepén, a nagy rulettasztal, amelyet külföldről csempésztettek be, és amely százmillióba került. Zsetonokkal játszottak, mint a nagy játékkaszinókban. Monte-Carlóban, vagy Las Vegasban. A házigazda gondoskodott arról, hogy a pénz bői zseton, a zsetonokból pedig ismét pénz legyen. Monte-Carlóból hozatták A rulettgépet egy volt százados kezelte, és a játékszobában meglehetősen érdekes közönség szokott megfordulni. A Pesti Hírlap szerint: “Magas rangú katonatisztek mellett a polgári társadalom legkülönbözőbb rétegei is képviselve vannak. Egy alezredes játszik a legszorgalmasabban, minden tétje 130 ezer korona. Ugyanis, mint beszélik, a tisztiszolgájával maga után hozatott több nagy tablót, amely Monte-Carlóból származik és valami játéktanár közölt azon hasznos útbaigazításokat a rulettjátékos számára is. A monte-carlói tablók szép eredményt is hoztak, az alezredes ur egymás után nyerte meg tétjeit. Itt volt a játékosok között egy magas, sovány fiatalember, aki a pesti kártyaklubnak ismert tagja, egy Ízben milliárdos vesztesége volt és rövid időre elhagyta Pestet. Egy villát, egy gyárat már otthagyott a rulettasztalon. A játékosok társaságában megfelelő számban vannak képviselve a hölgyjátékosok. ők a legizgatottabbak és a legvakmerőbb játékosok ... A vendégeket a rulettházba csak úgy engedték be, ha közöttük olyan valaki volt, akit a társasághoz tartozók ismertek. Ezek az állandó ‘ismerősök’ pedig nem voltak mások, mint akik hivatásszerűen foglalkoztak azzal, hogy a rulettbank számára újabb és újabb játékosokat szerezzenek.” Amikor a rendőrség rajtaütött a rulettklubon, fegyvert fogtak a játékosokra. Összesen 14 millió koronát foglalt le a rendőrség, a rulettasztalt pedig elkobozták. Nemsokára azonban újabb titkos rulettklub alakult, mégpedig a József körút 2- ben, egy fogorvos lakásán. A tulajdonosok szinte teljesen nyíltan hirdették vállalkozásukat. A lapokban hirdetéseket adtak fel: “Társasösszejövetelre szívesen látom délután 5—2-ig. Tisztelettel Vojnits József, József körút 2. I. em. I.” Itt tulajdonképpen este kilenckor kezdődött a játék. Az egykori tudósítás szerint: “A dohányzószobán túl nagy négyszögletes szobában áll a hatalmas, masszív rulettasztal. Gyönyörű bútordarab. Posztóval fedett tetején, fehér festékkel megrajzolták a rulett számrendszerét. Az asztal közepén kivájt körben, mint egy ágyban, fekszik a rulettgép, hatalmas fekete csontpart, sárga csontfogakkal. E pillanatban áll a gép, a nikkelfogantyu tetején pihen az elefántcsontgolyó. Ebben a szobában is sokan vannak, ugyancsak férfiak, ámbár egy szép, szőke asszony is áll az ablak mellett. Meleg van. Halk duruzsolás, még nem kezdődött a játék. Mindenki a rulettről beszél. Egy magas, arisztokratikusan karcsú, elegáns fiatalember hangját hallani leggyakrabban. Vojnits József ez. akiről már írtak a lapok a Váci utcai rulett-klub felrobbantásával kapcsolatban. Vojnits meséli hallgatóinak, hogy tegnap milyen ‘szép’ játék volt. Egy ur tizenhét millió nyereséggel ment haza ... A rulett termén túl egy kisebb szoba nyílik, fehér asztalok vannak benne. Olyan a képe ennek a szobának, mintha egy intim, előkelő kis vendéglő lenne. Az asztalokon abrosz, palackok, tányérok, oldalt pedig egy vendéglői stelázsi húzódik. Itt is vannak páran. Egy kissé molett, szőke asszony és pár ur várja a játék kezdetét. Közben állandóan csöngetnek, újabb vendégek érkeznek, gyorsan egybegyül a társaság. Itt sem kell senkinek bemutatkozni, a játékosok egymás mellé állnak, beszélgetnek, valaki magyarázza a rulett technikáját. Vojnits jókedvűen, mosolygósán jár a vendégek között, mig titkára, egy huszonhárom-huszonnégy esztendősnek látszó fiatalember, a csöngetésekre ki-kiugrik az előszobába”. (Folytatjuk)
