Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-21 / 47. szám

I 4. oldal STOCKHOLMI RIPORT Békés ország békés fővárosa STOCKHOLM - Tényleg annyira gazdagok? Milyenek a svéd emberek? Valóban olyan gyönyörű Stockholmban? Svédország ma a világ első öt állama között van, ha az egy főre jutó évi jövedelem alapján rang­soroljuk. Nehézipara pedig ter­mékeinek több, mint egynegyed részét exportálja — elsősorban kohászati termékeket, fém-, fa és papíripari berendezéseket. Mi másnak tulajdoníthatnánk ezt a gazdasági eredményt, mint a szorgalomnak, annak, hogy a svédek tudnak és szeretnek dolgozni? Azonban nem éltek mindig ilyen jól, alig több, mint ötven évvel ezelőtt a lakosság egyötöde kivándorolt. Legtöbben az Egyesült Államokban leltek munkát és az otthonitól nem sokkal jobb életet. Ekkor, ebben az időben kezdett föllendülni a svéd gazdaság. Csakhogy ehhez még kellett egy döntő tényező, a béke. Svéd­ország a XVIII. század óta nem viselt háborút, Stockholmot pedig idegen hatalom katonái csupán egyetlen egyszer, 1520- ban foglalták el. De nem érte el Svédországot a legújabb kori történelem két világégése, az első és a második világháború sem. Ma jól élnek. Ott tartanak, ahol még nagyon sok állam tarthatna, ha az emberiség nagyobb része is elkerüli a poklokat. A Stockholmról szóló első írásos emlékek 1252-ből szár­maznak. A csaknem másfél mil­liós metropolis őse erődítmény volt. A vikingek elsősorban katonai szempontok miatt dön­töttek a sziklás sziget mellett, amelyet az évszázadok során egyre inkább kinőtt a város. Stockholm 1523 óta az ország politikai, közigazgatási és kul­turális központja. Ma Stock­holm hét nagyobb szigeten terül el és talán ez a természeti adottság kínálta a lehetőséget arra. hogy a világ minden részén úgy emlegessék, mint Észak Velencéjét. Stockholm gondo­zott. tiszta, gyönyörű fekvésű város, és sokkal csendesebb, nyugodtabb, mint legtöbb met­ropolis. Ennek ellenére mégsincs a svéd fővárosnak igazán hangu­lata. Olyan ez a város, mintha egy csodálatos tehetségű művész gyönyörű szobrot készítene, de jégből. Hiányzik az ilyen remek­műből a bronz drámaiságot su­gárzó színe és a márvány hideg­ségében is érezhető liraisága. Stockholm mégis elbűvöl min­denkit. Fekvésével, műemlékei­vel. parkjaival, gyönyörű sugár­utjaival. Rám építészete és vá­rosrendezésének előrelátása tette a legnagyobb hatást. Talán sehol a világon nem olyan harmoniku­san egységesek a XVIII. századi házak a mai üvegpalotákkal, mint itt. Miért? Mert az utóbbi hagyja élni, lélegezni a mellette lévő épületet. Talán meglepően hangzik, de sehol a világon nem látni annyi hosszú hajú, koszos, gondozat­lan fiút és förtelmesen elnyűtt szerelésben járkáló lányt — nemcsak a ruhájuk elnyűtt —, mint Stockholmban. De, ami a legmegdöbbentőbb, hogy a leg­koszosabbak luxusautókon szá­guldoznak. A luxuskocsin járó hippik, megtudják venni a mindennapi betevő kábítószert, a szenvedés szegényebb rabjai viszont egyetlen koronáért képe­sek leütni a járókelőt. Ezt látva azonban mégsem lehet és mégsem szabad azt mondani, hogy ilyen a svéd ifjú­ság. Szerencsére nem ilyen... Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy tavaly a választá­sok napjaiban is Stockholmban tartózkodtam. Az utcán minde­nütt transzparensek, felhívások, üvöltő hangszórók, egyszóval a különböző pártok felvonultatták a korteshadjárat minden eszkö­zét. Egyetlen kivétel volt, a Svéd Baloldali Párt — a kommunis­ták tömegszervezete. Fiatal tag­jai itt-ott politikai dalokat énekeltek, máshol a párt céljait ismertető programfüzeteket osz­togattak. Svédország királyság, ahol azonban a királynak csak formális politikai hatalma van. A valódi hatalom a parlament, a kormány, illetve a miniszterel­nök, Olef Palme kezében van. Palme a Szociáldemokrata Mun­káspárt vezéralakja és nevéhez nagyon sok — nagypolgári családból származó politikusról van szó — váratlan szociális intézkedés fűződik. Az elmúlt években több állami vállalatot hoztak létre, de ezek az összes üzemeknek csupán öt százalékát Bialystok, Lengyelország teszik ki, a svéd ipar 95 százalékban a nagytőkések ke­zében van. A szeptemberi választásokon a jövő képe is kirajzolódott. A polgári pártokkal szemben a szociáldemokraták csupán úgy maradhattak kormányon, hogy a kommunisták mandátumait is hozzászámoltatták Palméék sza­vazataihoz. Ez ékesen bizonyít­ja, hogy az évről évre erősödő baloldali párt egyre fontosabb tényezője a svéd politikai élet­nek. olyan, mint akárhol: föld és ipar egyre többet termel — folyton épül, mégis kevés még a lakás — és ha nem tanulhat otthon, távoli nagyvárosokba vándorol a fiatal­ság. De láttunk a Mazuri-tavak­­nál mesevilágot is. örák hosszat hajókáztunk esőtől hólyagosra vert, vagy nap­fénytől ezüstös vizeken, órákat vonatoztunk két kocsiból álló, keskenyvágányon futó vonaton ember-alig-járta erdőben. Nem rozséból, hanem méteres hasáb­fákból raktak nekünk pásztor­­tiizet és azt egy szál gyufával meggyujtott gyantás forgács lob­­bantotta égigérő lángra. Az is illatos, mikor a karácsonyfa tűit a kályhába dobjuk, de micsoda illatfelhőt ad a hasábszámba pattogó fenyőfa! Kérdeztem, mit jelent a megye, a vajdaság neve: Bialystok? Azt jelenti — mondta a kicsi erdő­­mémöknő és kereste a német szót olyan arccal, mintha valami nagyon-nagyon finom ételét ke­resné —, hogy Fehérdomb. Fehér halom. Nálunk mindent elborít a tavakról felszálló fehérség... Értettem is, nem is. De egy másik, igazi őserdőben, ebben a tejfehér, alacsonyan elterülő ködben zakatolt nyitott, faszál­­litásra való vonatunk. Abban a csodálatos őserdőben, melyben ezeréves tölgyfák és ötven méter magas vörösfenyők állnak. Ahol huszonhat kilométer hosszú rezervátumban kétszáznyolcvan bölény él a maga kedvére szaba­don. A rezervátumot lengyelül puszcsának hívják. Megfelelője lenne a magyar pusztának? A REZERVÁTUM bejárata turista célpont. Autóbuszok, személykocsik és hosszú sor bazár veszi körül. Minket a fő­­agronómus vezetett be a hosszú palánkhoz, melyen magas emel­vényről szabad csak átnézni: ott unatkozik rabságban, persze tágas kertben, öt bölény és két kis' bölényboiju. Idegenforgalmi MEBENYLET ARGENTÍNÁBAN Alberto Villar BUENOS AIRES — Alberto Villart. Argentin Szövetségi ren­dőrfőnököt és feleségét a hajó­jukban elhelyezett időzített bom­ba halálra sebesitette. Villar ugyanaz volt Argentínában, mint itt az FBI főnöke. Ke­gyetlen módszerei miatt még sa­ját emberei is féltek tőle. AUGUSZTOW Lengyelország északkeleti sarkában van, a Mazuri ezer tó országában. Az őserdőktől, mocsaraktól, rozs-, zab-, krumplitermő földektől körülvett, fekete-fehér tehenek­kel pettyezett, hevesen iparosodó Bialystok vajdaságban, dunán­­tulnyi területen félmillió ember se él. A levegő olyan illatos, mint az erdő, a viz olyan tiszta, mint a harmat és átlátszó. Bőrét nem borzolják csak a vadmacskák és a fürge, hegyes, szúrós, vizityu­­kok, a berregő motorosok, a busán ácsorgó vitorlások, néha hajó, sok kis ladik, meg a kelepelő vizibicikli. Augusztow pici kis város, négy országút és két vízi ut találko­zásánál. Van benne roskadt fa­ház és házgyárban készült lakó­telep, van bolhapiac és egész sor modern áruház, van temérdek fodrászüzlet — és néhány gyár, ahol a szépen megfésült fiuk-lá­­nyok dolgozhatnak. Két mú­zeuma is van, egyik vén paraszt­ház, abban néprajzi tárgyakat őriz egy öreg rokokó gavallér, a másik a vízügyi hivatal által kinőtt és már mással pótolt épület, abban olyanféle történe­tet lehet tanulni, mint a Tisza szabályozásáé. A FIATAL, szinte diák igazgató orosz tudása ugyano­lyan gyatra, mint az enyém, azért inkább a lelkesedés nyelvén és térképek utján elmagyarázta, hogy kötötték össze már a múlt században a Szuyalki város sok kicsi és a nagy Wigry tavát, meg harminchét folyócskát a Fekete Hancsa sodrán át a tavak láncá­ból álló Augusztow csatornával. Ez most már 102 kilométeres világszép vizi ut, végig lehet — s divat — csónakázni. Itt, a keleti könyökben csatlakozik bele a Rygol, mely, az UNESCO meg­állapítása szerint, a világ legtisz­­tábbvizű folyója. LENGYEL BARÁTAINK megmutatták azt is, ami náluk is LENGYEL TÁJAK A Mazuri ezei tó országában célból? — Kísérletek is folynak — mondta később, a szép üvegmv zeumban a bölények főagronó­­musnője. — A világon nincs már több kétezer bölénynél, szabadon pedig Európában csak a mi rezervátumunkban élnek. Lassan és nehezen szaporodnak. Megpróbáltuk a mi kistermetű, bőtejelő tehenünkkel keresztez­ni. Óriási utódok születtek; egyikük-másikuk 12 mázsás óriás, de ideges, félős és gyáva­ságában támadó, hozzáférhe­tetlen. Ládába, deszkaálványba zártuk, hogy megfejhessük. E- gész testében reszketett és fé­lelmében szivszélhűdést kapott, azonnal kimúlt. Másik, még nagyobb baj, hogy nem szaporo­dik tovább. — Mit eszik a bölény? — Gyökeret, harasztot, fenyő­tobozt, makkot. De télen tartó­san nagy hideg van nálunk és mellig érő hó, akkor lerágja a fiatal fák kérgét, sok kárt csinál, pedig már most is, 400 tonna szénát készítettünk nekik télre. Répával, zabbal is etetjük, de a legszebb példányok azok, ame­lyek maguk keresik a kenyerü­ket. Szeretnek itt élni. Próbáltuk őket messzebbre, nyugat felé, a bialystoki erdők felé terelni. Visszajöttek. Jobban ízlik nekik itt az étel. NEKÜNK IS ÍZLETT a szép erdei múzeummal egybeépült turistaszállóban a vaddisznó pe­csenye. Mert persze vaddisznó is van, meg vadmacska, róka, menyét, százféle állat, ezerféle madár és millió bogár ebben a gyönyörű őserdőben — a minde­­nikből egy pár mutatóba az uj múzeumban, mely itt, az ötszáz éves erdésztelepen, az erdészis­kola mellett az UNESCO segít­ségével épült. Alig merem ezt a harmatosán érintetlen világot zengeni, félek az ártatlanságot eltipró civilizá­ciótól, mely már negyedmilliós várossá duzzasztotta a vajdaság központját, Bialystokot. De hát én nem muzeumsorsot kívánok nekik, hanem egyéniségük és kultúrájuk megőrzését. Móricz Virág OK SEM KIVÉTELEK Könnyebb sérüléssel a madridi kórházba került Alicia Tomas kisasszony, a világ első bikavi­­adomője, miután egyik négylábú ellenfele, egy jól irányzott döfés­sel „kivonta a forgalomból”, A matadorkisasszony — szemében a harag könnyeivel — „sportsze­rűtlen” magatartással vádolta az állatot, mivel az — immár sarok­­baszoritva, megdöfte a viadornő hátsó felét.

Next

/
Thumbnails
Contents