Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-14 / 46. szám
M. »Mal MA.GYAB HÍRADÓ • •___ _____ IGAZ TÖRTÉNETEK, KALANDOS HISTÓRIÁK A TRÓNT EGY NŐ MIATT (FOLYTATÁS) Ezzel az akcióval egyidejűleg a hagyománytisztelő körök befolyására a miniszterelnök ultimátumot intézett a királyhoz: válasszon a házasság és a trón között. Mrs. Simpson ugyan többször is kijelentette, hogy ő beleegyezik a szakításba, a kényszerhelyzetbe hozott király azonban inkább a trónról való lemondást választotta azért, hogy elnyerhesse egy akkor már negyvenkét éves és kétszer elvált hölgy kezét. VIII. Edward lemondott, és a királyi trón helyett megelégedett a windsori hercegséggel, amelyet utóda, öccse, az uj király, VI. György adományozott neki. Wallis-kék S miután VIII Edward távozott a trónról, az angol törvényeket annyira tisztelő Mr. Stevenson, aki fellépésével kétségessé tette a válás kimondását, ismét jelentkezett a bíróságnál és közölte, hogy nem kíván az ügybe tovább beavatkozni. Beadványát ennek ellenére letárgyalták. A forma kedvéért a királyi ügyész nyilatkozatot tett: — 1936. december 9-én Mr. Stevenson beavatkozót ebbe a válóperbe. Beadványában jelezte, hogy bizonyítékokat fog a bíróság elé terjeszteni, amelyek igazolják, hogy a peres felek titokban megállapodtak a válásban, tehát válási ítéletet hozni nem lehet, vagyis az első válási határozat nem véglegesíthető. Mivel azonban Mr. Stevenson ezen a beadványon kívül még csak egyszer, december 14-én jelentkezett, s akkor is csak azért, hogy tudassa, nem szándékszik ebbe az ügybe tovább beavatkozni, a válás végleges kimondásának így nincs akadálya, de az első válási határozatot addig nem lehet véglegessé nyilvánítani, amig a kérdéses felszólalás az akták között van. Mrs. és Mr. Simpson jogi képviselőjének kérésére aztán a bíróság hozzájárult ahhoz, hogy ezt az Írásos beadványt eltávolítsák az akták közül. Minderről a windsori herceg megnyugvással értesült különdön, ahová lemondása után nyomban távozott. Nem Cannes-ba, ahol szerelme várta, mert most már erkölcsös módon megvárta a viszontlátással a válás jogerőre emelkedését, amiről Bécsben értesült. Sajtótitkára a herceg megbízásából rögtön magához hivatta az újságírókat, s egy papírlapról rövid nyilatkozatot olvasott fel előttük: — A windsori herceg megbízásából van szerencsém az urakkal közölni, hogy a herceg ma délután 4 óra 45 perckor Salzberg expreszszel a dél-franciaországi Tours-ba megy. A két szerelmes Cannes-ban viszontláthatta egymást. Akkorra már elkészült Mrs. Simpson harmadik kelengyéje is. A menyasszony egyszerre tizenhat ruhát rendelt a legdrágább párizsi divatszalonokból, csupa kéket. Ez is lett 1937 tavaszán a divatszin. Úgy emlegették: Wallis-kék. És miközben a windsori herceg a Riviérán menyasszonyával sétálgatott, 1937. május 12- én Londonban megtartották a koronázási ünnepségeket. Minden úgy zajlott le, ahogy már 1936 tavaszán, VIII. Edward uralkodása idején eltervezték, csak éppen a király személye változott. A koronázáson természetesen részt vett az egész királyi család. Mary anyakirálynővel az élen. Nem kapott azonban meghívást a windsori herceg, aki Franciaországban, Candé-ban, egy bérelt kastélyban rádión hallgatta a koronázásról adott helyszíni közvetítést. A windsori herceg úgy állt bosszút családján a mellőzésért, hogy a koronázás időpontjában nem tűzette ki a e.andé-i kastélyra az angol lobogót. Nem az ész, hanem a szív diktált? A királyi család sem maradt adós. A windsori herceg feleségének a királyi fenség cim jár, de Mary anyakirálynő sugalmazására az alkotmányjogi szakértők megtalálták azt a formulát, amely szerint Wallis Warfieldet meg lehetett fosztani ettől a címtől. Válaszul a windsori herceg és menyasszonya fokozták esküvői előkészületeket, hogy pompában vetekedjenek a koronázási ünnepségekkel. A menyasszony újabb negyvennyolc ruhát rendelt, aztán megint negyven újabb toalettet és tizennégy kalapot. A legelőkelőbb párizsi divatcégek igazgatói állandóan Candé-ban tartózkodtak, hogy azonnal kéznél legyenek, ha Wallis Warfieldnek valamilyen újabb kívánsága támadna. S a fáradhatatlan menyasszony szinte minden órában uj és uj ötletekkel állt elő. A divatkréátorok autón robogtak Párizsba a megrendelésekkel, hogy aztán autón robogjanak vissza ruhát próbálni. A nagy esküvőt 1937. junius 3-án tartották meg a candé-i kastély zenetermében. A volt VIII. Edwardot és Wallis Warfieldet, akiért 323 napi uralkodás után a király odaadta trónját, a hetvenkétezer lakosú északangliai Darlington város anglikán papja, Jardine adta össze. A lelkész felsőbb hatóságainak beleegyezése nélkül vállalkozott a szertartás vezetésére. A polgári esküvőt, az egyházi szertartást megelőzően, Mercier, Monts polgármestere előtt tartották meg. A polgármester — nem lett volna francia, ha nem igy cselekszik — rövid üdvözlő beszédében hangsúlyozta, mennyire nagyra becsülte Edward lemondását, azt a lépését, amelyet nem az ész, hanem a szív diktált. Végül pedig a francia miniszterelnök nevében hatalmas virágcsokrot nyújtott át a hercegnek és a hercegnének, aki azonban nem volt hercegnő. Az “ifjú pár” nem tért viszsza Angliába, a windsori herceg 1940 és 1945 között a Bahama-szigetek kormányzója volt, később pedig az Egyesült Államokban telepedett le. Mrs. Simpsont csak 1967 júniusában mutatták be az angol királyi udvarban. Erzsébet királynő néhány percig mosolyogva beszélgetett akkor — igaz, hogy semmiségekről — nagybátyjával is, aki nem egészen egy évig ült az angol trónon, és elhagyta azt egy hölgy miatt. Házasságuk — a jóslatok ellenére — tartósnak bizonyult. Harmincöt évig tartott, az egykori VIII. Edward nemrég bekövetkezett haláláig. VÉGE A KARIB TENGER TITKA 1945. december 5-én 2 órakor délután öt amerikai torpedó bombázó szállt fel a floridai landerdale-i katonai repülőtérről. Sütött a nap, az égbolt tiszta és kék volt. Sehol egy tenyérnyi felhő. A bombázógépek az Atlanti-óceán fölé indultak a szokásos kétórás őrjáratra. Azt az utasítást kapták, hogy először kelet felé repüljenek, majd forduljanak vissza támaszpontjukra. Erre az egész területre a meteorológiai jelentés a következőképpen szólt: “Optimális feltételek a repülésre”. A bombázógépeket senki sem látta többé. A Fort lauderdale-i ellenőrző torony 15.45-kor felvette a kapcsolatot az őrjárat parancsnokával. Ahelyett azonban, hogy a parancsnok utasítást kért volna a leszálláshoz, gondterhelten és felindultan jelentette: — Sehol sem látunk szárazföldet.. . Azt hiszem, irányt vesztettünk . . . Nem tudom, hol vagyunk . . . És az összeköttetés azonnal megszakadt. Körülbelül húsz perc múlva az ellenőrző torony a repülőgépek pilótáinak beszélgetését vette. Pánikba estek. Hangjukból izgatottság érződött: állandóan azt kérték, hogy állapítsák meg a helyzetüket. Néhány perccel tizenhat óra után, a rádiótávirászok megdöbbentek az ellenőrző toronyban: az őrjárat parancsnoka átadta az irányítást a másodpilótának. Hogy miért? — azt nem tudták megállapítani. (Folytatjuk)
