Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-07 / 45. szám

IT. olds t ÓHAZAI SZÍNFOLTOK: Öreg tanyák és tanyai öregek KECSKEMIÉT, Bács-Kis­­kun megye. — Az ország két legnagyobb tanyás megyéje Bács-Kiskun és Csongrád. A tanyán élő fiatalok java­része a tanyai életformán üd­vül állónak érzi magát, vagy éppen minden a városihoz, a községhez köti már, csak az otthon nem: igenli a válto­zást És az öregek? ők sinylik meg a tanyai életsors legtöbb gondját, kon­fliktusát, drámáját. És sokan vannak. Az elhagyott öregek? Vagy sok gyerekük van, akiket elszólitott a tanyáról a város és az ipar, a falu és a szövetkezet; vagy ők is ala­csony jövedelemből élnek, esetleg nekik is sok gyerekük van: segítenének, de nincs miből. Az is gyakori, hogy veszekednek a testvérek: se­gítse a tanyán maradt szülőt a másik, a harmadik, vagy az ötödik, miért éppen ő? A va­gyon pedig legfeljebb egy tanya és azon is soknak kell osztockodni. i 1 A szülő pedig nem mozdul. Ott akar öreg korában ma­radni, ahol leélte az életét. Mondják: “Kineka nyakán le­gyük, amikor a gyerekeknek is elég a bajuk?” t Egyszerű szülő egyszerű szeretet© — lemondás. szülőtartási díjért, akik meg­bújnak nyomorúságukkal az élet peremén, fiatalemberek­től hallottam a következő tör­ténetet az egyik soltvadkerti presszóban. Ut szélén bandukoló, meg­kopott templomi zászlót cipe­lő idős asszonnyal találkoz­tak. Egy héttel előbb indult a szentkuti búcsúba, hogy mi­előtt meghal, vigasztalást nyerhessen a szent helyen. Megálltak. Kérlelték: szálljon be, elviszik legalább a legkö­zelebbi faluig. A kopott, idő­rágta templomi zászlót gon­dosan felkötözték a csomag­tartóra. Amikor elhagyták a második községet is, az anyó­ka sírva rimánkodott, hogy álljanak meg. Megálltak. A zászlót cafatokká szaggatta a légáramlat. Az anyókát kórháziba kellett vinni; né­hány nap múlva meghalt. Az uj tanyai kollégiumok az unokákért, dédunokákért épülnek. Értük villamosittat­­nak, körzetesittetnek az is­kolák is, az élet természetes rendje szerint. Tanyán még nincs öregeknek napközi ott­hona. Ami a községekben van, az is kicsi, fenntartásuk jelentős anaygi teher. A ta­nyasiak ki- és beszálilitása pe­­, dig úgyszólván megoldhatat­lan a távolságok miatt, a szét­szórtság és a rossz útviszo­nyok miatt. tud teljesíteni? — Sok. Nagyon nehéz ne­met mondani. — Miért vállalja, Marika? — kérdezem. — Jöjjön velem és meglát­ja. Busa Péter ici-pici nádfe­­deles háza olyan, mint a me­sékben. Á hetvenöt éves fér­fin nem látszik a kora, de be­teg. Fulladással küszködik. A szobában áporodott szag. Az ágyon huzattalan, megál­lapíthatatlan szinü dunyha. Busa Péter világéletében nap­számos volt. Nem nősült meg soha. Kertjében pár szál ku­koricát vetett a három tyúk­nak és némi zöldséget. A szo­ciális segélyből a legszüksé­gesebbre is alig telik. Ugyancsak a legutóbbi nép­számlálás adatai szerint a ta­nyai lakóházak száma 47 ezer 827 volt, s ebben mindössze 50 ezer 651 a lakóegység. Az épületek több mint fele jóval felszabadulás előtti és szinte kilencven százalékban vályog­téglás vagy vertfalu ház. A magukra maradt öregeké is régi, vertfalu, nádtetős, amit kellően még karbantar­tani sem tudnak. Lakáskörül­ményeik rosszak. Persze, sok helyütt segít a termelőszövetkezet, az álla­mi gazdaság vagy a szakszö­vetkezet náddal, faanyaggal, esetleg munkaerővel, de a gyámoltalanok nem mindig kérik. Segítenek a városba, vagy a faluba költözködött gyerekek is, de a legtöbb öreg helyzete ettől alapvetően még nem változik meg. Élik tovább megszokott életüket. Egyre erősebben kötődve egy életformához, amelynek em­beri, gazdasági összetartói da­rabokra szakadtak. Persze, a módosabb csalá­dok, akik a tanyából “ki tud­ták hozni” a 'betelepülés anya­gi fedezetét, s az egykori ott­hont csak a munkahelyhez, a szakszövetkezeti földhöz (ez a többség) közeli nyári szál­lásnak használják: ott az idő­sebbekkel sincs különösebb gond. Élik a maguk életét, de csak formálisan egyedül, mert naponta jön a fiuk, a vő, vagy a meny autóval. Hozza a disznóknak és az ap­rójószágnak a tápot, viszi a másnapi piacravalót. ők a szerencsések. A gyarapodás uj formáit, jegyei ráadásul még azzal is eltöltik őket, hogy teljesülni látják álmu­kat : a gyerekek boldogulását. A Kígyós csatorna partján, a kecskemét-solti müuttól öt­hat kilométerre a pusztában egy hetvenöt éves asszonnyal beszéltem. A közeli nagyköz­ségben élő gyermekeinek disz­nókat, kacsákat, libákat nevel a tanyán, ő mondta: — Ez az én életem, kedves fiam majd jönnek értem a télen, akkor megpihenek. Majd megpihenek a temető­ben. Csató Károly ERDÉLYI LEVÉL: Ahol a két Bolyai emlékeit őrzik... — Mindennek megvan a maga keresztje. Bács-Kiskun megyében a külterületen élő ötven éven felül lakosok száma 41 ezer 900 fő. Ebből a legutóbbi nép­­számlálás adatai szerint hat­van éven felüli 25 ezer 700. A külterületen összesen 150 ezer ember él. Koruk, kiala­kult szokásaik, életmódjuk, életszemléletük okán nem ők az intenziv beköltözők. De ha figyelembe vesszük azt is, hogy az urbanizációs és az eh­hez kapcsolódó gazdasági ha­­tájok, amelyek a munkahelyi foglalkoztatottság eredmé­nyeként is megosztották a ta­nyai családot, differenciálták normáit, elkülönítették a kor­osztályok törekvéseit, akkor azt lehet mondani, ők marad­nak. Hogy milyen arányban, arról még nem készült sta­tisztika. Maradnak önellátók, dacolva uj életet teremtő fiaikkal, lányaikkal, s az idő múltával, egészségük, munka­bírásuk romlásával önmaguk ellátására is csak korláto­zott mértékben lesznek képe­sek. ök azok, akik nem perelnek A kiskunmajsai nagyköz­ségi tanácsnál égető szükség van még egy öreggondozó munkába állítására. Kígyós­nak és Tajónak a községhez csatolásával az a helyzet állt elő, hogy a lakosság feie kül­területen él, s ott a legtöbb a magatehetetlen öreg. Diny­­nyés Pálné, akit “Drága Ma­rikának” szólítanak az öre­gek, elmondta, ha külterüle­ten jár negyven kilométert is kerékpározik naponta. Saj­nos, a tanyai öregekhez csak ritkán jut ki. A tanyák na­gyon messze vannak egymás­tól. Ha például valahol mosni kell, rámegy szinte az egész napja és szép számmal van­nak olyan betegei, akik már alig tudnak felkelni az ágy­ból egy pohár vízért Ápoltjairól nagy szeretettel beszél. A fizetése 1400 forint. Eső­ben, sárban, kopogó télben bőrégető forróságban is any­­nyi. Munkaeszköze a fehérre festett kerékpár, a halk be­széd, a kedves hanghordoaás és az öt ételhordó, amelyben az ingyenebédet osztja szét. — Sok a kérés, amit nem MAROSVÁSÁRHELY, 1974. november hó. — “Képtelen­ség, természet elleni, s igaz­ságtalan is lenne: hogy valaki minden munka nélkül, a más fáradsága gyümölcsének egy részét magának tulajdonít­sa!” — Korának egyik leg­nagyobb elméje, Bolyai János irta le a fenti mondatot “Üdv­tan” cimü filozófiai tanulmá­nyában, s ott olvasható sa­ját kézírásával lejegyzetten a marosvásárhelyi Bolyai Mú­zeumban. Az épület szemben áll a két Bolyai szobrával, s közvetlen szomszédságában annak az iskoláinak, melyben az apa; Bolyai Farkas 47 éven át tanárkodott. A mú­zeum most tovább gazdago­dik, hiszen a világ e nagy matematikusai közül az idő­sebbik születésének 200. év­fordulóját jövőre ünnepli a román és a magyar kulturá­lis-tudományos élet. Az apánál is zseniálisabb ÓHAZAI SPORT 11. forduló U. DÓZSA-BÉKÉSCSABA 1:0 (1:0) SALGÓTARJÁN-FTC 0:0 VASAS-RÁBA 1:0 (0:0) HONVÉD-HALADÁS 2:0 (1:0) CSEPEL-MTK 0:0 VIDEÓN-PÉCS 1:0 (1:0) DIÓSGYŐR-ZTE 2:0 EGYETÉRTÉS­TATABÁNYA 1: 0 AZ MB' L ALLA.8 s 1. Ük Dtas* 2. Hónvéd a. nto 4. 2TK ú. Videót«» *. Csépel 7.(. «. M. U. Tatabánya n. ~ ......... u. 14. 15. B. ETO is. SalgOtafl. um U I .2 1 11,14 ! n fi 4 ii ia » U 43 4 U I 6 S U 4 2 S Ulti lí 4 1 6 n i i 3 .11 * 4 6 ni 4 s 11 1.2 « mse lí a«« £6:13 20 28: 7 1« 21:11 14 15 dl IS 13 dl 13 14:13 11 ndl ll »dl 1» 13:20 10 12d6 » 1:11 9 114:21 8 10:19 8 10:33 8 13:18 7 És mi minden található még itt, bizonyítva a ker Bolyai kivételes tudósi t emberi nagyságát! Egy üvej szek­rénykében Bolyai Fa as és Gauss, a nagy német mate­matikus levelezése i ellette diákköri fizikai jegyzetei, el­ső fiatalkori müvének kéz­irata, sakktáblája, kulcsa, órája, dominója. A Tentamen, a korszakos mü 1832. évi első marosvásárhelyi kiadása, majd a német nyelvű kiad sok néhány példán'' Ma készítette bútorai cserép kályhája. Amott eg; időrág­ta kötet, címe: “A párizsi per. Egy érzékeny játék öt fel-vonásban. Maros-Vásár­helyen nyomtattatott a Re­form. Kollégyom betűivel, Friedler Gottfried által 1818.” Mert az öreg Bolyai drámákat is irt, emellett angolból, né­metből fordított is. Verseket is költött, ám azokat öreg­korában elégette. Tettét meg­bánta; a hamut egy kupában összegyűjtötte, élete végéig őrizte. És János az ifjabb? íme az Appendix első, kéziratos cím­lapja. Aztán a többi, a sok­nyelvű külföldi kiadványok. S itt van hires körzőkészlete. Nézem a viszonylag ormót­lannak, vaskosnak tűnő mű­szereket. Ezekkel végezte kor­szakos eredményű méréseit az osztrák császári hadsereg egykori mérnök-kapitánya. Ma egy elsőosztályos közép­­iskolásé is finomabbak, mí­vesebbek. De neki azok is jók voltak: kétezer éves, öröknek hitt tudományos tételeket döntött meg velük. Túri András fiú idézett sorai, melyekből egyértelműen kiviláglik, hogy írójuk a materialista világné­zet vallója volt, már kor­szakalkotó müvének, az Ap­­pendix-nek megjelenése után vetettek papira. Ama dolgo­zat után, amely apja egyik tudományos munkájának füg­gelékeként — az orosz Loba­­csevszkijjel egyidejűleg — megdöntötte az euklideszi geometria egyedülvalóságát, s amely nélkül nem születhe­tett volna meg Eienstein re­lativitáselmélete. Az egyet­len, de nagyszerűen berende­zett múzeumi teremben meg­találhatók Bolyai János mai­­terialista felfogásának egyéb emlékei is. íme jegyzetei kö­zül kettő: “Anyag nélkül nin­csen tudat”. “Az egész világ részei között szükséges és szo­ros törvényszerűség van, vagyis a világ egy, mégpe­dig tökélyesen organizált élő egész,”

Next

/
Thumbnails
Contents