Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-24 / 43. szám

S4. oldal MAGYAR HÍRADÓ IGAZ TÖRTÉNETEK, KALANDOS HISTÓRIÁK MATA HARI (FOLYTATÁS) A márkinak akár be sem kellett volna mutatkoznia —— ki ne ismerte volna őt Párizsban? Az éjszakai világ koronázat­lan császára volt, államférfiak, pénzembe­rek, magas rangú katonatisztek bizalmas barátja. Mata Hari, akiért annyi férfi rajongott, Montessac engedelmes eszközévé vált. A szerelmes asszony nem tudta még, hogy a márki sohasem volt márki, sőt nem is Mon­tessac, hanem Lucas Netley a neve, és nem a családi vagyonból szórta a pénzt — éjsza­kai betörésekből szerezte. Igaz, ebben az hogy megzsarolják Netley-t, alias Montes­­ki már nem ebből élt. Legalábbis állítólag. A német kémirodának sikerült az, amivel a párizsi rendőrség Mába próbálkozott: cáfolhatatlan bizonyítékokat szereztek Netley bűncselekményeiről. Csakhogy a csá­szári kémszakemberek nem azért áldoztak óriási összegeket ezekre az okmányokra, hogy segítségükkel egy mégoly ügyes, de alapjában véve közönséges betörőt néhány évre börtönbe csukassanak. A rendelkezé­sükre álló anyagot arra használták fel, hogy mezsarolják Netley-t, alias Montes­­sacot, akinek tehetségéről, ügyességéről, rátermettségéről meg voltak győződve. Montessac franciául, németül és angolul éppoly kifogástalanul beszélt, mint oro­szul. Szórta a pénzt, pazar jólétben élt, és amellett időnként titokzatosan eltűnt Pá­rizsból és minden ilyen útjáról rengeteg pénzzel és ékszerrel tért haza. A német kémszolgálattól kapta, vagy betörés utján szerezte? Montessac haláláig azt állította, hogy miután kém lett belőle, megszűnt be­törő lenni. A német kémszolgálat azonban nyilvánosságra hozta, hogy jóval kisebb javadalmazásban részesítette Montessacot. mint amennyi ezt az életmódot lehetővé tet­te. Persze, ilyen körülmények között jo­gos a kérdés: miként lehetséges, hogy a kémszolgálat vezetőinek, akik természete­sen gondosan ellenőrizték ügynöküket — már csak azért is, nehogy kettős játékba kezdhessen — nem tűnt fel, hogy Montes­sac többet költ, mint amennyit kap ? Szerelem berlini utasításra Montessac nemsokára Mata Harit is be­­avatta kettőt életébe. Amikor 1914 júliusában kitört az első világháború, Mata Hari — az álmárki közreműködésével — már maga is a németek kémügynöke volt. A háború kitöré­sekor — berlini utasításra — eladta párizsi villáját és a német fővárosba utazott. Nem, nem titokban és rangrejtve: ez túlságosan is átlátszó lett volna. Mata Hari a sajtó, a német lapok szüntelen reklámhadjárata, ünneplése közepette érkezett meg Berlinbe, ahol már augusztus első napjaiban a legnagyobb va­rietében lépett fel. Ki gondolta volna, hogy a páratlan táncos' nő — akkor már harmincöt éves, de még min­dig megengedheti magának, hogy ruhátlanul táncoljon —, aki esténként színpadra lépett, nappal szállodaszobájában tanult? A német kémszolgálat emberei ekkor képezték ki. Na­gyon meg voltak elégedve tanítványukkal: rendkívül éles eszü volt, jó a memóriája, gyor­san és pontosan elsajátította a tudnivalókat. És mivel Berlinben már nem kapott több szer­ződést — ne feledjük, még mindig angol ál­lampolgár volt —, Amszterdamba utazott, ahonnan időről időre kirándulásokat tett Lon­donba és Párizsba. Montessac pilótaként szolgált a francia hadseregben. Számtalanszor került bevetés­re, felettesei egyik legjobb pilótájuknak tar­tották. Nem is sejtették, hogy amig ők a fran­cia hadsereg egyenruháját viselő és a francia hadsereg gépén röpködő Montessactól csak né­hány jelentéktelen megfigyelésről kaptak je­lentést, a német hírszolgálat számára olyan értesüléseket és híreket szerzett, olyan fény­­képfelvételeket készített és továbbított, ame­lyek a német hadvezetés számára felbecsülhe­tetlen értékűek voltak. Londonból Mata Hari végleg visszatért Pá­rizsba. Montessac márkival, aki kérésére sza" badságot kapott, hogy találkozhassék barát­nőjével, mindössze néhány éjszakát töltött, aztán a márkinak vissza kellett utaznia a frontra. Mata Hari ekkor újabb “szerelemre” lobbant, mégpedig a francia külügyminiszté­rium egyik magas rangú tisztviselője iránt: a német kémszolgálat utasította erre a kap­csolatra, mert fontos értesülések megszerzé­sével kecsegtetett. A kapitány szinre lép Mata Hari néhány hónapig ismét fellépett a párizsi mulatókban és a francia főváros kö­zönsége, amely már évek óta nem látta, tom­bolva ünnepelte. Többször is nyilatkozott a lapokban, hogy ő nem tud az ő édes párizsi közönsége nélkül élni, de aztán ismét hirte­len búcsút mondott a színpadnak. Rájött, hogy neki is ki kell vennie részét a Német­ország ellen vívott háborúból, és ezért önkén­tes ápolónőnek jelentkezett. Kiképezték, az­tán beosztották a vitteli hadikórházba. Vittel­­ben építették ebben az időben a legnagyobb francia légi támaszpontot. Mata Hari szorgal­masan és gyengéden ápolta a betegeket (az első háború másik hires kémnője, Mademoisel­le Docteur is hadikórházi ápolónőként szer­zett fontos értesüléseket), szabad idejét pedig az őt körülrajongó repülőtisztekkel töltötte. Egy alkalommal, amikor rövid eltávozásra Párizsba utazott, előállította La Doux kapi­tány, a francia kémelháritó szolgálat főnöke. A kapitány közölte vele, hogy kémkedéssel gyanúsítják, és figyelmeztetik, hogy a leg' jobb lesz azonnal távoznia Franciaországból, nehogy kellemetlenségei legyenek. A kémnő tiltakozott, a kapitány azonban a fejére olvas­ta, hogy párizsi ismeretségei és a repülőtisz­tekkel való barátkozása többre adnak okot, mint egyszerű gyanúra. A négyszemközt le­folyt beszélgetés után Mata Hari azzal távo­zott, hogy Párizsban maradhat, de kötelezi magát, hogy a továbbiakban. Franciaország érdekében végez kémtevékenységet. A kapi­tány ugyanis tulajdonképpen nem tudta, hogy Mata Hari évek óta ellátja híranyaggal a né­met kémirodát és barátja, Montessac márki is német kémszolgálatban áll, csupán azért gya­núsította a táncosnőt Franciaország elleni kémkedéssel, hogy megnyerje őt a Francia­­ország számára folytatott ügynöki tevékeny­ségre. La Doux kapitány nemsokára fontos ér­tesüléseket kapott a táncosnőtől, aki közben Amszterdamban járt. A kapitány azonnal kö­zölte az adatokat a francia haditengerészet ve­zérkarával, és alig egy órával Mata Harinak a francia kémközpontban tett látogatása után, a Földközi-tengeren cirkáló torpedóromboló­ja megváltoztatta útirányát. A hajók, tenger­alattjárók kíséretében, egyenesen a marok' kói partnak tartottak. Este a kis hajórajnak sikerült meglepnie két német tengeralattjá­rót, amelyek ott horgonyoztak. A francia hadi­hajók megtorpedózták és elsüllyesztették a német tengeralattjárókat. Fényképeznek a kölni operában Mata Hari tettének hátterét még ma is ho­mály fedi. Elképzelhető, hogy a német kém­­közpcnttól kapta az utasítást, hozza La Doux kapitány tudomására a tengeralattjárók hol­létét. Berlinben ugyanis úgy gondolták, hogy Mata Harinak fedeznie kell magát a már gya­nakvó franciák előtt. Ennek a feltételezésnek ellentmond, hogy két tengeralattjáró túlságo­san nagy ár, még oly értékes és ügyes kém­nőért is. Más verziók szerint Mata Hari, a né­met kém, a német hírszolgálat révén bizalma­san értesült a két tengeralattjáró tartózkodási helyéről, s pénzért árulta el a francia hírszol­gálatnak, részben azért is, hogy Franciaor­szágban maradhasson. Ebben az időben ugyanis a kémnő komolyan és őszintén bele­szeretett egy orosz tisztbe, akit a vitteli kór­házban ápolt. Montessac egyáltalán nem bánta, hogy ba­rátnője elhagyta őt egy másik férfi kedvéért. Számára az volt a fontos, hogy megmaradt ügynökének. A márki továbbra is szorgalma' san és pontosan dolgozott a német hírszolgá­lat számára ellátta a berlini kémközpontot a francia repülők terveire vonatkozó anyaggal, emellett értékes információkat küldött Fran­ciaország belpolitikai állapotáról. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents