Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-24 / 43. szám
S4. oldal MAGYAR HÍRADÓ IGAZ TÖRTÉNETEK, KALANDOS HISTÓRIÁK MATA HARI (FOLYTATÁS) A márkinak akár be sem kellett volna mutatkoznia —— ki ne ismerte volna őt Párizsban? Az éjszakai világ koronázatlan császára volt, államférfiak, pénzemberek, magas rangú katonatisztek bizalmas barátja. Mata Hari, akiért annyi férfi rajongott, Montessac engedelmes eszközévé vált. A szerelmes asszony nem tudta még, hogy a márki sohasem volt márki, sőt nem is Montessac, hanem Lucas Netley a neve, és nem a családi vagyonból szórta a pénzt — éjszakai betörésekből szerezte. Igaz, ebben az hogy megzsarolják Netley-t, alias Monteski már nem ebből élt. Legalábbis állítólag. A német kémirodának sikerült az, amivel a párizsi rendőrség Mába próbálkozott: cáfolhatatlan bizonyítékokat szereztek Netley bűncselekményeiről. Csakhogy a császári kémszakemberek nem azért áldoztak óriási összegeket ezekre az okmányokra, hogy segítségükkel egy mégoly ügyes, de alapjában véve közönséges betörőt néhány évre börtönbe csukassanak. A rendelkezésükre álló anyagot arra használták fel, hogy mezsarolják Netley-t, alias Montessacot, akinek tehetségéről, ügyességéről, rátermettségéről meg voltak győződve. Montessac franciául, németül és angolul éppoly kifogástalanul beszélt, mint oroszul. Szórta a pénzt, pazar jólétben élt, és amellett időnként titokzatosan eltűnt Párizsból és minden ilyen útjáról rengeteg pénzzel és ékszerrel tért haza. A német kémszolgálattól kapta, vagy betörés utján szerezte? Montessac haláláig azt állította, hogy miután kém lett belőle, megszűnt betörő lenni. A német kémszolgálat azonban nyilvánosságra hozta, hogy jóval kisebb javadalmazásban részesítette Montessacot. mint amennyi ezt az életmódot lehetővé tette. Persze, ilyen körülmények között jogos a kérdés: miként lehetséges, hogy a kémszolgálat vezetőinek, akik természetesen gondosan ellenőrizték ügynöküket — már csak azért is, nehogy kettős játékba kezdhessen — nem tűnt fel, hogy Montessac többet költ, mint amennyit kap ? Szerelem berlini utasításra Montessac nemsokára Mata Harit is beavatta kettőt életébe. Amikor 1914 júliusában kitört az első világháború, Mata Hari — az álmárki közreműködésével — már maga is a németek kémügynöke volt. A háború kitörésekor — berlini utasításra — eladta párizsi villáját és a német fővárosba utazott. Nem, nem titokban és rangrejtve: ez túlságosan is átlátszó lett volna. Mata Hari a sajtó, a német lapok szüntelen reklámhadjárata, ünneplése közepette érkezett meg Berlinbe, ahol már augusztus első napjaiban a legnagyobb varietében lépett fel. Ki gondolta volna, hogy a páratlan táncos' nő — akkor már harmincöt éves, de még mindig megengedheti magának, hogy ruhátlanul táncoljon —, aki esténként színpadra lépett, nappal szállodaszobájában tanult? A német kémszolgálat emberei ekkor képezték ki. Nagyon meg voltak elégedve tanítványukkal: rendkívül éles eszü volt, jó a memóriája, gyorsan és pontosan elsajátította a tudnivalókat. És mivel Berlinben már nem kapott több szerződést — ne feledjük, még mindig angol állampolgár volt —, Amszterdamba utazott, ahonnan időről időre kirándulásokat tett Londonba és Párizsba. Montessac pilótaként szolgált a francia hadseregben. Számtalanszor került bevetésre, felettesei egyik legjobb pilótájuknak tartották. Nem is sejtették, hogy amig ők a francia hadsereg egyenruháját viselő és a francia hadsereg gépén röpködő Montessactól csak néhány jelentéktelen megfigyelésről kaptak jelentést, a német hírszolgálat számára olyan értesüléseket és híreket szerzett, olyan fényképfelvételeket készített és továbbított, amelyek a német hadvezetés számára felbecsülhetetlen értékűek voltak. Londonból Mata Hari végleg visszatért Párizsba. Montessac márkival, aki kérésére sza" badságot kapott, hogy találkozhassék barátnőjével, mindössze néhány éjszakát töltött, aztán a márkinak vissza kellett utaznia a frontra. Mata Hari ekkor újabb “szerelemre” lobbant, mégpedig a francia külügyminisztérium egyik magas rangú tisztviselője iránt: a német kémszolgálat utasította erre a kapcsolatra, mert fontos értesülések megszerzésével kecsegtetett. A kapitány szinre lép Mata Hari néhány hónapig ismét fellépett a párizsi mulatókban és a francia főváros közönsége, amely már évek óta nem látta, tombolva ünnepelte. Többször is nyilatkozott a lapokban, hogy ő nem tud az ő édes párizsi közönsége nélkül élni, de aztán ismét hirtelen búcsút mondott a színpadnak. Rájött, hogy neki is ki kell vennie részét a Németország ellen vívott háborúból, és ezért önkéntes ápolónőnek jelentkezett. Kiképezték, aztán beosztották a vitteli hadikórházba. Vittelben építették ebben az időben a legnagyobb francia légi támaszpontot. Mata Hari szorgalmasan és gyengéden ápolta a betegeket (az első háború másik hires kémnője, Mademoiselle Docteur is hadikórházi ápolónőként szerzett fontos értesüléseket), szabad idejét pedig az őt körülrajongó repülőtisztekkel töltötte. Egy alkalommal, amikor rövid eltávozásra Párizsba utazott, előállította La Doux kapitány, a francia kémelháritó szolgálat főnöke. A kapitány közölte vele, hogy kémkedéssel gyanúsítják, és figyelmeztetik, hogy a leg' jobb lesz azonnal távoznia Franciaországból, nehogy kellemetlenségei legyenek. A kémnő tiltakozott, a kapitány azonban a fejére olvasta, hogy párizsi ismeretségei és a repülőtisztekkel való barátkozása többre adnak okot, mint egyszerű gyanúra. A négyszemközt lefolyt beszélgetés után Mata Hari azzal távozott, hogy Párizsban maradhat, de kötelezi magát, hogy a továbbiakban. Franciaország érdekében végez kémtevékenységet. A kapitány ugyanis tulajdonképpen nem tudta, hogy Mata Hari évek óta ellátja híranyaggal a német kémirodát és barátja, Montessac márki is német kémszolgálatban áll, csupán azért gyanúsította a táncosnőt Franciaország elleni kémkedéssel, hogy megnyerje őt a Franciaország számára folytatott ügynöki tevékenységre. La Doux kapitány nemsokára fontos értesüléseket kapott a táncosnőtől, aki közben Amszterdamban járt. A kapitány azonnal közölte az adatokat a francia haditengerészet vezérkarával, és alig egy órával Mata Harinak a francia kémközpontban tett látogatása után, a Földközi-tengeren cirkáló torpedórombolója megváltoztatta útirányát. A hajók, tengeralattjárók kíséretében, egyenesen a marok' kói partnak tartottak. Este a kis hajórajnak sikerült meglepnie két német tengeralattjárót, amelyek ott horgonyoztak. A francia hadihajók megtorpedózták és elsüllyesztették a német tengeralattjárókat. Fényképeznek a kölni operában Mata Hari tettének hátterét még ma is homály fedi. Elképzelhető, hogy a német kémközpcnttól kapta az utasítást, hozza La Doux kapitány tudomására a tengeralattjárók hollétét. Berlinben ugyanis úgy gondolták, hogy Mata Harinak fedeznie kell magát a már gyanakvó franciák előtt. Ennek a feltételezésnek ellentmond, hogy két tengeralattjáró túlságosan nagy ár, még oly értékes és ügyes kémnőért is. Más verziók szerint Mata Hari, a német kém, a német hírszolgálat révén bizalmasan értesült a két tengeralattjáró tartózkodási helyéről, s pénzért árulta el a francia hírszolgálatnak, részben azért is, hogy Franciaországban maradhasson. Ebben az időben ugyanis a kémnő komolyan és őszintén beleszeretett egy orosz tisztbe, akit a vitteli kórházban ápolt. Montessac egyáltalán nem bánta, hogy barátnője elhagyta őt egy másik férfi kedvéért. Számára az volt a fontos, hogy megmaradt ügynökének. A márki továbbra is szorgalma' san és pontosan dolgozott a német hírszolgálat számára ellátta a berlini kémközpontot a francia repülők terveire vonatkozó anyaggal, emellett értékes információkat küldött Franciaország belpolitikai állapotáról. (Folytatjuk)
