Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-17 / 42. szám

18. old«! MAGYAR HÍRADÓ Thursday, October 17, 1974 AZ IDEGENLÉGIÓ LÁB NYOMÁN: Újra forrong a Spanyol-Szahara RABAT-SALE, Morocco — A széltében-hosszában szapo­rodó földközi-tengeri problé­mák mellett a világ közvéle­ménye a napokban felfigyelt a “marokkói dossziéra”. E dossziét, amelyet most II. Hasszán király kormánya tár a külföld elé, nem tegnap nyitották. Tárgya az un. Spa­nyol-Szahara. A nyolcmillió négyzetkilo­méteres Szahara-sivatag nyu­gati szegélyéről van szó, amely a Ráktéritő magassá­gában, a Kanári-szigetekkel néz szemközt. Spanyol-Sziaha­­ra területe kétszer nagyobb Magyarországénál. Harminc­ezer lakosa van (miután 25 ezer az évek folyamán átme­nekült Marokkóba), viszont minden lakosra két (kettő!) spanyol katona jut, lévén az itt állomásozó spanyol csapa­tok létszáma 60 ezer fő. Az arab és berber, nomád állattenyésztő őslakosság bir­tokában félszázezer teve és kecske, valamint sok juh van. Az esős időszak végén a mauritániais és a marok-kői nomád pásztorok is idehajt­ják a jószágot. A felszín mindenütt eléri a teniger­­szmt feletti ötszáz métert. Az oázisokban némi árpát, cirokot, fügét, datolyát ter­mesztenek. Mindez nem sok. Annál több az érték, amely a mélyben szunnyad: az ötven­hatvan százalékos szinvastar­­talmiu érctelep, s a szintén feltáratlan réztelér. A geoló­gusok szerint lapulhat még a mélyben platina, wolfram, ón, nikkel és uránium is. A marokkói, dosszié első lapjlái arra adnak választ, hogy miért hívják e terüle­tet Spanyol-Szaharának. Év­ezredes ellenségeskedés után (melynek során a marokkói “mórok” 700 éven át uralkod­tak Spanyolország jó részén, majd 1496-ban a spanyolok kezdtek hódításba A friká­­ban) — kétszáz éve a portu­gáloktól spanyol kézbe kerül­tek a marokkói támaszpontok majd 1860-ban itt Spanyol­­ország további pozíciókat szerzett, 1904-ben Francia­­ország és Spanyolország nyíl­tan, durván gyarmatosította Marokkót: egyszerűen fel­osztották maguk között az országot. A két részből fran­cia, illetve spanyol “protek­torátus” lett. Lényegében ez az állapot tartott 1956-ig, amikor mind-CMBEBRABL0K FOGLYA GUADALAJARA — Mexikóban elharapóztak a közelmúlt­ban az emberrablások és az egyéb terrorista cselekmények. Most nem más, mint a mexikói elnök apósa lett emberrablók áldozata. A 83 éves Jose Zuno Hernandezt fényes nappal, fegyveres gerillák Guadalajara belvárosából vitték el. Sza­­badonbocsátásért 1.6 millió dollárt követelnek . két protektorátus megszűnt, s Marokkó északi része visz­­szanyerte függetlenségét. A nyílegyenes határvonallal el­választott Dél-Marokkóban — azaz “Spanyol-Szaharában” — és néhány apróbb város­ban azonban ott maradtak a spanyol csapatok. Innen hát a Spanyol-Sza­hara elnevezés, amelynek jo­gosultságát Marokkó egy pil­lanatra sem ismerte el. Nem­csak az ősi és etnikai jog alapján helyezkedhetett - erre az álláspontra, hanem azért is, mert Marokkót 1904-ben széttépő francia-spanyol egyezmény is Marokkó inte­gráns részének minősítette e területet. Felszabadításáért a huszas években, majd 1957- ben harcoltak szabad csapia­tok. 1968-ban a spanyolok Tarfaya tartományt, 1969- Ifni városát és környékét kénytelenek voltak visszaad­ni Marokkónak. Afrika a felszabadulás ko­rát éli. A spanyol gyarmatosí­tók tisztában vannak vele, hogy uralmuk felett eljárt az idő. Uj módszerrel kísérletez­nek. Spanyol-Szaharában báb­államot akarnak felállítani. Madridban több éve foglal­koznak a tervvel, s az idén, julius elején hivatalosan tá­jékoztatták tervükről a ma­rokkói nagykövetet. Marokkó kormánya azonnal, a legha­tároz o ttab ban tiltakozott Francénál az egyoldlalu terv ellen, s egyúttal közölte: min­dent megtesz az ország biz­tonságának megvédéséért. A marokkói jegyzék érzékeltet­te, hogy a rabatt kormány el­szánta magát a fegyveres el­lenállásra is. Ez tehát a marokkói dosz­­szié, amelyet a rabatt kor­mány küldöttei- egymásután ismertetnek az európai állam­­főkkely és kormányokkal. Ami a jelenlegi Spanyol- Szahara jövőjét illeti, szóba került korábban — az ENSZ előtt —egy népszavazás ter­ve. Jóllehet Marokkó á vissza­csatolás mellett van, s biz­tos abban, hogy az ott élő lakosság is ezt akarja, haj­landó a népszavazás' eredmé­nyét figyelembe venni, de csak abban az esetben, ha azt nem Spanyolország, ha­nem nemzetközi szerv rende­zi, s természetesen csakis yá spanyol csapatok távollété­ben, továbbá a 25 ezer mene­kült részvételével. Spanyol-Szahara — helye­sebben Marokkói Nyugat-Sza­­hara ügyében a legjubb fej­lemény : a nyomatékos ma­rokkói fellépés hatására, az akkor éppen kórházban tar­tózkodó Franco meggondolta j, dolgot. A kórházi különszo­­bában tartott minisztertaná­csot, amely után uj jegyzé­FRANCIA STÍLUSBAN: Egy titokzatos férfi fosztogatja a párizsi bankokat PÁRIZS — A múlt hónap­ban egy férfi páncélszekrényt bérelt a Rothschild Bankban, és a következő napokon há­romszor látogatást tett, nagy aktatáskákkal a kezében. A közelmúltban a rendőrség úgy becsülte, hogy a férfi mint­egy két millió dollárnak meg­felelő értéket vitt el a pán­célszekrényekből, a banktól elvett pót kulcsok ségitségé­­vel. Az a. legtitokzatosabb, ahogy a férfi a kulcsok bir­tokába jutott. Hogy pontosan mennyit vitt el, tulajdonkép­pen még nem is világos, imert a páncélszekrények használói­nak legnagyobb része sza­badságon van. A rablással kapcsolatos el­ső riasztás augusztus 13-án A pápa aranyérmei VATIKAN CITY — A bí­róság a “Szent Szűz udvará­nak” egyik palotájában ülé­sezik, az államügyész az “Igazság előmozíljitájájnak” nevezi magát, a védőik pedig olyan jogászok, akik egyéb­ként csak az egyházi házas­ságkötés érvénytelenségével foglalkoznak: a Vatikájban megkezdődött annak a per­nek a tárgyalása, amelynek visszhangja minden bizonyai messze túl jut a világ legki­sebb államának határain. A pápai telefonközpont négy volt alkalmazottját azzal vá­dolják, hogy VI. Pál pápa lakosztályából aranyérméket, egy drága, mellen hordható keresztet és értékes bélyege­ket loptak el. A Vatikán egyik prelátusa a Szent Péter templom kör­nyékén az egyik kirakatban olyan aranyérmet fedezett föl, amelyet a pápa magán­lakosztályában korábban lá­tott. A gyanú végül is az egyik, telefonszolgálatot tel­jesítő alkalmazottra esett, aki hosszú fogva tartás után bevallotta a lopást, és bűn­társait is megnevezte. Lassacskán kiderült, hogy a Vatikán telefonközpontjá­nak négy alkalmazottja egy szép nap elhatározta; sovány fizetésének kiegészítése vé­gett értéktárgyakat fog lop­ni. E z nem ment nehezen, mert a — időközben elbocsá­tott — pápai csendőrség tag­­:ni “falaztak” a tolvajoknak. FPenük külön eljárás kezdő­dik. történt, amikor egy asszony, aki a szabadságáról hazatért, felfedezte, hogy ékszerei, el­tűntek. Aztán még négy bérlő jelentette, hogy szekrényei­ket kifosztották. A rendőrség közölte, hogy a vakmerő tolvaj a páncél­­szekrényt julius 28-án bérel­te. és még Ugyanazon a napon takarékbetétkönyvet nyitott 3,000 dollárral. Amikor a ban­kot junius 31-e és agusztus 5 e között többször is meglá­togatta, nem volt vele kísérő, mivel a Rothschild bank megengedi, hogy a bérlők egyedül is belépheseneik a sa­ját páncélszekrényükhöz. Ez az eljárás lényegesen kü­lönbözik az Egyesült Álla­mok gyakorlatától, ahol szo­kás szerint két kulcsra van szükség a páncélszekrény fel­nyitásához, a használónak a kulcsára és a bankban elhe­lyezett kulcsra. Amikor a Rothschild bank vezetői megtudták, hogy fosz­togatás történt, azonnal fel­nyitották a külön 'kulcsokat tartalmazó lezárt borítéko­kat, és úgy találták, hogy minden kulcs hiányzott, és.a helyükbe kavicsokat tett a fosztogató. Ezekhez a külön kulcsokhoz csak három személy juthatott hozzá a fennálló szabályok szabályok szerint, az igazga­tó, a helyettese és a péntáros. A rendőrség az igazgatót és helyettesét kikérdezte, de a pénztáros éopen szabadságon van Szeretne visszatérni LONDON — Constantine, gö­rög király a jelek szerint haj­landó volna visszatérni Gö­rögországba, akkor is, ha az uj kormány alaposan meg­nyirbálná királyi kiváltságait. Constantine száműzetése az év végéig eltarthat, talán ak­kor dönt a monarchia sorsáról az uj Caramanlis kormány, közölte néhány görög politikai megfigyelő. \ két küldött Rabatba, s ebber nyitva hagyta az ajtót a tár gyalás előtt. A marokkói dosszié tehát még semmiképp nincs lezár­va.

Next

/
Thumbnails
Contents