Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-04 / 27. szám

4. oldal MAGYAR HÍRADÓ A HIMALAYA ÁRNYÉKÁBAN: A SÁRKÁNY-KIRÁLY AZ IRGALOM JEGYEBEN SOK BETEG GYERMEKET ENGEDNEK MEGHALNI THIMPHU, Bhutan — Sár­kány-Királyt koronáztak a Himalaya keleti régiójában lé­vő Bhutan-ban,, a 18-eszten­­dős Jigme Singye Wang­chuck, a .sárkánydinasztia 4- ik királyi leszármazottja ült a trónusra, amely 1972 jú­liusában atyjának, Jigme Dor­­ji Wangcbuck-nak halálával megüresedett. A koronázás­sal először a gyászév leteltét kellett megvárni, azután pe­dig baljós asztrológiai össze­­fügések miatt tanácsoltak to­vábbi várakozást a buddhista papok. Londoniból nézve pe­dig mindez azért érdekes, mert maga a sárkánydinasz­tia az angolok találmánya, bi­rodalmi nagyságuk idején bő­kezűn kreálták a kisebb-nla­­gyobb uralkodó-nemzetsége­ket és igy az 1907-es eszten­dőben ők segítették Bhutan trónjára' a rivális törzsfőnö­kökkel viszálykodó ügyen Wangehuckot, a sárkánydi­nasztia megalapítóját. Ügyen Wangchuck jó király volt és jutalmul nem csak sárkány lett belőle, de “sir” is, amire élete végéig büszke maradt: Sir Ügyen Wangchuck sár­kány király. Három évvel trónra lépése után szerződést kötött Nagy Britanniával, amelyben elfogadta, hogy kül­­ügyeiben London lássa el ta­nácsokkal. Nem mintha Bhu­tan külpolitikai vonalvezetése különösebben bonyolult lett volna — a világtól elzárt, mintegy harmincezer négy­zetkilométernyi területen fek­vő kis ország a mostani ko­ronázás alkalmával veszi fel első jelentősebb kapcsolatát a külvilággal, jóllehet 1971 óta az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének tagja. Tizenhat or­szág küldött delegációt a ko­ronázásra, a nemzetközi saj­tónak és televíziónak ötven képviselője kapott meghívást Thimbuiba, Bhutan fővárosá­ba. Nem volt rossz dolguk, mivel a koronázást hagyomá­nyosan háromnapos ünnep­­ség sorozat követte. Bhutánt eddig ritkán ke­resték fel idegenek. Az ango­lok kivételével. 1952-ben pél­dául, az előző koronázásnak mindössze két külföldi vendé­ge volt: a Bhutan-nal szom­szédos Sikkim koronahercege és az az indiai közhivatalnok, aki Delhiben a sikkim-i és bhutlan-i ügyek referense. Kilenc napig utaztak öszvér­háton, mig Sikkim fővárosá­ból, Gangtokból Thimburlbá érkeztek. Semmi sem tartja távol oly hatékonyan a ven­dégeket, mint az ilyen bajos utazási körülmények. Thim­­buba aztán senki sem top­panhat be azzial, hogy “éppen errejártam, gondoltam, beug­róm egy kicsit, megnézni mi újság Sárkányéknál. “A mos>­­tani koronázás vendégei sem utaztak éppen könnyedén — Bhutánt nem. köti össze légi­járat a külvilággal, úgyhogy a meghívottak Kalkuttába re­pültek, ahonnan (aztán továb­bi kétnapos utazással érték el Thimbut. De legalább Ízelítőt kaptak a kiplingi világ légkö­réből, a 19-ik századbeli, ret­tenthetetlen brit hivatalno­kok expedicióinak hangulatá­ból. Az angolok azután 1949- ben elmaradtak, mint látoga­tók, a külügyi tanácsadói szol­gálatot azóta India látjla el, sőt, annál sokkal többet, mert bár Bhutan névlegesen füg­getlen, ténylegesen azonban indiai protektorátus, annak ellenére, hogy földjén nem teljesítenek szolgálatot in­diai katonák, mint a vele szomszédos Sikkim területén. A mostani, ifjú, király aty­jának trónralépéséig Bhutan teljes egészében feudális kö­rülmények között élt, vele azonban megkezdődött a re­formok korszaka. Jigme Dorji Wangchuck megszüntette a jobbágyságot és a többférjü­­séget, kimondotta, hogy min­den asszonynak csak egy férje lehet. A többnej üséget nem szüntette meg ugyan, de azt is megreformálta, törvénybe iktatva, hogy háromnál több felesége nem lehet senkinek. A bhutaniak azt mondták, hogy ezzel még ki lehet egyez­ni. Parlamentet is létesített, a Tsongdut, amelynek 150 tagja van — a falviak bölcs öregei közül választják egy részüket, a többit a király ne­vezi ki és a buddhista kolos­torok küldik a Tsongdu-ba. Bhutánnak körülbelül egy­millió lakosa van, többnyire WASHINGTON — Jóné­­hány ember ezer szellemileg és testileg rokkant kisgyer­meket engednek meghalni mindéi esztendőben azáltal, hogy nem adják meg nekik a szükséges orvosi kezelést — Lizonyitotta két orvos a na­pokban. A becslésük alapján napvilágra került adatok Ed­ward M. Kennedy, massachu­­setts-i demokrata szenátor figyelmét is fölkeltették, és egy szokatlan, “jogot az élet­hez” nevű nyilvános kihallga­tást rendezett meg. A kihallgatáson az 1973. október 25-én megjelent köz­lés adtia a témát, amely sze­rint a Yale-New Haven kór­házban két és fél év alatt 43 gyermek halt meg annak kö­vetkeztében, hogy visszatar­tották tőlük a szükséges orvo­si ellátást. Ez a közlemény a New England Journal of Me­­dicine-ben jelent meg Ray­mond Duff és A. G. M. Camp­bell orvosok adatai alapján. Azt is közölték, hogy a gyermekeket azután enged­ték meghalni, miután a szü­lők és orvosok komolyan meg­beszélték a gyermekek hely­zetét, akikről megállapítot­ták, hogy a, születésükkor ka­pott sérülések vagy velük szü­letett rendellenességek követ­keztében “végtelenül csekély vagy a nullával egyenlő a va­lószínűsége annak, hogy vala­mi értelme legyen az életük­nek.” Kennedy dicsérte Dr. Duff-t azért, hogy “kész volt vállal­ni a következményeket és megtörni a csendet, ami az orvosi ténykedésnek ezt a te­rületét olyan hosszú időn át uralta”. Dr. Robert E. Cooke, az University of Wisconsin egyik egészségügyi szakem­bere egyetértett Dr. Duffal, de hozzátette, hogy “az már más lapra tartozik, hogy a be­teg gyermekek mind életben maradtak volna-e vagy nem.” A nyilvános megbeszélés során előtérbe került az, hogy a “Ne ölj!” bibliai parancso­lat újabb kiértékelésére van szükség mind a szülők, mind az orvosok részéről. JOAN KENNEDY KEZELES ALATT WASHINGTON — Edward M. Kennedy szenátor felesé­ge, Joan egy magánkórház­ban pszichiátriai kezelésben részesül. Ennek oka az, hogy Mrs Kennedy állandóan gyöt­relemben van 12 éves fiának, Teddy-nek a betegsége miatt, amióta fia jobb lábát ampu­tálni kellett. Ezenkívül még mindig nem nyerte vissza azt a frissességét, amivel sógorá­nak, Robert F. Kennedy-nek 1968-ban bekövetkezett meg­gyilkolása előtt rendelkezett. Három évvel ezelőtt kijelen­tette, hogy New Yorkban­­pszichiátriai kezelést kapott és jónéhány abortuszon esett keresztül. Legutolsó abortu­sza 1969 augusztusában tör­tént, egy hónappal azután, hogy a férje autóbalesetének következtében Chappaquid­­dick-nél életét vesztette Mary Jo Kopechne, Kennedy titkár­nője. Kennedy-éknek három gyer­mekük van: a 14 éves Kara Anna, a 12 éves Edward és a 6 éves Patrick. Három ott­hont tartanak fenn a követ­kező helyeken: MacLean, Va.­­ban, Washington külvárosá­ban; Bostonéban a Beacon Hill mellett és Squaw Island­­on, a Kennedy-család Hyannis Port, Mass.-ben levő birtoka közelében. Az Egyesült Államok szaporodása lassul WASHINGTON — A Cen­sus Eureau jelentette, hogy a múlt évben 1.5 millióval emel­kedett az U. S. népességének száma, az 1970-ben elért 2.2 milliós és az 1957-es 3 milliós növekedéssel szemben. A sza­porodási arány csökkenésé­nek alapvető tényezője, hogy 1973-ban minden 1,000 em­berre 14.9 születés esett, mig 1970-ben 18.2 és 1957-ben 25.2. Ha az 1973-as születési arány állandósul, akkor a csa­ládokban átlagosan 1.9 gyer­mek születik, és ez alatta van az úgynevezett népesség­­egyensúlyi szintnek, mely sze­rint minden házaspár 2.1 gyermket nevel föl átlagosan. tibeti eredetűek, bár a déli ré­gióban nepáli hindu kisebb­ségek is élnek. A hivatalos nyelv a dzongkha, amely a tibet-bunmai nyelvcsaládhoz tartozik, az államvallás pedig a mahayana buddhizmus, a tibeti iámaista típusból. A modern élet még csak kevéssé érintette meg Bhu­tánt, nincs vasúti hálózata, nincs rádiója és a Thimbuból az indiai határhoz vezető utat is csak 1960-ban kezdték épí­teni. 1962-ig Bhutánban nem láttak gépkocsit. A nemzeti sport az íjásztát. Az ország­ban nem jelennek meg újsá­gok, eltekintve attól a tájé­­koztató-közlönytől, amelyet a kormány ad ki. Viszont az első bihutani iskola is csak 1960-ban nyílt meg, úgyhogy majdnem mindenki analfabé­ta. Nem felbecsülendő előny ez egy olyan országban, ahol ki­zárólag kormánylap jelenik meg. OLASZORSZÁGI ÉLETKÉP: Mintha a Titanic fedélzetén táncolnának MEGJELENT HALASZ PETER UJ REGÉNYE: ELTÉVEDT UTAS Megrendelhető a kiadótól: Pilvax Publishing Corp. 20 West 22nd Street New York, N. Y. 10010 Ára: 4 dollár plusz 20 cent portóköltség RÓMA — Egy vékony, idő­sebb ember hiába próbál át­kelni a Corso Vittoria Ema­il uelen a késő délutáni csúcs­forgalomban, ezért felemelve botját, ezt kiáltja: “Krízis? Hol van a krízis? Miért nem mennek akkor mindnyájan gyalog?” Egy fiatal pedig 20 dolláros inget viselve — amelynek kihajtott gallérje mögött egy finom aranylánc látható a nyakában —, nyi­tott sportkocsijában, egy gyö­nyörű bronzhaj u leánnyal ha­lad el mellette. Valószínűleg a tengerpartról jönnek és va­lamelyik étteremben vacso­rázni akarnak. Az ő számuk­ra egyáltalán nincs gazdasági krízis. Sem azoknak, a jól öl­tözött, kiegyensúlyozottnak látszó embereknek, akik tö­megesen ülnek a mozikbap, ahol a belépődíj 3 dollár, és akik különlegesen meghosz­szabbitott vakációról beszél­nek. Egy magánfogász — aki egy fogkoronázást 800 dollár­ért végez el — azon panasz­kodik, hogy rettenetesen sok most a munkája, mert úgy látszik, minden betege el akarja hagyni a várost jú­niusban és cslak szeptember­ben tér vissza ismét. A fentiek ellenére, a kor­mány mégis aggódik és arról beszél, hogy Olaszország a csőd szélén áll. Az olaszok per­sze ezt nem veszik komolyan, mert egyrészt nem nagyon ol­vassák az újságok jelentéseit a katasztrofálisnak leirt csőd­veszélyről, másrészt nem hall­gatják a rádiót és nem nézik a televíziót, ahol az ország anyagi helyzetének a veszé­lyeit ecsetelik. Úgy látszik, hogy ami most Olaszország­ban történik, az közvetlenül nem érdekli az olaszokat, és ez — egy olasz iró, Nino Lon­­gobardi szerint — hasonlít­ható ahhoz a magatartáshoz, mintha az emberek a süllyedő Titanic fedélzetén elkezdené­nek táncolni.

Next

/
Thumbnails
Contents