Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-04 / 27. szám
4. oldal MAGYAR HÍRADÓ A HIMALAYA ÁRNYÉKÁBAN: A SÁRKÁNY-KIRÁLY AZ IRGALOM JEGYEBEN SOK BETEG GYERMEKET ENGEDNEK MEGHALNI THIMPHU, Bhutan — Sárkány-Királyt koronáztak a Himalaya keleti régiójában lévő Bhutan-ban,, a 18-esztendős Jigme Singye Wangchuck, a .sárkánydinasztia 4- ik királyi leszármazottja ült a trónusra, amely 1972 júliusában atyjának, Jigme Dorji Wangcbuck-nak halálával megüresedett. A koronázással először a gyászév leteltét kellett megvárni, azután pedig baljós asztrológiai összefügések miatt tanácsoltak további várakozást a buddhista papok. Londoniból nézve pedig mindez azért érdekes, mert maga a sárkánydinasztia az angolok találmánya, birodalmi nagyságuk idején bőkezűn kreálták a kisebb-nlagyobb uralkodó-nemzetségeket és igy az 1907-es esztendőben ők segítették Bhutan trónjára' a rivális törzsfőnökökkel viszálykodó ügyen Wangehuckot, a sárkánydinasztia megalapítóját. Ügyen Wangchuck jó király volt és jutalmul nem csak sárkány lett belőle, de “sir” is, amire élete végéig büszke maradt: Sir Ügyen Wangchuck sárkány király. Három évvel trónra lépése után szerződést kötött Nagy Britanniával, amelyben elfogadta, hogy külügyeiben London lássa el tanácsokkal. Nem mintha Bhutan külpolitikai vonalvezetése különösebben bonyolult lett volna — a világtól elzárt, mintegy harmincezer négyzetkilométernyi területen fekvő kis ország a mostani koronázás alkalmával veszi fel első jelentősebb kapcsolatát a külvilággal, jóllehet 1971 óta az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja. Tizenhat ország küldött delegációt a koronázásra, a nemzetközi sajtónak és televíziónak ötven képviselője kapott meghívást Thimbuiba, Bhutan fővárosába. Nem volt rossz dolguk, mivel a koronázást hagyományosan háromnapos ünnepség sorozat követte. Bhutánt eddig ritkán keresték fel idegenek. Az angolok kivételével. 1952-ben például, az előző koronázásnak mindössze két külföldi vendége volt: a Bhutan-nal szomszédos Sikkim koronahercege és az az indiai közhivatalnok, aki Delhiben a sikkim-i és bhutlan-i ügyek referense. Kilenc napig utaztak öszvérháton, mig Sikkim fővárosából, Gangtokból Thimburlbá érkeztek. Semmi sem tartja távol oly hatékonyan a vendégeket, mint az ilyen bajos utazási körülmények. Thimbuba aztán senki sem toppanhat be azzial, hogy “éppen errejártam, gondoltam, beugróm egy kicsit, megnézni mi újság Sárkányéknál. “A mos>tani koronázás vendégei sem utaztak éppen könnyedén — Bhutánt nem. köti össze légijárat a külvilággal, úgyhogy a meghívottak Kalkuttába repültek, ahonnan (aztán további kétnapos utazással érték el Thimbut. De legalább Ízelítőt kaptak a kiplingi világ légköréből, a 19-ik századbeli, rettenthetetlen brit hivatalnokok expedicióinak hangulatából. Az angolok azután 1949- ben elmaradtak, mint látogatók, a külügyi tanácsadói szolgálatot azóta India látjla el, sőt, annál sokkal többet, mert bár Bhutan névlegesen független, ténylegesen azonban indiai protektorátus, annak ellenére, hogy földjén nem teljesítenek szolgálatot indiai katonák, mint a vele szomszédos Sikkim területén. A mostani, ifjú, király atyjának trónralépéséig Bhutan teljes egészében feudális körülmények között élt, vele azonban megkezdődött a reformok korszaka. Jigme Dorji Wangchuck megszüntette a jobbágyságot és a többférjüséget, kimondotta, hogy minden asszonynak csak egy férje lehet. A többnej üséget nem szüntette meg ugyan, de azt is megreformálta, törvénybe iktatva, hogy háromnál több felesége nem lehet senkinek. A bhutaniak azt mondták, hogy ezzel még ki lehet egyezni. Parlamentet is létesített, a Tsongdut, amelynek 150 tagja van — a falviak bölcs öregei közül választják egy részüket, a többit a király nevezi ki és a buddhista kolostorok küldik a Tsongdu-ba. Bhutánnak körülbelül egymillió lakosa van, többnyire WASHINGTON — Jónéhány ember ezer szellemileg és testileg rokkant kisgyermeket engednek meghalni mindéi esztendőben azáltal, hogy nem adják meg nekik a szükséges orvosi kezelést — Lizonyitotta két orvos a napokban. A becslésük alapján napvilágra került adatok Edward M. Kennedy, massachusetts-i demokrata szenátor figyelmét is fölkeltették, és egy szokatlan, “jogot az élethez” nevű nyilvános kihallgatást rendezett meg. A kihallgatáson az 1973. október 25-én megjelent közlés adtia a témát, amely szerint a Yale-New Haven kórházban két és fél év alatt 43 gyermek halt meg annak következtében, hogy visszatartották tőlük a szükséges orvosi ellátást. Ez a közlemény a New England Journal of Medicine-ben jelent meg Raymond Duff és A. G. M. Campbell orvosok adatai alapján. Azt is közölték, hogy a gyermekeket azután engedték meghalni, miután a szülők és orvosok komolyan megbeszélték a gyermekek helyzetét, akikről megállapították, hogy a, születésükkor kapott sérülések vagy velük született rendellenességek következtében “végtelenül csekély vagy a nullával egyenlő a valószínűsége annak, hogy valami értelme legyen az életüknek.” Kennedy dicsérte Dr. Duff-t azért, hogy “kész volt vállalni a következményeket és megtörni a csendet, ami az orvosi ténykedésnek ezt a területét olyan hosszú időn át uralta”. Dr. Robert E. Cooke, az University of Wisconsin egyik egészségügyi szakembere egyetértett Dr. Duffal, de hozzátette, hogy “az már más lapra tartozik, hogy a beteg gyermekek mind életben maradtak volna-e vagy nem.” A nyilvános megbeszélés során előtérbe került az, hogy a “Ne ölj!” bibliai parancsolat újabb kiértékelésére van szükség mind a szülők, mind az orvosok részéről. JOAN KENNEDY KEZELES ALATT WASHINGTON — Edward M. Kennedy szenátor felesége, Joan egy magánkórházban pszichiátriai kezelésben részesül. Ennek oka az, hogy Mrs Kennedy állandóan gyötrelemben van 12 éves fiának, Teddy-nek a betegsége miatt, amióta fia jobb lábát amputálni kellett. Ezenkívül még mindig nem nyerte vissza azt a frissességét, amivel sógorának, Robert F. Kennedy-nek 1968-ban bekövetkezett meggyilkolása előtt rendelkezett. Három évvel ezelőtt kijelentette, hogy New Yorkbanpszichiátriai kezelést kapott és jónéhány abortuszon esett keresztül. Legutolsó abortusza 1969 augusztusában történt, egy hónappal azután, hogy a férje autóbalesetének következtében Chappaquiddick-nél életét vesztette Mary Jo Kopechne, Kennedy titkárnője. Kennedy-éknek három gyermekük van: a 14 éves Kara Anna, a 12 éves Edward és a 6 éves Patrick. Három otthont tartanak fenn a következő helyeken: MacLean, Va.ban, Washington külvárosában; Bostonéban a Beacon Hill mellett és Squaw Islandon, a Kennedy-család Hyannis Port, Mass.-ben levő birtoka közelében. Az Egyesült Államok szaporodása lassul WASHINGTON — A Census Eureau jelentette, hogy a múlt évben 1.5 millióval emelkedett az U. S. népességének száma, az 1970-ben elért 2.2 milliós és az 1957-es 3 milliós növekedéssel szemben. A szaporodási arány csökkenésének alapvető tényezője, hogy 1973-ban minden 1,000 emberre 14.9 születés esett, mig 1970-ben 18.2 és 1957-ben 25.2. Ha az 1973-as születési arány állandósul, akkor a családokban átlagosan 1.9 gyermek születik, és ez alatta van az úgynevezett népességegyensúlyi szintnek, mely szerint minden házaspár 2.1 gyermket nevel föl átlagosan. tibeti eredetűek, bár a déli régióban nepáli hindu kisebbségek is élnek. A hivatalos nyelv a dzongkha, amely a tibet-bunmai nyelvcsaládhoz tartozik, az államvallás pedig a mahayana buddhizmus, a tibeti iámaista típusból. A modern élet még csak kevéssé érintette meg Bhutánt, nincs vasúti hálózata, nincs rádiója és a Thimbuból az indiai határhoz vezető utat is csak 1960-ban kezdték építeni. 1962-ig Bhutánban nem láttak gépkocsit. A nemzeti sport az íjásztát. Az országban nem jelennek meg újságok, eltekintve attól a tájékoztató-közlönytől, amelyet a kormány ad ki. Viszont az első bihutani iskola is csak 1960-ban nyílt meg, úgyhogy majdnem mindenki analfabéta. Nem felbecsülendő előny ez egy olyan országban, ahol kizárólag kormánylap jelenik meg. OLASZORSZÁGI ÉLETKÉP: Mintha a Titanic fedélzetén táncolnának MEGJELENT HALASZ PETER UJ REGÉNYE: ELTÉVEDT UTAS Megrendelhető a kiadótól: Pilvax Publishing Corp. 20 West 22nd Street New York, N. Y. 10010 Ára: 4 dollár plusz 20 cent portóköltség RÓMA — Egy vékony, idősebb ember hiába próbál átkelni a Corso Vittoria Email uelen a késő délutáni csúcsforgalomban, ezért felemelve botját, ezt kiáltja: “Krízis? Hol van a krízis? Miért nem mennek akkor mindnyájan gyalog?” Egy fiatal pedig 20 dolláros inget viselve — amelynek kihajtott gallérje mögött egy finom aranylánc látható a nyakában —, nyitott sportkocsijában, egy gyönyörű bronzhaj u leánnyal halad el mellette. Valószínűleg a tengerpartról jönnek és valamelyik étteremben vacsorázni akarnak. Az ő számukra egyáltalán nincs gazdasági krízis. Sem azoknak, a jól öltözött, kiegyensúlyozottnak látszó embereknek, akik tömegesen ülnek a mozikbap, ahol a belépődíj 3 dollár, és akik különlegesen meghoszszabbitott vakációról beszélnek. Egy magánfogász — aki egy fogkoronázást 800 dollárért végez el — azon panaszkodik, hogy rettenetesen sok most a munkája, mert úgy látszik, minden betege el akarja hagyni a várost júniusban és cslak szeptemberben tér vissza ismét. A fentiek ellenére, a kormány mégis aggódik és arról beszél, hogy Olaszország a csőd szélén áll. Az olaszok persze ezt nem veszik komolyan, mert egyrészt nem nagyon olvassák az újságok jelentéseit a katasztrofálisnak leirt csődveszélyről, másrészt nem hallgatják a rádiót és nem nézik a televíziót, ahol az ország anyagi helyzetének a veszélyeit ecsetelik. Úgy látszik, hogy ami most Olaszországban történik, az közvetlenül nem érdekli az olaszokat, és ez — egy olasz iró, Nino Longobardi szerint — hasonlítható ahhoz a magatartáshoz, mintha az emberek a süllyedő Titanic fedélzetén elkezdenének táncolni.
