Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-05 / 36. szám
9. oldal wiiimtuLuuuiLuimi HOMOKI ERZSÉBET j :/ IILKI KLINIKÁJA KÜLÖNÖS KÉRDÉS — Kedves Miss Homoki, különös kérdésem van. 21 éves lány voltam, amikor bemutattak nekem egy férfit. Intelligens, jómodoru volt, nem bántam volna, ha udvarol egy kicsit, azonban pár udvarias mondattal elintézett és egy másik lány mellé csatlakozott. Másnap megkérdeztem a barátnőmet, aki bemutatott neki, hogy miért „égetett le” engem, miért hagyott faképnél. A barátnőm először nem akart erről beszélni végül azonban őszintén megmondta, hogy nem tetszettem az illetőnek, nem talált szépnek. Ez nagyon szivén ütött és gondolkozni kezdtem, hogy tulajdonképpen mi is a szépség, miért nem voltam neki szép én, miért volt szép a másik. Másnap, vasárnap megint társaságban voltam. Megint megismerkedtem egy férfivel. Az első perctől fogva csak velem foglalkozott, egy hónap múlva eljegyzett, félév után megesküdtünk és most volt a harmadik házassági évfordulónk. Akkor eszembe jutott a férfi, aki nem talált szépnek és megkérdeztem a férjemet, hogy ő miért szeretett belém azonnal. Azt felelte rá, azért, mert nagyon-nagyon szép voltál és az vagy most is. Egyiknek szép, a másiknak nem szép, Hát akkor mi a szépség szabálya? VÁLASZ — Ha már ezt boncolgatjuk, ne maradjunk meg csak a női szépségnél, beszéljünk általában a szépről. Egész könyvtárat lehetne berendezni abból amit a „szép” fogalmának meghatározásáról képzőművészek, műtörténészek, irók, költők, esszéisták összeírtak. Ki tud eligazodni ezen. Még azok sem akik vitatkoznak velük és más módon vélik megállapítani, hogy mi a szép. Még a filozófia is megkísérelte meghatározni a szépet vagyis a megmagyarázhatatlant akarta megmagyarázni: szép ami érdek nélkül tetszik. Minden tiszteletem a bölcsészeké, de úgy gondolom, ez a filozófia történetének legnagyobb tévedése. Mert ki látott már például olyan férfit akinek minden érdek nélkül tetszik egy szép nő. Azt hiszem, mint annyi más nagy problémában, ebben is egyszerű népi mondás lehet az utmutaó. A tégi mondás szerint nem az a szép ami szép, hanem az ami tetszik. Márpedig, hogy kinek mi tetszik, az egy rendkívüli bonyolult, szövevényes, összetett érzés dolga amit röviden Ízlésnek mondunk. Az Ízlést azon felül, hogy egyéni, még tömeghangulatok, korszakok is alakítják, befolyásolják, változtatják. Ez a jő. Mert ha bozontos ősapáink és bozontos ősanyáink nem tetszettek volna egymásnak úgy ahogyan voltak, aligha népesedett volna be a Föld. A múzeumok, a gyűjtemények pedig nem őriznének képeket, szobrokat a barlanglakó ősember kezdetleges fal-rajzaitól a Milói Vénuszon át Pcasso festményekig. Ezért van az, hogy elenyészően csekély kivétellel minden nőt szépnek talál valaki. A görögorrunak, a piszének és a hajlottorrunak, a darázsderekunak és a teijedelmes térfogatúnak, a hattyunyakunak és a gödrös-állasnak, tokásnak, a légiesen karcsúnak, a tömzsinek, dundinak. bőgyösnek, csontkollekciónak egyaránt akad hódoló bámulója. Ez a társadalom szerencséje. Ha nem igy lenne, csak úgy hemzsegnének a boldogtalan vénkisaszszonyok. * * * PROBLÉMA JELIGE — Kedves Erzsébet, 34 éves nőtlen férfi vagyok, megismertem egy fiatal özvegyasszonyt, akinek kétéves kisfia van. A férje autóbalesetben halt meg Kaliforniában. Nagyon tetszik nekem az asszony sőt ha őszinte akarok lenni, szerelmes vagyok bele. Ö is kedvel engem, én házasságra gondolok, biztosan hozzáipjönne, csak sajnos ott a gyerek. Kedves kis fiú, de ha ránézek, mindig az van a fejemben, hogy talán hiba lesz abból, ha olyan nőt veszek el akiről tudom, hogy már elődöm volt nála, egy mások férfi, akinek gyereket is szült. Mi a véleménye erről az egész kérdésről?’ VÁLASZ — A maga esete bizonyos fokig elég ritka, de nem egyedülálló. A férfiak ebben a tekintetben három csoportra oszlanak. Van akit zavar a tudat, hogy elődje volt, magyarán: az első éjszaka hive. Az ilyen semmiesetre sem vesz el özvegyet vagy elváltat, mert ott biztosan nem az első, inkább „kozkáztat”: talán igen, talán nem. A második csoportba tartozók elvesznek özvegyet, elváltat, akit megszerettek, mert nem féltékenyek a múltra, vagy legalábbis van annyi erejük, hogy legyőzzék ezt a féltékenységet. A harmadik csoport is házasodik elvált vagy özvegyaszszonnyal, de az már zavaróan hat rá, ha gyermek is van, mert ebben elődjének megtestesülését látja. Ebben a harmadik csoportban csak a gyerek a baj. Márpedig azt nem lehet letagadni, nem lehet kitenni a házból, állandóan ott van az uj félj szeme előtt és az a furcsa helyzet alakul ki, hogy végül nem is az elődjének, az első férjnek az emlékére, hanem az előd utódjára féltékeny. Ellenben a magam ismeretségi körében is tudok nagyon sok férfiről, aki nem is egy, hanem többgyermekes özvegyet vett el és boldogan élnek. Önmagának kell eldöntenie melyik érzés erősebb magába: a szeretet vagy a féltékenység a múltra. Ha nem érzi elég szilárdnak a szerelmét, akkor a gyerek miatt az első férj árnyéka ott lebeg majd maguk fölött és még a legintimebb pillanatokban is kisérteni fog. Ez megmérgezi az egész család életét. Általában erős akaratú, erős jellemű férfi nem hiszem, hogy félne az előd utódjától. * * * DIVAT JELIGE — Kedves Miss Homoki, mi nem vagyunk gazdagok, nem is járunk vendégségbe gazdagok közé, gazdagok sem jönnek hozzánk, egyik feleség se öltözködik elegáns drága butikokból, áruházban vásárolnak éppen úgy mint én. Mégis tudom, hogy a hátammögött mind azt mondják rólam, hogy nem öltözködök divatosan. Mit csináljak, hogy divatos legyek? VÁLASZ — Többen kérdezték már ezt. A gazdagabb társaságban is a hátammögött mindig vitatják valakinek elegánciáját, diavatosságát. Magának is az eddigihez hasonló tanácsot adhatok. Ne törődjön vele, hogy mit mondanak mások. Legyen erős a hitében, hogy divatos az, amit maga visel és ami nem divtos, azt más viseli. BÖRTÖN VAGY ÜDÜLŐ? (Folyt, a 6. oldalról) is támogatják lelkes kanadai hajadonok, özvegyek és elváltak, akik táblákkal tüntetve követelik, hogy a börtönöket meglátogatva ők is intim gyönyörűségekben részesíthessék a szegény nőtlen rabokat. Mert az is diszkrimináció, hogy ehhez csak a nős raboknak legyen joga Kanadában, a teljes szabadság és egyenjogúság honában! Mivel ez a követelés igy kétirányú, nagyon valószínű, hogy az igazságügyminiszter engedni fog. A fegyencsztrájkok másik követelése napjainkban, hogy a régimódi, fehér-fekete sugárzású TV-készülékeket cseréljék ki a cellákban szinesmüsoru TV-készülékekre. Elvégre is azért halad a technika, hogy egy kulturállam fegyházai is lépést tartsanak vele. Mindezeket figyelembe véve cseppet sem csodálkozom azon az egyetemistán, akit erőszakos nemi közösülés kísérlete miatt nemrég három évi börtönre ítéltek. Fellebbezett. Kéri, hogy emeljék fel a büntetését öt évre, mert ő az egyetemi tanulmányait a börtön kényelmes nyugalmában kívánja elvégezni. Odakint ezt a teljes kényelmet és gondtalanságot ő nem tudná magának biztosítani. így állunk... Ezenkívül: amikor elitéinek valakit gyilkosságért, vagy másféle főbenjáró bűncselekményért, nyomban elkezdődik a csevegés a „társadalom felelősségéről”. Arról, hogy szegény fejét a mostoha körülményei kényszeritették a bűn útjára. Nyomban elkezdjük magunkat bűnösnek érezni a sorsa miatt, mi, a társadalomnak azok a tagjai, akik nem gyilkoltunk és nem raboltunk. Ez a sajnálkozás csinált aztán lassanként már-már luxusüdülőt a kanadai börtönökből. / Elfeledkezünk arról, hogy a börtön célja: büntetés. Ne legyünk képmutatók és ne engedjük magunkat körülhálózni egy hamis emberségesség jelszavaival. Az igazság az, hogy a börtönbüntetés: megtorlás, és egyúttal az is a célja, hogy a bűncselekményt elkövető személy a jövőben ne akarjon visszakerülni a börtönbe. Egyszerűen azért ne, mert a börtönélet kellemetlen. A mai sokféle kényelmességével ellentétben a börtönéletnek éppen ezért kényelmetlennek és terhesnek kell lennie. Nem embertelennek — amiben volt részem Csehszlovákiában politikai rabként —, de terhesnek és kényelmetlennek! A kanadai fegyencek időnkénti „követelései” nevetségesek. Annak a személynek, aki bűncselekményt követett el, semmi joga ahhoz, hogy kényelmes életet követeljen a börtönben. A közbiztonság nagyon óhajtott növekedése érdekében a börtön ne vonzó, hanem elriasztó legyen még Kanadában is. PEDAGÓGIA — Látod, kisfiam, ezért kell uszóleckét venni. AKÁCFA Akácfa, akácfa, sárga lombot hullató, kezemre, kezemre, mintha hullna sárga hó. / Mintha hullna sárga hó, csakhogy el nem olvadó, járdaszélen nagy kupacban szinaranyként csillogó. Hogyha belegázolok, hogy zizeg és hogy ropog! Mit csinálsz te? — kérdik. Járok, járok sárga hóban, szinaranyban, térdig. Nemes Nagy Ágnes r
