Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-15 / 33. szám
5. oldal több az linnen, mint a munkanap UTIJEGYZETEK PORT LUIS, Mauritius-sziget. — Kevés olyan ország akad sárbolygónkon. ahol olyan sok az ünnep, mint Mauritiuson. Hiszen a hindi és a muzulmán indiaiak, a kínaiak, a főként katolikus kreolok, a skót egyházhoz tartozó angolok meg a többiek mind-mind joggal ragaszkodnak munkaszünettel egybekötött ünnepeikhez. Amikor Mauritius — 158 esztendős brit uralom után — 1968-ban függetlenné vált, harminc (!) ünnepet jelzett a naptár. Sir Ramgoolam kormánya megpróbálta radikálisan csökkenteni a piros betűs napok számát, s egészen 1972-ig a vasárnapokon kívül mindössze Illő „szabadnapot” engedélyeztek a szigetországban hivatalosan. Ekkor azonban engedniük kellett a sokféle népcsoport követelésének, és 23-ra emelték a hivatalosan engedélyezett ünnepeket. Akinek egy kis szerencséje van, két hét alatt három látványos ünnepet — vallási fesztivált — is átélhet a szigeten, s kicsiben találkozhat a nagy ázsiai vallási ceremóniák hangulatával. A Teemeedeet — a tűkkel átszűrt tűzönjárók zarándokutját — követő szombat még nagyobb ünnepnek Ígérkezett: Gyertek a Hoiira! — hirdették mindenütt a plakátok. A színes körmenetet kora délutánra várták Port Louis „Hyde Parkjában”, a Champ de Marsra. A fővárosnak ez a hatalmas zöld tere egészen a hegyek lábára kapaszkodik, s a citadelláról meg a délről emelkedő zöld hegyoldalról, mint valami hatalmas arénában, mindenjói látható, ami a Champ De Marson történik. Lóversenypálya meg körülkerített gyermekjátszótér (ahová felnőttek nem léphetnek be), tribün (a lóversenyhez és a függetlenségi ünnep előkelőségeinek), szobor szökőkuttal és aranyhalakkal. Marina hotelbeli szobám ablaka a Champ de Marsra nézett, de egy hét alatt egyetlen olyan „Hyde Park-i” jelenetet sem láttam, amiért érdemes lett volna a közeibe sietnem. A több mint két éve bevezetett „rendkívüli állapot” aligha kedvez a „Hyde Park-i" vitáknak, különösen. ha gyakran feltűnik a közelben a rendőrség sötétkék URH-s kocsija... De a Holi aZ más, akkor mindent szabad, kivéve persze kormányellenes jelszavak hangoztatását. A Holi a színek indiai fesztiválja, a vigság ideje, amikor az emberek színes vizekkel és porokkal színesítik meg egymást. Senki sem marad ki a reggeltől késő délutánig tartó vidámságból. Még a miniszterelnök, „Rarh” sem, akit a szigetlakok közül sokan A Nagy Öregnek neveznek. Az Old Man és vétélytársai is eljöttek a Champ de Marsra, a „nép közé”, egyesek szerint a sokáig nem húzható (legutoljára a függetlenség előtt rendezett!) választások közelségének jeleként. Sir Ramgoolam és miniszterei is elvegyültek a nép között, s vidáman hagyták, hogy ünneplőik kannából és vizipisztolyokból lila meg piros vízzel locsolják meg őket, mint az nálunk husvétkor szokás... Mert a Holi a húsvéti locsolkodáshoz hasonlítható, főként a vödörrel való falusi nyakonöntéshez, de a legények itt nem kopogtatnak be a házakhoz, hanem (némi alkohollal felpumpált mámorban) végigvonulnak a Városon, s az „áldozatok” közé magukat is besorolják, no meg a sok ezer kíváncsiskodót, akik (állítólag) alig várják, hogy befessék őket. Eszembe sem jutott, hogy kivonjam magamat ebből a vidámságból, s a kikötőben meg a kínai negyedben tett barangolásom után siettem vissza a Marinához, hogy ne maradjak le a Holi javáról! A menet akkor már a térhez közeledett. Rsy Kumár indiai filmszínész, a Holi sztárja addigra már megjárta a kórházat: az alaposan „felkonyakozott” művészre olyan sok színes vizet zúdítottak, hogy ruhát kellett váltania, szeméből pedig orvosok mosták ki a lila lét... Ezt akkor még nem vettem komolyan, s két fényképezőgéppel a vállamon, sárga ingben és világoskék nadrágban, elindultam az ünneplő sereg kellős közepe felé. Csábítottak a csodálatos színek, az arany szálakkal átszőtt szárik meg az ismeretlen hangulat, ami ide hozta a sok ezer ünneplőt. Hajamra meg a nyakamba kaptam néhány csepp lila vizet, de sebaj, barátaim azt mondták, hogy a Holin csak könnyen mosható festékkel locsolkodnak. Vidáman kattintgattam fényképezőgépeimet, sokan még meg is köszönték, hogy megörökítem őket, amikor váratlanul tucatnyi fiatalemberből álló sereggel találtam szembe magamat. Vödörben hozták a sűrű piros meg lila lét, s festékkel átitatott rongyot tartottak a kezükben. Arcuk, ruhájuk-is vérpiros volt — s ahogyan közeledtek, félőn nyílt szét előttük a tömeg. Gyorsan letettem róla, hogy megörökítsem őket, látván, amint láncot alkotva igyekeznek körülvenni... Három rendőr ácsorgott a közeibe, feléjük indultam, de már késő volt! Kísérőm. Raouf is lemaradt, látván reménytelen helyzetemet, s lemondott a segítségnyújtásról — mert mit tehetnénk ketten a tucatnyi elszánt „holistával” szemben?! (Igaz, én huligánoknak neveztem őket,' de barátaim nem osztották véleményemet.) Közrefogtak, s a három rendőr szeme láttára a vödörbe mártott lila, meg piros rongyokkal festeni kezdték arcomat, ingemet, világoskék nadrágomat... YAZD, Irán — Ez a poros város a nagy központi síkság szélén, manapság az utolsó erődítménye a zoroasztrizmusnak, amely Iránban már egyre csökken és a mintegy 25,000 főt számláló kisebbséget teszi ki. Itt 6,000-en élnek a 60,000 mozlimmal szemben. A mozlimoknak ragyogó, világos keramittal burkolt mecsetjeik vannak; a zoroasztristáknak, ennek a szelíd népnek, egyszerű tűztemplomaik és itt tisztelik Ahuramazdát, a mindentudó világosság - szelemet, ahogy azt tették a nagy Cyrus idejében, amikor ők voltak a hatalmas perzsa birodalom vezető vallása. Nem messze a várostól van két Egyiknek a kezét hátracsavartam. s kiáltoztam, de senki sem sietett segítségemre. Mint utóbb kiderült, a rendőrök is kaptak a lila léből, különben is, türelemmel kell fogadni' az ilyen „kedvességet”... Szerencsémre a Marina hotelt hamar elértem.ruhástól a zuhany alá álltam, mosóporral szórván be magamat... Ingem és nadrágom azonban örökre befogadta a „könnyen mosható” lila festéket, s azóta sem vált meg a Holi emlékeitől! Csak az vigasztalt, hogy három nappal később, Mauritius függetlenségének ceremóniáján még a miniszterelnök ősz haja is lila színben pompázott — a Hoiira emlékeztetve a mauritiusiakat... magányos torony ősi téglafalakkal körülvéve, amelyeket a „csend tornyai”-nak neveznek és ahová halottaikat temetik a hagyományok szerint. Azt tartják, hogy az emberi testet alkotó elemeket nem szabad beszenynyezni temetéssel, elégetéssel, vagy vizbe helyezéssel, ezért lepedőbe csavarva szabadon kell hagyni a tornyok tövében. Vannak azonban modern zoroasztristák, akik tarthatatlannak tekintik ezt a régi szokásukat, ezért hozzájárulnak, hogy halottaikat eltemessék. Zoroaster, a vallás alapitója, mintegy háromezer évvel ezelőtt élt Perzsiában. Úgy tekintette az univerzumot, mint a jónak és a Újabb tiizszüneti egyezményt kötöttek a görögök és a törökök NICOSIA, Ciprus — Nezim Cakar, török hadnagy (balról) kezet ráz Evangelos Tsolais, görög tiszttel, miután aláirtok 37. ui tüzszüneti vonalakról szóló egyezményt. A békeegyezmény megkötése érdekében folyó tanácskozások a legújabb hírek szerint ugyancsak biztató mederben haladnak előre. Sebes Tibor AZ ŐSI Z0R0ASZTRIZMÜS~~ MODERNIZÁLÓDIK gonosznak a csataterét. A tűz, az isteni tisztaság volt a jónak a szimbóluma. A Kr. utáni 7-ik században, amikor az arab invázió következtében Perzsia legnagyobb része az Islam hatalmába került, néhány zoroasztrista Indiába menekült, ahol Bombay környékén ma is fenntartják vallásukat. Mások Perzsia, vagyis irán területén élnek, de egyre csökkenő létszámban. A TENGERI TEKNŐS VÁNDORLÁSA ASCENSION-SZIGET — Hosszú ideje foglalkoztatja a tudományt az úgynevezett zöld tengeri teknősök évenként ismétlődő vándorlása. A kis teknősbékák minden esztendő decemberében elhagyják brazíliai otthonukat és az Atlantióceánon található Ascension szigetre úsznak, hogy ott költsék ki utódjaikat. Csaknem kétezer kilométeres utat tesznek meg és jnindig pontosan odatalálnak fészekrakó szigetjükre. A fantasztikus navigációs képesség eredetét a tudósok nyolcvanmillió évre vezetik vissza. Ekkor szakadt el a dél-amerikai kontinens Afrikától, az ősi fészekrakó helytől. A két földrész között a távolság egyre nőtt. Közben azonban a tenger mélyéből vulkánikus eredetű szigetek emelkedtek ki. A teknősök az évmilliók során az afrikai partok helyett ezeket szemelték ki és ezek lettek vándorlásaik célpontjai. A teknősök csak nappal „utaznak”, éjjel pihennek. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy tájékozódásukban nagy szerepet játszik a nap. Ezenkívül navigációs iránytűjük az Ascension sziget növényvilágának sagátos illategyvelege, amelyet az egyenlítői áramlat sodor a vándorlók felé. A jövő telefonvezetéke DREZDA — Az üvegszál a jövő telefonvezetéke — közölték egy Drezdában rendezett nemzetközi tudományos konferencián. A kutatók megállapították ugyanis, hogy egyetlen ezredmilliméter vékony üvegszálon, egyidejűleg, tízezer telefonbeszélgetést lehet lebonyolítani. Az információ hordozója ez esetben nem elektromos áram. hanem lézerből „kilőtt” fénysugár, amely a hangrezgéseknek megfelelően változtatja intenzitását. Ezt a mikroszkopikus vékonyságú fénysugarat egy szilícium fotocella áramlökésekké alakítja át. amelyek már a hagyományos módon mozgatják a hallgató membránját. . )
