Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-08 / 32. szám

MAGYAR HÍRADÓ 3. oldal VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FdÜGYNÖKSÉGE Különböző cikkek vagy IKKA utalványok szabadválaszlásra magyarországi címzetteknek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U. S. RELIEF PARCEL SERVICE 245 EAST 80lh STREET. NEW YORK. N. Y. 10021 — Phone LEhigh 5-3535 Igazgató: M. BRACK REICH BEJARAT 1545 2nd AVENUE találták meg- North Royal­­ton-ban, a közeli erdőben. A holttest egy meztelen, csak­nem csontvázzá aszott női test volt, amit fogazata és egylévő hajcsatt alapján azo­nosítottak Christine-nel. Az ügyész a tárgyaláson úgy ál­lította össze az eseményeket, hogy Schroeder napokon át leste az ablaka alatt elhaladó Christine-t, miig végül úgy ^öntött, hogy berántjia az aj­taján, mint valami kígyó. Az­tán összeverte a fejét, leszag­gatta a ruháját, és csak az ég tudja, hogy mit követett el rajta. Amikor kivégezte ál­dozatát, akkor az ágytakaró­ba csavarta és pokrócot tett a feje,alá, és úgy vitte az is­meretlen helyre, hogy ott el# rejtse. A laboratóriumi vizs­gálatok kétségtelenül bizo­nyították, hogy a tettes csak Schoeder lehetett. Kéthetes tárgyalás után Schroedert elitélték kétsze­res életfogytiglani börtön­­büntetésre. Christine anyja, aki a tárgyaláson a közönség soraiban foglalt helyet, az ítélethozatal után ezeket mondotta. “Igazságos tárgya­lás volt és helyesen döntöttek. A gyilkos éppen azt kapta, amit megérdemelt.” A közön­ség soraiban valaki megje­gyezte: “Christine McWeeny vérrel festette meg utolsó arcképét a megtalált ágytaka­rón.” A legidősebb börtönlakó nő maradni akar VÉRREL FESTETT ARCKÉP A 18 éves Christine Mc­Weeny élénken igyekezett az autóbuszmegállóhoz, október 25-én, reggel 7 óra felé, hogy időben megérkezzen munka­helyére, az Ohio Bell Tele­phone Co. downtown-i köz­pontjába. Szüleivel és testvé­reivel együtt Cüeveland-ban lakott, a 3537 West 48. szám alatti házban, és mindig pon­tosan érkezett munkahelyére. Ezért nagyon feltűnt a mun­katársainak, hogy azon a ne­vezetes napon késett, sőt egy­általán be sem ment, és még a szülei sem adtak üzenetet telefonon keresztül, hogy mi van a leányukkal. A buszvezetőnek is feltűnt, hogy most nem látja a meg­állóban ezt a bájos kisleányt, aztán ment tovább az utján a belváros felé. Christine egyik munkatársnője hama­rosan felhivta az autóbusz vállalatot, és érdeklődött mi­ért jön ma olyan későn az autóbusz. Aztán telefonált a rendőrségnek, és kérdezte, hogy nem érte-e valamilyen baleset a keresett leányt. Vé­gül Christine édesanyjának telefonált, aki elmondta, hogy leánya azon a napon is ponto­san indult a munkájába, és nem tudja, hová lehetett. A rendőrségen azt mondták, hogy majd előkerül, mert ta­lán valakihez csatlakozott az utón, és majd csak néhány nap múlva megy haza. A rendőrséget nem lepte meg Christine eltűnésinek hire, hiszen Clevelandban évente 2000 ember tűnik el, akik legtöbbje élve soha nem is kerül elő. Másnap azonban nyomozni kezdett a rendőr­ség. Először végigkérdezték azokat a lakókat, akik, Chris­tine buszhoz vezető útja mentén laktak. Csak egyet­len egy személy észlelt rend­ellenes zajt az előző nap reg­gelén, hét óra előtt öt perc­cel. Női sikoltásra lett figyel­mes, aztán kiugrott az ágyá­ból, de mire kinézett az utcá­ra, már megszűnt a sikoltás, és egyetlen lelket sem talált ott. A nyomozás során a követ­kezőkben 100 rendőr indult el, hogy átfésülje a 300 éke­res Brookside Park-ot, amely csak egy negyed mérföldre volt Christine házától, és ahol számtalan holttestet fedeztek már fel, akik megerőszakolás és gyilkosság áldozataivá lettek. Tíz órás keresés után sem találtak azonban Chris­tine holttestére, sőt egyetlen egy ruhadarabjára sem. Ek­kor más parkokat kezdtek át­kutatni. Időközben az a gondolat Öt­lött a nyomozók eszébe, hogy talán valaki az ut melletti házban beránthatta a leányt a lakásába, ezért tűnt el olyan hamar, és ezért nem láthatta seniki. A megkérdezett asz­­szony azt mondta, hogy a si­koltás nagyon közel hallat­szott a házálhoz, talán éppen a szomszéd háza előtt. Ott lakott Lee Schroeder, 26 éves elvált férfi, aki' a rendőrök kérdéseire láthatóan idege­sen válaszolt, és természete­sen, mindent tagadott. A nyomozás továibb tar­tott, miközben egy elhagyott területen, valami 20 mérföld­­nyire egy elhagyott autót ta­láltak, amelynek véres volt az ülése. Az autó csomagtartó­jában pedig egy nagyméretű kést fedeztek fel. Amikor a tulajdonosát megtalálták, történetesen éppen Christine szomszédjára akadtak, ő el­mondta, hogy kocsija útköz­ben elromlott, és ő otthagyta az utón. Nemsokára azonban a kocsit feltörték, és valószi­­nüleg a tolvaj véres keze érin­tette az ülést, amitől az is vé­res lett. A további vizsgála­tok bebizonyították, hogy a kocsi tulajdonosa teljesen ár­tatlan. De vajon ki lehetett a tettes? Nem sokkal ezután két fiú játszott a Strongsville-i er­dőben, ahol egy összecsavart ágytakarót és gyapjupokró­­cot találtak, amelyen vérfol­tok és hajszálak voltak. Va­laki nyilvánvalóan egy vérző testre helyezte, a pokrócot pedig a test alá tette, amin megszáradt vércsomók vol­tak. A laboratóriumi vizsgá­latok alapján kiderítették, hogy a vércsoport “O” típus veit, éppen olyan, mint Chris­­tine-é, a hajszálakat pedig az ő hajával azonosították. A pokrócon kétfajta szőrt fe­deztek fel, a leány hajszála­in kívül egy kutyának a szőr­szálait is. A rendőrség meg­tudta, hamarosan, hogy Schroeder-nek volt egy ku­tyája, aminek a szőrszálait megvizsgálva azonosnak ta­lálták a véres pokrócon levőik­kel. Schroeder porszívójában is felfedezték ezeket a kutya­szőröket. Schroeder hiába ta­gadta a gyilkosságot, a szá­lak hozzá vezették, ezért de­cember 14-én letartóztatták, és egy héttel később vádat emeltek ellen első fokú gyil­kosság és emberrablás alap­ján. A holttestet még min­dig nem találták meg, de a megyei ügyész kijelentette, hogy sok esetben nem lehet felfedezni az áldozat holttes­tét, de kellő bizonyítékok alapján végrehajtható a bíró­sági tárgyalás. Christine holttestét csak a következő év március 28-án Szénán Anna 88 éves és szereti a börtönben lakást MARYSVILLE, Ohio — Anna Szeman, Ohio legidősebb női börtönlakója az.t mond­ja, hogy megelégedett a helyzetével, és életének hát­ralévő részét már a börtönben akarja eltölteni. Szénán je­lenleg 88 éves és életének csaknem a felét az Ohio Re­formatory for Women-ben töltötte el. 1959-ben már megszabadulhatott volna, de kérte a hatóságokat, hogy hadd hosszabbodjék meg a büntetése. Azt mondta a bör­tönőröknek, hogy hagyják őt egyedül, mert a börtön az ő otthona. Szenan-t 1929 októberében ítélték el másodfokon, gyil­kosság vádja alapján, amit Clevelandban követett el. A fcörtönfelügyelő azt mondja róla, hogy szorgalmas a mun­kájában, és ö gondozza a bör­tön körüli kertet és udvart. Egy év óta több időt tölt a szobájában kedvenc macská­jával. Első macskája egy év­vel ezelőtt pusztult el, miu­tán 14 évig Szennan-nal volt a börtönben. A börtönfel­ügyelők egy másik macskát adtak neki, amit az előző macska nevével nevezett el Cookie-nák. 1934-ben Szénán büntetésé­nek elengedését kérte, mert kijelentése szerint nem ő kö­vette el a gyiikkosságot, ami­vel vádolják. Szénán egyéb­ként január 1-én született Magyarországon, de egyetlen élő rokonára sem emlékszik. Néha levelet kap, de ezek is egyre ritkábban érkeznek. Az elmúlt három év alatt csak a Social Security csekk érke­zett a címére. Egészségi ál­lapota megfelelő, orvosságot nem szed, és csak azért láto­gatja a kórházat, hogy virá­gokat vigyen az orvosoknak és ápolónőknek.

Next

/
Thumbnails
Contents