Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-24 / 4. szám

14. oldal Már több cikkben beszámoltunk azokról a köny­vekről, melyeket az immáron világhírű evangélista, David Wilkerson irt. Ezek közt legkimagaslóbb per­sze a CROSS AND THE SWITCH­BLADE, mely az evangélista önéletrajzának tekinthető és több mint harmincöt millió példányban jelent meg harmincöt nyelven. Nagysikerű film is készült róla, mellyel azonban Wilkerson nincs megelégedve és igy nyilatkozik: “Én valahogyan nem szeretem, hogy eltértek az eredeti történet­­től.”Márpedig ő a hiteles kritikus ebben, mivelhogy ő irta a könyvet, melyben saját él­ményeit tálja fel. Wilkersont — főleg az ifjúság körében — mindenfé­le néven emlegetik, de leggyakrabban mint az “Ut­­széli Prédikátorról” beszélnek róla. ő ugyanis 1958- ban Brooklyn-ban kezdte meg furcsa és emelkedett pályafutását, amikor az utcán kezdett el prédikálni a­­zoknak a félrevezetett, megtévelyedett, megátalko­dott, kábítószertől, gyűlölettől megvadult fiataloknak akik vagy bandákba tömörülve, vagy egyénileg fosz­togattak, támadtak, gyilkoltak és veszélyeztették a la­kosság biztonságát. Pedig Wilkersonnak szép lelkészi állása volt, kényelmes otthona, ahol feleségével élt, aki épen gyermeket várt, amikor az újságban egy cikk vonta magára figyelmét, mely egy borzalmas bűn­tényről szólt, ahol kábítószertől megzavarodott fiatalok egy polióban szenvedő szerencsétlen fiút egy­szerűen lemészároltak. Akkor Wilkersonnak az az ér­zése támadt, hogy Isten szólitja őt, hogy szentelje éle­tét ezeknek a megtévelyedett fiataloknak a megmen­tésére, megtérítésére. És Wilkerson engedelmeske­dett. Egymaga állt ki a megvadult fiatalok elé, hogy Krisztusról és szeretetéről beszéljen nekik. És akkor csoda történt. A csapatvezetők, kik pedig úgy éltek, mint vad haramiák, egymás után hódoltak be a védtelen, fegyvertelen, egyedülálló embernek. Hogy miért? Mi által vitte véghez ezt a csodát? Mivel­hogy fegyvertelen volt, és egymaga lépett fel bátran, vakmerőén, nem azért, hogy gyilkoljon, de azért, hogy segítsen, ez valahogyan megkapta, meghatotta a legelvetemültebb suhancokat is. Aztán meg szeretet-HETI NAPTÁR JANUAK (HALAK HAVA) 28—Hétfő: Károly 20—Kedd: Adél 30— Szerda: Martina 31— Csütörtök: János FEBRUÁR (VÍZÖNTŐ HAVA) 1— Péntek: Ignác 2— Szombat: Karolina 3 Vasárnap: Balázs ről beszélt, amiről azelőtt sohase hallottak. Egy Jézus Krisztust emlegetett, aki életét adta azért, hogy ők él­hessenek és üdvözülhessenek. Ez valóban olybá tűnt mint valami gyönyörű tündérmese, de csodálatos­képen igaznak bizonyult, mert Wilkerson bá­torsága, csökönyös kitartása, megrendithetetlen hite mintegy szavatolt amellett, hogy igazat mondott. A bandavezérek tehát egymásután álltak Wilkerson szolgálatába, majd az emberek adakozásából, akik immáron felfigyeltek a fiatal lelkész munkájára, és segítették, támogatták őt, megnyílt az első otthon, a­­hol a kábítószer áldozatait befogadták, gyógyították és megtanították arra, hogy Krisztust kövessék, azok, akik teljes lélekkel híveivé váltak, szinte egy csapásra és mindörökre megszabadultak ettől a rémtől, mely már csaknem leteperte őket. Nemsokára Wilkerson már egész testülettel dolgo­zott adakozásból a másik után. Ma már ötvenhárom egyesület van Amerikában és több, mint kilencven Európában. Sajnos azonban akadtak olyanok, akik visszaestek szenvedélyükbe, és aztán bosszút tápláltak a lelkész i­­ránt, aki jó útra akarta téríteni őket. Wilkersonnak és családjának nem egyszer kellett menekülnie otthoná­ból, sőt még ma is négy gyermekével három hónapon­ként cseréli lakóhelyét, nehogy azok, akik életére tör­nek, rátaláljanak. Ez a David Wilkerson, aki egyike a világ legnépsze­rűbb és legérdekesebb embereinek, a THE TAMPA TRIBUNE január 7.-i számában kijelenti, hogy noha ő nem prófétáskodik, most mégis lenne egy nyilatko­zata az emberiség számára, mivel valami rendkívüli történt vele. “Nem vagyok látnok, “mondja,” de az elmúlt két hét minden éjszakáján három óra hosszat ugyanazt a földrengést és éhínséget láttam. Ezért megjósolom, hogy egy, még a san fransiscói földren­gésnél is borzalmasabb élmény szakad ránk.” Wilkerson összesen öt csapást tapasztalt álmában. Ezek közé tartozik, hogy a Közel-Keleten csak rövid ideig lesz béke, azután rettenetes éhínség áll be. Azt is megjövendöli, hogy újabb szülő és gyermek közt fen­nálló zavar következik be és a gyermekek vad gyűlö­lettel szállnak szembe szüleikket. Az erkölcsök annyi­ra hanyatlanak, hogy moziban és televizión szereplők félmezetelnül mutatkoznak. Azt is megjósolja, hogy a 74-ben zajgó kavarodást, 75-ben recesszió fogja fel­váltani. SÍRON innen FARAGOTT FEJFÁK, KOPJAFÁK Tardona, Borsod megye.......... A tardonai református temető különös figyelmet ér­demel, mert a ma már ritkaságszámba menő faragott fejfák, kopjafák különböző változatait láthatjuk ott a sírokon. A sok évtizedes, sőt évszázados elzártságban élő Tardona község (elzártsága csak az utolsó harminc évben szűnt meg fokozatosan) Borsod megyében, a Bükk egy tágas völgyében fekszik, Kazincbarcika és Dédes között. A templomon és a rajta levő Jókai-em­léktáblán kívül, a község szép fekvésű temetője számit jelentős református emléknek. Elzártságukban a helyi reformátusok megőrizték fellegzetes temetkezési szo­kásaikat, a sírok, a fejfák és az azokon olvasható feli­ratok eredei sajátosságait. A templomtól indulva, a falu feletti domboldalon vezető utón jutunk ki a közeli temetőbe. Csendes, sa­játos hangulatú akácfaliget, honnan rálátás nyílik a falura és kilátás a Bükk hegység magasabb vonulatai­ra. Faragott fejfák, kopjafák néhány más temetőben is előfordulnak (Erdőbénye Atány, Ordas stb.) Tardonán azonban a faragott fej fák érdekessége, hogy a faragás formája következetesen jelzi: fiatal leány, fiugyernek vagy pedig felnőtt nyugszik-e alatta. A felnőttek számára széles, a felső végén lekerekített fejfát készítenek. A fiúgyermekek fejfája hasonló ala­(Folyt. a 15. oldalon) Heti fohász Urunk,-Istenünk, Rólad a zsoltáros igy dalol: ...borral vidámitod az emberek szivét...”, add meg nekünk, hogy a vig farsangi mulatságok közt is őrizzük meg lelkünk tisztaságát és borral vidámitott szivünkből törjön fel Feléd is a dicséret. Amen. SZÉCHENYI LÁSZLÓ KIRÁLYSÁGA (Folyt, a 8. oldalról) az amerikai milliomos leány, Vanderbilt Gladys, leg­­többszöt névtelenül és minden nyilvánosságot elkerül­ve, mindkét világháború után tömérdek jót tett és nagy áldozatokat hozott az elesett ország taipraáJlüá'—“ ~— sa és nélkülöző népe érdekében. Az albánoktól sem lehet rossz néven venni, ha reménykedve gondoltak az amerikai milliókra, amik jócskán rájuk fértek volna: az elgondolásból azonban semmi sem lett, mert a meghívást Széchenyi, bizonyára feleségével történt megbeszélés után, elutasította. így füstbe ment az a lehetőség is, hogy az első amerikai nő, Vanderbilt Gladys személyében, királynévá legyen, az is, hogy a lengyel királlyá lett Báthory István mellett Széchenyi László személyében egy második magyar ember idegen nemzet királyává koronáztassák. Azt természetesen mindnyájan tudjuk, hogy Albán­iának később egy magyar nő lett a királynéja, Ap­­ponyi Geraldine grófnő, akit Zog király ültetett maga mellé a trónra s aki egyúttal a kis nemzet első és egy­ben utolsó királynéja is lett. A királynéság nem sokáig tartott. Az esküvő 1938 áprilisában történt, de épen egy esztendő múlva, 1939 áprilisában, Nagypéntek napján a királyi pár mene­külni volt kénytelen, két napos kisfiával Mussolini o­­lasz katonái elől. Geraldine apja gróf Apponyi Gyula volt, anyja pedig gazdag amerikai nő, Gladys Virginia Stuart. 1914-ben esküdtek, Geraldine 1915-ben szü­letett, tehát mindössze 24 éves volt, amikor Albániá­ból menekülnie kellet. Zog király állítólag 60 millió értéket mentett ki országából, ami valószínűleg túlzás Geraldine is él Európában, ahol fia üzletember lett. Albánia ma az egyetlen ország Európában, amely­nek a kommunista China a pártfogója és szövetségese. Épen ezért a viszony Albánia és az orosz szovjet között állandóan feszült. Albánia Yugoszláviával sincsen va­lami nagy barátságban,mert állandóan attól fél, hogy a jugoszlávok a függetlenségüket fenyegetik és a ma­guk országába akarják olvasztani. Geraldine ma 59 éves, Zog, ha él, 77. A nemes emlékű Grant-Smith 1959-ben halt meg Washingtonban, 88 éves korában. NÉHÁNY SZÓ AZ "UTSZÉLI PRÉDIKÁTORRÓL" Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA JJohnanyin* Zachár Ilona /

Next

/
Thumbnails
Contents