Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-30 / 22. szám
11. old*l NŐI SZERELEM JELIGE — Kedves Miss Homoki, 28 éves, minden tekintetben független nő vagyok, életemben négyszer voltam szerelmes. Nem azt kérdezem azonban, hogy lehet-e egy nő életében többször is szerelmes. Erről megvan a kialakult véleményem. Másra vagyok kiváncsi, más az amit nem tudok magamnak megmagyarázni és bizalommal várom az Ön válaszát a kérdésre. Négy férfit szerettem és ha ma átgondolom az egészet, nem tudom megmondani sőt még kitalálni sem tudom, hogy mi vitt ezekre a szerelmekre, mi tetszett nekem ezekben a férfiakban? VÁLASZ — Herczeg Ferenc már évtizedekkel ezelőtt megmondta azt, amit Ön most kérdez tőlem. Azt mondotta: a szerelem a legeszményibb önzés és a nő csak önmagát szereti a férfiben. Támadt is emiatt a nők között olyan felzúdulás, hogy már bojkottálni akarták a könyveit és színdarabjait azon a címen, hogy ezzel megsértette a gyengéd női eszményt. Pedig lényegében mit mondott? Elsősorban azt, amit most maga kérdez: a legtöbb nő nem is tudja megmondani, hogy mi tetszett a férfiben, akibe szerelmes volt. Nagyon téved aki azt hiszi, hogy a nőt bizonyos különleges férfias tulajdonságok ragadják meg. A férfi lelke reflektáló tükör a nő részére és a nő minél tökéletesebbnek és szebbnek látja ebben a tükörben a saját képét, a saját egyéniségét, a tükör annál nélkülözhetetlenebb lesz részére. Az a férfi, aki legerősebben reagál a nő valódi vagy vélt szépségére vagy csak legerősebben tetteti a hatást, ezzel el tudja hitetni a nővel, hogy leginkább méltatja őt, mármint a nőt, az a férfi már félig megnyerte a játékot. Ugyanis minden nőben benne él az érvényesülés vágya még akkor is, ha ez nem azonos a közönséges, mindennapi hiúsággal. Ezért van az, hogy a szakértő férfi, aki hódítani akar, ellenállhatatlan akar lenni, akkor nem a saját tulajdonságaival próbál imponálni a nőnek, nem a saját előnyeivel próbálja elragadtatásra bírni vagy elvakitani, elkábitani, magába bolonditani. Éppen ellenkezőleg: alkalmat ad a nőnek, hogy a nő legyen az, aki imponál, aki élragadtat, aki elvakit. A férfi akinek tetszik egy nő, egyszerűen alaposan tanulmányozza a nő > külsejét a legapróbb részletekig, hozzá még gondosan megfigyeli a jellemét, a tulajdonságait és olyan szépségeket, tulajdonságokat csodál és méltat benne, amelyek még a nőt is meglepik. Szóval: a nő érvényesülni akar és ha az ügyes férfi ahelyett, hogy ő keresné az érvényesülést, beszegődik a nőhöz ámuló, tapsoló közönségnek, akkor biztos a siker. Mármint a férfi ámul, tapsol, de a siker az övé. Ez történhetett magával is. Az a négy férfi addig ámulta-bámulta magát amig sorra egymásután beléjük szeretett. Tanulság is van ebben minden nő számára: ne higyjenek mindig a ,,férfi-tükörnek”, mert néha hamisat mutat. *** UJ OLVASÓ — Kedves Homoki Erzsébet, pontosan egy hónappal ezelőtt érkeztem Amerikába, 39 éves vagyok, az öcsém hozatott ki, aki 56-ban jött ide és jól megy neki. Nagyon jó testvér. Én szakképzett finomműszerész vagyok, ez itt jó szakma és már Magyarországon kezdtem tanulni angolul, igy aztán egy kicsit beszélek. Az öcsém azonban a sógornőmmel együtt mégis azzal fogadott, hogy 3 hónapig ne menjek dolgozni, hanem ezalatt ismerkedjek Amerikával és az amerikai szokásokkal. A sógornőm is nagyon jó hozzám, esténként visznek mutogatni a várost, weekenden az autóbuszon visznek mindenhová megmutatni mindent, már Floridába is elvittek repülőgépen. Az amerikai szokásokról beszélgetve az öcsém többször azt mondta, hogy ne udvariaskodjak, itt ez nem divat és ha ő az elején udvariaskodott volna, akkor nem jutott volna odáig ahol ma van, szerinte nem egészséges dolog, ha udvariaskodok, mert ezért itt csak kinevetnek. Nekem ez nagyon furcsán hangzik. Lehet, hogy csak azért mondja, mert már 19 éves korában jött ide és született amerikai nőt vett el vagyis olyan igazi amerikai? VÁLASZ — Meglepő, hogy már eddig hány hasonló levelet kaptam: nem született amerikaiak, hanem régi bevándorlók lebeszélik az udvariasságról az ujamerikásokat. Az öccse attól még nem igazi amerikai, hogy nem udvarias. Amerikában is, máshol is vannak udvarias, és udvariatlan emberek. Az udvariasság olyan pénz amely csak azt gazdagítja, aki kiadja: a másiktól esetleg kap érte valamit. De ha semmit sem kap érte az sem baj. Gondoljon arra, hogy az udvariasság légpárna: semmi sincs benne, az életben azonban enyhíti az összeütközések erejét. Kinevetni pedig csak azt nevetik ki aki annyira torz túlzásba viszi a udvariaskodást, hogy akkor is kopog az ajtón, amikor kifelé megy. Az öccse szerint nem lesz egészséges dolog ha udvariaskodik. Ettől ne féljen. Még egyetlen emberről sem hallottam, aki belebetegedett az udvariasságba. *** ÜZENETEK. 1. KIVÁNCSI JELIGE — A békebeli Budapesten népes és gazdag örmény közösség élt. Patrubány Lukács az örmény nyelv és irodalom magántanára volt a budapesti egyetemen. 2. UTAZÁS JELIGE — Délibáb, idegen nyelvekben többnyire olaszul mondják: fata morgana. Légtükrözés, amely akkor keletkezik, ha a földi tárgyról jövő fénysugár különböző hőmérsékletű és sűrűségű légrétegeken folytonos törés és egyszeri teljes visszaverpdés után érkezik a szemhez és távoli tárgyak fordított képét varázsolja elénk. Hazája a sivatagok, de tengeren és síkságokon is tapasztalható. 3.MRS.K.Z.— Mindketten rosszul emlékeznek. A színdarabot Molnár Ferenc irta. Cime: Az ismeretlen lány. HUMOR FONTOS Volt iskolatársak találkoznak. — És te jól nősültél? — Igen...A feleségem segít egy kicsit a háztartásban. VIZSGA A németszakos egyetemista kilép az előadóteremből. Társai rögtön körülveszik: — Sikerült a vizsga? — Azt hiszem, igen. — Mit kérdezett a prof? — Mit tudom én? Németül kérdezte. UDVARIASSÁG A szórakozott tanár igy szól a borbélyhoz: — Haj nyírást kérek. — Rendben van. De előbb le kell vennie a kalapját. A professzor körülnéz: — Ö, elnézést! Nem vettem észre, hogy itt hölgyek is vannak. ANGYALOK A fogoly a börtönből levelet ir a feleségének: „Édesem, s ne felejtsd el, kérlek, legközelebb hozzál még néhány ráspolyt is. Tudod, mindennap összeülünk ebéd után és közösen manikűrözünk.” BOLDOGSÁG — Mondja csak, az ön házasélete boldog? — De mennyire! Annyira szeretjük egymást, hogy már háromszor elhalasztottuk a válást! BELENYUGSZOM Belenyugszom a meg nem változóba, Magamon csak én segíthetek, Beledobom gondjaim a tóba, A szempillám sem remeg, Belehajitom apró kincsem s ez óra Hiába tanít engem: legyek nyugodt, Nyugalmam kisüt m^jd virradóra, Mikor én már csak suttogok. Sokszor elmentem messzi távolokba, Ahol a villám elkerül, fenyeget, Belémvágott, de nem váltam holtra, S vizsgálgattam az eszemet, Találgattam, mit tehetek még, Hogy tisztázzam, ki és mi vagyok, A derült ég egy darab kékség, Melynél tovább nem láthatok? Mit keresek, aki sokat szenvedtem, Hiszen tudja mindenki ezt, Megtalálom a képzelt mennyekben, Amit az ég felém meneszt, A nyugalom és a nyugtalanság Határán megpihenek-é? S a ravasz emberek meghallják: Mi az enyém és mi az övé? Most már semmi sem zavarja kínom, A derekamba nyilalót, Egyszer csak sikerül kibírnom A fenyegető öregségi adót, Elkéri a sors, mogorván, Kék ég tárja rám sugarát, Elindulok fehérlő vitorlán S látom, az idő idelát. Keszthelyi Zoltán FÉRFI SAROK AZ APA DICSÉRETE Anyák napját követően eszembe jutott, hogy a mamák nagymamák ünneplésén és dicséretén túl, illenék megemlékezni olykor rólunk, az apákról is. Főleg az ifjú apákra gondolok, hiszen én magam is közéjük tartozom. Észrevettem már elég régen, hogy bennünket külön kasztba sorolnak. Elmés cikkek és könyvek jelentek meg arról, hogy milyen ügyefogyottak vagyunk és nem értünk a gyerekhez. Jobbára csak dicsekedni szoktunk velük, s mindig van nálunk véletlenül egy 120 képből álló sorozat, esetleg egy kis mellszobor a piciről. Beleszóljunk a szoptatásba, meghatározzuk, hogy mikor aludjon, mikor levegőzzön, sőt: azt is megszabnánk, hogy naponta hány percet mosolyogjon ránk egyszem gyermekünk. Mondom, számtalan vád, sértés ért már bennünket, pedig nagyon ránk férne már egy kis dicséret. Nem ártana, ha végre felfedezné valaki előnyös tulajdonságainkat is. Éppen ezen morfondíroztam, amikor tegnap hitvesemmel és háromhónapos babánkkal rokoni látogatásra indultunk. A két nagynéni levegővétel nélkül beszélt összesen vagy húsz percig. Természetesen minden dicséret a hitvesnek és gyermekünknek szólt. Már lemondtam arról, hogy valami jóban legyen végre részem, amikor a következő párbeszéd ütötte meg a fülemet: — Nézd csak a fejét, az orrát, a száját. Fantasztikus! Ez a kislány tiszta apja... Nem baj, csak egészséges legyen. (kóbor)
