Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-17 / 3. szám

4. oldal KANADAI UTINAPLÓ: Séta az indián rezervátumban Sétáló Bölény a legendáshírű törzsfőnök Calgary, Alberta, dec. hó... Hideg december végi hét­köznapon jutottam be a Cal­gary közelében létesített re­zervátumba, ahol düledezö fa­házakban a szárszik kaptak menedéket. Különböző kihall­gatások után, 2 dollár lefize­tése ellenében nyitották fel előttünk a szorompót, de a felügyelő lelkünkre kötötte: — Kocsijukkal körutat te­hetnek a rezervátumban, de ne szánjanak ki belőle, ne­hogy megzavarják az indiáno­kat! Szigorú törvények védik a lezervátumok indiánjait. Aki akár csak egyetlen üveg sört próbálna a rezervátumban fel­bontani, s ezzel “megrontani az indiánokat”, azt börtönbe csuknák! Persze az indiánok­nak. saját 'földjükről történt elkergetését és a “tüzes víz­zel” történt leitatásukat (hogy “tárgyalóképessé” te­gyék őket!), még egyáltalán nem büntették . . . Siralmas és szomorú kép iogadott a rezervátumban, s ha itt-ott nem láttam volna néhány árokba fordított autó­roncsot, akár a század elejé­re képzelhettem magamat, mert fél évszázad alatt csak az enyészet változtatott a há­zikókon. De nem is kellett volna ez­ért bejutnunk a hatóságok ál­tal féltve őrzött szárszi re­zervátumba, mert az indiánok újságjai, amelyeket többnyi­re a velük együtt érző diákok adnak ki, egyszerű kőnyoma­tos előállításban, s csak né­hány szerény külsejű nyom­tatott akad köztük, amelyek bőséges anyagot szolgáltat­nak a mai indiánok 'helyzeté­ről. Calgary közelében, a Sziklás Hegység 'bejáratánál épült Banff-ban évente egy­szer az indiánok ünnepi öltö­zetben mutatkoznak be a tu­risták előtt — akik azonban mitsem tudnak Winnetou uno­káinak mai hétköznapjairól. Arról, hogy az indián gyere­kekkel azt próbálják elhitet­ni az iskolában, hogy őseik vademberek voltak, de ők is azok, mert “képtelenek beil­leszkedni a fehér emberek ci­vilizációjába.” Ezt egyébként egy állami bizottság, a Comission of Emotional and Learning Di­sorders jelentése állítja, mely megállapította 1973-ban, hogy az indián gyerekek fele sem jut tovább az iskola 6. osz­tályánál! Az angol és a fran­cia nyelvtudás hiánya, a gyenge táplálkozás és a nyo­mor, a betegségek miatt az indián gyerekek eleve hát­ránnyal kezdik a tanulást . . . Kanadai totemoszlopok Nagy tőrést okoz az életük­ben az “iskola civilizáció”, amely összerombolja az in­dián gyerekekben azt az er­kölcsöt, amit kisgyerek ko­rukban anyjuktól tanultak — hogy mindenét meg kell osz­tania testvéreivel, barátaival. Az iskolában viszont tüleke­dést, irigységet, kapzsiságot lát a fehérbőrüektől. Az in­dián szülő szabadságra neveli és ritkán bünteti gyerekét — az iskolában ezt a szabadsár got “vadságnak” bélyegzik. És az iskolából kikerülve szembe kerülnek a munkanél­küliséggel, a társadalom kive­tettjei lesznek. Banff közelében, a transz­­kanadai országúiról letérve a stoney indiánok egyik “nagy öregével”, Sétáló Bölénnyel találkoztam. Wigwamját már téglából építették, s vadászó őseitől eltérően ő már lóte­nyésztéssel és indián csecse­­cecsék, emléktárgyak készíté­sével foglalkozik. Markacsont­­ból békepipákat készít . . . Ott sündörgött tizenhat éves unokája is, akinek szülei vá­rosba kerültek, őt ott járat­ták iskolába, de nem tudta megszokni a házrengeteget, s nagyapjához települt, ahol őseinek indián életét éli — hogy indiánként küzdjön majd az ősi jussért, az in­dián igazságért. A fiú soha­sem hallott Winnetouról, meg a May Károly féle indiánok­ról, de Sétáló Bölény, s a töb­bi stony indiántól már ismeri az ősöket ért igazságtalansá­gokat. Reméli, hogy — az igazságszerető “sápadtarcu­­ak” támogatásával — kicsi­karhatja a jóvátételt a ható­ságoktól az ősöket ért sérel­mekért. Sebes Tibor UTIJEGYZETEK: Az észt főváros, Tallii egy kis “Nyugat” a Szovjetunióban TALLINN, Sozvjetunió — Tallinn Észtország fővárosa, az a hely ma, ahová elmegy a szovjet ember, ha egy. kis “nyugati’ ’levegőt akar szívni a Szovjetunió határain belül. A magas Hotel Viru, melyet a finnek építettek, nemcsak a nyugat levegőjét árasztja, de megtalálni a szakállas, hosszuhaj u látogatók töme­gét, akik a keleteurópai ______ Leningrad . [Tallinn! » Peißut SOVIET UNION 5 Miles 200 Osztriga is fertőzhet FRANKFURT — A frank­furti Orvostudományi Egye­temen ápolt 425, fertőző máj­­gyulladásban szenvedő beteg adatainak feldolgozása so­rán megállapították, hogy hf>mincnégy esetben nyers osztriga vagy egyéb kagyló­faj fogyasztása okozta a fer­tőzést. Ezek közül 29-en tú­ri stautjuk alatt, tengerparti nyaralóhelyeken, a többiek otthon fogyasztották nyersen a fertőzött kagylókat. Az or­vosok felhívják a délre utazó turisták figyelmét, 'hogy óva­kodjanak a nyers kagylók és csigák fogyasztásától, mert ezek — amig nem szenyvíz­mentes vizekben tenyésztik őket — súlyos fertőző máj­­gyulladás (hepatitis infectio­­sa) járványokat okozhatnak. A nemrégi lezajlott olaszor­szági kolerajárványt is fer­tőzött kagylók robbantották ki, ezért mindenképpen meg­­szivlendő a tanács. “rock” zenére táncolnak és éneklik a szovjet népszerű ze­nét is, az éjjeli mulatóhely műsorban pedig a fáklyatán­cosoktól a kán-kánt járó lá­nyokig széles változata van a különböző táncoknak. A kán­kán nem éppen párisi stilusu, de a szovjet viszonyokat te­kintve még is túl sok a “láb” benne. A 22-ik emelet vendéglőjé­ben az észtek és a szovjet lá­togatók intim hangulatot keltő tompított fényben ehet­nek és amellett gyönyörű ki­látásuk van a város gótikus vonalú szilüettjeire. A vendégek öltözéke is meglehetősen változatos. Lát­­ri egy két merész estélyi ru­hás hölgyet, vagy miniszok­nyákat feketeharisnyás lábak fölött és pár ragyogó szinü férfikabátot, de vannak olyan “összházasitások’í is, mint temetésre való sötét ruha, fénytelen fekete cipővel és virító levendulaszin nyak­kendővel, a mellényzsebből pedig hasonló szinü zsebkenő kandikál elő. A Szovjetunió távolibb tá­jairól érkezőknek olyan szo­katlan ez a környezet, hogy középkorú hölgyek néha olyan félve lépkednek a hotel hali­jában, mint az elsőbálos kis­lányok. Akik szerencsések és bejut­nak, azoknak a Viru a leg­udvariasabb ellátással ked­veskedik. Magányos nőket és férfiakat gyakran ültetnek egy asztalhoz, ami itt nem kelt semmiféle megbotránko­zást, mert a táncnál is szov­jet szokás, hogy egy férfi fel­kérhet ismeretlen hölgyeket, sőt lekérheti őket táncosuk­tól, — még ha éppen férjük­kel táncolnak is. A New Yorkiak kicsit csodálkozná­nak a táncolókon. Nem szá­mit, hogy a zenekar mit ját­szik, ők mindenre egyformán ugrálnak. Valahogyan úgy fest az egész, mintha valaki egy zsúfolt földalattin pró­bálna tangózni, mikor az mozgásban van. A Viru múlt évben nyílt meg, de ma is, ha valaki szombat-vasárnap akar belé­pőjegyet a műsorra, már elő­ző hétfőn meg kell vennie. De ha valakinek megvan a jegye, még annak is nehéz bejutni.A kapukat már korán este be­zárják és ajtónállók engedik be a vendégeket, persze a ha­talom levegőjét árasztva ma­guk körül. Vegye külön ki­váltságnak, akit beengednek, még akkor is, ha megváltotta jegyét jóelőre. A bejutni akarók sorban állva topog­nak a hidegben. Aki elég türelmetlen, meg­próbál a ruhatár felé bemen­ni, ahol nem túl barátságo­san: Nincs több hely! — fel­kiáltással fogadják. Mindezek ellenére, Tallinn most is a Nyugatot jelenti a legtöbb szovjet polgárnak. Mivel Tallinn csak 50 mér­földre van Helsinkitől, a finn iővárostól igy tudják nézni a finn televízió négy állomását. Az észt és finn rokon nép, igy a nyelv sem okoz problémát Észtország német, dán és svéd uralom alatt állt, vala­ha a Hansa városok közé tar­tozott, mígnem az oroszok foglalták el 1710-ben Nagy Péter uralkodása alatt. Ma­ga a név: Tallinn annyit je­lent, mint “dán város”, de építészetében inkább a német idők gótikáját és az orosz ura­lom templomi stílusát viseli magán. Az észt keresztény­ség is sokat szenvedett a szovjet atheista világnéze­tétől, de a messziről jött szovjet polgárok nem sokat törődnek az észtek világnéze­tével, amig ehetik azokat a linóm cukrászsüteményeket, melyeket nem lehet másutt megtalálni a Szovjetunióban. Az észtek büszkék színes mo­dern kerámia és szőnyeg­­gyártásukra és sokszor absz­trakt grafikájukra, mely a kis észt köztársaságot elvá­lasztja stílusban is a hatal­mas Szovjetuniótól, ahová a második világháború óta tar­toznak, ha akaratuk ellenére

Next

/
Thumbnails
Contents