Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-09 / 19. szám
9. oldal MINDSZENTY Irta: MIKÉS MARGIT Előre megfontolt szándékkal Írtam ennek a cikkemnek cimét egyszerűen igy, a vezetéknévvel, mert fölösleges minden cim, minden rang, neki a legmagasabb rangja: önmaga. Nincs az a magas kitüntetés, hivatali méltóság, mely kívülről sugározza minden fényét viselőjére, amely nagyobb lenne Mindszentynél, az embernél. Aki oly remekművet alkotott önmagából, jelleméből, az nem szorul semmiféle kívülről jövő dekórumra, annak elegendő a saját neve, mert a világ is igy ismeri őt, tisztában van értékével és jelentőségével. A jellemszilárdságnak, gerincességnek, az önfeláldozásnak olyan montblanki csúcsaira érkezett, amelyen túl már nincs emelkedés! Egy évszázad bámul föl rá, elkáprázott szemekkel és ismét évszázadok múlnak el, mig hasonló egyéniség terem a Földön. Nem az én feladatom, hogy Mindszenty emberi nagyságát bemutassam, tudja már ezt mindenki, a világ közvéleménye már megismerte, lemérte és gigászi nagyságúnak találta. A világlapok is hétről-hétre, sőt napról-napra Írnak róla és ez a magyarság szempontjából jó és fontos, mert ismét megadatott nekünk az a dicsőség, hogy minden megalázottságunkban is a magyar faj termelte ki az évszázad legnagyobb erkölcsi alakját, hogy Mindszenty magyarnak született, ez az összezsugorodott magyar hazára nézve is nagy ajándék a sorstól... Annak a hazának nyereség és fölbecsülhetetlen világraszóló érték, amelyből menekülni kényszerült, nem most, hanem már jóval régebben, mikor először lépett Amerika földjére. A budapesti amerikai nagykövetségre! A követségek palotája, mint mindenki tudja, a különböző országokban exterritoriális, tehát SZILÁNKOK ZSÁKUTCA A Szajna hidján éjfél után összefut két öngyilkosjelölt. — Maga miért teszi? — kérdezi az egyik. — A feleségem miatt — mondja amaz. — Mert elhagyott. És maga? — Én is az asszony miatt — feleli a kérdezett. — Az enyém visszajött. BIZTOS SZER Tanítványai egyszer megkérdezték Szókratészt: tud-e valamilyen receptet az első látásra fellobbanó szerelem ellen? — Tudok — felelte a bölcs. — Figyelmesen meg kell nézni az illetőt másodszor is. MEGÉRTŐ BÍRÓ Biró a vádlotthoz: — Ön kicsalt a panaszostól 5 000 frankot. Hajlandó visszatéríteni? — Igen, biró ur, de ehhez nekem idő kell. — Rendben van. Kap két évet. LEVES — Drágám, ebből a levesből tiz tányérral kellett volna főznöd, nem kettővel. — Annyira Ízlett? — Tulajdonképpen nem. De akkor éppen eltaláltad volna, mennyi só kell bele. MEGLEPETÉS — Mit vettél husvétra a fiadnak? — Shakespeare összes műveit. — No, ez aztán igazi meglepetés lesz! — De még milyen! Ö biciklire számított. területenkívüliséget élvez, igy az a követség is, amely a budapesti Szabaság-téren áll, ez kivülesik Magyarországról, amerikai terület. Tehát Mindszenty már otthon, hazájában amerikai területre menekült és már hoSszu évek óta ott élt. Most hogy újra idelátogat az Egyesült Államokba tulajdonképpen csak folytatja amerikai időzését. Azt az embert, aki ott az amerikai nagykövetségen a negyedik emeleten egy kis szobában éldegélt, Írással töltve idejét, ma egy hatalmas ország fogadja, az Elnöke levélben üdvözli, a nép ujjong, az ünnepségek sorozata várja, hogy lerója előtte tiszteletadását. Mikor én féijemmel megérkeztem Amerikába, ő még a másik Amerikában tartózkodott, a Szabadságtéri épület negyedik emeletén, de népszerűségére, nagyrabecsültségére jellemző, hogy megérkezésünk napján, mikor lányom és vöm tiszteletünkre meghívta barátait egy szállóba ebédre, amint helyet foglaltunk az asztalnál, a társaság tagjai, lányok és férfiak, rögtön hozzám fordultak és első kérdésük ez volt: — How is Cardinal Mindszenty? — Jól van. Egészségileg jól érzi magát. A múlt héten együtt voltam vele, egy épületben. — Hogyhogy? — néztek rám bámulattal, — Egy épületben? — Igen, az amerikai követségen, ott voltam az emigrációs ügyek intézésében. — Valahogy itt, a New York-i szállóban úgy éreztem, hogy még az is nagy megtiszteltetés valakire nézve, hogy vele egy födél alatt lehetett, hacsak rövid időre is... Erre aztán még jobban megrohantak érdeklődésükkel. Elmondtam mindent, amit csak róla tudtam: hogy odafent a legfelsőbb emeleten irja emlékiratait, ami most, hogy kiadásra kerül, világszenzáció lesz. Visszaidézve emlékezetembe, amit a követség épületében láttam, hogy például egy alkalommal feketeruhás inas siet föl a lépcsőkön, kezében letakart tálcával, Mindszentynek az ebédjét vitte föl a szobájába, aki ott ült és miután elfogyasztotta mértékletes kosztját, bizonyára folytatja írását, tovább rója a sorokat készülő könyve számá-Csillagporban rózsatő Ébredjetek! Nyit a nyárfa. Öltözzetek suhogásba! Szirtek közt is mályva nő. Csillagporban rózsatő. Harangoznak, földalolnak. Rozmaringgal megszórt utón nász-dobokkal lovagolnak. Vőlegény, a kalapot pántlikázva megkapod. Peng a kasza. Sip a nád. Ringatják a nyoszolyát. Erdő csavarodik. Szélnek szél fut, tova száll. Bölcső lombosodik. Csipke magasodik. Akácvirág villogással női a babák foga már. Csengő csöng az almafán. Gyöngyöt vet az arany kapu, jutalom is érje. Öltözz hóditó Gyönyör, szirmokkal-teli ércbe! *** Mig a lányok gyászt temetnek, Holdba hajlik Kristálytornya, pára növeszt falakat. Kőkagylóban kőbárányka virrasztja a halakat. Páva fut a völgybe le. ^ Páva fut a hegyre föl. Bong a világ, tündököl. Galambori László Mikes Margit — Az infláció azt jelenti, fiacska"-. nogy drágulnak az édességek, a fagylalt, a zsebpénzed pedig változatlan marad... ra... Elmondtam fiatal barátainknak, az asztalnál, hogy több Ízben is el kellett mennem az amerikai követségre az iratok beszerzése ügyében és ilyenkor mindig a legfelsőbb emeleten lakó Mindszentyre gondoltam. Ott ül egyszerű, pirosszegélyes fekete reverendájában az íróasztala mellett, az inas kopogására fölemeli a fejét, amelyen valószínűleg nem viseli az égővörös színű püspöki sapkáját sem és megszólal: — Szabad! Az inas mély meghajlással leteszi a megtérített asztalra az ebédet és indul kifelé, az öreg ur még utána küld egy köszönömöt. Aztán becsukódik az ajtó és ő magányosan megebédel, folytatja társtalanságát, és egyedüliségét... Ez csak egy kiragadott jelenet, kép volt, de nekem most már emlék az az idő, mikor ott ültem a követség társalgójában Edward Alexanderrel, az amerikai kultur-attasséval. Ugyanis férjem akkor állította ki a körúti Derkovits-szalonban előző látogatásakor Amerikában festett akvarelljeit és erre az amerikai eseményre meghívtuk a kulturattasét, aki el is jött a feleségével, képet is vásárolt és mikor férje műtermében ült barátságosan elbeszélgetve, szerettem volna kérdezősködni Mindszentyről de ez valahogy mindig elmaradt. Tudtam, hogy az Egyesült Államok diplomatája van nálunk, aki mindennap egy házban tartózkodik Magyarország hercegprímásával, aki az ország első zászlósura, a király után a legmagasabb méltóság, akihez a készülő törvényjavaslatoka is elküldik véleményezés végett, (és ha nemet mondott, a tervezet nem került az országgyűlés elé...) Persze ennek a hatalomnak már örökre vége, az után a nevetséges bírósági kirakatper tárgyalása óta, ahol a tanácselnök Magyarország nagyurát csak egysemen Mindszentynek szólította, nem is sejtve, milyen sorsszerű részéről a vádlott lefokozása, arra nem is gondolt a tanácselnök ur, hogy a lehullt epitethon ornansok alól majd előragyog az akkor rangjaitól megfosztott név: Mindszenty. Aztán én és férjem kivándoroltunk, hamarább érkeztünk Amerika földjére, mint ő, és bizony sokszor gondoltunk rá, hogy ott a szabadság-téri kis szobában tulajdonképpen ő is Amerikában él, akárcsak mi és nem sok idő fog elmúlni, hogy a diplomáciai paktumok lebonyolítása után egy nap megnyílik majd az épület kapuja, amely előtt éjjel-nappal csukott autó áll a benne ülő detektivekkel, akik figyelik a bejáratot, hogy nem lép-e ki rajta egy idős ur szökési (Folyt, a 12. oldalon)
