Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-25 / 17. szám
14. oldal Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA AZ ÖRDÖG, AZ ISTEN ÉS AZ EMBER Senkise tagadhatja, hogy manapság az. ördög, vagy akár nevezzük Sátánnak, az érdeklődés középpontjában áll. A bibliai idők óta eltelt évszázadok, sőt évezredek folyamán soha, egyetlen időszakban sem volt annyi szó róla, nem volt annyi követője, mint mai napjainkban, . amikor bizvást mondhatjuk — egyenesen népszerűvé vált. Ezt bizonyltja az az óriási érdeklődés, mely az „EXORCIST” cimű hírhedt filmet kiséri. Ahol csak megjelenik, mindenfelé tömegek tódulnak a filmszínházakba, szinte megostromolják, majd százával rekednek kint azok, akik már nem tudtak befurakodni. Nagy betegek, akik tolószékben tudnak csak kötekedni, nyomakodnak be erre az előadásra, mintha csak abban reménykednének, hogy az ördög meggyógyítja őket. Viszont azok nagy része, akik a filmet látták, megzavarodnak, az ördög megszállja őket, sokan öngyilkosok akarnak lenni és legtöbb esetben kénytelenek elmegyógyintézet vagy pszihiáter segítségét igénybevenni. Maga Billy Graham kijelentette, hogy ő ugyan semmi szin alatt se nézné meg ezt a filmet, hat ökörrel se lehetne őt odaterelni, mivel szerinte még egy evangélista se mentes az ördög befolyása alól. Ezzel nem szabad packázni, mert szomorú valóság és félelmetes következményei lehetnek. Elképesztő módon még a keresztények közül is sokan váltak ennek a sátáni befolyásnak rabjaivá. Uj szektát alapítottak, mely szerint az ördögöt és Krisztust egy piedesztálra állítják és együtt hódolnak a Megváltónak és az ördögnek. Dohnányiné Zachar Ilona Noha általánosan elismert tény, hogy az utolsó időkben élünk, Isten még mindig hatalmán van. Még mindig fordulhatunk Hozzá segítségért, hogy megszabaduljunk az ördög és démonjai kisértésétől. Még mindig kinyúlhatunk az Ur Jézus felé, Aki életét adta értünk a Keresztfán és még most is mindenkor megmenthet bennünket az ördög hatalma alól. Rex Humbard evangélista szerint azonban nemcsak két hatalom van, az ördögé és Istené, mellyel számolnunk kell. Van egy harmadik is, és ez maga az EMBER. Isten szabad akaratot adott az embernek, amikor megteremtette, hogy válaszhasson mint ahogyan Madách mondta, „bűn és erény között”, hogy ő határozza meg, mi a rossz és mi a jó. Módjában áll tehát az ördög mesterkedéseinek ellenszegülni. Az embernek meg van a maga akarata és a maga természete, melyért csakis ő maga felelős. Ha valaki alkoholistává válik és ezáltal tönkreteszi a maga és mások életét, ne vádolja érte az ördögöt, mert csakis ő >vwvw»v»v»w^\\»vwwwvwww»wvwwwwwww»; HETI NAPTÁR | ÁPRILIS 29— Hétfő: Péter < 30— Kedd: Katalin MÁJUS (IKREK HAVA) 1— Szerda: Fülöp 2— Csütörtök: Zsigmond 3— Péntek: Irma 4— Szombat: Flórián 5— Vasárnap: Irén maga a hibás. Viszont az is igaz, hogy ha valamilyen gyengéje van, mint pl. az alkohol iránti Vágy, akkor az ördög azt felhasználja és olyan utakra tereli, ahol vagy másokat, vagy saját magát teszi tönkre. Legtöbb ember azonban, ha valamilyen gonoszságot cselekszik, melyre saját szenvedélye, becsvágya, vagy éppenséggel gyűlölete indította, olyan gyorsan kész bűnét az ördögre kenni. Nem mintha a Sátán nem állna mindig készen a kisértésre, főleg azon a vonalon, ahol leginkább megsebezhetőek vagyunk. De sokszor nincs könnyű munkája. Egy evangélista bevallotta, hogy negyven éves koráig szolgálta az ördögöt és az húsz éven át mindennel ellátta, pénzzel, hatalommal elhalmozta. Azt is kijelentette, hogy szerinte nincs ember vagy csak nagyon kevés,, aki nem lenne megvesztegethető, csak az a kérdés, hogy mivel és mennyivel. Némely szolgálatáért nagy árat kell az ördögnek fizetnie, némelyeket olcsón megkaphat. Addig, mig az ördög reménykedett, hogy hatalmába kerítheti, gazdagon megjutalmazta őt. Csak akkor kezdte meg ellene való támadásait, amikor rájött, hogy az az ember, akit éveken át igyekezett megnyerni munkája számára, édesanyja halálos ágyánál megtért és az Ur szolgálatába állt. Viszont azok is, akiknek a Sátán kedvükben jár, rettenetes árat fizetnek érte. Mert ha minden földi jóval ellátja is őket, elpusztítja a lelkűket, lassan megrontja érzéseiket és megfosztja őket a legnagyobb reménységtől, bizonyosságtól — a halálunk után való örök Élettől. Sátán követői ugyanis nem hisznek a Tulvilági Életben. De itt is érvényesül az a nagy bibliai igazság, hogy az ördög hazudik, félrevezet. Mert noha igaza van abban, hogy az ő követői nem juthatnak a Mennyországba, abban nincs igaza, hogy nem élnek tovább. Igenis, ők is tovább élnek egy rettenetes atmoszférában, elkülönítve Istentől, mely magában véve is a legborzalmasabb büntetés. A SZUEZI CSATORNA REGÉNYE MEGNYITJÁK A CSATORNÁT VI. Lesseps terve vakmerő volt: a Szuezi-csatornából francia ügyet kovácsolt. Az angol aggályoskodással szembeállította népének hazafias érzületét, abban a biztos tudatban, hogy számításában nem csatlakozik. Sokan —- még barátai közül is — kétkedve fogadták elképzelését. Lesseps ugyanis a csatorna épitési költségeinek fedezésére részvényeket bocsátott ki. Kétszázmillió frank részvénytőkével számolt, amit 400 ezer darab, egyenként 500 frankos részvényben kezdtek árusítani. Rövid idő alatt 207111 darab részvény talált gazdára Franciaországban. Százezernél több külföldön kelt el. A főrészvényes maga Ferdinand de Lesseps volt. Novemberben váratlan akadály szakította félbe a munkát. Anglia közbenjárására a szultán megparancsolta a csatorna építésének azonnali beszüntetését. Szaid alkirály nem szegülhetett szembe a Porta utasításával. Lesseps III. Napóleont nyerte meg pártfogójának, aki — kihasználva az európai erőviszonyok eltolódását — sikerrel lépett fel Konstantinápolyban a csatorna munkálatainak folytatása mellett. Három évvel az első kapavágás után, 1862. november 25-én Timsahnál — a későbbi Iszmailiánál — a Földközi-tenger vize egyesült a Timsah-tóéval. S minden akadékoskodás, angolok által pénzelt fegyveres támadás, átmeneti anyagi gondok és török szűklátókörűség ellenére, az időközben elhunyt Said alkirály utódja, Iszmail pasa 1869. november 17-ére kitűzhette a Szuezi-csatorna ünnepélyes megnyitását. Közben azonban súlyos csapás érte a csatorna híveit: a részvények kibocsátásával szinte egyidőben váratlanul elhunyt Negrelli, a tervek kidolgozója. A munkálatokat tehát már nélküle kezdték meg, terveihez azonban mindvégig ragaszkodtak. Az első kapavágást ünnepélyes külsőségek közepette 1859. április 15-én, húsvéthétfőn végezték el a későbbi Port Saidnál. A munkásoknak — amíg el nem készült az édesvízi csatorna Zagazigtól a Timsah-tóig —, ezerhatszáz teve szállította az ivóvizet. Emile Zola a többi között igy tudósított az eseményről Port Said kikötőjéből: „...A kikötőben 160 hajó sorakozott fel egymás mellett. A reggeli napfény játékosan táncolta körül az árbocok tetején büszkén lengő lobogókat. Ötven hadihajó ágyúinak szünet nélküli dörgése remegtette meg a levegőt. A csatorna bejáratához legközelebb horgonyzott a karcsú Aigle, a Sas, a francia császári jacht, fedélzetén minden uralkodónők legbájosabbika, Eugénie császárnő, oldalán pedig e nagy nap hőse, Ferdinand de Lesseps... Pontosan nyolc órakor az Aigle felszedte horgonyát, és elindult. Mögötte az osztrák-magyar uralkodó hajója következett, fedélzetén I.Ferenc József, gróf andrássy Gyula, Beust gróf, Tegetthoff admirális, a lissai győző. Ezt a porosz trónörökös fregattja, majd Mihály orosz nagyherceg jachtja követte. Utánuk sorakozott fel a többi hajó. A parton ezer és ezer egyiptomi gyűlt össze, hogy üdvözölje az előkelő vendégeket és gyönyörködjék a felejthetetlen látványban..,” A hajók tizenkét órai ut után vetettek horgonyt az iszmailiai Eugénie-rakparton. Itt tartották a tulajdonképpeni ünnepséget, amelyre az alkirály hatezer vendéget hívott meg. Ötszáz szakács érkezett erre az alkalomra Egyiptomba: Trieszt, Genova és Marseille legkiválóbb konyhaművészei készítették a fogásokat. A gálaest fénypontja Giuseppe Verdi erre az alkalomra komponált operájának nagyszabású előadása lett volna. A mester azonban a megnyitás óráiban még az Aida partitúráján dolgozott, s a látványos premier — a vendégek sajnálatára — elmaradt. A hajók másnap a meghívott személyiségekkel továbbindultak Szuezbe. Korabeli feljegyzések szerint Iszmail alkirály húszmillió francia frankot költött a csatorna megnyitásának ünnepi külsőségeire. Azt is tudni vélik a krónikások, hogy az első kereskedelmi hajó, amely áthaladt a csatornán, a British-Indian Telegraph Company tulajdonát képező Hawk — Héja — volt. Ott úszott a többi, ünnepi alkalomhoz illően feldiszitett hajó után, a megnyitó előkelőségeitől tisztes távolban. Kábeleket szállított Szuezbe. Indiából Európába jövet pedig egy brit gőzös: a Danube — Duna — szelte át először a csatornát. Négyszázezer ember vesztette életét a Szuezi-csatorna építése közben. Nem rajtuk és a viziut megteremtésének lánglelkű apostolain, a fáraókon, Lesseps és Negrelli hívein múlt, hogy a csatorna újkori történetébe ismét tragikus színek keverednek. Gyapay Dénes (Befejezése következik.) Heti fohász Urunk, Istenünk! Dicsérünk Téged szereteted határtalanságáért. Megtartod az egész világot, és felhozod a napodat mind a gonoszokra, mind a jókra. Kérünk, ne taszítsd el magadtól népedet sem zúgolódásért, sokszor örömtelenül végzett szolgálatáért, önhitt Ítélkezéseiért, elzárkózásért, az emberiség sorsa iránt tanúsított közönyéért, kegyelmed lebecsülésének minden jeléért. Add, hogy újra örömöt találjunk a bűnbocsánatban, a szolgálat megnyíló lehetőségeiben, és az örök élet bizonyos reménységében. Ámen. f
