Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-25 / 17. szám
1 LÁTOGATÁS JELIGE — Kedves Miss Homoki, szegedi lány voltam, apám kishivatalnok volt, keveset keresett, fényűzésre nem telt, emiatt fiatal lány koromban keveset járhattam társaságba, bálba pedig csak nagyon-nagyon ritkán jutottam eléggé fájt is a szivem. Egyszer mégis eljutottam bálba, bemutatkozott és felkért egy jóképű fiatalember, ő a férjem már 36 év óta, azonban amíg az esküvőig érkeztem nem volt olyan egyszerű. Akkor ugyanis már régen udvarolt egy másik lánynak, aki gazdag ember lánya volt, el kell ismernem, hogy szebb és sokkal elegánsabb volt mint én és nagy hozománya volt, ami abban az időben sokat számított. Két évig tartott köztünk a verseny, a végén engem vett el, a szegény lányt. Nem sokkal utána kimentünk Olaszországba és onnan ide Amerikába. Férjes asszony lányunk és két unokánk van. Most levél jött attól a másik régi lánytól, hogy látogatóba jön Amerikába, New Yorkban élő lányához, aki ott van férjnél és ő még nem is látta az unokáját. Kérdezi a férjemet, nem utazna-e New Yorkba, hogy találkozzanak, miután mi Chicagóban lakunk. A férjem azonnal irt neki, hogy jelezze az érkezését, rögtön utazik New Yorkba. Akkora örömmel készül erre a találkozásra, hogy nekem ez már nem tetszik folyton erről beszél. Én 58 éves vagyok, volt vetélytársnőm két évvel idősebb, amit onnan tudok, hogy az iskolában két osztállyal feljebb járt, a férjem pedig 62 éves. Mi a véleménye? Szófjak közbe? VÁLASZ — A világért se. Ne rontsa a félje ártatlan örömét: engedje, hogy egy kicsit fiatalnak érezze magát. Nem az első eset, ez, hogy egykori partnerek évtizedek múltán összeakadnak itt Amerikában. 36 év után alig esik szó a régi szivról, annál több a mai májról, veséről és a rendszerint elmaradhatatlan reumáról. Aztán fényképek kerülnek elő és következik a végetérhetetlen nagy téma: a kisunokák. Maga annakidején kiütötte a nyeregből szebb, elegánsabb, gazdagabb vetélytársnőjét. Most csak nem fél tőle! ÖZVEGY JELIGE — Kedves Erzsébet, sok baj ért engem az utóbbi időben, a múlt évben meghalt a férjem, az ő betegsége sokba került, majdnem az egész megtakarított pénzünk ráment. Halála előtt két évvel ment férjhez a lányunk és egy hétre rá, hogy özvegyen maradtam, hazajött mert a férje kártyázott és olyan rosszul bánt vele, hogy már nem birta tovább. Nekem van egy kis nyugdijam, a lányomnak azonban semmi keresete sincs, egyenlőre dolgozni sem tud, miután beteg, a férjétől pedig eddig egy dollárt sem kapott. Én 66 éves korom dacára egészséges vagyok bejáró házvezetőnő lettem egy házban. Nehezen élünk, de inkább csak az fáj nagyon, hogy a régi ismerősöket, szomszédokat akik azelőtt olyan jóba voltak velünk, most nem érdeklődnek, semmi együttérzés és részvét nincs bennük. Nem hittem volna, hogy ilyenek az emberek. VÁLASZ — Az emberek valóban nagyon sokszor részvétlenek vagy legalábbis részvétlennek látjuk őket amikor bajban vagyunk. Ennek egyrészt az is oka, hogyha rosszul megy a sorsunk, akkor érzékenyebbek vagyunk mint máskor, amikor a Nap vidáman süt az életünk fölött. Rossz sorunkban minden sebez, minden fáj, célzatosságot látunk ott is ahol esetleg semmi rosszindulat. Máskor szinte magától érthetődő dolognak tartjuk az emberek önző közönyét, ilyenkor azonban élesen érezzük, mitha lelkűnkbe vágna. Minden esetben arra gondolunk, hogy azért viselkedik igy, mert szorultságban vagyunk. Amikor jól megy az sorunk, jóformán észre sem vesszük a közönyt, pedig olyankor is tudjuk, hogy az emberek általában közönyösek. Legyünk őszinték, egy kicsit megértők és megbocsátok: nem is lehet érte túlságosan neheztelni és nem lehet rajta nagyon csodálkozni. Nagyon kevés kivétellel, mondhatnám valamennyien, terhekkel megrakodva járjuk az élet útját. Ritka ember az akinek a lelke olyan erős, hogy más terhéből is részt akar vállalni. Mindenki örül, ha elviselheti a saját terhét. *** Mrs. F.O. — Kedves Miss Homoki, le akarják szoktatni a közönséget a cigarettáról, amit nem kifogásolok, csak az a baj, hogy ezzel többet törődnek, mint az itallal. Borzalmas, hogy mit szenvednek asszonyok részeges férjek mellett és mennyi a válás emiatt. A nők örülnének, ha újra bevezetnék a prohibiciót. VÁLASZ — Abban igaza van, hogy alkoholista férj oldalán kinszenvedés a feleség élete. Abban is igaza van, hogy bizony nem ártana ha legalább annyit harcolnának az ital, mint a cigaretta ellen. Meglepő módon azonban a statisztika szerint iszákosság miatt kevesebb házasság bomlik fel mint pár évvel ezelőtt. Aki az okát keresi, elsősorban hagyjon fel a TV szidásával. A TV esténként gyakran otthon íogja azt is, aki azelőtt csak bárpultnál találta meg a szórakozását és hozzászokott az italhoz. Persze azért a TV-nézés nem elvonó kúra és aki szeret a pohár fenekére nézni, az a TV mellett is felhörpintheti a maga itókáját, sőt egyik-másik commercial még buzditja is az ivásra. A statisztikával azonban nem vitatkozom. Nem is lehet, mert ebben az esetben is csak statisztikai átlagról van szó. SODRÓDÁS AZ ÁRRAL (Folyt, a 10. oldalról) A szenátus külügyi bizottságának tagjai végül is meglátogatták Wilsont, hogy megnézzék, él-e még, és ha él, magánál van-e. Mindkét kérdésre kielégitő választ kaptak. Az egyik szenátor az elnök ágya fölé hajolt és igy szólt hozzá: „Elnök ur, imádkozni fogok Önért.” Wilson igy válaszolt: ,,S kihez, szenátor?” Hoover dilemmája más volt, nem fizikai jellegű. így kezdte: ,,Ha lehetőséget kapunk arra, hogy folytassuk az utolsó nyolc év politikáját, akkor isten segítségével közel kerülünk ahhoz a naphoz, amikor e nemzet számára megszűnik a szegénység.” Elnöksége befejeztével országszerte nyomornegyedekbe szorultak a munkanélküliek. A nyomortanyákat Hoover-városöknak nevezték. Hoover azt állította, hogy a depreszszió nemzetközi problémák kisugárzása. Amerikának — mondta — meg kellene szabadulnia a külvilág befolyásától és nagyrészt függetlenül kellene talpra állnia”. A nemzet válasza Willsonra Warren G. Harding, Hooverre pedig Franklin D. Roosevelt volt. S függetlenül attól, hogy Harding „normális állapotokról”, Roosevelt pedig kiegyensúlyozott költségvetésről beszélt, a lényeg az volt hogy az ország változást kívánt, nem sodródást. Természetes, hogy a hasonlóság a jelenlegi viszonyokhoz nem pontos. Kiábrándultság tölt el bennünket, egy hosszú és költséges háború után, csak úgy, mint 1920-ban. Ugyanakkor 1932-höz hasonlóan növekszik az elégedetlenség a gazdasági helyzet miatt. S van egy nagy, talán mindent elsöprő azonosság: az ország elvesztette az elnökébe vetett bizodalmát. A Gallup Közvélemény-kutató Intézet kimutatta, hogy Nixon, országos népszerűsége 26 százalékra esett 11. oldal vissza; A küzdelem, amelyet Wilson végigharcolt és elvesztett, Amerika nemzetközi magatartásával kapcsolatos elvekhez fűződött. Az a küzdelem, amelyet Hoover harcolt végig, s amelyben vereséget szenvedett, a kormány szerepét érintette a közjóléti kérdésekben. Nixon esetében nincs szó elvi kérdésekről, hanem a személyéről. Az a kérdés: annyira lejáratta-e az elnöki tekintélyt, és annyira felháboritotta-e az amerikaiakat hatalma gyakorlása közben, hogy vagy le kell mondania, vagy pedig el kell távolítani hivatalból alkotmányos vád alá helyezés utján? Ha az ember napról napra végighallgatja a televízióban a híreket és minden reggel elolvassa az újságokban megjelenő részletes beszámolókat, az az érzés ébred benne, hogy Nixon egyre jobban a sarokba szorul, mégpedig a maga hibájából. Hivei úgy látják, hogy egy lincselni vágyó tömeg üldözi. E sorok Írója nem igy Ítéli meg. Előbb vagy utóbb a hosszú hónapok huzavonája után az elnöknek végül is számot kell majd adnia a képviselőháznak és talán a szenátusnak is. Vagy elmond mindent, s közreadja a hangszalagokat és a dokumentumokat, mégpedig nem azért, hogy titokban átnézzék, hanem azért, hogy a közvélemény is kimondhassa Ítéleté, vagy pedig el kell fogadnia azt: bűnössége bizonyítékait igyekszik rejtegetni. Valamilyen formában, lassan, de biztosan közeledik a végső döntés. Időközben azonban sodródik a kormányzat. Az alárendeltek megteszik, amit tudnak, esetleg lényeges dolgokat Kissingerrel együtt, vagy pedig csak mimelik a munkát. Az ország tudja, hogy Nixon nem kormányoz és közel van ahhoz, hogy éppolyan bénult legyen mint Wilson vagy Hoover. Még két év és hét hónap van hátra a következő elnökválasztásig, és majdnem három év az uj elnök beiktatásáig. A kongresszus nem kormányozhat; egy kormány működhet, de nem irányíthat. Csupán az elnök szabhatja meg a kormányzás irányát és mozgósíthatja a szükséges népi támogatást a kongresszussal együttműködve. Enyhén szólva, kétséges, vajon Nixon valaha is képes lesz-e ismét úgy kormányozni, mint első elnöki megbízatása idején. Nem vitás, hogy erre képtelen, amig az alkotmányos vád alá helyezés kérdése valamilyen formában nem rendeződik, ez pedig előreláthatóan fölemészti majd az 1974-es év nagy részét. Chalmers M. Roberts Tavaszi ének Az ég hasán dőzsöl a Nap; földrésznyi felhők hámlanak Lágy szél kel kamasz-lombok alól Elolvadt a hó: uj bőr kérgesedik fagymarta sebek helyén, uj fű hajt, uj vágy megdézsmált örömeink felett Cikkanó fecskeszárny ekézi a vadonatúj eget, rügyek blúzából kibuggyan az első,tejfehér virág A költészet lankadatlan napszámosai: pirók, csíz zengnek önfeledten Jó lyra hallani a gólyát, jó hallgatni ezt a világot bejárt ártatlan beszédet, itt a világ szive táján — Tavasz van,' tavas/ gyökerek körmétől az ég fejebubjáig Pihés állu réteket fésülget a szél, völgyek hónaljában ibolya lilul, s a földbeszurva vetés: millió zöld kard peng a fényben! Fecske Csaba
