Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-18 / 16. szám

16. oldal BUDAPESTI KÉPESLAP GÉMESKUT, BÚZAFÖLD A VÁROS VÉGÉN Végállomás, ahol Budapest végződik és az Alföld kezdődik. Budapest, 1974, április hó.. A villamos egyik oldala vá­ros — a másik alföldi táj. Budapest szélén kattog a 40-es. „ A peremváros pereme. — Árok, füsáv, járda után léc, vaskerítés, kert, udvar. Al­ma, körte, szilvafák, szőlők, orgonabokrok és akácfák, pi­ros cseréptetős, fehér falu kertes családi házak. A két­milliós Duna-parti metropolis itt kezdődik, a pestimrei há­zak ejső sorában, Budapest legutolsó-legelső-legszélső ut­cájában, a még a nevében is Szélső utcában. S hogyan ér véget a fővá­ros? A villamos jobb oldalán búzaföld, őszi vetés, zsenge zöld. Odébb fácánkakas sétál. Akácfák kopasz karói levél nélkül, bodzaliget, kaszáló, s a rét szélében gémeskut: a főváros valószínűleg egyetlen gémeskutja. Az Alföld küszö­bén ér véget a város, ott, ahol már jegenyék suhognak, ott, ahol a falu, a város határ nél­kül találkozik, az egyik utca még falu, a másik már a vá­rosé; ott, ahol a villamos és a vonat egymás mellé fut, hogy e városperemi randevú után elváljanak sinutjaik: a gőzös Kecskemétre, a villa­mos Pestimrére döcög. Városperemi utazás: bo­lyongás a múltban és a jelen­ben. Budapest pereme 1 év­vel idősebb a három belső vá­rosnál. Pestimre tavaly volt százéves. Bizonyíték a hely­­történeti kiállítás. Fakó ké­pek tudósítanak; a mai 18 ezer lakost számláló Pestim­re ezerhatszáz körül major­ság. Harminc évvel ezelőtt csak néhány ház. Aztán hon­foglalók jönnek. Telepesek az Alföld felől, ilyen-olyan háza­kat építenek. A vidékiek első állomása a peremvárosban: már budapestiek, innen jár­nak a belső kerületek gyárai­ba, üzemeibe, ám otthonuk­ban még vidéki szokásaikat őrizve élnek, szőlőt müveinek, almát termelnek, paprika-fü­zér világit a fehérre meszelt falon, kukoricacsövek lóg­nak az eresz alatt, ( tyúkok kotkodácsolnak, s a téli haj­nalokban szalmaláng-fáklyák világítanak, pörzsölik a hizott kocát, az üzletekben városi holmit és a kertészkedéshez való szerszámot, vegyszert keresnek, a kertgazdasági munkáról hallgatnak előadá­sokat, az asszonyok és a lá­nyok trapéznadrágba bújnak, a gyekmekeiknek dzsekit vá­­rárolnak. Kavargó, ellentmondásos uj világ. Ahol most zene szól és vizet forral a kávéfőző gép, tegnap még szántottak. Né­hány méterrel odébb most is vetnek. Nem olyan régen ki­lométereket kellett gyalogolni az első villamosig, az első autóbuszig. A háború előtt csak BART autóbuszok jár­tak ide. Most, az 54-es kék és a 154-es expressz járat a Bo­ráros térig közlekedik. Villa­mosvonalakat is építettek sa­ját erőből, a 40-es és az 51- es kocsiknak. Igaz, csak egy vágány van, kitérőkben kell várakozni. A kerület központ­jába, Pesti őrin ere háromne­gyed óráig is eltarthat az ut, ám a Boráros téren húsz perc alatt bent van az expressz­járat, s onnan még tiz perc: a peremvárosi ember a Rá­kóczi utón sétál. Valamikor azért ütöttek itt tanyát a kisemberek százai, mert telek volt bővi'ben. Ma alig találni üres házhelyet, "’’pitének, de nincs csatorna, sőt: már az ország minden falujában volt villany, amikor itt még sokhelyütt petróleum lámpával világitottak. A szomszédos Gyálban pél­dául hamarabb vezették be a villanyvilágítást, mint a pest­­imreieknek. Viszont épült uj ABC, újabb is lesz, van már posta, felújították a Szélső utcai iskolát, most falazzák az uj bölcsődéket, óvodákat de ez még mindig kevés, mert Budapest kerületei kö­zül itt születik a legtöbb kis állampolgár. Van már gyö­nyörű vasas munkásotthona a peremszélnek, de még nincs elég üzlete, kisvendéglője. A kétezer kötetes könyvtár épü­lete elavult, fejleszteni nem, lehet. S a kertes családi házak után egy lépcsővel feljebb már ott magasodnak az ön­erőből emelt uj otthonok emeletes uj házai. ÓHAZAI RIPORT VAS MEGYE A FÁK BIRODALMA SZOMBATHELY — Vas megyében szépen fejlődnek az erdők. Nemcsak terület­ben: az élőfakészlet is jelen­tősen növekedett, 4,8 millió­ról 7,1 millióra. Ez a korsze­rű erdőnevelés eredménye: az egy hektárra jutó évi gyara­podás jóval nagyobb, mint az­előtt. A gazdaság öt eszten­dővel ezelőtt 170 ezer köbmé­tert termelt ki, most pedig 260 ezer köbmétert. Ezt pe­dig nem rablógazdálkodás­sal, túltermeléssel érték el, hisz még — mondta az igaz­gató — egy százalékkal töb­bet is termelhetnének, akkor is csaik az üzem terv kereté­ben maradnának. Az erdők több célú haszno­­sitásákor mind nagyobb je­lentőséget kapnak a közjólé­ti, a parkerdők. Vas megyében már 1800 hektáron üdülhet, pihenhet gondozott parkerdőkben a kö­zönség. Legutóbb a Herman Ottóról elnevezett kőszegi közjóléti erdőt adták át a városnak. Nem kell tartani már attól, hogy a Kőszeget körülölelő erdők megritkul­nak. A város fölött, a Szabó-he­gyen, erdei tornapálya épült. Az idén a szombathelyiek is parkerdőt kapnak, a város közelében az oladi erdő 350 hektáros területén épitenek setautakat, forrásfoglaláso­kat, esőbeállókat, a gyerme­keknek játszótereket, pado­kat, asztalokat állítanak. Jö­vőre elkészül az erdei toma­­pálya. A megye főútvonalai mel­lett autós pihenőket kapnak az utasok. A 8-as, a Budapest — Graz-i főútvonal mentén már átadták a szemenyei au­tós pihenőt: autóbeállóhely épült, szalonnasütőket, asz­talokat, padokat állítottak fel az erdőben. Ilyen a 84-es szá­­mus Sopron—Balaton-i főút­vonal mellett Káldon, t Csá­­kánydoroszlón, Rábafüzesen is van már. OHAZAI HÍREK AZ ESZTERGOMI MUZEUM CSODÁS MŰREMEKEI ESZTERGOM — Az új­jáalakított esztergomi Ke­resztény Múzeumban, a csak­nem tízezer darabból álló gazdag iparművészeti gyűjte­mény anyagából állandó kiál­lításon mutatják be a leg­szebbeket. A kilenc évszáza­dot felölelő anyag — ötvös­­tárgyak, kerámiák, porcelá­nok, üvegtárgyak, elefánt­csont-faragások — zöme Ipo­lyi Arnold hagyatékából és az itáliai San Marco herceg magyar származású feleségé­nek, Nákó Milevának gyűjte­ményéből került a múzeum­ba. E műtárgyak többsége vi­lági használati tárgy. A leg­régibb egy 10. századi ele­fántcsontból faragott ládikó. Az Erdélyből származó, 17— 18. századi kupákból álló gyűjtemény között van Beth­len Gábor 1621-ben ké­szült — nemesi monogramjá­val és címerével ellátott ara­nyozott pohara. Iparművé­szeti szempontból különösen figyelemreméltóak a 12. szá­zadi ötvös foglalatú, úgyne­vezett kókuszserlegek. Látható a muzeum gazdag szelencegyüjteményének egy kiemelkedő darabja. Az 1632- ben Besztercebányán készült kis dobozka ünnepi viseletbe öltözött bányászokat ábrázol. Az állandó kiállítás “leg­fiatalabb” darabja egy esz­tergomi ötvösművész 1780. körül készített ezüst cukor­tartó szelencéje. Ennek külö­nös értéket ad az a tény, hogy. a korabeli esztergomi-ötvös­­mesterek müveiből kevés ta­lálható Magyarországon. Megkoszorúzták Egri Jó­zsef sírját és emlékházát Ba­dacsonyban, születésének ki­­lencvenegyedik évfordulója alkalmából. A kegyeletes ün­nepségen Udvardi Erzsébet festőművész és Fónay Tibor, az Egry József Baráti Kör elnöke mondott beszédet. ¥ Petőfi - szobrot avattak Gyomron, a tanácsház előtti téren. Az ifj. Pál Mihály szob­rászművész által megmintá­zott szobor avatóünnepe egy­ben Gyömrő fennállásának 700. évfordulójára emlékezte­tő ünnepségsorozat nyitánya volt. ¥ Nagy István erdélyi ma­gyar irót hetvenedik szüle­tésnapja alkalmából köszön­tötték. ¥ Még életükben múzeumot kapnak az államtól a baranyai falvakban lakó hires népmű­vészek. A kis falusi múzeu­mokban — a népművészek la­kóhelyén — igy fennmarad egy-egy életmű, s maguk az alkotóművészek is részt vesz­nek a gyűjtemény gyarapí­tásában. Elsőként a zselici Boldogasszonyfalván nyilt muzeum, ahol a 83 éves fara­gó, Hoffer János, nyugalma­zott számadó gulyás remekeit helyezték el. ¥ Bronzkori leletre bukkantak Mezőny árádon. A kétezeröt­száz—háromezer éves telepü­lés maradványai között egy bronz edényben dárdahegyet, ékszereket és néhány férfi kézfej védő spirált találtak. ¥ Marcali község hétszáz éves nevét egy 1724-ben Íródott adománylevél említi először. Az egész éven át tartó ünne­pi rendezvények sorában meg­emlékeznek azokról a neves személyekről, akik Marcali­ban születtek: Marczali Hen­rik történészről, Lengyel Jó­zsef íróról és Bernáth Aurél festőművészről. ¥ Petőfi-estet rendezett To­kióban a japán kulturális szö­vetség és a magyar nagykö­vetség abból az alkalomból, hogy a Kobunsa könyvkiadó gondozásában 300 oldalas könyv jelent meg Japánban Petőfi Sándor születésének 125. évfordulója tiszteletére. A válogatott verseket s a Pe­tőfiről szóló tanulmányokat magában foglaló kötet japán nyelven az első átfogó mü Petőfi életérők és munkásságá­ról.

Next

/
Thumbnails
Contents