Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-10 / 2. szám
11. oldal A FÉRJEM JELIGE — Kedves Miss Homoki, 22 éve élünk együtt jó házasságban a férjemmel, 56-ban jöttünk ki. Soha veszekedés nem volt köz. tünk, szeretetben, anyagiakban, mindenben mindgi egyetértettünk, csak egy kis apróság volt, amiben eltértünk egymástól. Nekünk nagyon sok ismerősünk, barátunk volt. A férjem nagyon megválogatta az embereket, de nem ellenkezett velem. Ha én egyszer ismeretségünkbe fogadtam valakiket és eljártak hozzánk, vagy mi mentünk hozzájuk, nem kifogásolta, mindig nagyon udvarias volt hozzájuk, engem azonban nem tudott megtéveszteni, éreztem, hogy belülről nagyon hü. vös az illetőkkel. Itt Amerikában a legtöbb újonnan jött szívességek után szaladgált segítségeket kért, az én férjem senki után sem szaladt, talán szerencséje is volt, de jól elhelyezkedett és nem tartozik hálával embernek, mert azt itt igazán nagyon az orra alá szokták dörzsölni, ha valakinek egyszer szívességet tesznek. Az ismerősökkel, társasággal is úgy van, mint otthon volt, nem járkál jelentéktelen senkik után csak azért, mert pénzük van. Ha az én kedvemért mégis eljön valami ilyen helyre, udvarias, nem látszik rajta, de én látom, hogy nem törődik velük. Nem furcsa ez? Majdnem negyed évszázad óta látom ezt a férjemen. Mérgelődjek rá, szeressem érte? VÁLASZ — Szeretni amugyis szereti. Becsülje érte. A férje karakteres ember. Természetesnek tartja, amit tesz és nem esik nehezére. A karaktres ember ugyanis könnyen lehet kedves olyanokhoz, akikkel semmi köze sincs. megrázkódtatástól a női szervezetet. Az egyszerű, úgynevezett öregedést is ki lehet tolni egy időre. De minden hiába. Minden mesterkedés ebemre is egyszer mégis eljön az idő, amikor a nő, — akárhogyan is szeretné tagadni —, rájön, hogy a küszöbön a tél. Akinek ilyenkor már felnőtt gyermekei vannak, könnyebben illeszkedik bele a változott helyzetbe. Elfoglalja a nagymama szép pozícióját. Az ilyen asszony visszaemlékezik a régi szépre, azonban nem siratja elmúlt éveit, nem kesereg, nem gyctri magát örökös tépelődéssel, nem táncol az idegein, nem unja az életet, hanem megelégedett légkörben tölti el későbbi éveit is. De még annak sem szabad keseregnie, akinek nincs családja. Az élet az ilyennek is sok alkalmat ad lelki, szellemi szükségletét betöltő hasznos tevékenységre. Tapasztalataival sokat segíthet fiatalabb nőknek. Ha nincs kenyérgondja: szociális munkával foglalkozhat. Szórakozásnak nagypénzü és kispénzű egyformán válogathat. Utazás, jó könyv, színház, zene, séta a természetben és még sok egyéb. Aki életkorának megfelelően viselkedik és megőrzi lelki frisseségét, az soha nem lesz mások szemében kellemetlen öregasszony, hanem kellemes idős hölgy marad. Ha magasabb korában az élet csendes szépségeit keresi, szem előtt tartja a normális testápolást, az ésszerű táplálkozást, nem hanyagolja el sem a külsejét, sem a korral járó gyengeségeket, betegségeket, akkor a késői kort is szépnek találja majd. Csak egy veszély fenyegeti. És ennek nehéz ellenállni. Aki ebben a korban torz módon teenagart próbál játszani, nemcsak fölöslegesen erőlködik, hiába fárasztja magát, kinevetik. Meg is érdemli. ÜZENETEK — 1. Kurtizán jelige. Valóság, nem legenda. Akármilyen furcsán hangzik, mégis volt egy ilyen királyi szerető. Francoise Athenaise marquise 20 éviig volt XIV. Lajos francia király nagyhatalmú kedvese, még a francia politikát is befolyásolta és mivel akkor az antibébypillt még nem ismerték, 7 gyermeke született a királytól. EMBEREK ÉS ESETEK KÜLÖNÖS ITAL Társaság verődött össze nálunk, s feltettem a szökásos kérdést: — Ki mit kér inni? És akadt köztük olyan, aki a serital mellett döntött, mások töményebb szeszt kívántak, megint mások pedig felsóhajtottak: — Kocsival vagyok, tudod! Ám én, felkészülvén erre, bőséges választékát tártam elébük az üdítő, frissítő, édes, savanyu, kesernyés leveknek. S midőn már mindegyikük választott magának, utolsónak Jenő szólalt meg: — Én kérnék egy kis vizet. Döbbenten meredtünk rá, de én szerencsére hamar kapcsoltam: — Jenőnek nyilván piszkos lett a mancsa! Gyere Jenő, máris mutatom, hol a fürdőszoba és . . . Jenő azonban nem jött, s a vizet pohárba kérte, s közölte, hogy meg kívánja inni. Ásványvizet, tippeltem én, vagy kristályvizet, netán szódavizet, ugye, de ő megrázta buksiját: — Ivóvizet szeretnék inni, egyszer vizet, vízből készült vizet. Vízvezetéki vizet. A hangulat ekkor izgatottá vált. Többen felkiáltottak, de én lecsendesitettem őket: — Szegény Jenőnek nyilván olyan sajátságos betegsége támadt, amely miatt szükséges a vizivás, csitt, ne is beszéljünk többet róla, hátha rosszul esik neki. Jenő ekkor már elég hangosan ordította, hogy makkegészséges, egyszerűen csak szomjas és ezért . . . — Tej is van! — jutott eszembe az utolsó pillanatban. — Reggel fejték, most iszod. AGGODALOM — Kedves Homoki Erzsébet, az Amerikai Magyar Világ előfizetője és a Lelki Klinika hűséges olvasója vagyok. 3 évvel ezelőtt és tavaly is Budapesten voltam rokonoknál. Mire hazajöttem, a Világ már nem volt meg. Én most kritikus időbe érkeztem, maga az egyetlen reményem, hogy megmagyarázza, mit tegyek. Barátnőim mind mondják, hogy mikor én nem voltam itthon, hosszan válaszolt ilyen kérdésre. Nagyon szépen kérem, Írjon erről mégegyszer, sajnos, nem én vagyok az egyetlen, aki ebben a helyzetben van és rettentően fél az öregedéstől. VÁLASZ — Azt irja “sajnos nem én vagyok az egyetlen”. Bizony nem. Ha megfigyelné, látná, hogy a hozzám küldött levelek tekintélyes része ebből a témakörből kerül ki. Az asszonyok, mint rémült nyáj állnak szemben az idővel, a korral. Pedig ha az öregedés kopogtat az asszony ajtaján, nem kell tőle halálra rémülni. Megadnia sem szabad magát, de a védekezés nem fulladhat bohóckodásba. A természet törvényei ellen a végletekig senki sem küzdhet. Hiába az öltözködés, a legdrágább testápolás, a legkülönösebb operáció. A nő életében normális 'körülmények között van egy fordulópont, amely kellemetlen emlékeztetőként jelentkezik, többnyire a negyvenes évek végefelé. Sok minden megváltozik ebben az időben. Leglényegesebb az, ami voltaképpen orvosi kérdés: az addig fellépő élettani jelenségek egyike lassan vagy egyszerre hirtelen megszűnik. Mondják igy, mondják úgy: az udvariatlan tudomány ettől számítja az öregedés kezdetét a nő életében. Egyik asszonyt váratlanul lepi meg, a másikat rövidebb-hosszabb szünetek után. Van, aki minden baj nélkül viseld el ezt az átmenetet. Az orvostudomány ma már ott tart, hogy bizonyos gyógyszerekkel sikerül megóvni nagyobbfajta ALTATÓ Halkan síró égi gyermek könnyeiddel mit is kezdjek tél hidegből kérges földből puha ágyat hogyan vessek Nézd a tájnak égi szépe piciny pehely hófehérje hogyan árad szerteszéjjel hull a földre drága gyöngye béke legyen mindörökre Mit meséljek fegyverszóra mit daloljak altatónak lehunyt szemed édes álma ringasson el éjszakára éjszakának dnága gyöngye béke legyen mindörökre FODOR LÁSZLÓ — Vizet iszom! — bömbölte Jenő és tenyerével verdeste az asztalt. Majd szapora szóval esküdött, hogy teljesen ép eszénél van, majd kétségbe vonta, hogy mi normálisak vagyunk, aztán szúrós szemmel ránktekintve megkérdezte: — Mondjátok, de igaz lelketekre, mikor ittatok ti utoljára vizet? Mire kiderült, hogy egyikünk két éve, kiszállásra későn érkezvén, mindent zárva talált, s ezért volt kénytelen, másikunk három éve véletlenül beleivott a fogmosó vizébe (azóta — elővigyázatosságból — sörrel mossa), a többiek pedig már nem is emlékeztek rá. Ezután valamennyien érdeklődve kivonultunk a konyhába, megnézni a Jenőt, hogyan iszik vizet. — A csapviz nem jóizü — fogta meg valaki Janő kezét az utolsó pillanatban. — Honnét tudjátok, ha sose isszátok? — jajdúlt fel Jenő, de senki sem emlékezett rá, egyeseknek rémlett, mintha az újságban olvasták volna, másoknak mintha mondta volna valaki. Jenő ezalatt fél pohár vizet fogyasztott el. Miután semmi kóros elváltozást nem tapasztaltunk rajta, sorra óvatosan, apró kortyokban, valamenynyien megizleltük a különös italt. S csudálatos felfedezést tettünk! Hogyan lám, nem kell meszsziről hazahurcolni, olcsóbb minden egyéb lénél, igen csekély cukortartalma miatt a legkevésbé hizlal, igen kevés alkoholtartalma miatt az egészségre a legkevésbé káros. Ráadásul oltja a szomjat is. Ilyen a viz. Emberek, ki hitte volna! G. Szabó Judit
