Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-10 / 2. szám

11. oldal A FÉRJEM JELIGE — Kedves Miss Homoki, 22 éve élünk együtt jó házasságban a férjemmel, 56-ban jöttünk ki. Soha veszekedés nem volt köz. tünk, szeretetben, anyagiakban, mindenben min­­dgi egyetértettünk, csak egy kis apróság volt, amiben eltértünk egymástól. Nekünk nagyon sok ismerősünk, barátunk volt. A férjem nagyon meg­válogatta az embereket, de nem ellenkezett ve­lem. Ha én egyszer ismeretségünkbe fogadtam valakiket és eljártak hozzánk, vagy mi mentünk hozzájuk, nem kifogásolta, mindig nagyon udva­rias volt hozzájuk, engem azonban nem tudott megtéveszteni, éreztem, hogy belülről nagyon hü. vös az illetőkkel. Itt Amerikában a legtöbb újon­nan jött szívességek után szaladgált segítségeket kért, az én férjem senki után sem szaladt, talán szerencséje is volt, de jól elhelyezkedett és nem tartozik hálával embernek, mert azt itt igazán nagyon az orra alá szokták dörzsölni, ha valaki­nek egyszer szívességet tesznek. Az ismerősökkel, társasággal is úgy van, mint otthon volt, nem jár­kál jelentéktelen senkik után csak azért, mert pénzük van. Ha az én kedvemért mégis eljön va­lami ilyen helyre, udvarias, nem látszik rajta, de én látom, hogy nem törődik velük. Nem furcsa ez? Majdnem negyed évszázad óta látom ezt a férjemen. Mérgelődjek rá, szeressem érte? VÁLASZ — Szeretni amugyis szereti. Becsül­je érte. A férje karakteres ember. Természetes­nek tartja, amit tesz és nem esik nehezére. A ka­­raktres ember ugyanis könnyen lehet kedves olya­nokhoz, akikkel semmi köze sincs. megrázkódtatástól a női szervezetet. Az egysze­rű, úgynevezett öregedést is ki lehet tolni egy idő­re. De minden hiába. Minden mesterkedés ebem­re is egyszer mégis eljön az idő, amikor a nő, — akárhogyan is szeretné tagadni —, rájön, hogy a küszöbön a tél. Akinek ilyenkor már felnőtt gyermekei vannak, könnyebben illeszkedik bele a változott helyzetbe. Elfoglalja a nagymama szép pozícióját. Az ilyen asszony visszaemlékezik a régi szépre, azonban nem siratja elmúlt éveit, nem kesereg, nem gyctri magát örökös tépelődés­­sel, nem táncol az idegein, nem unja az életet, ha­nem megelégedett légkörben tölti el későbbi éveit is. De még annak sem szabad keseregnie, akinek nincs családja. Az élet az ilyennek is sok alkalmat ad lelki, szellemi szükségletét betöltő hasznos te­vékenységre. Tapasztalataival sokat segíthet fia­talabb nőknek. Ha nincs kenyérgondja: szociális munkával foglalkozhat. Szórakozásnak nagypén­­zü és kispénzű egyformán válogathat. Utazás, jó könyv, színház, zene, séta a természetben és még sok egyéb. Aki életkorának megfelelően viselke­dik és megőrzi lelki frisseségét, az soha nem lesz mások szemében kellemetlen öregasszony, hanem kellemes idős hölgy marad. Ha magasabb korá­ban az élet csendes szépségeit keresi, szem előtt tartja a normális testápolást, az ésszerű táplál­kozást, nem hanyagolja el sem a külsejét, sem a korral járó gyengeségeket, betegségeket, akkor a késői kort is szépnek találja majd. Csak egy ve­szély fenyegeti. És ennek nehéz ellenállni. Aki ebben a korban torz módon teenagart próbál ját­szani, nemcsak fölöslegesen erőlködik, hiába fá­rasztja magát, kinevetik. Meg is érdemli. ÜZENETEK — 1. Kurtizán jelige. Valóság, nem legenda. Akármilyen furcsán hangzik, még­is volt egy ilyen királyi szerető. Francoise Athe­­naise marquise 20 éviig volt XIV. Lajos francia király nagyhatalmú kedvese, még a francia poli­tikát is befolyásolta és mivel akkor az antibéby­­pillt még nem ismerték, 7 gyermeke született a királytól. EMBEREK ÉS ESETEK KÜLÖNÖS ITAL Társaság verődött össze nálunk, s feltettem a szökásos kérdést: — Ki mit kér inni? És akadt köztük olyan, aki a serital mellett dön­tött, mások töményebb szeszt kívántak, megint mások pedig felsóhajtottak: — Kocsival vagyok, tudod! Ám én, felkészülvén erre, bőséges választékát tártam elébük az üdítő, frissítő, édes, savanyu, kesernyés leveknek. S midőn már mindegyikük választott magának, utolsónak Jenő szólalt meg: — Én kérnék egy kis vizet. Döbbenten meredtünk rá, de én szerencsére ha­mar kapcsoltam: — Jenőnek nyilván piszkos lett a mancsa! Gye­re Jenő, máris mutatom, hol a fürdőszoba és . . . Jenő azonban nem jött, s a vizet pohárba kér­te, s közölte, hogy meg kívánja inni. Ásványvizet, tippeltem én, vagy kristályvizet, netán szódavizet, ugye, de ő megrázta buksiját: — Ivóvizet szeretnék inni, egyszer vizet, víz­ből készült vizet. Vízvezetéki vizet. A hangulat ekkor izgatottá vált. Többen fel­kiáltottak, de én lecsendesitettem őket: — Szegény Jenőnek nyilván olyan sajátságos betegsége támadt, amely miatt szükséges a viz­­ivás, csitt, ne is beszéljünk többet róla, hátha rosszul esik neki. Jenő ekkor már elég hangosan ordította, hogy makkegészséges, egyszerűen csak szomjas és ezért . . . — Tej is van! — jutott eszembe az utolsó pil­lanatban. — Reggel fejték, most iszod. AGGODALOM — Kedves Homoki Erzsébet, az Amerikai Magyar Világ előfizetője és a Lelki Kli­nika hűséges olvasója vagyok. 3 évvel ezelőtt és tavaly is Budapesten voltam rokonoknál. Mire ha­zajöttem, a Világ már nem volt meg. Én most kritikus időbe érkeztem, maga az egyetlen remé­nyem, hogy megmagyarázza, mit tegyek. Barát­nőim mind mondják, hogy mikor én nem voltam itthon, hosszan válaszolt ilyen kérdésre. Nagyon szépen kérem, Írjon erről mégegyszer, sajnos, nem én vagyok az egyetlen, aki ebben a helyzet­ben van és rettentően fél az öregedéstől. VÁLASZ — Azt irja “sajnos nem én vagyok az egyetlen”. Bizony nem. Ha megfigyelné, lát­ná, hogy a hozzám küldött levelek tekintélyes ré­sze ebből a témakörből kerül ki. Az asszonyok, mint rémült nyáj állnak szemben az idővel, a kor­ral. Pedig ha az öregedés kopogtat az asszony aj­taján, nem kell tőle halálra rémülni. Megadnia sem szabad magát, de a védekezés nem fulladhat bohóckodásba. A természet törvényei ellen a vég­letekig senki sem küzdhet. Hiába az öltözködés, a legdrágább testápolás, a legkülönösebb operáció. A nő életében normális 'körülmények között van egy fordulópont, amely kellemetlen emlékeztető­ként jelentkezik, többnyire a negyvenes évek vé­­gefelé. Sok minden megváltozik ebben az időben. Leglényegesebb az, ami voltaképpen orvosi kér­dés: az addig fellépő élettani jelenségek egyike lassan vagy egyszerre hirtelen megszűnik. Mond­ják igy, mondják úgy: az udvariatlan tudomány ettől számítja az öregedés kezdetét a nő életében. Egyik asszonyt váratlanul lepi meg, a másikat rövidebb-hosszabb szünetek után. Van, aki min­den baj nélkül viseld el ezt az átmenetet. Az or­vostudomány ma már ott tart, hogy bizonyos gyógyszerekkel sikerül megóvni nagyobbfajta ALTATÓ Halkan síró égi gyermek könnyeiddel mit is kezdjek tél hidegből kérges földből puha ágyat hogyan vessek Nézd a tájnak égi szépe piciny pehely hófehérje hogyan árad szerteszéjjel hull a földre drága gyöngye béke legyen mindörökre Mit meséljek fegyverszóra mit daloljak altatónak lehunyt szemed édes álma ringasson el éjszakára éjszakának dnága gyöngye béke legyen mindörökre FODOR LÁSZLÓ — Vizet iszom! — bömbölte Jenő és tenyeré­vel verdeste az asztalt. Majd szapora szóval eskü­dött, hogy teljesen ép eszénél van, majd kétségbe vonta, hogy mi normálisak vagyunk, aztán szú­rós szemmel ránktekintve megkérdezte: — Mondjátok, de igaz lelketekre, mikor ittatok ti utoljára vizet? Mire kiderült, hogy egyikünk két éve, kiszál­lásra későn érkezvén, mindent zárva talált, s ezért volt kénytelen, másikunk három éve véletlenül beleivott a fogmosó vizébe (azóta — elővigyáza­tosságból — sörrel mossa), a többiek pedig már nem is emlékeztek rá. Ezután valamennyien érdeklődve kivonultunk a konyhába, megnézni a Jenőt, hogyan iszik vi­zet. — A csapviz nem jóizü — fogta meg valaki Ja­nő kezét az utolsó pillanatban. — Honnét tudjátok, ha sose isszátok? — jaj­­dúlt fel Jenő, de senki sem emlékezett rá, egye­seknek rémlett, mintha az újságban olvasták vol­na, másoknak mintha mondta volna valaki. Jenő ezalatt fél pohár vizet fogyasztott el. Mi­után semmi kóros elváltozást nem tapasztaltunk rajta, sorra óvatosan, apró kortyokban, valameny­­nyien megizleltük a különös italt. S csudálatos felfedezést tettünk! Hogyan lám, nem kell mesz­­sziről hazahurcolni, olcsóbb minden egyéb lénél, igen csekély cukortartalma miatt a legkevésbé hizlal, igen kevés alkoholtartalma miatt az egész­ségre a legkevésbé káros. Ráadásul oltja a szom­­jat is. Ilyen a viz. Emberek, ki hitte volna! G. Szabó Judit

Next

/
Thumbnails
Contents