Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-11 / 15. szám
1 MAGYAR HÍRADÓ 15. oldal Husvét! Tavasz! Feltámadás! Kikelet! Isten! Szabóné Lévay Margit Végtelen szerete-Irta: SZABÓNÉ Husvét az öröm napja. Áttör a bánaton, mint felkelő Nap az éj sötétjén. Lelkünk kikeletea Husvét. Isten Tavasza! Husvét a Szeretet szimfóniája: Eget és Földet betöltő hangszerelésben zengi: Betelt, ami megmondatott! A szenvedések feszületjéből a feltámadás Keresztje, lett. A hitetleneknek ugyan bolondság, de nekünk Megváltás! Élet! Husvét hajnalán lenéz az Isten a Földre irgalmas szeretettel, a biztatás kegyelmével s angyali szóval üzeni: A halál meggyőzetett! Aki hiszénbennem, ha meghal is él az..! tében Lelke közelségét kegyelmében érezzük.Husvét a Menny világossága, eloszlatja szivünk kétségeit, mint tavaszi szélfuvás a tornyosuló felhőket. Reményt kelt a bánkódó szívben s a hit gazdagságával árasztja el a Benne hívőket. A lélek tavasza a husvét. A csalódásokkal megtépázott remény kikelete. Kitárul a szív, megbocsátja a bántalmakat s a remény újjáéled a Husvét örömében. Ő él! — ujjong a szív! Él! csak ki kell Előtte tárnunk a szivünket, és részévé válik minden cselekedetünk.Husvétban Krisztus nyújtja felénk a Kezét; nujtsd Felé a kezedet: „Fogjad kezem, oly gyenge vagyok, érzem, Nálad nélkül járni sem tudok.” Husvét a Kikelet csodája! Tavaszba öltözik a Föld, örvend a puszta, virul mint őszike; virágzásba borul a Természet, igézet árad a légben és örömmel telíti a szivet — ifjakét, öregekét, nincs kor, eltűnik a tavaszi virágzásban, a kikelet bűvöletében. A hét- és a hetvenévesek egyenlő örömben lelkendeznek... A gyermek-lábak szandálban, a nagyanyóké papucsban szalad, együtt ugrándozva a virágos tavaszi réten; szedik a rét virágait s bokrétába kötve teszik frissvízzel telt vázába a húsvéti asztalra. Tavasz, Husvét, Kikelet, Feltámadás, az örökélet csodája! Örökkévaló rendje a Teremtőnek! És mégis minden évben uj. Husvét, igaz, dátumhoz van kötve, de időbeni hírnöke a Tavasz; a dalosmadarak, a rigók kacagó füttye, a fecskék köszöntő csicsergése s mindenek koloratuija: a pacsirta, dallal köszönti a Tavaszt. Mint a menyasszony, úgy jön meg a Tavasz. Sugárzó fényben, illatos tisztaságban, csillogó gyöngyharmatban, szinesvirágokkal telehintett zöldköntösben; az ég kékjén hófehér fátyolfelhők úszkálnak. ígérete virágzik a tavaszban; öröm, vigság ujjong benne; suttogószellők ölelgetik a fákat; a csermelyek kristály-átlátszón csörgedeznek — felszabadulva a Tél fagyasztó markából; a folyók vidám gyorsasággal sietnek a tengerbe. Hogy tudja mindegyik a maga útját! Ha el-elkanyarodik is, kiegyenesiti magát mielőtt rendeltetéséhez ér. Örök rend a Természet rendje. Mindent ural az eleve-elrendeltetés. Magasztos Tavasz! Újjáéled benned minden. Kikeleted gyönyörűsége szinte megszéditi a szivet, megifjodik, elfelejtett örömök is vidámitják... örvendezik a Tavasz örömében. A völgyek lilioma: a gyöngyvirág, csengettyű-kelyhükből öntik az illatot; kecsesen himbálnak az üdezöld levelek között illatos lilaruházatukban az orgonavirágok; égfelé tartják kelyhüket a tulipánok, hogy megtöltse borával a Nap; a szépségükkel lenyűgöző hófehér-liliomok: Husvét dísze: a rügyező fák tövében nyíló aranyszemű ibolyák, mind-mind a Tavasz igézetes pompái. S felettük LÉVAY MARGIT a menny tükörkékje ragyog... Ragyog, minden ragyog a Husvét káprázatában: Krisztus dicsőségére! Husvét! Tavasz! Feltámadás! Kikelet! Az Isten örökkévaló rendje s mindennek remeke: a Maga-képmására teremtett ember. A Krisztusban megigazult ember. LE PERE MÉRNÖK TÉVEDÉSE (Folyt, a 12. oldalról) iróniája, hogy éppen a tudomány embereinek egy tévedésén — igaz, perdöntő baklövésén — fulladt kudarcba a napóleoni álom. Le Pére főmérnök és segítőtársai ugyanis hosszas és rendkívül nehéz körülmények között végzett munkájuk végén arra a következtetésre jutottak, hogy a Vörös-tenger szintje tiz méterrel magasabb a Földközi-tengernél. Ezáltal — véleményük szerint — csak zsilipek rendszerének alkalmazásával lehetett volna megoldani a csatorna építését. Napóleont letörte a hir. A rossz nyelvek szerint csak akkor vigasztalódott meg, amikor Fourés nevű hadnagyának szépséges felesége, Pauline kegyeiben részesítette.Bellilotte — ezt a becenevet kapta Bonaparte kedvese — azonban nem kárpótolta a nagyravágyó fővezért a csatorna miatti kudarcért. Húsz évvel Napóleon kutatásai után, egy olasz tudós érkezik a helyszínre. Birtokában van a francia feljegyzéseknek és számításoknak. Számol, mér, újra meg újra ellenőrzi eredményeit, s végül bebizonyitja: a franciák tévedtek. Gaetano Ghedini számításai szerint a két tenger szintje — azonos. Felfedezéséről valószínűleg hallottak a sant-simonisták. Henri de Saint-Simon gróf és utópista bölcseletének elszánt követői a többi között azt vallották, hogy Európának földi paradicsommá változtatásához egyetlen ut vezet: a Szuezi-földszoros átvágása, a hajózható csatorna megépítése. Marseille-ből Egyiptomba hajóztak, ahol akkoriban Mohamed Ali volt az alkirály. Bár maga is foglalkozott egy csatorna tervével, amely Szuezt és Kairót kötötte volna össze, az utópisták nem tudták meggyőzni. Az 1833-ban nagy pompával fogadott küldöttség előtt igy érvelt az alkirály: — Hogyisne, amint elkészülne a csatorna, Anglia megszánja a bejárat két kaprát és zsebre vágja a kulcsokat. Saint-Simon delegációjának sikertelenségére felfigyel az akkori másik európai nagyhatalom, az osztrák császárság. Metternich fantáziát lát a vállalkozásban, s biztosítja Mohamed Alit, a leendő csatorna nemzetközi viziut státuszáról. Az alkirály habozik, majd engedélyt ad a tanulmánytervek elkészítésére. A saint-simonisták tagadhatatlan érdeme, hogy ráirányították az európai közvélemény figyelmét a csatornára. Tizenhárom évvel sikertelen próbálkozásuk után, mégis megalakul a Szuezi-csatornát Tanulmányozó Társaság. Az 1846-ban alapított társaság francia, osztrák, és angol mérnököket szólít soraiba. A franciák vezetője Talbot, az osztrákoké egy olasz származású mérnök-lángész: Luigi Negrelli. Az angolok élén Stephenson, a gőzmozdony feltalálójának fia áll. Egyiptomi utazásukat követően nem sokkal örvendetes hírrel lepik meg Mohamed Alit és az európai közvéleményt: tévedtek a franciák, de némi hiba csuészakra és délre egy-egy felderítő csapat kiküldésére, a hajdani csatorna felkutatására. Helyreállítása ugyanis az egyiptomi hadjárat egyik fontos, nem titkolt célja volt. Az északi irányba induló osztag élére magyar származású tábornok; Andrássy került. Átvizsgálták a Menzaleh-tó térségét, rábukkantak régi városok romjaira, s végül is feltérképezték a régi, ptolemaioszi csatorna nyomvonalát. Párizs stratégiai elképzeléseiben rendkívül fontos szerep jutott a csatornának. Ha sikerük újjáépíteni, Franciaország több ezer mérfölddel közelebb kerül Nagy-Britannia ázsiai területeihez. Ez pedig abban az időben magától érthetődben Párizs győzelmét jelentette volna London fölött. A déli irányba indult osztagokhoz maga Napóleon is csatlakozott. Tudósok is vele tartottak, s a sors szott Gaetano Ghadini számításaiba is. A vörös és a Földközi-tenger között csakugyan fennáll valamelyes szintkülönbség, de ez mindössze tiz centiméter. A csatorna megépitése tehát nem utópia, hanem igenis reális lehetőség. Gyapay Dénes (Folytatjuk) Temetőben, husvétkor Köszöntelek, ti korhadt fejfák, emlékkövek, köszöntelek! Hány emberöltő int már vissza, úgy álltok, mint az üljelek... Az ut végét jelzitek nékem, hogy „lefelé visz minden ut”, a pusztulást, a „biztos romlást”, s hogy utunk végül sírba fut? Ez volt midig a nagy kisértés: tehetsz akármit, holtig élsz, ostoba vagy, ha tépelodöl, vagy számadástól félve félsz. Nem érdemes messzebbre nézni, az élet úgyis egy arasz — könny vagy mosoly, kibírjuk végül, akár ballagsz, akar szaladsz. Nos, én tudom: nagyobb az élet, nem nyeli el a sirgödör, az elmúlás nagy kísértése ha olykor-olykor meggyötör, a sírkövek azt jelzik itt lenn, hogy van folytatás, odafenn, égre mutató szép jelek ezek a fejfák énnekem! „Holtak között élőt kerestek?” Húsvéti hit, zengj, szárnyaién, nemzedékek mentek el innen, de m^jd csodás találkozón dicsőítjük az élő Krisztust. Ez az én húsvéti hitem — sirok közt. Drága testvéreknek ma ezt a hitet hirdetem! Fejes Ádám JÁSZOL ES KERESZT (Folyt, a 14. oldalról) ratlanul megjelent egy templomszolga és a főpap névé ben sürgette a keresztet, mert az ítéletet pénteken végre kell hajtani, a közeledő ünnep miatt. Ámon és fia kettőzött erővel láttak hozzá a munkához, mert közeledett a nagy ünnep, és ők is vendégeket vártak. Időre elkészült a megrendelt munka és a helyére került, a Golgotára, az általa készített kereszt. A leszállítás után megkapta a kialkudott bért. Nem is sejtette Amon, hogy ő készítette azt a keresztet, amelyen kinhalált szenvedett a világ Megváltója... Bölcsőfaragó Fineások és keresztfaragó fiák. Csömyei Gyula
