Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-28 / 13. szám

20. oldal MAGYAR HÍRADÓ MMHMMBMMMMMMMMMMMMMMMMMM«PBMMBMM»—*£*•*■*■■— —MMMMiMBM■»A (Folytatás) A BOLDOGTALAN HABSBURGOK “Husvét vasárnapja — 1921. március 27. — ragyogva köszöntött ránk. A fák virág­zása bontogatta már a tavasz pompáját, és az újjászülető természet felpezsdítő han­gulatában egész Magyarország, város és falu együtt ünnepelte az Ur feltámadását. Szivében hála ébredt, mert a jelek arra val­lottak, hogy a magyar nép számára eljön a megújhodás. Az ünnepet családommal töltöttem. Ép­pen ebédnél ültünk, amikor Magasházy őr­nagy szárnysegédem belépett és jelentette, hogy Sigray Antal gróf igen fontos jelen­téssel vár reám. Nyomban felkeltem, hogy Nyugat-Magyarország kormánybiztosát fo­gadjam. Alighogy üdvözöltük egymást, azzal a váratlan közléssel lepett meg, hogy Károly király Őfelsége Budapestre érkezett, és a miniszterelnökségen vár engem. Azonnal tisztán állt előttem, hogy Őfelségének ez a lépése szerencsétlen következményeket von­hat maga után és megkérdeztem Sigrayt, hogy ezt a vállalkozást ő rendezte-e? Ta­gadban rázta a fejét. Jelentése szerint a király az előző napon, tehát március 26-án, késő este teljesen váratlanul jelent meg Szombathelyen Mikes János gróf palotájá­ban, miután nagypénteken sógorával, Six­tus pármai herceggel felkereste Bécsben Erdődy Tamás grófot, s ez aztán a határig rendelkezésére bocsátotta gépkocsiját. Er­dődy sem tudott semmit arról, hogy a király elhagyta Svájcot és roppantul csodálkozott, amikor ismeretlennek látszó látogatója le­tette autószemüvegét. Még Hunyady Jó­zsef grófot, Őfelsége főudvarmesterét és bizalmasát sem értesítették, annál kevés­bé kérdezték meg előre az ő véleményét. Szombathelyen — igy szólt tovább a jelen­tés — őfelsége fogadta a püspök és a nála husvétra összegyűlt papság hódolatát. Te­leki Pál miniszterelnökkel is folytatott megbeszélést, aki történetesen éppen a kö­zelben tartózkodott, éspedig mint vendég Sigray gróf kastélyában. Teleki Pál, aki a történtekért a felelősséget önként magára véve utóbb lemondott, maga mondta el ne­kem a királlyal folytatott beszélgetését, amelynek során véleményét ebben a két szó­ban foglalta össze: “Korai volt’’. Nem ért el azonban többet a királynál, mint bele­egyezését abba, hogy az én tájékoztatásom céljából őt megelőzve siethessen Budapest­re. Teleki más utón jött, mint a király és gépkocsiját akadályozó körülmények is hát­ráltatók, úgyhogy Őfelsége előbb érkezett meg, mielőtt értesülhettem volna az előz­ményekről.” IV. Károlyt a németül rosszul beszélő Ma­gasházy László vezette a korrpányzói foga­dóterembe. A királynak jó húsz percet kel­lett várnia az egykori királyi szárnysegéd­re — Horthy előbb gyorsan befejezte az ebédjét és készültségbe helyezte a hozzá hü tiszti különítményeket, a leghirhedtebb Prónay-alakulatot is beleértve. Amikor Horthy végre belépett abba a szo­bába, ahol Károly várakozott rá, az ural­kodó felállt székéről, Horthy elé ment és széles mosollyal átölelte. Bízott Horthy egy korábbi ígéretében, s azt hitte, hogy a ha­talmat könnyűszerrel átveheti. — Horthy azonban néhány üdvözlő mondat után mindjárt tiltakozni kezdett és felszólította a királyt, hogy azonnal utazzék vissza Svájcba. — Erről majd később beszélünk — vá­gott közbe Károly. — Most mindenekelőtt személyes köszönetemet akarom kifejezni mindazért, amit országomért tett. Ön meg­mentette Magyarországot a bolsevikektől, megrövidítette a román megszállás idejét, ön ismét helyreállította a nyugalmat és a rendet, Horthy, ezekért a hü szolgálato­kért hercegi rangra emelem. Ön mától kezdve Szeged és Otranto hercege! És a Mária Terézia Rend lovagja . . . Horthy azonban külpolitikai bonyodal­makra hivatkozott, s arra, hogy ha IV. Ká­roly visszaülne a trónra, ismét kitörne a forradalom, amelyet oly nehezen lehetett megfékezni. Végülis egyórás vita után a JÖVŐ HETEN MEGKEZDJÜK “A SZŐKE SZÁLLÍTMÁNY” cimii -IZGALMAS, BŰNÜGYI TÖRTÉNET KÖZLÉSÉT! király távozott. ígéretet tett, hogy azonnal elhagyja az országot. Akadtak azonban még hűséges Károly­­pártiak. Beniczky Ödön és Szmrecsányi György még husvét vasárnap este elindul­tak Szombathelyre, hogy távozzanak a ki­rállyal, és érdekében felkelést szítsanak. Horthy azonban tudomást szerzett erről a tervről és utasítására Hajmáskér közelé­ben mindkettőjüket feltartóztatták. IV. Károly második hazatérési kísérleté­re ugyanebbel az évben, 1921 októberében került sor. Ekkor az ex-király már nem is gondolt arra, hogy megegyezzék Horthyval. A hoz­zá hü csapatokkal, Ostenburg és Lehár An­tal ezredes katonáival vonult Budapest fe­lé Sopronból, ahová 1921. október 21-én ér­kezett meg. Mielőtt útnak indult volna, hogy elfog­lalja a budai Várat, sebtében kormányt ala­kított. Miniszterelnökké Rakovszky Ist­vánt, a nemzetgyűlés elnökét, hadügymi­niszterévé pedig Andrássy Gyula grófot, belügyminiszterévé Beniczky Ödönt válasz­totta. Horthy Miklós környezetében meglehe­tősen nagy riadalmat keltett a király ma­gyarországi tartózkodásának hire. Bethlen István és Gömbös Gyula éppen Pécsett tar­tózkodtak, de hanyatthomlok Budapestre rohantak. Ők találták meg aztán a megfe­lelő megoldást. Bethlen sietve értesítette az antant diplomáciai megbízottait az esemé­nyekről, mire azok azonnal tiltakoztak, s fegyveres beavatkozást helyeztek kilátás­ba. Gömbös pedig fegyveres ellenállás szer­vezésébe kezdett. Mivel Budapest helyőrsé­ge mindössze hat századnyi gyalogságból, egy század lovasságból és két ütegből állott, erősítésül Szegedről és Miskolcról rendel­tek fel csapatokat, s hogy ne tétlenkedjék addig sem, amig megérkeznek, az egyete­meken mozgósította a bajtársi szövetségek tagjait. Közben Károly különvonata megérkezett Komáromba, ahol a helyőrség csatlakozott a puccsal visszatérni próbáló királyhoz. In­nen aztán egészen a főváros kapujáig, Bia­­torbágyig folytatta útját a szerelvény, itt azonban már megállították. Gömbös felsze­dette a síneket. Ennek a kis községnek a ha­tárában csaptak össze az egyetemistákból sebtében alakított és a Horthy mellett álló zászlóaljak a királyhü csapatokkal! A túl­erő a másik oldalon, vagyis a király mel­lett volt, de az utolsó percben megérkeztek a vidéki alakulatok. IV. Károly kénytelen volt visszavonulni. A tihanyi apátságba in­ternálták a királynéval együtt, majd kiad­ták az angoAknák. Az angol királyi flotta egyik folyami hadihajója madeira szigeté­re szállította az utolsó osztrák császárt és magyar királyt, aki ott, Funchalban, nem­sokára, 1922. április' 1-én meg is halt. Zita királyné fiatalon özvegységre jutott, s ma­gának kellett gondoskodnia akkor tízéves Ottó fiának neveléséről. (VÉGE)

Next

/
Thumbnails
Contents