Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-28 / 13. szám
12. oldal TORONTÓI SZÍNFOLTOK Apróságok innen-onnan Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Tanácsolom a gyöngébb idegzetűeknek, hogy reggeli ébredés után ne nyissák ki a rádiót. Olyan hireket lehet hallani az álmosságból még fel nem ébredt embernek, hogy rosszkedwel és nehéz lélekkel fog hozzá a délelőtti munkájához. Én már csak este hallgatom meg a hireket a televízión, de akkor is csak úgy félfüllel, mert ez részben csapnivalóan unalmas, másrészt sikerrel átfestegeti a tényeket, hogy az embernek maradjon egy kis étvágya a vacsorához. Torontóban a háziasszonyoknak vásárlásnál már nem az a jelszavuk, hogy azt vegyék, ami szükséges, hanem azt veszik, ami van. Hétfőn elmentem a feleségemmel az egyik legnagyobb vállalathoz, a Loblaws-hoz és mondhatom, nagyon siralmas látvány fogadott. Á cukorpult üresen tátongott, a szódavíz is kifogyott, liszt is csak három csomaggal szomorkodott és a húsokban is olyan kevés választékot láttam, hogy az valóban elszomorító volt. A feleségem gyorsan vásárolt három üveg savanyított káposztát, nem kellett, nem volt szüksége rá, csupán azért vette meg, mert most kapott. Előzőleg hetekig kereste, de akkor nem volt. Úgy érzem, megint Írni kell a kanadai rendőrökről. Rajtam kívül is igen jó a hírük, a turistaforgalom éppen az ő biztonságuk folytán megsokszorozódott Torontóban. Itt még nem hallottam, hogy elraboltak volna valakit, s ha Írtak is ilyesmiről az újságok, az csak vaklárma volt, az illető hamar előkerült, s ez olyan tény, ami vonzza a hétvégi turistákat. A rendőrök kemény legények, edzettek, akik nemcsak a kiképzés során, de azután is a legszigorúbb fegyelem alatt állnak. A rendőrnek nem szabad szolgálati ideje alatt cigarettázni. A járőr tagjai nem diskurálhatnak egymással, nem mehetnek be egy csésze feketére, vagy egy pohár frissítőre az utjukba kerülő üzletekbe, s akármilyen hideg is van, nem szabad felgyürni a kabátjuk gallérját. Ez azt célozza, hogy éberek legyenek, ne puhuljanak el. És ha valaki közülük ezeket a legelemibb dolgokat megszegi,nem marad el a büntetés, ami a legenyhébb esetben két napi fizetésük elvesztését jelenti. Most képzeljék el az olvasók, milyen büntetés jár annak, akit nagyobb szabálytalanság miatt ítélnek el! Ennek a vasfegyelemnek a következménye, hogy a rendőr valóban a biztonság őrévé válik, akire minden esetben számíthat a város lakossága. Az uj redőrök sorozásánál is érvényesül ez a körültekintő szigorúság, csak válogatott, sok próbát kiállt újonc húzhatja magára a rendőr egyenruhát. Kedves kis mazsolája mai életünknek a következő hirecske: Az illetékeseknek eszükbe jutott, hogy kissé mélyebben tekintsenek bele az üzleti élet labirintusába. A napokban inkognitóban felkerestek egy pár kereskedőt és azután érdeklődtek, hogyan működnek azok a bizonyos bank-garanciák, a Chargez, Express és egyéb hitelkártyák, amelyeket a kereskedők minden további vizsgálódás nélkül elfogadnak fizetési eszköznek. Épületes dolgok derültek ki. A kereskedő minden egyes ilyen hitelkártya beváltásánál 5 százalékot fizet a banknak, ez az a bizonyos kezelési és szavatolási költség. Az illetékesek föltették azt a kérdést, hogy miért nem enged le a kereskedő a vásárlónak, aki készpénzzel fizet, azonnal 5 százalékot? Ez kézenfekvő lenne, mert a készpénz nem jelent adminisztratív munkát, nem kell külön bemenni miatta a bankba, mint ahogy azt teszik a hitelkártyákkal. Sok pénzt jelent ez a banki manipuláció, bőséges haszonért forgatják a pénzt, nem úgy, mint azok, akik a pénzüket kamatra teszik be a bankban, bizony nem sokat fiadzik ott. A kamatláb megállapodástól függ. Aki úgy teszi be a pénzét, hogy bármikor kiállíthat csekket, tehát minden megkötés nélkül rendelkezik vele, az nagyon kevés kamatot kap. Nem többet 3 százaléknál, de aki nem fizethet csekkel, az már kaphat 7, vagy annál is magosabb százalékot. A legtöbb kamatot az kaphatja, aki a pénzét öt, vagy tiz évre köti le. Ebben az esetben még tiz százalékot is elérhet a pénze után. De mit ér minden kamat, mikor a pénz az egyre növekedő infláció következtében 10-12 között vészit évente az értékéből! Az emberek, — főleg a bátrak, a EMBEREK ÉS ESETEK POULSON & PÖTTINGER (EGY BÜNPER TANULSÁGAI) Bármennyire foglalkoztatják a nemzetközi kérdések az egyes országok közvéleményét és országok belső ügyei a nagy. egymásra-utaltság következtében bármennyire nemzetközi jelentőséget nyernek — még mindig vannak országoknak olyan magánügyei, amelyek helyi vonatkozásban hosszú időn át a figyelem középpontjában állanak, az országon kívül azonban tökéletesen érdektelenek. Túlságosan bonyolultak s belső összefüggései között túlságosan járatosnak kell lenni ahhoz, hogy a kívülálló eligazodhassék bennük. Olyanok, mint egy folytatásos regény — egyetlen részlet kihagyásával érthetetlenné válhat az egész. Ilyen folytatásos regénye, vagy inkább folytatásos drámája volt egy esztendőn keresztül az angliai szintérnek a Poulson- Pöttinger ügy. Anglián kívül a két név nem jelent semmit. Itt azonban — egy rendkívüli hosszú bírósági tárgyalás idejére a két név csak ritkán hiányzott a napilapok vezető oldalairól, a rádió és a televízió hírműsoraiból. A dráma most 8 ítélethirdetéssel — lezárult. A hatvanhárom-esztendős John Poulson, egy yorkshirei edénygyáros fia — 1932-ben ötven fontsterling alaptőkével építészeti tervező-vállalatot létesített. Harminc esztendővel később övé volt Európa egyik legnagyobb épitő-vállalata. Építészmérnöki diplomája sem volt pedig, a vagyont, a befolyást, különböző alvállalatok nagy konglomerátumát nem tervező-zsenia litásának köszönhette tehát, de a kielégíthetetlen ambíciójának, dinamizmusának, szervező-erejének és — bőkezűségének. Poulson értett ahhoz, hogyan kell megnyerni fontos pozicióban lévő befolyásos emberek barátságát, hogyan kell ápolni ezt a barátságot és megtartani. Nagy, elegáns udvarházában fogadásokat rendezett, ajándékozott, igazi mecénás módjára. Tiz esztendővel ezelőtt Skócia államhivatalaiban és idegenforgalmi központjában nagyarányú álmok bontakoztak arról, hogy a skót felföldet, Aviemoret és környékét Svájc mintájára nemzetközi téli-sport hellyé fejlesszék. Ekkor került kapcsolatba egymással Poulson, az építési vállalkozó és George Pöttinger, skóciai államtitkárhelyettes. St. Moritz-i tanulmányútra utaztak. Ez a kirándulás végzetesnek bizonyult. Pöttinger, a tehetséges, művelt, Cambridge és Heidelberg egyetemeit végzett állami főtisztviselő — beleszeretett a ,,nagy életbe.” Nem mintha évi tízezer vállalkozó szelleműek! — spekulálni kezdenek. Veszik a házakat, a telkeket, nem rettennek vissza attól, hogy közben jöhet egy depresszió és akkor egyszerre elveszithetnek mindent. Egyik fizetési kötelezettség maga után viszi a másikat és akkor még az is elúszhat — mintahogy erre már volt példa! — olyan ingóságok, amelyek már rég ki vannak fizetve. Nem egy, se két vállalkozó szellemű ember jutott ilyen módon koldusbotra. De hát az emberek soha sem tanulnak. A bankok nem mennek tönkre, mert a betétekért a kormány is felelős — legalább is bizonyos öszszeg erejéig! Az ostor csak a szegény emberen csattan. Neki kell megcsókolni azt a korbácsot, amivel a változó idő bünteti. Korunk pedig arról hires, hogy örökké változásnak vagyunk a tanúi. Csak kevesen jönnek rá, hogy minden kapzsi spekulációval növekedik az infláció. S ez nem természetes dolog. Kell, hogy egyszer megálljon s aki meg tudja állítani, az a jövő embere. S a jövő embere nem gondol a spekulánsokra. Talán még mindig jobb a pénzt a bankban kamatoztatni, mint alámerülni egy kétes vállalkozásba — amikor elveszhet minden! fontsterlinges fizetéséből ne engedhetett volna meg magának és családjának időről-időre St. Moritz-i kiruccanásokat — azon a színvonalon azonban, amihez Poulson fokozatosan szoktatni kezdte az építkezés szempontjából kulcspozícióban lévő magasrangu államhivatalnokot — semmiesetre sem. Áradni kezdtek az ajándékok — 22-ezer fontsterling értékű villa Skóciában, londoni hétvégék a Dorchesterben, Rover-gépkocsi, öltönyök Saville Row legdrágább szabóságából — és Pöttinger elfogadott mindent. Könyvet is irt szerelméről, St. Moritzról, ,,St. Moritz, alpesi Capriccio” címmel. Hivatali tekintélye azonban nem csökkent. Államtitkárhalyettesből — államtitkárrá nevezték ki, résztvett a közös piac mezőgazdasági tárgyalásain, rangja, befolyása nőtt. Poulsontól pedig kezdett elpártolni a szerencse. Mint minden ilyen gigantikussá pumpált, egyéni bravúrra épült, de nem elég szilárdan megalapozott vállalat-komplexum esetében, egy gombostünyi szúrás elég ahhoz, hogy szivárogni kezdjen belőle — a levegő. Két-három nagyszabású terv dugába dőlt, az adóhivatal elmaradt befizetéseket-követelt, a hitel kártyavára megingott, összeomlott, fizetésképtelenség, csőd, iratok, belégek, számlák átvizsgálása. Harmincezer fontsterlingnyi összeg a Pöttinger-rovatba könyvelve...a villa, az autó, az üdülések, a Dorchester, a Saville Row-öltönyök. Vád: államhivatalnok megvesztegetése — államhivatalnok megvesztegetettsége. A bíróság most hirdetett ítéletet: Poulsont és Pottingert öt-öt-esztendei börtönre ítélte. Emberi sorsok, két család életének végzetes összeomlása. És a skót felföld...még mindig nem St. Moritz. Vándor Péter TANÁCS Ne gyűlölködj, szeresd felebarátodat, akár tenmagadat; vagy győzd meg szived, bocsáss meg neki, akár ha üzleti számitásból. Tudhatnád, mennyi örömöt mérgez meg az örök irigység, sértődés, rossz emlék, feluszult düh, fojtó árnyu múlt; ne bénítson hűtlenség, méltatlanság, mint felfakadt vád; s bár vérző seb lehet az árulás: emlék legyen, ne más. Keresztury Dezső Síékely-Molnár Imre
