Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-21 / 12. szám
11. oldal rw .. #v .......................................... ÉWRKkA <- \ HOMOKI ERZSÉBET j El LELKI KLINIKÁJA I KOPASZ JELIGE—Kedves Homoki Erzsébet, fiatal lány koromban udvarolt nekem egy fiatal ember azonban nem jártam vele szívesen, mert kopasz volt, észrevette rajtam, hogy nem szeretem a kopaszságát és hamar el is maradt mellőlem. Nem bántam. Később hallottam, hogy egy nagyon szép és nagyon gazdag nő beleszeretett és feleségül ment hozzá. Most egy hollywoodi magazinban olvastam, hogy Yul Brinner a kopasz filmsztár hiába gazdag, mert csak a filmen van sikere, az életben nem boldog miután a kopaszsága miatt sohasem volt sikere a nőknél. Hogyan lehet ilyen különbség? VÁLASZ — Nem vagyok jártas sem kopasz sztárok sem kopasz polgárok szeksz-dolgaiban, magának sem ajánlom, hogy túlságosan belebocsátkozzon a problémába, de ha már megkérdezett, nem hagyhatom válasz nélkül. Elég régen ismeretes, hogy Nadine Bourel az egyik legtekintélyesebb házassági tanácsadónő véleménye szerint a dushajunál sokkal jobb “férjanyag” a kopasz: ragaszkodóbb, hűségesebb, odaadóbb, gavallérosabb, engedékenyebb, ráadásul pedig a gyakorlati szeksz terén fejhosszal veri a hosszuhajut. Hát ő honnan tudja? Azt mondgja, bizalmás statisztika bizonyitja. így aztán nem vállalhatok felelősséget érte. *** KÉRDÉS JELIGE — Kedves Erzsébet, bizonyára korainak fogja találni a kérdésemet azonban a férjem foglalkozása miatt mi már tavasszal szoktunk szabadságra menni és sok rossz tapasztalat után azt szeretnénk megkérdezni, hogyan jó a szabadság, ha gyerekekkel utazik a család, mert mi nem válunk el egymástól a vakációban. VÁLASZ — Kár, hogy nem irta meg a gyerekek korát, számámt és hová utaznak. Emiatt csak általánosságba tudok felelni: egy turisztikai szakember jótanácsait továbbítom, talán más olvasó is hasznát veszi. Másképpen utazik a család nagyobb gyerekekkel, mint kicsinyekkel. A 6 éven aluliakat még meglehetősen köti az otthon utáni vágyakozás. Ilyen kisgyerekekkel jobb egy helyen megállapodni a vakációban. A szülők vigyék magukkal a gyerek megszokott tárgyait, a babát, a párnácskát. Akkor az uj környezet idegensége hamarább megszűnik. A nagyobb gyereket készítsék elő az utazásra. Mutassanak neki fényképeket az uj városokról, külföldi utazás esetén beszélgessenek vele az országról, amelyet látni fog. Útközben adjanak a nagyobb gyerek kezébe térképet. Kövesse rajta az utazás nyomát. Keresse meg a folyókat, falvakat, városokat amelyeken áthalad az ut. Hívják fel figyelmét a táj sajátságaira, újszerű házakra és igy tovább. Városokban ne terheljék túl a gyerekeket városnézéssel, múzeumlátogatással. Bánjunk csínján az újdonságokkal. A nagyobbaknál nem árt inkább játékból mint komolyan megtanítani nekik néhány idegen szót, köszöntést és köszönést. Az is érdekli, ha előre elbeszélnek neki nehány részletet az illető ország vagy város történetéből. Tengerparton beszélgessenek vele a tengerek nagyságáról, a hajókról, tengeri állatokról. A falusi nyaralás megfelelő magyarázattal felejthetetlen élmény a városi gyereknek. Honnan jön a tej, a tojás, miből lesz a liszt. Valóságos detektív-feladatok ezek a kisgyereknek. Egyik legfontosabb alapelv: nem engedni túlsókat, de nem is tiltani túlsókat. MAGYAR FIATALEMBER — Kedves Miss Homoki, 24 éves vagyok, 57-ben hoztak ki a szüleim Amerikába, akkor 7 éves voltam, itt jártam iskolába, a szüleim megőrizték a magyarságukat, én is ebben a szellemben nevelkedtem. Magyar egyházhoz tartozunk, magyar lóságot és könyveket olvasok. Nem vagyok hippi, más a felfogásom, tisztelem a családot, a becsületet. Egy éve mozi, szinház és táncpartnerem egy csinos született amerikai lány. Most kijelentette, hogy csak abban az esetben hajlandó tovább tartani a partnerséget, ha a két család részvételével nyilvánosan eljegyzem. Én egyelőre még nem akartam ennyire előrehaladni, mert a nyilvános eljegyzés kötelez. Úgy érzem, hogy részéről ez erőltetése a házasságnak, a szüleim pedig azt mondják, hogy ez az amerikai lányok tipikus szokása a férjfogásra. Kérem a véleményét. VÁLASZ — Nincs igaza. A partnerséggel leköti a lányt, közös ismerőseik úgy tekintik, amint aki magához tartozik. Ezzel útját állja más ismeretségeknek. Magának ellenben nyitva hagyja az utat más kapcsolatok felé. Ez egyenlőtlen játék. Nagyon tisztességesen gondolkodik, mikor azt mondja, hogy a nyilvános eljegyzés kötelez. Tehát, ha szereti a lányt, akkor tartsa meg az eljegyzést és vegye el. Viszont, ha nem érzi elég erősnek a kapcsolatot: búcsúzzon el tőle. Ez abecsületes eljárás. Egyébként véleményem szerint a lány kívánságában semmiféle “tipikus amerikai” nincs és nem kell féíjfogási kísérletnek minősíteni. Egyszerűen arról van szó, hogy kedveli magát, szívesen lenne a felesége, de nem akaija kitenni önmagát annak, hogy évekig húzódó partnerség után hopponmaradjon. Ehhez joga van minden nőnek: amerikainak, magyarnak egyformán. NEVESSÜNK — Kedves doktor ur, ajánljon már valami egészen egyszerű diétát — faggatja az orvost jó húsban levő páciense —, olyat, amelytől leadok néhány kilót. — Kérem, ha valami nagyon izük önnek, ne nyelje le. *** Egy mama dicsekszik, hogy gyerekei városba járnak, egyetemre. — Ha a lányom levelet ir, mindig elő kell vennem a lexikont. Ha a fiam ir, a takarékkönyvet. — Borzasztó, hogy mennyit izgatom magamat mások miatt. Nagyon sokan nem hagyják becsapni magukat. *** — Ez a trombita a legértékesebb ajándék, amelyet valaha is kaptam a papámtól! — Ennyire szereted a zenét? — Nem, de ha fújni kezdem a papa mindig ad egy dollárt hogy hagyjam abba. — Nekem sikerült megnevelnem a feleségemet. Már nem olyan kacér, mint negyven évvel ezelőtt volt. *** A papa előveszi a fiát, megint rossz fát tett a tűzre: — Úgy viselkedsz már, mint egy hippi. Amikor én olyan idős voltam, mint te, ilyet nem engedett volna meg a papám. — No, szép kis apád lehetett! — Kikérem magamnak! Nekem jobb papám volt, mint neked! *** A családi vita után a feleség sírva mondja: — Pedig házasságunk előtt azt ígérted, hogy a tenyereden fogsz hordozni engem. — Nem gondoltam rá, hogy ilyen súlyos leszel. Varázslat nélkül Ha már a szálló évek fölénye elhagyott, adj még józanabb szókat, ki ezeket adod, útmutatónak gyiytsd be fényszórók ezerét, hadd lássalak mezítelen, mert jobb ma egy veréb, mint holnapután finom, hízott tuzokmadár, mely végeláthatatlan varázslatokra vár. A dicsfény szertefoszlott, elmosták záporok, ki száguldozni kivánt, most csendben ácsorog, felgerjedve megugrott a táltos hintaló, az álmokba belépett a fogható való. Most már mindig jöhetnek kócos gondok helyett a közönnyel birkózó hitek és kételyek, mint váiják, télen fagyjon, a nyári réveteg éjszakákat kövessék szqjtáti reggelek, csak a váltig kicsufolt, a tiszta értelem legyen végül leszállni is Ítélni kénytelen. Vozári Dezső Kiállításon — Erről jut eszembe, hogy nincs mit felvennem... A FŐHADNAGY BŰNE (Folyt, a 9. oldalról) lékutcai kis kávéházban. Hofrichter kiöntötte minden keservét Andor előtt. Állandóan hangoztatva, hogy ártatlanul hurcolták meg. Linzben csakugyan vásárolt ostyákat, de csak azért, hogy azokba burkolva adja be az orvosságot bélgilisztás kutyájának, amit állatorvosa is igazolt. Bécsben csakugyan járt, ahol egy nővel volt találkája. Szabadulása után megpróbálta pőrének ujrafelvételét. Talált is egy ügyvédet, aki hajlandó volt a dologgal foglalkozni, kiderült azonban, hogy a régi bűnügy aktái az utolsó darabig eltűntek. Arról, hogy Winter, akit nem ismert, hogyan próbált segíteni rajta, csak kiszabadulássá után hallott. Winter sohasem tért vissza Ausztriába, először Párisba ment, onnan New Yorkba, ahol 1915-ben meghalt. Ö maga most már öreg és megtört ember, önigazolásával nem is akar többé foglalkozni, mert akkor kiderülne az igazi neve és azt a szerény kenyeret is elveszítené, amit most munkával meg tud szerezni. A Hofrichter esetet pár év múlva egy még keservesebb katonai bűnügy követte, amikor kiderült, hogy Redl Alfréd ezredes, a hadsereg kémelháritó osztályának vezetője, az oroszok szolgálatában áll és már át is adta nekik a monarchia minden kész haditervét, amit egy esetleges orosz háború esetére készítettek. Redlnek megengedték, hogy agyon lőjje- magát. M. Fagyas, ha kedve tartaná, erről az esetről is Írhatna egy nagyon érdekes regényt. Az esetről ugyan egy bizonyos Robert B. Asprey már irt egy hosszú regényt, (The Panther's Feast” 1959) —, de bizonyos vagyok benne, hogy M. Fagyas ennél sokkal jobbat tudna írni. Ámbár lehet, hogy már dolgozik is rajta.
