Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-21 / 12. szám

4. oldal NYUGATNÉMETORSZÁGI ÉLETKÉP: BERLIN. A FESZÜLTSÉGGEL TERHES VAROS OLASZORSZÁGI ÉLETKÉP Felejthetetlen emlékek helyett csalódás várja a turistákat BERLIN — Ez a város már nem az, aminek régebben le­írták. Kelet-német vezetők olykor-olykor úgy nevezik, hogy a “kapitalizmus szige­te”, de az igazság, hogy né­melyik része már nagyon ela­vulttá lett és depressziós ha­tású a látogatóira nézve. Egy müncheni házaspár idejött a karácsonyi bevásárlásokra, de azt mondták, hogy bár otthon maradtak volna, mert egy szomorú város benyomását keltette bennük. Mások azon­ban, különösen azok az ame­rikaiak, akik itt élnek a má­sodik világháború befejezése óta, Berlint élénk és dinami­kus városnak tartják, és úgy tekintik mint a színházi, zenei és éjszakai élet vezető német városát. Berlin az 1971-es négyha­talmi megegyezés óta is a fe­szültségek városa. Diploma­ták véleménye szerint még évtizedekig is tarthat ez az állapot, a különböző nézetek összeütközése miatt. A kelet­németek óhaja az, hogy Nyu­­gat-Berlint vonják be a kom­munista rendszerbe; az oro­szok azt akarják, hogy az egész Berlint semleges, ön­­kormányzattal rendelkező zó­nává alakítsák; Nyugat pedig továbbra is fenn akarja tar­tani Berlin előőrs jellegét. Nyugat-Berlin lakóinak száma mintegy 2.1 millió. A lakosság 21 százaléka 65 éven felüli és már nem sokkal já­rul hozzá a gazdasági élet fej­lesztéséhez. A lakások fele 1945 előtt épült, régi stilusu építmény, és nincs bennük megfelelő fűtés és egészség­­ügyi berendezés. Érdekes, hogy a gazdasági élet mégis növekedést mutat. A termelé­kenység a múlt évben 10 szá­­zí lékkai felülmúlta az 1972- eset. Másik oldalt azonban, ahogy azt a három nyugati z mában élő diplomaták szok­ták mondogatni, Berlin való­jában egy elpusztult város, vS helyzetét nem lehet örökké fenntartani. Nyugat-Berlin ismét az ér­deklődés előterébe került a kommunista fenyegetések mi­att és a Berlinből Kelet-Né­ni etországon átvezető utakon v égzett ellenőrzések következ­tében. Természetesen, az 1971-es megegyezés értelmé­ben Kelet-Németországnak megvan a joga, hogy ellenőr­zést gyakoroljon a főútvona­lon. Az azonban nem egyez­tethető össze ezzel a joggal, hogy megakadályozzák a for­galmat, sokszoros vizsgálat­nak vetve alá a kocsikat és kocsivezetőket egyaránt, ők persze ezt azzal indokolják, hogy bűnözők után kutatnak. A város lakóinak a hangu­lata nem megnyugtató. A megkérdezett szavazópolgárok 50 százaléka a négyhatalmi megegyezés ellen van, és ép­pen olyan rossznak tartja azt, ka egy kelet-német rendőr át­nézi a kocsit az autóúton, mint amilyen rossz volt, hogy 10 órákon át is várakozniuk kellett az országúton a meg­egyezés létrejötte előtt. Bérűn, 1974, március hó . . . Craig R. Whitney TALLÓZÁS Különös karambol történt Zambiában. A Csililabombét Mufulirával összekötő ország­úton a közeli folyóból kimá­szott egy víziló. Az állat béké­sen ődöngött a betonon, amig egy személyautó, miközben kerülni akarta, kürtjével fel­­dühitette. A vastag bőrű állat megmérgesedett és nekiron­tott a kis autónak. A víziló a helyszínen kimúlt, a kocsi utasait pedig súlyos állapot­ban szállították kórházba. • 8520 műalkotást loptak el tavaly Olaszországban, külön­böző helyekről, 2677-tel töb­bet, mint 1972-ben — közöl­ték az illetékes római -hatósá­gok. A tolvajlások legfőbb ká­rosultjai a kisebb városok és községek rosszul őrzött mú­zeumai, ahonnan a nem kívá­natos “műkedvelők” elsősor­ban régészeti ritkaságokat visznek magukkal. Sok műal­kotás tűnik el magángyűjte­ményekből is, főképp kiállítá­sok alkalmával. A károsultak sorrendjében a templomok, a kisebb állami múzeumok és azok a területek következnek, ahol régészeti ásatások, foly­nak. A múlt év legfeltűnőbb lopásai: három Tintoretto­­íestmény Velencéből, három Mantegna, Veronából, két Thiepolos Bergamóból és egy, több részből álló Carpaccio ol­­tárfestméhy Belluno vidéké­ről. Róma, 1973, december hó... Tavaly elsősorban műkin­cseink 35 millió külföldi turistát vonzottak hazánkba és ezek a turisták ezer milliárd lírát köl­töttek. Az idén csak augusztus­ban több mint 6,5 millió vendég érkezett sok száz vagy sok ezer kilométerről, hogy műkincsein­ket lássa. Mit találtak ezek a tu­risták az augusztusi forró nap­sütésben? Rómában augusztus 1-én vala­mennyi múzeumot, egy kivételé­­val, bezárták. Az indok: sze­mélyzethiány. Róma városának összesen 60 muzeumőre és hat főmuzeumőre van, pedig lega­lább 140-re lenne szükség. Más­fél éve elhatározták 50 uj mu­­zeumőr fölvételét, de még min­dig nem történt semmi. A Capitolium épületében, a római városi tanács és a polgár­­mester székházában gyakran rendeznek fogadásokat. Ha sok a vendég, megnyitják előttük a képtár és a muzeum termeit is. Egy ízben például óriási fogadás volt 1200 vendég számára, s ez hajnali négyig tartott. Reggel nyolckor, amikor a múzeumot megnyitották a közönség előtt, a padló még tele volt szeméttel, a szobrokon és a régészeti leleteken cigarettacsutkák he­vertek. A hat muzeumőr, akiket a fogadás miatt egész éjszaka benntartottak a múzeumban, délig birta, aztán, noha délután is nyitva kellett volna tartani, bezárták a múzeumot, és haza­mentek aludni. A fogadás során a képtárban egy vendég, aki nyilván felöntött a garatra, leszedett a falról egy kerek keretben lévő festményt(és vidáman gurigázott vele, mig a kétségbeesett muzeumőr vissza nem szerezte tőle a zsákmányt. Velencének egyedül augusztusban 324,000 látogatója volt. Az önálló igazgatás alatt álló Doge-palota főleg a 300 lírás belépőjegyek jóvoltából tartja fenn magát. Negyven őr van. A betegségek és szabadságok miatt gyakorlatilag 30; nekik kell megbirkózniuk az évi egymillió látogatóval. Legalább ötven őrre lenne szükség. Az Akadémiai Képtárban 17 őr van, naponta 8 hiányzik. Le­galább 28 kellene. így aztán egyik nap a Tizian-termet tartják zárva, másnap a Quattro-cento-termet, és igy to­vább. Firenze 12,000 festményéből a közönség 2000-t láthat. A többi a raktárakban pihen. Ez a “nor­mális” állapot; nyáron sokkal rosszabb a helyzet. A szabad­ságolások miatt a termek több­ségét zárva kell tartani. Az Uffi­­zi, Olaszország legfontosabb és a világ egyik legnagyobb képtára, amely évente egymillió látogatót fogad, félig be van zárva. Negy­ven őr van, holott legalább száz kellene. Az Uffizi egyik részét, a Vasari-folyosót, ahol 700 fest­mény van, csak külön vezetett csoportok tekinthetik meg, hetenként háromszor. Ne is soroljuk tovább az olasz városok múzeumainak bezárt termeit. Más baj is van a múzeumokkal: túlnyomó részük télen jéghideg katakomba, nyá­ron levegőtlen hangár. A világí­tás gyenge, és rosszul elhelye­zett. De, ha legalább a műemlékek­ben zavartalanul gyönyörköd­hetnének a turisták! Ám a hires épületek javarészét állványok csúfítják el. A firenzei Santa Maria Novella templom meg sem közelíthető, a firenzei Sig­­noria, a bolognai Palazzo della Mercanzia épületét állványerdő takarja, a milánói dóm homlok­zatát hosszú hónapokra mű­anyag fóliába csomagolták. Persze talál a turista olyan templomokat is, amelyek nin­csenek beállványozva, és be is lehet menni. Itt viszont a tem­plom kapujában álló őr csak “erkölcsös” öltözékben engedi be a nőket. Az “illetlen­ség” kritériumai teljesen éssze­rűtlenek. Jön egy nagydarab lány melltartó nélkül, majdnem teljesen átlátszó maxi ruhában: bemehet. Hórihorgas svéd turis­tanő, másfél méteres lábszárai­ból legfeljebb tiz centit takar el a szoknya: bemehet. Jön egy derék rózsás arcú nyugatnémet házi­asszony, szolid, ujjatlan nyári ruhában. Nem mehet be. “A válla,a válla!” — gesztikulál a közerkölcsök őre, mutogatva, hogy terítsen sálat a vállára. A műkincsek védelmére évente 32 milliárd lírát költenek, ebből 12 milliárd a személyzet fizetése. Csakhogy az elhanyagoltság, a szennyezett légkör, a városépí­tési munkák, a lopások és ha­sonlók miatt az olasz műkincsek évente 400 milliárd lírára becsült kárt szenvednek. Egy elkesere­dett muzeumigazgató már azt javasolta, hogy legjobb lenne az egész cuccot eladni... Bruno Santino Az uj műkorcsolya párostánc világbajnokok MÜNCHEN, Nyugat-Németország — Nemrégiben fejeződött be Münchenben a műkorcsolya vi­lágbajnokság, ahol ismételten, az előző évekhez hasonlóan, a szovjet versenyzők remekeltek. Képünk az uj párostánc világbajnokokat, a szovjet Irina Rodninát és Alekszander Zajcevet mu­tatja, amint az egykor Propatopovék által bevezett “kozmikus kanyart” adják elő. TERJESSZE LAPUNKAT!

Next

/
Thumbnails
Contents