Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-07 / 10. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ (Folytatás) A BOLDOGTALAN HABSBURGOK A szobába lépve rémes látvány tárult eléjük. Rudolf az ágya szélén feküdt. — Szájában alvadt vér, kezei erőtlenül lógtak lefelé. Előtte az éjjeliszekrényen tükör meg egy üres pohár. Az ágyon feküdt Vetsera Mária. Ferenc József fia, mielőtt önmagával végzett, agyonlőtte kedvesét. Hoyos ész nélkül vágtatott Badenba, a legközelebbi vasútállomásra. Itt megállította a trieszti gyorsot, azzal robogott Bécsbe, megvinni az udvarnak a halálhírt. Erzsébet királyné éppen görög nyelvórát vett, mikor udvarhölgye, Ferenczy Ida benyitott hozzá. — Bocsánatot kérek, felség, hogy zavarom. Nopcsa báró várja idekint, sürgős ügyben kíván jelentést tenni. A császárnénak nem tetszett, hogy megzavarták. Ingerülten mondta: — Látja, hogy most görögórám van, a báró ur várhat. Jöjjön később! Ferenczy Ida azonban ezúttal nem engedelmeskedett a kapott parancsnak, nem hagyta el a császárné szalonját. Odament hozzá, s magyarul, hogy a nyelvtanár meg ne értse, a fülébe súgta: — Nopcsa báró igen rossz híreket hozott a trónörökös őfelségéről! A császárné egy kézmozdulattal tudtára adta a nyelvtanárnak, hogy távozzék. S azután beléphetett Nopcsa, a főudvarmester. Egy mondatott mondott, s a királyné zokogni kezdett. Nopcsa azt jelentette a császárnénak, hogy Vetsera Mária ciánkálival megmérgezte Rudolfot, és aztán ő is kiitta a méregpoharat. A császári környezet tagjai ezt a mesét eszkábálták össze gyorsai), mert ez egy fokkal jobb szinben tüntette fel a történteket. Hiszen a valóságban a trónörökös agyonlőtte szerelmét, mielőtt önmagával végzett volna, s ha Mária bele is egyezett, hogy együtt menjenek a túlvilágra, Rudolf mégiscsak ölt. Néhány perc múlva érkezett meg izgatottan Vetsera Heléna. Ő még nem tudta, mi lett a lánya sorsa. Azért kereste fel Erzsébetet, hogy segítségét kérje lánya felkutatásához. Hiszen az eltűnés nyilvánvalóan a trónörökössel van összefüggésben. Itt, Erzsébet királynétól tudta meg ő is a történteket. Rudolfról azt állították, hogy nem irt, de azt elismerték, hogy ő címezte azokat a borítékokat, amelyek Mária családjának tagjaihoz címzett utolsó sorait rejtették. A valóságban azonban Rudolf több búcsúlevelet irt, többek között anyjának, húgának és feleségének. Feleségének például ezt a sokat sejtető mondatot irta: “Nyugodtan megyek a halálba, mert ez az egyetlen, ami megmentheti nevemet.” Apjának azonban nem irt. Búcsúleveleinek nagyrészét a Burgban találták meg, íróasztalába zárva, de egyet Mayerlingbe is irt — Szögyén-Marich külügyminiszternek. A császár és király január 31-én felkereste fia holttestét, amelyet már előző este Bécsibe szállítottak. Lefüggönyözött legénylakásának vaságyán feküdt a trónörökös. Ferenc József néhány percig imára kulcsolt kézzel állt a holttest mellett, aztán a dolgozószobájába vonult. — Hozzálátott, hogy a papságot rávegye: fiát egyházi szertartással temessék el. Közismert, hogy öngyilkosság esetében (nem is szólva egy gyilkos öngyilkosságáról) az egyház tiltja a vallási szertartást. Ezért először a hivatalos jelentések szivszélhüdést emlegettek. Később aztán, febr. 1-én a lapok közölhették, hogy a trónörökös önkezével vetett véget életének, de “elmezavarában” követte el tettét. A császári orvosok néhány szabálytalanságot véltek felfedezni a trónörökös koponyáján, amelynek alapján ezt feltételezték. Az orvosi jelentésen valószínűleg nemcsak az egyházi temetés érdekében állították ezt Rudolfról, hanem mert feltehetően elmebeteg volt. Nagybátyja, Lajos, szintén öngyilkos lett. A Willelsbach-ág közismerten elmebeteg volt, ráadásul Rudolf anyai és apai nagyanyjai testvérek voltak. A hivatalos orvosi jegyzőkönyv szerint Rudolf halálának közvetlen oka: “A nyíl- és koszorucsontvarrat korai elcsontosodása, a koponyagödör feltűnő mélysége, a koponyacsontok belfelületé'n levő úgynevezett ujj alakú lenyomatok, az agytekervények kifejezett lapossága, az agykamrák tágulata kóros lelet, amely a tapasztalat szerint rendellenes elmeállapottal jár együtt.” így aztán XIII. Leó pápa engedélyt adott az egyházi temetésre. S február 3-án éjjel Rudolf holttestét átvitték az udvari plébániatemplomba, ahol másnap estig elébe járulhattak az emberek. A bécsiek egész nap tolongtak a magas ravatalon nyugvó nyitott koporsó előtt. A tábornoki díszruhába öltöztetett halott fejétől a lábáig látható volt; a bepólyázott koponyát a dísznövények árnyéka borította be — hiszen a koponyát a pisztolylövés teljesen szétroncsolta. A holttestet február 5-én helyezték örök nyugalomra a kapucinusok kolostorának sötét kriptájában. Nem teljesítették Rudolfnak azt a kívánságát, hogy a mayerlingi temetőben, Vetsera Mária mellé temessék el. A lányt úgy temették el, ahogy a gonosztevőket szokták. Az udvar megbízásából Stockau gróf közölte Vetsera Helénával, hogy Máriát Heiligenkreutzban hántolják el, de se halottas kocsit, sem koporsót nem szabad oda kivinni. A gróf gondoskodott a temetésről. Január 31-én délután fél ötkor Máriára bundát terítettek és felöltöztetve beültették egy fiákerba. Stockau gróf és nagybátyja, Baltazzi Sándor ült mellé. A menet éjfél előtt indult el a mayerlingi kastélyból. Heiligenkreutz előtt egy detektív állította meg a fiákért, a kocsis mellé ült a bakra, s azt az utasítást adta, hogy egyenesen a temetőbe hajtsanak. A kísérőknek a temetőben jegyzőkönyvet kellett aláírniuk, hogy a bárónő önkezéével vetett végéet az életének. Azt mondták nekik, hogy különben eljárást kellene indítani és ez igen kellemetlen lenne az udvarra nézve. Másnap, február 1-én reggel, egy, a faluban összetákolt koporsóban a heiligenkreutzi kolostor priorja eltemette Máriát. A temetés utáni napon maga Taaffe miniszterelnök jelent meg Vetsera Helénánál és nyomatékkai felkérte, hgoy Rudolf temetése idejére utazzék Salzburgba és nyolc napig ne menjen ki a lánya sírjához. Az utasításnak az anya eleget tett, de márciusban, amikor rá akarták venni, hogy exhumáltassa lánya holttestét és szállíttassa Bécsbe, minthogy nagyon sokan keresték fel zarándoklatszerüen a heiligenkreutzi temetőt, megtagadta a kívánság teljesítését. Emlékiratait, melyeket 1891 augusztusában próbált nyilvánosságra hozni, a császár parancsára elkobozták. Ugyancsak legfelsőbb elhatározásra kellett Bratfischnak, a hires fiákeresnek Amerikába vándorolnia. Az udvari benfentesektől pedig esküt vettek: soha senkinek nem árulják el a mayerlingi titkot. Mivel Rudolf fiú utód nélkül távozott az élők sorából, a trónöröklés rendje szerint Ferenc Ferdinánd, Ferenc József öccsének, Károly Lajosnak a fia következett volna a trónon. Ferenc Ferdinánd a Habsburg-család leggyülöltebb alakja volt. Amikor 1914. június 28-án revolvergolyók véget vetették életének, Czermin gróf, a Monarchia későbbi külügyminisztere ezt jegyezte fel naplójában: “A kisemberek lidércnyomástól felszabadulva lélegeztek fel, amikor halálának hírét vették. A bécsi udvarban és a budapesti társaságban is inkább örömet okozott, mint gyászt.” (Folytatjuk)
