Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-28 / 9. szám
11. oldal egyéni ízlésem van öltözködni. Nem vagyok gazdag azonban nincsenek anyagi gondjaim és szeretek öltözni, a férjemnek sincs ellene kifogása, én is dolgozok és keresek. A társaságomban a nők mindig vitatkoznak velem, azt mondják, hogy nincs értelme eltérni a divattól, mert hiába veszek fel akármilyen ruhát, ha az egyszer nem divatos, Kinek van igaza? TÉVEDÉS JELIGE — Kedves Miss Homoki, nagyon nehéz helyzetben vagyok. Kislány voltam, amikor 56-ban a szüleimmel kiszöktünk. Az ausztriai táborból Kanadába jöttünk. A szüleim Montreálban kaptak munkát és én ott jártam iskolába, utána pedig ott dolgoztam, később a szüleimnek sikerült önállósitani magukat, kis üzletük van, jól megy, szépen megélnek belőle és egészségesek. Én közben átmentem egy sokkal jobb állásba Quebecbe. Ott ismeretségbe kerültem egy férfivel. Szerelem fejlődött ki köztünk. A szüleim nem tudtak róla. 3 évig tartott a barátság, amikor a partnerem hirtelen meghalt és én itt maradtam várandósán. Hazamentem a szüléimhez, Montreálban szültem meg a kisfiámat. Két év múlva idejöttem állásba Ottawába, a fiacskámat a szüleimnél hagytam. Itt Ottawában megismerkedtem egy angol férfivel, udvarolt és azonnal megmondta, hogy komoly szándéka van velem. Nem tudott arról, hogy gyerekem van. Megírtam a dolgot a szüleimnek. Édesanyám kétszer is irt, azt tanácsolta nehogy eszembe jusson megmondani, mert akkor ebből nem lesz házasság, ha később bevallom neki, az már nem lesz olyan nagy baj. Az a baj, hogy tévedtem, hallgattam rá és megesküdtünk. A férjem nagyon szeret. Kitünően keres, a biztosítási szakmában dolgozik, sokszor utazik, legtöbbször kedden reggel elmegy és csak szombaton jön vissza. Karácsonykor együtt mentünk a szüléimhez, akkor a fiamat pár napra édesanyám húgához adták, aki szintén Montreálban lakik. Én kétszer egyedül mentem Montreálba mikor a férjem utón volt, hogy láthassam a fiamat. Legutoljára a férjem megtalálta az utazásról a jegyet. Bebeszéltem neki, hogy azért mentem, mert levél jött, hogy az édesanyám beteg. Addig is nagyon féltem, hogy mi lesz, ha megtud valamit, most már azonban azóta nincs egy nyugodt percem. Csak reszketek, hogy derüljön ki, mert mi lesz velem? VÁLASZ — Őszintén megmondom, az egész olyan, mint egy régi krajcáros regény. Hogyan gondolta, hogy titokban a férje tudta nélkül felnevel egy másik férfitől származó gyermeket. És azt gondolta, a > gyerek egyszer nem fog megszólalni. Az nem ad felmentést, hogy az édesanyja tanácsolta. Nem volt bakfis, 3 éve élt egy férfivel, tudhatta mi az élet. Szinte hihetetlen, hogy kalandba bocsátkozott. De most a legfontosabb kérdés, mit tegyen. Semmiesetre se titkolózzon tovább. Minél később derül ki, annál roszszabb. Tudom, nehéz odaállni eléje és mindent elmondani. Így azonban lehet valami reménysége: a férje talán annyira szereti, hogy nem könnyen ugyan, de lenyeli ezt a keserű pirulát. Mindenesetre könnyeben lehet, mint ha mástól, máshonnan tudja megvagy véletlenül jön rá. Mindentől eltekintve, örök félelemben, reszketésben nem Tehet élni. Ennél még a legrosszabb is elviselhetőbb. Nem Írja, hány éves, de ha 56-ban kislány volt, akkor még aránylag fiatal lehet. A legrosszabb esetben is remélhet egy férfit, akinek becsületesen elmond mindent és a régi hamis élet romjain uj életet tud építeni. Az egyik legfontosabb tennivaló: rendezni a “titkos gyerek” helyzetét. Ilyen hazugságban nem nőhet fel. VÁLASZ — Magának. Örüljön , hogy telik öltözködésre, örüljön, hogy nincs egyéb gondja és tartsa magát az öltözködés örök törvényéhez: divatos amit én viselek, nem divatos amit más visel. —o— S.E. — Kedves Miss Homoki, nem akarok politikát Írni a Lelki Klinikába, de miután Magyarországon emigrációm előtt katona voltam, valóságos lelki fájdalmat érzek amikor látom, hogy Amerikában ebben a nagyszerű, szabad országban folyton támadják a katonaság intézményét, nem akarnak pénzt költeni rá, pedig a katonaság itt igazán nem az elnyomást szolgálja, hanem a szabadságot védi a külső ellenségtől. A szabadságot, amit az amerikaiak olyan nagyon szeretnek. Amikor Nixon elnök benyitotta a költségvetést, akkor is mindenki csak a Pentagon költsége ellen beszélt és irt. Hogyan lehet ez? VÁLASZ — Talán az a baj, hogy a 200 milliós Amerikának nincs egy Deák Ference, aki bölcs egyszerűséggel magyarázna meg dolgokat. Deák a szabadságharc idején az országgyűlésben azt mondotta, hogy akinek tetszik a szabadság, annak tessék az ezzel együttjáró költség is, ingyen csak a halál van, a szabadság bajba, veszélybe és pénzbe is kerül. —o— Üzenetek. - 1. N.N. Leveléből nem értem, hogy a második kutyát is kivégezték vagy nem. Ha kivégezték, azon már nem segíthet, bele kell nyugodnia. Ha még nem, akkor akármi is volt az előzmény, bánjon jól szegénnyel, mert a kutyának nem elég, ha enni kap, még az embernél is jobban vágyódik szeretetre.—2. MRS. H. ZS. Albrecht főherceg (nem József hanem Frigyes főherceg fia) 1930-ban a polgári származású Lelbach Irént vette el. 1937-ben vált el tőle és a következő évben Bocskay Katalinnal kötött házasságot. MAGYARÁZAT —o— MRS. G. — Kedves Homoki Erzsébet, egy szokásomról szeretném tudni a véleményét, nekem ugyanis — Kérem ez a hal nem friss! — Lehetetlen, uraim. Ma reggel érkezett Floridából. — Lehetséges, de akkor gyalog jött. Az ég kakasáról Távoli kakasok simák a földön, hajnal feszegeti az égbolt vaspántjait. Szemhéjám mögül kicsordul az álom, tisztavizű forrás, kristálya bennem ragyog. Gomolygó ködök dunnái mögött még a nap, odafönn szerterebbennek a csillagcsibék, Vörös taraja lobban, iszkol az ég bakacsipja, fejét az égre tartja, úgy kukorékol. Gépkocsik, buszok, dördülő kerekekkel, felmorgó motorral a reggeli mozdony, visszafelel, kukorékol. Csuka Zoltán H-U-M-O-R Vicenzában a férj nekivezeti gépkocsiját egy lámpaoszlopnak. Mellette ülő felesége ráförmed: — Ez minden, amit ki tudtál találni, csakhogy ne kelljen meglátogatni az anyósodat. *** Egy amerikai kisvárosban történt. Az orvos épp aludni készült, mikor vadul dörömböltek a villája kapuján. Kinyitotta az ablakát, megnézte, ki van lenn. — Mit akar? — Pardon, doktor ur, mennyit kér, hogy eljöjjön egy beteghez, aki hat mérföldre lakik innen? — Három dollárt. Ez a tiszteletdijam. — Hát kérem, jöjjön azonnal. Az orvos sebbel-lobbal öltözik, befogatta a lovát, csézájába ül, s elkocog az éjszakai látogatóval együtt. Mikor odaérnek, az éjjeli látogató leszáll, három dollárt nyom az orvos kezébe. — Hol a beteg — kérdezi az orvos. — Nincs beteg — válaszol az ember közönyösen. — Csak azért fordultam önhöz, mert ezért az utért minden kocsis öt dollárt szokott kérni. *** Egy férfi a felesége kíséretében megérkezik a színházba és átnyújtja jegyét a jegyszedőnek. — Sajnálom, uram — mondja a jegyszedő — de ezek ajegyek nem érvényesek, a tegnap esti előadásra szólnak. — Hát nem megmondtam, fiam — fordul méltatlankodva a férj a feleségéhez —, hogy elkésünk? *** — Kelj fel, Peti! Már késő lesz. Tudod, aki korán kel, aranyat lel. A szomszédunk is tegnap hajnalban egy százast talált az utcán. — Ez azt jelenti, anyu, hogy aki elvesztette, még korábban kelt fel. Hagyjál tovább aludni. *** A hosszú látogatás után a vendég: — Uram, ne fáradjon azzal, hogy kikisér a kapuig. — De uram, ez nem fáradság számomra, hanem a legnagyobb élvezet. Egy öreg gazda meg az életpárja a disznóól előtt álldogál. Az asszony igy szól: — Nézd, Franz, holnap lesz az ezüstlakodalmunk. Öljük le ezt a disznót. Franz nézi a disznót, aztán a feleségét. Ezt mondja: — Miért ölnénk le szegény állatot azért, ami huszonöt esztendővel ezelőtt történt? Ö nem tehet róla.
