Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-21 / 8. szám

18. oldal MAGYAR NÉPSZOKÁSOK FARSANG SZATMÁR MEGYÉBEN A farsangolásnak nagy és szép hagyománya van Szat­­márban, különösen Fülpösön, Nagyecseden, Tyúkodon, Vá­­lajon élnek mindmáig a régi szokások, bár ma már inkább a fiatalok mulatsága a far­sang. A rigmusokat fabrikáló -nagyecsedi Cine János tré­fái közé tartozott, hogy far­sang idején egy-egy megfe­lelő vasárnapon, vőfélynek öltözött és sorra járta komá­­jait, jó embereit, azokat a he­lyeket, ahol szívesen látták. Az utcán gyerekcsorda kisér­te, a bátrabbak pedig a tor­nácról lesték minden szavát. — Kun Mihály atyánkfia megjegyezte az Istennel sem boldoguló Pinkes Sándor ha­jadon leányát, Juhánkát és általam hivatja e tisztes ház minden érdemes lakóját egy­bekelésük alkalmával, úgy egy pohár borra és tál ételre, hogy ha hoznak, esznek, ha nem hoznak, nem esznek ... __ szavalta hozzá a még cif­rábbakat is, majd nagy ko­molyan azzal fejezte be, hogy egy kis “pájinkára”-valót azért a vőfély is megérdemel. Az állatok szerepeltetése és utánzása nagy farsangi szokás volt. Az 1873-ban szü­letett, ugyancsak ecsedi ci­pó utcai Kovács Gyula moso­lyogva emlékezett az egykori farsangi szokásokra. — Még az eleven csikót is bevitték a házba, ha úgy jött. Ha nem találtak olyan kezes jószágot, amelyik tűrte vol­na a huzgálást, akkor a legé­nyek magukat álcázták csikó­nak. Két fiú egy másfél mé­teres darabfát a vállára vett, az első azonkívül úgy fogott egy seprüt a kezében, hogy az lett a csikó nyaka és feje, s miután pokróccal leteritették őket, ráülhetett a huszár. Csengő is volt a csikó nyaká­ban, a fején pedig kötőfék és úgy botladoztak. Bika Nagy Lajos meséli: — Volt, aki betyárnak öl­tözött fel. Bő gatya, piros lajbi,, sevrócsizma, rézfokos és úgy járta végig a fonókat, disznótorokat a farsangon. De nagyon közkedvelt volt a kecskejáték. Az egyik fiú le­guggolva, úgy tartott egy bal­tát a kezében, hogy az lett a kecske feje, a nyelére erősí­tett gyertya pedig szeme­ként világított, és aztán egy rossz gubával letakarták, és egy másik fiú vezette —árul­ta ... Gyakori a farsangi medve­­táncoltatás. Egy fiúra gubát adnak, a nyakába láncot és csörgőt kötnek, s ahogy em­lékezetükben él a régi medve­táncolta tás, úgy játszák el. Nagyon nevezetes volt a re­pülni tanítás. Az volt a sor­ja, hogy a repülésre vállalko­zó fiúnak a válla hosszába fektetett seprünyélhez kötöz­ték karjait, csuklóira egy­­egy vászon-kendőt erősítet­tek, aztán biztatták, hogy il­­legjen-billegjen és mindjárt repülni fog. Közben a gatyája madzagját hátulról elvágták és amikor lehullott róla a ru­hadarab, volt utána kacagás, csapdosás. A tréfás legénnyé avatás sem volt utolsó mulatság. — Erre azokat a suhancokat be­szélték rá a nevetni vágyó nagyobbak, akik mindenáron többek akartak lenni önma­guknál. Valamennyi istálló­ban gyűltek össze és a pró­batétel szerint egy-egy kanál borsot, valamint erőspaprikát kellett viz nélkül elfogyaszta­ni. Sírtak a suhancok az erős paprikától, sirtak, de állották a próbát. A temetés utánzása sem volt ritka. A pokrócokkal le­takart hidlásdeszkát énekkel kisérve, halottként vitték volt házról-házra. A farsangot a gyerekek fe­jezték be, kivéve Válajt, ahol viszont ők kezdték. A gyere­kek már napokkal előtte sze­degették a sövények karóiról és a kerítésekről a lyukas tej - csuprokat, lekvárosszilkéket és -nézték, hol van sok össze­gyűjtött hamu. És ha neve­­napja volt valakinek a közel­ben lakók közül, teletömték hamuval ezeket az edényeket anélkül, hogy szólották volna, bevágták a nyitott pitvaraj-A LEGNÉPSZERŰBB MAGYAR KERESZTNEVEK ZALAEGERSZEG - Há­roméves gyűjtőkörűt ja során 20 ezer kilométeres utat járt be és több mint 80 települést keresett fel egy fiatal nyel­vész, Ördög Ferenc, aki Za­la megye két jellegzetes táj­egységén, Göcsejben és He­­tésen vizsgálta, hogy a szá­zadfordulótól napjainkig mi­lyen tényezők befolyásolták az ottani népesség személy­név választását. Kiderítette, hogy a vizsg­­gált időszakban a göcseji dombok és a hetési síkság ap­ró falvaiban 2065 féle veze­ték és 383 féle keresztnév volt forgalomban. A legtöbb keresztnév a felsőbb osztá­lyokból került lefelé, ahol ezek után tucatnevekké vál­tak. Amikor itt is megkop­tak, akkor egy másik réteg­ben újra megjelentek. Az erősebb nem képviselői közül legtöbben a József név­re hallgattak, mig a továb­bi sorrend: István, Ferenc, János, László, Lajos, Sándor, Gyula, Károly, Imre. Az Klód, Izidor és Levente neve­ket pedig csak másodkereszt­névként viselik. A gyengébb nem képvise­lői között legtöbb a Mária: 82 község közül 75-ben “lis­tavezető”. Utána következ­nek; Erzsébet, Anna, Rozá­lia, Ilona, Margit, Katalin. Irén, Julianna, Gizella. A nevek élettartama, feltű­nése és újraéledése szintén tanulságos stúdium: a János 1920 óta állandóan és egyen­letesen csökken, a Lajos is csak egy községben áll az élen, de vannak “Lajostalan” és “Iréntelen” községek is. A legszeszélyesebben hullámzó név azonban a Sándor. A zalai községek névlistájá­ban szemet szúrt, hogy há­rom községben a legszokat­lanabb, legfurcsább neveket adták az újszülötteknek. Ki­derült, hogy ebben a csatári plébános volt a ludas, aki az 50-es években egyszerűen ki­sajátította a névadási jogot, és a körzetébe tartozó csecse­mők jelentős részének a szü­letés, vagy keresztelés nap­jának naptári nevét adta. így került ’’forgalomba“ a Jeromos, a Cirella, a Frida, a Lea, a Martina, az Anzelma stb. Miután nyugalomba vo­nult, a névadás körüli fonák­ság megszűnt. 4$ ÓHAZAI KRÓNIKA ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦*♦ ♦♦♦ ♦*♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ «.♦. Solti Györgyöt, a párisi i filharmonikusok vezető kar. I nagy át (aki már régebben el- 1 nyerte az angol “lovagi” ci- 1 met), Franciaországban a becsületrend keresztjével tün­tették ki. 1 —0— Restaurálják a garamszent­­benedeki urkoporsót, amely világviszonylatban ritkaság­nak számit. Az esztergomi 1 Keresztény Múzeumban he- 1 lyezik eredeti állapotába a 8 domborművel, 12 szoborral díszített 15. századból szár­mazó gótikus szarkofágot. Örkény István sok külföldi színpadot bejárt Macskajáték című darabjával kezdi meg működését egy uj magyar színház a jugoszláviai Újvi­déken. —0— Magyarország is szerepel az újabb tizenhárom ország között, amelyek számára Ja­pán, kereskedelmi kapcsola­taiban, biztosítja a legna­gyobb kedvezményt. —0 -Pest megyében tavaly két­ezer hektárral gyarapodott az erdők területe. Az uj tele­pítések zöme az ipari célokat szolgáló cellulóznyárfa, mig 818 hektáron fenyőt, tölgyet és akácot ültettek. A legnagyobb arányú erdőtele­pítést a dabasi és a váci já­rásokban, továbbá Cegléd környékén hajtották végre. Több helyen ezekkel a telepí­tésekkel kezdték meg a köz­ségek zöldövezetének kiala­kítását, illetve a sivóhomok lekötését. Jelentős mennyisé­gű facsemete került községek, városok utcáira, tereire is. A tervek szerint az idén hason­ló arányú telepítést valósíta­nak meg. —0— A magyar—szlovák hatá­ron, Pozsony és Komárom, pontosabban: Vámosszabadi és Medvedov között felavat­ták a több mint száz millió '‘MEGCSORDULT A VINCE" BUDAPEST — Január 22- én enyhe idő volt magyar­­országon. Ez a borvidéken nagy örömet keltett, mert jeles napként őrzi a néphit január 22-ét, Vince napját. Azt tartják, ha Vince napján enyhe, csapadékos az idő, ha megcsordul az eresz, akkor jó bortermésre lehet számíta­ni. A népi mondóka szerint: ha megcsordul Vince, tele lesz a pince. A mondókának nyilván van alapja, de a szőlősgazdák jól tudják, hogy szüretig sok té­nyező befolyásolhatja a ter­mést. Szólás ide, szólás oda, az biztosabb, ha idejekorán megkezdik a szőlőtőkék met­szését. Tapasztalatok szerint a téli metszés kevesebb koc­kázattal jár, mintha később hajtják azt végre, amikor a vegetáció előrehaladása mi­att már jelentősebb táp­anyagveszteség érheti a tőkét. tón, aztán ill a berek, össze­keresgették továbbá a kolom­­csengőket, zörgőket és a rossz üstöket, a pásztoroktól elkunyerálták a karikásokat és amikor eljött a farsang es­téje, az utcára vonultak. — A mai este a miénk, azt csinálunk éjfélig, amit aka­runk — nyelveltek vissza azoknak, akik a csendességre figyelmeztették őket. Kongat­tak, lármáztak és kiabáltak. De a farsang volt a legal­kalmasabb a nagyszájú, fel­vágós, különcködő leányzók csöndes figyelmeztetésére is, tettel bizonyítva, hogy aki a közösség törvényeit semmibe veszi, az hamar a szélre ke­rül. Az ilyen lányos háznál a frissen mázolt tornácot be­szórták törekkel, sőt bele is taposták sarkukkal, az ajtót, tornácot karóval rakták be, és egy cédulára ráírták: “így száradj meg mához esztendő­re.” Szállási László forintos költséggel újjáépí­tett medvei Duna-hidat. A szalagot a magyar oldalon Kiss Dezső közlekedés, és postaügyi miniszterhelyettes, a csehszlovák oldalon dr. Ja­­roslav Podzinek szövetségi közlekedési miniszterhelyettes vágta át a magyar és a cseh­szlovák himnusz hangjai kö­zepette. Uj szállók a Blikkben MISKOLC — Borsod me­gyében évről-évre emelkedik a hazai és külföldi turisták száma. Elhelyezésük pedig komoly gondot okozott, kü­lönösen a nyári hónapokban. Az Északmagyarországi In­téző bizottság határozatára több helyen, igy.a Bükkben, Hollóstetőn, Tokajban, vala­mint Miskol-Tapolcán kem­pingeket hoztak létre. Az idén elkészült a miskolc­tapolcai Junó üdülőszálló. A strand közelében épülő két­százhatvannégy ágyas szállo­dában étterem, bár szolgálja majd a vendégek kényelmét. Szerencsen, az egykori Rákó­­czi-vár szomszédságában le­vő, úgynevezett Huszárvár­ban vendégfogadót avatnak, ahol negyven személy részére alakítanak ki vendégszobá­kat. Aggteleken újabb alpesi stilusu faházak elhelyezésé­vel további hatvan szálláshe­lyet biztosítanak. TERJESSZE LAI#EX K ÁT

Next

/
Thumbnails
Contents