Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-14 / 7. szám
16. oldal MAGYAR TÁJAK A TÉLI BAKONY Milyen is hát a téli Bakony ? Sokan leírták már élményeiket a nyári Cuha-völgyi vagy dudari kirándulásokról. Talán Bakonybél téli üdülőjének sportoló vendégei ismerik is a bakonyi tél csodálatos panorámáit. De ahhoz, hogy valaki a hóboritotta tájak fönnséges látványát igazán élvezhesse, ott kell élnie huzamosabban egy eldugott, hegyek közti falucskában. A napszak minden titkába beavatottnak kell lennie. A gyerekkori bakonyi telek felejthetetlen emlékei a legigézőbb költészet élményével azonosak. Amikor a természet hetekre, vagy csak napokra is visszahódítja a legősibb jussát, s csekély időre ugyan, de ő lesz az ur a civilizáció teremtette alkotás fölött is. ‘ De először meg kell jönnie a hónak. Annak is majdnem szabályos üteme, menetrendje van a Bakonyban. Mondhatnám, szertartása. A bakonyi hegyek már november derekától nagy várakozásban vannak. Ahogy a késő őszi rideg és vörös egü alkonyok el.eluszó magányos fellegei alatt a mgekésett vadludak menekülnek, mintha a szelet, az északi szeleket is segítségül hívnák, hogy gyorsabban érjenek délre. 8 a szél megcsörgeti az esti fákat, de éjszakára elül. Csak a hideg marad hajnalra. Leesik ilyenkor az eslő dér, vagy ahogyan a Bakonyban mondják: a hóharmat. Az óltetőn, az utkanyarok avas partjain terül a csipkeszerü fátyoltakaró. Még nem hó, de már a hirnöke. A bakonyi falucska gyerekei izgatottan kelnek föl ilyenkor reggelente. A tegnapi kátyúkon, dágvá-nyokban jég csillog. A csizmák kopogása ércesen hangzik. Fülembe cseng még harminc - harmincöt év távolából is az uradalmi erdők felé vonuló fejszés emberek lépéseinek harsogó kopogása. Az erdő már alszik, ilyenkor kell álmában meglepni a megjelölt fát, hogy öntudatlanul zuhanjon át az elmúlásba. A természet egyre feszültebben vár valamire. Főikéi megint a szél, de már délnyugat felől s a Bakony fölött összecsap a hideggel. December elején egyszercsak megered a hó. Szürke ólomszürke az ég, s ahogy fönt egyre feketébb lesz, úgy fehéredik el lassan a lenti világ. Estére már nyomokat hagynak a járókelőik, kannákkal a tej csarnokba igyekvők. A fogatosok hótakaró alatt viszik az istállók felé az almot, az eleséget, s igyekeznek gyorsan végezni, hogy már csak ünnepi hangulat kedvéért is hamarabb kifoghassanak. A vasút kis állomá sainak piros zöld szemaforjai csodálkozva pislognak a hóesésbe hallgató hegyek között. Ar erdészek, erdőkerülőik takarmányt készítenek a holnap éhkoppon maradó szarvasoknak, őzeknek s más erdei jószágoknak. Éjjel aztán mindent elborít a hó. Ha puhán esik, nedvesebben, akkor az ágak is a friss takaró alá bújnak. Ha viszont apró szemekben hullik s keményre fagyva a pihe, reggelre a fák, mint fekete szálkák merednek ki a hóból, sündisznóvá varázsolják a Tátikát, az Agár-tetőt, de még a Bakony magasabb vidékeit, a Som-hegyet, a Kőris-hegyet is. Ha a szellő mozgatta nyári erdőket csöndesnek érezzük, mennyivel inkább azok a behavazott téli hegyoldalak! A fönt ólomszürke, középütt — tehát a fák magasságában — halványkék, esetleg szépia-szinü, a talajszinten pedig kékesfehér rétegek olvatag puhasága valami végtelen gyöngédséget sugároz. A hónak pólyaillata van s valóban, mintha védőn pólyálná be a nyári viharokban kidőlt faóriást, a halálra sebesült harcost. A fehér törzsön a vadmacska nyomai szabályos öltéseknek tetszenek. Puhán csusszan a csizma az erdei hóban. S a nagy csöndben még igy is, ez a finom hang is meszire hallatszik. Alig ver föl persze valamit, hiszen az őzek leálltak, a vaddisznók pedig a bozótos völgyek vizenyős sűrűiben tanyáznak, olykor a fölismer. hetetlenségig havasan. Egyegy rigó vagy csóka ha fölröppen, már az is zajt csap. Mert oly nagy a csönd a téli erdőkben. A bükk sima törzse most a lombtalan koronával mintha még magasabbra nyúlna föl. Havas sátrat csak a cserek tartanak, mivel levelüket még jórészt megtartották. Két hegy között a mező, az egyébként dimbes-dombos, most havasan laposabbnak és tágasabbnak látszik. A fagyok talán simábbra vasalták vagy a hó töltötte meg mélyedéseiket. Az utak hófogó palánkjai merednek ki itt-ott fura alakjukkal a fehérségből s fölöttük a távolban a kis falvak tornyai. Veszprém, Zirc, Sümeg barokk sárgája, Ajka modern szürkéje a kissé elütő színfolt, de oly kellemes a szemnek, mint mondjuk a Bakonygyepes irányába kocsizó cigánycsalád ősi látványa, vagy a Budapest — Zaílaszentgrót távolsági busz szívós kapaszkodása a városlődi meredeken. Eltarthat a tél jó két hónapig, de már alig zavarhatja meg a normális életet az ipari tájakon. Valamikor még azon mértük a tél dühét, kihajt-e, akár csak pár órára is, a kanász? Ültünk bent a kis, falusi konyhában s vártuk, hogy elálljon a hóesés. Az öregek kosarat fontak. — Nyirágból, cirokból söprűt kötöttek. Az asszonyok, lányok tollfosztóba, a legények meg kártyázni jártak. Ma legföllebb mozit és TV-t néznék este, mivel napközben Nyirád, Ajka bányáiban, vagy üzemeiben dolgoznak. Eltakarítják a munkásbuszok előtt a havat bármi áron is. A Bakony ma már telente is zug, dohog a völgyekben, csak a hegyekben, erdőkben alszik az élet. Ahogy megszokta ősidőktől fogva a természet. Simon István A HATÁRON TÚL, Felsőőr — (Obervart) modem művelődési házában az elmúlt év december 23-án 100 gyermek-szereplő közreműködésével rendezték meg a burgenlandi magyar nyelvű lakosság körében immár hagyománnyá vált “Nagykarácsony éccakáját”. Az ünnepségen megjelent a kerület képviselője, az érdekelt falvak és városok polgármesterei, pedagógusok és a különböző vallások lelkészei. A karácsonyi énekekből, kórusmüvekből, népi játékokból összeállított műsort Gyenge Imre ausztriai református püspök ünnepi köszöntője nyitotta meg. Az alsó- és felsőőri fiatalok egyesitett énekkara a “Karácsony van ma.” kezdetű kórusmüvei, az alsóőri gyermekek pedig régi karácsonyi köszöntővel vezették be a a felsőlövőiek betlehemes játékát. (Ez a játék a Vigíliában jelent meg először nyomtatásban, Wolly István közlésében, aki szerint ez a játék a Balaton-melléki Kere kiben vált szokássá a török ÓHAZAI KRÓNIKA Kora tavasszal Sárospatakon találkoznak Magyarország legjobb fafaragói, népművészei. A már hagyományos tíznapos táborba mintegy negyven népművészt hívtak meg, akik részére művészettörténeti előadásokat tartanak és a bodrogközi, valamint a hegyközi falvak népi értékeinek megismerésére gyüjtőutakat szerveznek. A táborban a népművészek alkotó munkát is folytatnak és az ott készült alkotásokat a tábor befejezésének napján kiállításon mutatják be. A kőszeghegyaljai Velem Szent Vid hegyen folytatják az európai bronz- és vaskor egyik legjelentősebb településének tavaly megkezdett régészeti feltárását. Az őskori várost, amely a hegyoldalban mesterségesen kiképzett teraszokon feküdt, s legmagasabb pontját a királyi fellegvár uralta, körülbelül tízéves munkával hozzák felszínre. Mándokon ünnepélyes keretek között nyitották meg a megye nyolcadik tanyai kollégiumát. A volt gimnázium épületéből kisebb átalakításokkal létrehozott intézményben a kisvárdai járás 51 tanyai tanulója részesül kollé-BURGENLANDBAN utáni időkben.) Az alsóőri fiuk és lányok a “Nagyenyedi betlehemessel” remekeltek, majd a felsőőri lányok a mogyoródi bölcsőske bemutatásával szereztek felejthetetlen perceket a közönségnek. A felsőpulyai gimnazisták egy karácsonyi történetet, az énekkar pedig — és szólistái — a “Szálláskeresés”-t jelenítették meg oratóriumszerü előadásban. Az alsó és felsőőri gyermekek székesfehérvári bölcsőskéjének bemutatása után a mintegy száz szereplő együtt énekelte el a “Nagykarácsony éccakája” kezdetű kórust. Galambos Irénnek, a burgenlandi magyar katolikusok lelkipásztorának —, aki néhány évvel ezelőtt elindította az itt élő magyar anyanyelvű lakosság közös karácsonyi ünneplését — az idén már jól segítségére voltak a szervezésben és rendezésben azok a fiatalok, akik az első alkalommal még mint gyermekszereplők vettek részt a betlehemes játékokban. giumi ellátásban, s jut kényelmesebb és jobb tanulási körülményekhez. Értékes leletek SzentEndrén — A Szentendréni épülő skanzen területén az archeológusok egy II. század második felében készült római kori villa maradványaira bukkantak. Ulcisia Castra — ez volt a Szentendre helyén állt dunai limes egyik katonai táborának neve. Ez védte az erőditett határvonal fontos átkelőhelyét a Barbarikum felé, s a völgyeknél szabaddá váló utat a provincia belsejébe. E tábor katonaságát mezőgazdasági terményekkel a művelhető területeken létesült villagazdaságok látták el. A Mecsek legmagasabb csúcsait vastag hótakaró borítja, de a völgyekben tavaszias a kép: a több hete tartó szokatlanul enyhe időjárás hatására kinyíltak az első tavaszi vadvirágok. Ezen a déli fekvésű tájon nem tartozik a ritkaságok közé a téli virágfakadás, most azonban egyszerre többféle virág is kihajtott. Pécs belvárosában január vége óta kosárszám árulják a hóvirágot. Nyílik a védett illatos hunyor, a sárga kankalin és itt-ott erdei ibolyát is találni. A fűz- és mogyoróbokrokon megjelentek az első rügyek. Megéledt a madárvilág is: a vadgerlék például többfelé költenek a Mecsek alján. Restaurálják a "török" tornyot DUNAFÖLDVÁR — Ismét gazdagabb lett Magyarország egy műemlékkel. Dunaföldváron a török időkből fennmaradt úgynevezett “török tornyot“ az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával restaurálják. A torony alsó szintjén múzeumot rendeznek be, ahol a helyi ásatásoknál előkerült anyagokat mutatják be. A torony tetején panoráma presszó nyílik. A vár építési munkái befejeződtek, a belső helyreállításon és kiképzésen dolgoznak. Az újabb idegenforgalmi nevezetesség átadását 1974 közepére tervezik. Terjessze lapunkat!
