Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-02 / 31. szám
15. oldal A KÖLTŐ ÉS AZ EGRI KISPAPOK írta: CSEJTEY BÉLA Fagyos szél süvöltött az országúton. A vadállatok is összebújtak odujaikban a szél dermesztő hidege elől. Csupán egy fiatalember küzködött a széllel, hóviharral és az elemekkel, egy húsz év körüli ifjú, aki zekéjén felül csupán egy körgallérral és egy csomag könyvfélével a vállán átvetve ballagott az országúton Eger felé. Az út alig látszott és csak a nyárfák hajlongó sudarai mutatták az utat a vándornak a csikorgó viharban. A szél egy kissé alábbhagyott. — Egy csilingelő szán közeledett az tonutu shrdlu cmfwyp vbgkáj shrdlu shrdlutttt úton. A fuvaros, aki egyedül volt a kasülésen, odaszólt a gyalogos vándornak: — Talán itt a szalmán meghúzhatná magát a fiatalúr, mert így gyalogszerte megveszi az Isten hidege. — Nem vagyok én ifjú úr, csupán egy diák és örömmel elfogadom meghívását Bátyám uram, mert a szél valóban citerázik csontjaim között... — Hát bizony nem sok szalonna fityeg a deákúrfin sem — mondja a szánkó tulajdonosa —, hamar kapjon csak fel, takarja jól be magát és szeljen egy falásra való kenyeret szalonnával, nemutolsó sorban pedig csak jól húzza meg a butykosomat, legalább felmelegszik egy kissé és visszanyeri emberi színét... De hát hová is akar menni az ifjú deák úr? Mert én Eger felé vettem utamat, ami innen már csak néhány órányira van szánkón. Ott aztán megpihenhet maga is. Ugyanis van egy fiam, aki ott tanul az iskolában. Neki viszek egy kis hazait, néhány falást, mert az mindig jól esik a deák uraknak. Igaz-e?... De honnan jön maga ebben a viharos időben ... csaknem a cívisek városából? — Eltalálta báytám uram, én is a Nagyerdő felől tértem erre az útra, ahol Magával találkoztam. Mert én előbb Egerbe, azután pedig Pestre igyekszem ... A lovak lassan poroszkáltak a hóban, a fiatalember pedig elszunnyadt a jó szalma derékaljban. Nem is zavarta a kocsis, csak barátságosan mosolygott a bajúsza alatt. Hátra-hátra pillantott az alvó fiatalemberre ... Már látszottak Eger vára és a tornyok, mikor fölkeltette utasát mély álmából: — Zabban a lovak úrfi! — szólt hátra — mire az ifjú felriadt. Megdörzsölte szemeit és mosolygott a fagyos téli reggelen, amint a várost megpillantotta. — Valóban, lassan itt vagyunk Egerben. A fiatalember — aki nem volt más, mint Petőfi Sándor — leverte gallérjáról a szénaszálakat és leugrott a szánkóról. Nagyot parolázott vendéglátó gazdájával, azután megköszönte a segítséget. Majd nyakába vette könyvcsomóját, meg körgallérját és elindult a város végén, de most már újból gyalogosan a templom irányába. Odaérve becsöngetett a kispapok szeminárinmába és a kapusnak tisztelettel bemondta a nevét. A név hallatára a kapus elkiáltotta magát: "Héj, az árgyélusát, Petőfi Sándor úr van itt, kis tisztelendők!” És, mint a kasból a méhek, úgy rohantak az ajtóhoz a fiatal papjelöltek és szinte vállukon vitték a vándor vendéget a refektórium felé. Ott legelsősorban forró étellel látták el Petőfit és csak, amikor már jóllakott, kezdték faggatni őt, hogy mi járatban van? ... Elmondta, hogy ő kálvinista létére főtisztelendő Pájer Antal és Tárkányi Béla költő urakkal, az ő régi barátaival óhajt találkozni. Egyikük mindjárt mondta, hogy Pájer tisztelendő úr Pestre ment, de Tárkányi úrért azonnal elküldenek valakit... Petőfit ezután szépszóval marasztalták a kispapok és ő ott is maradt körükben három és fél napig. A meleg, barátságos társaságban vers is született: "Itt benn ülök a melegben Környékez sok új barát, Töltögetve poharamba Egri bércek jó borát. Jó barátok, jó borocska Kell-e más? Kebleinkben a kedv egy-egy Óriás!" Éppen befejezte Petőfi legfrissebb költeményének felolvasását, amikor belépett az ajtón a fiatal papköltő, Tárkányi Béla. Percekig átölelve tartotta Petőfit és ,azután leülve tovább hallgatta Sándorunk egri verseit. Tárkányi csupán két évvel volt idősebb vendégénél, aki most éppen az "egri hangok” című új versét szavalta lelkesen: “A jelen hátam mögött van, Lelkem a jövőben jár! A jövőben vígan élek, boldogan! Mert nem árva már az egykor Árva hon!..." Tárkányi a kispapokkal együtt állva tapsolta meg a költőt. Másnapra virradva új verset írt ideérkezéséről és új barátairól... így ment ez három napon át. A negyedik reggelen Petőfi összecsomagolta kéziratait és gallérját vállára vetve így szólt: — Indulnom kell, most már sietve. Vörösmarty úrhoz kell mennem és aggodalomtól szorongó szív-ÖRÖKNAPTÁR - VILÁGNAPTÁR A mi naptárunk a régi római naptárból az óegyiptomi ünnepi naptár mintájára alakult ki, több mint 2000 évvel ezelőtt. Azóta apróbb vátoztatásokkal maradt ránk és csillagászatilag tulajdonképpen befejezettnek tekinthető. Mégsem mondhatjuk azt, hogy mindenben tökéletes és kényelmes. A természettől kapott időkörök nincsenek meg egész számszor egymásban. Az évben például több, mint 12, de kevesebb, mint 13 hónap van, a holdhónapban több, mint 29, de kevesebb, mint 30 nap számolható meg, naptárunkban egy hónap átlagos hossza több, mint egy holdváltozás. Mindebből az következik, hogy a hónapok hoszsza változó, így a havi munkanapok száma sem azonos; a negyed- és félévek hossza sem megegyező, így nemcsak a havi, de a negyed- és félévi statisztikák is különböző időtartamokra vonatkoznak; a heti napok sora minden évben más, így bármelyik adott dátumú nap előbb-utóbb vasárnapra, vagy más ünnepnapra esik. Ezért például a parlamenti ülésszakok kezdő időpontja nem jelölhető ki előre, hogy dátum szerint mindig ugyanarra a napra kerüljön. Ez az utóbbi követelmény tulaj donkéopen megvalósíthatatlan, mert az év 365 (ill. 366) napjában nincs meg egész számszor a hét, ugyanis 52 hét csupán 364 nap. Hogy esztendőnként például vasárnappal kezdődjék az év és minden negyedév első hónapja, ahhoz az lenne szükséges, hogy egy nap az évben ne kapjon se nap-számot, se heti napnevet. Ha ezt elérnénk, a naptárunk öröknaptár lenne: minden évben ugyanaz a dátum ugyanarra a heti napra esnék. (Jelenleg csak minden 28 évben ismétlődnek meg a naptári napok, tehát 1973-ban az 1945-ös naptárak használhatók és 1972-es kalendáriumaink ismét csak 2000-ben állíthatók szolgálatba ...) Az ENSZ egyik bizottsága előtt több, mint 200 naptárterv fekszik. Mindegyik azt célozza, hogy a mai élet számára megfelelőbb időbeosztási rendszerül szolgáljon. Az egyik például az évet 13, egyenként 28 napos, tehát kereken 4 hetes hónapra osztja. Ez olyan öröknaptár lenne, amelyben például minden hónap 10-e mindig keddi napra esnék, stb. vei mihamarább látni szeretném őt, hogy elolvassa verseimet és talán: “Még verset is csinálok Pesten, s eladom jó pénzen.” Pájer tisztelendő úr is nála van vendégségben — mondta az egyik papjelölt, akik közben gyűjtést rendeztek egymás közt, hogy ne kelljen Petőfinek gyalogosan menni ilyen zimankós februári időben Pestre... Petőfi persze szinte megrémült mikor egy lovas szánkó előállt és tele volt szabadkozással, hogy ő ezt nem fogadhatja el. Azonban ekkor az egyiknek az az ötlete támadt, hogy ezt az összeget előlegben gyűjtötték kiadandó verses-kötetére; elmosolyodott és nagy parolázással elfogadta a pénzt. A kapuhoz valamennyien kikisérték és Tárkányi még egy jó meleg takarót is terített Petőfi térdeire, a csizmája alá pedig zsákbatakart forró téglákat rakott ... Azután megindult a szán hosszú integetések között és a fuvaros mosolyogva mondta Petőfinek: — Hát látja fiatal úr, milyen remek emberek ezek, csak kár, hogy pap lesz belőlük. Eger tornyai lassan a ködbe vesztek és a hó újból esni kezdett. Petőfi sokat beszélgetett a fuvarossal és közben verseiből is szavalt, hogy gyorsabban teljék az idő és célhoz érjenek ... Már öregeste lett, mire a szánkón utazók meglátták a hóhullásban Pest városát. Valamennyien fáradtak voltak, az utasok és a lovak egyaránt. A pesti révnél azután szállást kerestek és a hosszú út, meg a hideg után a meleg szoba álomba ringatta őket... Petőfi talán még akkor is az egri kispapokkal álmodott, amint együtt szürcsölgette velük az "egri bércek jó borát!” A legesélyesebb az úgynevezett Világnaptár. Ennek a minden negyedéve egy 31 és két 30 napos időkörből állana. A 31 napos hónapok vasárnappal kezdődnének, és minden hónapban 26 munkanap lenne. Az év végén a 30 napos december utolsó napja, a szombatra eső 30-a után egy nevezetlen nap következnék, és csak ezután jönne a vasárnapra eső újév: január 1. Szökőévekben június 30. és július 1. között is lenne egy ilyen nevezetlen nap. Mindkettőt a világbéke ünnepének javasolják. Ez a naptár kétségtelenül sokkal kényelmesebb, szabályosabb és pontosabb lenne, mint a mai, de egyelőre sok állam, főként sok egyház heves ellenállásába ütközik bevezetésének terve. PONORI THEWREWK AURÉL ILLYÉS GYULA. Ráadás élet Maradjatok, összesek, Egy költőt eltemettem. Most már más költő leszek, És leszünk vele ketten. (Babits az összes költeményeire.) Annyit mondták, hogy elhittem, ■hogy hetven esztendős lettem, így nézek magam köré. Az arcokon, mint tükörben vizsgálom, mi lett belőlem: (értve úgy is, hogy kié1' Amit kezdtem hajdanában s úgy-ahogy készre csináltam: rá nem enyém már a juss; nem ülök piacra véle, sem mint vékák nyelves vénje, sem mint — élő klasszikus! Amit kezdtem, befejeztem, és nincs mód, hogy újra kezdjem. Magam teteme vagyok. Csönd már az én osztályrészem, abban a merész reményben, hogy aztán is szólhatok. CSEJTEY BÉLA
