Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-02 / 31. szám

4. oldal AMERIKAI MAGYAR VILÁG LONDONI SZÍNFOLTOK: AZ ANGOL TÁRSADALOM KERETÉBEN MEGFÉRNEK A LORDOK ÉS A “CALL-GIRL-ÖK” London, 1973 augusztus hó... A kegyeiket pénzért árusí­tó hölgyek szolgálatait igény­ibevevő két magasállásu angol politikus, Lord Lambton és Lord Jellicoe botrányos körül­mények között történt lemon­dása után Heath miniszter­­elnök öttagú bizottságot ne­vezett ki Lord Diplock elnök­lete alatt, azzal a megbízatás­sal, hogy vizsgálja ki: járt-e valamilyen káros következ­ménnyel Anglia biztonságára a két politikusnak nem-kivá­­natos személyekkel való ba­­rátkozása s hogy milyen ta­nulságokat lehet és kell le­vonni a bizarr, (s legalábbis a két férfi számára) tragikus motívumokban nem szűköl­ködő ügyből. A Diplock-bizott­­ság vizsgálatának eredménye most megjelent a hivatalos kormánykiadványokat publi­káló Stationery Office kiadá­sában és 10-és fél-pennyért mindenki megvásárolhatja. Az első kérdésben a bizottság arra következtetésre jutott, hogy az ország biztonságának érdekei nem kerültek ve­szélybe, ami azonban nem azt jelenti, hogy amig a két poli­tikus magas pozíciója ellené­re is oly könnyelműn terem­tett kapcsolatokat — a biz­tonság ne lett volna veszélyez­tetett állapotban .Lord Jelli­coe ügyét a bizottság külön­választotta Lambtonétól, mert az ő esetében abnormálitás kategóriájában eső elhajlást nem állapított meg — fize­tett hölgyek szolgálatait igénybe venni és korrekt adás-vételi egyezség alapján létesíteni futó kapcsolatokat, végeredményben önmagában véve nem bűn, még akkor sem, ha miniszter valaki. Ami azonban — tette hozzá jelen­tésében a bizottság — nem azt jelenti, hogy Heath-nek ne lett volna igaza akkor, ami­kor azonnal elfogadta Lord Jellicoe lemondását. A na­gyobb távlatú erkölcsi kérdé­sek azok, amelyekkel a politi­kus — magas állását tekinve — megütközésbe került és he­lyén igy nem maradhatott. Lord Lambton ügye azonban bonyolultabb, mivel ő ((a po­litikai és társadalmi végze­tét okozó) Norma Levy laká­sán a légyott alkalmával ma­ri juanát is szívott s mig jó­zan Ítélőképessége birtokában államtitkokat sohsem szol­gáltatott volna ki, a narkoti­kum által befolyásolt szelle­mi állapotban, ez megtörtén­hetett volna. A bizottság a botrányt ki­robbantó két bulvárlapnak, a News of the World és a Sun­day People — szerepével és magatartásával is foglalko­zott. Amikor Norma Levy férje, Colin Levy fölkereste a News of the World szerkesz­tőségét és harmincezer font­sterlingért felajánlotta a fe­lesége és Lord Lambton kö­zötti kapcsolatot illusztráló fényképfelvételeket, a lap ér­deklődést mutatott, de csak azzal a feltétellel, ha saját fo­tóriportere elrejtőzhet a la­kásban és ott kép-és hangfel­vételeket készitihet.Levy eh­hez hozzájárult és a fotóripor­ter a lakásban tevékenyked­hetett. Amikor azután az új­ság úgy döntött, hogy még­sem közli a fotókat, akkor a saját fotóriportere által készí­tett fényképeket s azok ere-Züric'h, Svájc, 1973 aug. hó... Svájcban tízévenként nép­­számlálást tartanak. A leg­utóbbi, az 1970-es, a követ­kező tényeket hozta felszín­re: az országnak 6.27 millió lakosa van, ebiből 5.19 millió a svájci és 1.08 millió a kül­földi. Egyesek szemében ezek az adatok groteszk elidegenedést tükröznek, másck a vendég­­munkások nagy számában gazdasági szükségszerűséget látnak. A lakosság egyik ré­sze az idegen munkások szá­mának nagy arányú leépítését követeli a kormánytól, a má­sik része az ország gazdasági összeomlását jósolja arra az esetre, ha a kormány nem en­gedélyezi évről évre a kül­földi munkások számának emelését. Svájcban a külföldiek négy kategóriáját különböztetik meg. A külföldiek jogait az 1965-ben ratifikált “megálla­podás az olaszokkal” tartal­mazza (ennek a megállapo­dásnak a normái más orszá­gokból érkezett külföldiekre is vonatkoznak). A külföldiek négy kategóriája a következő. A határon túlról naponta érkező dolgozók: nem kapnak tartózkodási, hanem csak munkává 11 a 1 á s i engedélyt. Nincs joguk későbbi tartóz­kodási engedélyre sem. Idénymunkások: tartózko­deti filmtekercseit a hang­szalagokkal együtt átadta Levynek. Ilymódon az újság Lambtont kiszolgáltatta a büntetett előéletű Levy ké­­nye-kedvére — a zsarolásihoz anyagot juttatott a birtokába. Levy ezekután a képekkel, fil­mekkel elment a Sunday People szerkesztőségébe és ott eladta azokat hatezer font­ért. A fontos körülmény itt azonban az, hogy a hetilap •könnyű szívvel kiszolgáltatta Lambtont egy bűnözőnek, ál­lapította meg a bizottság. Végül pedig a tanulságok? Mig közhivatalnoki, vagy ma­gas államtisztviselői pozíció­ba kiszemelt egyéneket a ha­tóságok igen tüzetes vizsgá­lat alá vesznek mind jelle­mük, mind életkörülményeik, mind előéletük tisztázására — dási és munkavállalási enge­dély a 9-11 hónapig tartó idényre. Ennek az időszaknak a letelte után el kell hagyniuk Svájcot, és csak a következő évben térhetnek vissza. Öt évig tartó, összességében legalább 45 havi idénymun­ka után évi tartózkodási en­gedély igényelhető. Az idény­munkásoknak nem jár csalá­di pótlék. Évi tartózkodási engedél­lyel rendelkezők: egész évre szóló tartózkodási és munka­­vállalási engedélyük minden­kor meghosszabbítható. Letelepültek: meg nem ha­tározott ideig tartó tartózko­dási és munkavállalási enge­délyük van; azonosak jogaik a svájciakéval, a politikai jogok kivételével. Az idegen .munkások kér­dése 1965-ben a svájci bel­politika fő problémája lett. A pártok népi kezdeményezést indítottak az idegen munká­sok számának leépítésére és követelték, hogy az alkot­mányt uj cikkellyel egészít­sék ki, amely az idegen mun­kások számát a kantonokban az összlakosság 10 százaléká­ban stabilizálná. E kezdemé­nyezés nyomására a kormány­zat kísérleteket tett az ide­gen munkások számának kor­látozására. Most pedig a la­kosságnak az idegen munká­sok számának további csök-SVÁJCI RIPORT: Boldog ország, ahol idegenek végzik a kuli-munkát miniszterekkel merőben más a helyzet. Ehhez sem idő nem áll rendelkezésre (hiszen egy miniszteri kinevezés felől oly­kor 24-órán belül kell dön­teni), sem az állással nem egyeztethető össze az efféle eljárás. A miniszter a minisz­terelnök felelőssége. Tájéko­zódjék felőle, amennyire csak tud és az állambiztonságért felelős legmagasabbrangu sze­mély tájékoztassa az uj mi­nisztert kimerítőn arról, hogy mire kötelezi pozíciója. De a miniszter fölötte áll annak, hogy életét nyitott könyvvé tegyék. A kormány és a parlament a jelentést tudomásulvette és a Lambton-, Jellicoe-üggyel nem óhajt tovább foglalkozni. Lambton ezidőszerint kül­földön tartózkodik, Jellicoe pedig a családjával együtt, a birtokán. A bizottság vizs­gálati anyagának megjelené­se után egy riporter fölke­reste s megkérdezte tőle, hogy ezekután mik a tervei? — Semmi — felelte a lord röviden és tömören. kentésére irányuló nyomása és a gazdaság ellentétes igé­nyei mellett, megpróbál kö­­zéputon haladni, vagyis sta­bilizálni az idegen munkások számát. Az uj külföldi mun­­sok évi arányát az utóbbi há­rom évben 40,000-ről 10,000- re csökkentették. 1973-ban ebből a 10,000 főből még csak 5000-nek adtak munkaválla­lási engedélyt. Ennek ellené­re az egész éven át Svájcban tartózkodók száma erősen nö­vekszik, mert évente 20,000 idénymunkást kell átvenni az egész éven át Svájcban mun­kát vállalók sorába. Miért van Svájcnak szük­sége oly sok idegen munkás­ra? Elég egy pillantást vet­nünk Svájc gazdaságára, hogy megkapjuk a választ. 1960-ban a bruttó társadalmi termék Svájcban még csak 37 billió frankot tett ki, 1972- bcn pedig már 115 billiót. A gazdaság állandóan, fejlődik, és vele együtt növekszik a munkaerőhiány. Egyre több svájci akar fehér ingben dol­gozni, és nem akarja magára ölteni a munkaruhát. Ennek természetszerű következmé­nye, hogy egyre több idegen munkásra van szükség ahhoz, hogy elvégezzék az úgyneve­zett alacsonyabb rendű mun­kákat, amelyeket már egyet­len svájci sem vállal. A kül­földi dolgozóknak körülbelül 30 százaléka tevékenykedik az építőiparban, 20 százaléka a gépiparban, és körülbelül 10 százalék a textil- és a ven­déglátóiparban. A svájciak jólétüket őket ter­mészetszerűleg megilletőnek tekintik, az idegen dolgozók­ban többnyire csak bajkeverő­ket látnak. A külföldieket te­szik felelősség mindazokért a problémákért, amelyeket nagy gazdaságuk ellenére sem tud­nak megoldani (ingatlanspe­kuláció és ebből fakadóan a lakbéruzsora, közlekedési ne­hézségek, kórházi ágyhiány, tanteremhiány), mert azt mondják, hogy az idegenek tehertételként nehezednek az infrastruktúrára. A politikai asszimilálódás két akadályba ütközik. Elő­ször is a svájciak még na­gyon óvatosak az állampolgár­ság megadásánál. A törvény előírja, hogy a külföldinek 12 évig állandóan Svájcban kell tartózkodnia ahhoz, hogy megkapja az állampolgársá­got. A kantonok ezenfelül to­vábbi feltételeket támaszthat­nak, igy például elrendelhe­tik egy felvételi vizsga leté­telét is. Ezeknek a szigorú in­tézkedéseknek tulajdonítható, hogy az elmúlt három év alatt összesen csak mintegy 15,000 külföldi kapta meg az állam­­polgárságot. Másodszor: a külföldieknek Svájcban nem tiltják ugyan meg a politikai tevékenysé­get, de nagyon megnehezítik. A külföldit kiutasítják, ha olyan politikai tevékenysé­get folytat, amely beavatko­zást jelent belügyeikbe és berendezkedésükbe, vagy pe­dig károsíthatja külkapcsola­­taikat. így tehát fel sem mérhető, mikor oldódik meg Svájc problémája az idegen mun­kásokkal. Egy részről a gaz­daság nem hajlandó lemonda­ni további gyors Ütemű fej­lődéséről, és a fejlesztés ide­gen munkásokkal olcsóbb, mint racionalizálással. Ezzel egyidejűleg elhanyagolják az asszimilálást, és a szélsősé­gesek érzelmileg szitják a hangulatot az idegen munká­sok ellen. Don Alexander Egyre népszerűbb a kerékpár Több európai ország után Japánban is ugrásszerűen nőtt a kerékpár népszerű sége. Egyetlen esztendő alatt több, mint ötmillióval emelkedett a biciklizők száma. A forgalom­ban levő kerékpárok mennyi­sége most meghaladja a negy­ven milliót. A hatóságok tá­mogatják, sőt ösztönzik a régi divat föléledését. Külön pá­lyákat építenek kerékpározók számára, az autósztrádákon pedig sávot jelölnek ki a bi­ciklistáknak.

Next

/
Thumbnails
Contents