Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-26 / 30. szám
10. oldal MAGYAR HÍRADÓ INDIAI UTIJEGYZET: Ó-DELHI, HAJNALBAN India méreteivel először nem repülőgépen ülve, nem valami felvonuláson, tömeggyűlésen vagy parádén, hanem az ó-delhi piactéren találkoztam. Az egyik napon hajnali 2 órakor keltünk és gépkocsival-gyalogosan végigjártuk a főváros régi részét. Átvágtattunk a körforgalmú terek, alvó utak, csöndes kertek, sötét villák végtelen egyformaságából álló Uj-Delhin, át abba a másik világba, amelyet körülölel a 20-ik század kényelem-luxus biradalma. Egy nap: 500 család Uj-Delhiben egy biciklis billegett magyánosan az utcákon, Ó-Delhiben sok apró fény, eleven élet fogadott. A boltok jó része nyitva volt. Teát főztek, mogyorót pörköltek, bétellevelet-göngyöltek (a belsejébe bételdió, mész, dohány kerül és néhány fűszer, ízlés szerint). Tejet forraltak óriási, lapos edényekben, amelyekből nem tud kifutni a rotyogó ital. Aztán eljutottunk a piacra. Óriás kerekű kordákban érkezik ide a környékről a zöldség. Itt rakják le, itt osztják széjjel, napközben itt is árusítják. A fabódék között, a petróleumlámpáktól fényes deszkaüzletek között emberek guggoltak a földön, abban a jellegzetes pózban, ahogy órákon át tudnak pihenni az idevalósiak. Emberek tízezrei ültek itt a sarkukon, hatalmas, véget nem érő emberfal keretezte az utat. Mind arra várt, hogy valaki a kordésok vagy a kereskedők közül rámutasson, éppen őt válassza ki a nem tudom hány tízezerből: fogjon meg egy zsákot, vigyen el egy öl sárgarépát, krumplit egy rúpiáért. És emberek vártak munkára a Csandi Gsokon, a főútvonalon is, a járdaszélen fecske módra ülve. A Dzsammu Maszdzsid-mecset körül; a szikh templom vízzel szüntelenül tisztára mosott lépcsősora előtt. Később egy statisztikában találkoztam a számmal: Delhi 18 kerülete közül háromban (itt) egy négyzet-kilométerre 150 ezer ember jut. Honnan a sok városlakó? Azt már megírták, többször is elmondták, hogy amikor az angolok megosztották egykori gyarmatukat, Pakisztán területéről rengeteg hindu indult India felé. Csakis egy nagy városban telepedhettek le. A vidéken dúló éhínségek jelezték: a föld még azokat sem tudja táplálni, akik generációk óta ott élnek. A város lehetőséget jelentett. Delhit, Kalkuttát ezek a menekülők duzzasztották fel. És jöttek hozzájuk parasztok is, akiknek a mindennapi kenyerük sem volt meg, s ezt a városban vélték megtalálni, és újabban egyre többen vannak, akik a metropolisokban, a gyáriparban látják jövőjüket, s maguk mögött hagynak mindent, ami a paraszti élethez kötötte őket. Bombayba naponta 500-600 család költözik. Modellek és ivókutak Ó-Delhit kell megnézni egy téli hajnalon, éjszakánként Kalkutta utcáit kell járni ahhoz, hogy tapasztalja is az ember: a világon nincsenek egyértelmű fogalmak. Utcán élni, nyomortelepen lakni nem ugyanaz Európában, mint Indiában. Igaz, minden tiz közül hét indiai még a falvakben él. A mezőgazdaság egyre inkább bizonyítja, kevesebb munkáskézzel is el tudja látni az országot. Két éven át például India tízszer annyi búzát termelt, mint tiz éve. így akad aztán olyan kalkuttái járdalakó, akinek kis darab földje, háza van falun, így akadnak aztán olyanok, akik állandóan berendezkedtek valamelyik utcaszögletben és a posta még levelet is kézbesít számukra, ha a borítékra ráírják a pontos helyet, és mint nálunk —az irányitószámot. A város nem tudja magába fogadni a feláramlókat. Az ipar egyelőre még nem elégséges ahhoz, hogy kenyeret adjon mindenkinek, aki elPOLGÁRJELŐLTEK FIGYELMÉBE: Az amerikai állampolgárság előnye Amerikai állampolgársága előnyére válik ha állás után néz; ingatlant akar vásárolni; üzletet akar inditani; hangot akar kapni a helyi politikai életben; olyan oktatást akar adni gyermekeinek amilyent megérdemelnek; vagy rokonait akarja kihozatni. “Hogyan Válhatunk Amerikai Állampolgárrá” —- “ How to Become a Citizen of the United States” — Ez egy 144 oldalos kézikönyv, amely megmagyarázza a honosításhoz szükséges követelményeket, megmagyarázza a honositás minden egyes lépését. 134 kérdést és választ tartalmaz az Amerikai Történelem és Politikai fontosobb pontjairól, azokról amelyek az állampolgársági vizsga során felmerülhetnek. Mindezt a mellékelt rendelőiv kitöltésével és beküldésével elküldjük Önnek. American Council for Nationalities Services 20 West 40th Street New York, N. Y. 10018 Küldjék el nekem 144 oldalas kézikönyvüket, “How to Become a Citizen of the United States”, melyre 2 dolláros pénzutalványt ( money ordert) vagy csekket mellékelek. Név: ........................................................................................................"............................. Cim: Zip: A Csekket vagy Pénzutalványt az A.C.N.S. nevére kell kiállítani. hagyja faluját. Ezért a sokmilliós munka nélküli tömeg, ezért a lakásnélküliek, a nyomorteleplakók. Számokat említeni nehéz. Van, aki azt mondja, Kalkuttában egymillió ember él a szabad ég alatt. Van aki szerint csak százezer. Akárhányan is vannak, a turistának mindenképpen szemet szúrnak és kattognak a Polaroid-kamerák, a Kodakok, a Leicák, fényképezik a földön fekvőket, hogy otthon elmondhassák — ez India. E fényképeken azonban nincs rajta az, amit olyan sok igazsággal irt meg riportsorozatában egy francia újságíró, Alain Vernay: “E földönalvók tudják, hogy reggel felébrednek, két évtizeddel ezelőtt ebben nem lehettek biztosak.” Az angolok idején évente három-négy billió bengáli paraszt halt éhen, az átlagos életkor 30 év volt. Húsz év alatt 53 évre emelkedett. Ez az a viszonylagosság, amit Indiában sohasem szabad elfelejteni. S ez megint csak a hatszázmillióval függ össze. Gyökeres, mélyreható változás az életviszonyokban más ütemben történhet egy kisebb államban, és megint csak más felbillió ember életét elmozdítani a létminimumról. Kalkuttában működik a CMDA nevű intézmény, amely a nyomortelepek felszámolásával foglalkozik. Itt először öt makettet mutattak: mindegyiken módén lakóházak, fák, füves térségek, jászóterek. Mondták, ez a céljuk. Aztán ismertettek egy számot: Kalkuttában (a város közvetlen környékével együtt) nyolc és fél millió ember él, közülük 5.3 millió nyomortelepen. Háromezer ilyen nyomortelep préselődik a házak közé, a Gangesz partján, a nagy ipartelepek tövében. Ennyi embernek ilyen házakat adni nemcsak India, hanem egy sokkal gazdagabb ország erejét is meghaladná, így hát csak néhány épület készült el ezekből. A gyökeres újjáépítés helyett pedig villanyt vezettek a telepekig. 2370 ivóvizkutat fúrtak, és 12,750 latrinát készítettek. Három év alatt. Megint nem szabad amerikai fejjel gondol kodni, mert akkor e latrinaprogram talán nevetségesnek tűnik. Pedig komoly eredmény. Egy négytagú mérnökcsoport kisért bennünket végig a központi kórház melletti telep zegzugos utcácskáin és mutatták nagy büszkeséggel a kis porcelán alkalmatosságokat. Levélláda virágokkal Ez a telep it, a Calcutta Hospital and Research Institute mellett, a jobbak közül való. Kőépületek (olyan alacsonyaik, hogy az ember beveri fejét a szemöldökfába), villanyvilágítás és a házak között egyembernyi széles sikátorok. Aki kívülről nézi ezt a nagy, düledező építménytengert, el sem tudja képzelni, hogy odabent a telep szivében hányán próbálkoznak bizonyos polgári kényelem megteremtésével. Egy idős aszszony házában, akinek két fia tengerész, vitrin is van, családi fényképeket tartanak benne. Egy bizonyos Mr. S. K. Samsothonna (nevét az ajtón levő feliratról ismerem) hófehérre festette apró lakásának bejáratát és a fehér ajtójra zöldre pingált, virágokkal ékesített levélládát szerelt. A földterület itt egy földbirtokos tulajdona, akitől óvi 600 rupiárt egy iparos bérli. A bérlő építette ezt a hatalmas kőrengeteget, ő adja ki a vidékről feljövőknek. Egy otthonért 20-30 rúpiát kell fizetni, de olcsóbban is lehet lakni. A földesur egykori, vörös téglából épült villájában — annak függönyökkel elrekesztett szobáiba (minden függöny mögött egy család) — már 7-8 rúpiáért is be lehet költözni. Az egykori nagy épület éppoly düledező, mint a környék kis otthonai. Ablakaiból, ki tudja mikor működött, légkondicionáló berendezések rozsdás csonkjai néznek ki, a lehullott téglák mögül kilátszik a ház bélrendszere, a villanydrótok, csövek szakadt, mállott egyveleg. Ezeknek a kalkuttai, bombayi, delhi, madraszi telepeknek a lakói, akiket kérdezgettünk, nem kívánkoznak máshová. Talán azért, mert egy modern lakásért sokkal többet, 80-90 rúpiát kellene fizetniük, talán azért, mert megszokták, talán azért, mert a hindu életszemlélet — és Indiáról szólva ezt sosem szabad figyelmen kívül hagyni — a beletörődést sugallja. Ezzel párosul az, hogy a kormány, a városvezetés oldaláról pedig hiába van törekvés a komolyabb változtatásra — a lehetőségek nem engedik, így aztán valami csendes, reménykedéssel párosult akarás, lassú előrehaladás jellemzi a programot. Megmutatják a modelleket, aztán felépitik az ivókutakat. Ez a realitás. Kereszt y András MEGHALT VANDERGRIF WASHINGTON. Alexander A. Vandergrif az Egyesült Államok tengerészeti katonaságának (marine) volt parancsnoka, a 2-ik világháború egyik hőse 86 éves korában meghalt. — Vandergrif vezette a Guadalcanal szigeti inváziót, aníelynek sikere lelassította a japán hadműveleteket.
