Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-20 / 51. szám
14. oldal MAGYAR HÍRADÓ Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok... írta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Minden gyermek vágyálma a Karácsony. December előtt már számolgatják ágyacskájukban a napokat, hányszor kell még lefeküdni, hányszor felkelni, amig beléphetnek a szobába, ahol ott áll a csillogó fa, gyertyáktól vagy lámpácskáktól megvilágítva és alatta az ajándék, melyet kicsiny szivük annyira megkiván. Jól emlékszem, hogyan Írtam leveleket a Jézuskának, kérve, hogy ezt vagy amazt hozza el nekem és hogy milyen csalódott lettem, amikor megtudtam, hogy nem ő hozta el ezeket a tárgyakat, de szüleim vásárolták. Akkor aztán apám, anyám megmagyarázta, hogy noha ők vették meg az ajándékokat, azok mégis a kis Jézustól származnak, mivel ő befolyásolta őket ebben és ő tette lehetővé, hogy pénzük legyen ezeknek a holmiknak meg vásárlására. Egy barátnőm gyermekkorában annyira vágyott látni az angyalokat, akik a fát hozzák, hogy egyszer, amikor a sötét szobában várta a karácsonyi agyujtást, az ablakon át megpillantott két angyalt, akik egy fát cipeltek. Az emberek kinevették, akiknek ezt elmondta, még szülei se hittek neki úgyhogy végén ő maga is kételkedni kezdett sőt az évek folyamán meggyőződött róla, hogy csak képzelete űzött játékot vele. Ma azonban, idős korában már tisztában van azzal, hogy Isten ajándékozta meg őt akkor ezzel a látomással, hogy boldoggá tegye őt — és ő valóban LÁTTA akkor az angyalokat. Nemcsak gyermekkoromban — még amikor felnőttem is, legszebb ünnepem maradt a Karácsony. Akárhol voltam is, odahaza jómódban, avagy idegen földön nyomorogva, amikor még kenyérre is alig tellett, egyformán nagy izgalommal vártam a Karácsonyt. Világháború után, amikor minden országban nyomorogtak, az Urammal egy koncertturnén voltam Angliában, míg gyermekeim Beaulieu sur Mere városkában vártak ránk. A francia Riviéra mindig vágyálmom volt, de ezúttal ez a hely sem volt jobb, mint más. Franciaországban alig volt élelem, minden sivár volt, az üzletek félig üresek. Mi Angliában szerettünk volna ezért karácsonyra valamit bevásárolni. De ott meg minden jegyre volt kapható és nekünk, mint idegeneknek, nem volt jegyünk. Néhány barátunk megszánt és segített, úgyhogy vehettünk valamilyen csekélységet. Az egyik áruházban még egy apró karácsonyfát is beszereztem és egész utón szorongattam a kézitáskámban, !| HETI NAPTÁR jj i; DECEMBER <; 24—Hétfő: Ádám, Éva ;! ! > 25—Kedd: Karácsony ;! ;! 26—Szerda: István \; í; 27—Csütörtök: János !> !> 28—Péntek: Dávid ;! 29—Szombat: Andor ;; j| 30—Vasárnap — Erika <; félve, hogy a vámon elveszik tőlem. Ezek a csekély ajándékok megszépitették a Karácsonyt a Riviérán. Hiszen Szenteste volt és áhítattal, énekeltük: “Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok!” Az uram halála utáni első karácsonynak nem tudtam többé örülni. Nem volt hangulatom a Szentestére. — Hiszen elveszítettem azt, akiért éltem, aki mindent jelentett számomra. Gyermekeim messze voltak, leánykám férjhezment, fiam megnősült és én úgy maradtam, mint a szedett fa. Keserű lettem és kemény. De amikor elérkezett az este, mégis meggyujtottam egy gyertyát és emlékeztem. Emlékeztem a sok elmúlt, gyönyörű karácsonyra és főleg az Ur Jézusra, Akinek mindezt köszönhettem. Az Ur adta, az Ur elvette — legyen áldott a szent neve — gondoltam. És egyszeriben felengedett a jégkéreg, mely lelkemet borította, szememből megeredt a könny és noha énekelni nem tudtam, úgy ismételtem, mint egy fohászt: “Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok . . Mennyire felháborít hallani, hogy most, Amerikában mozgalom indult meg az irányban, hogy átváltoztassák a Karácsonyt. Ateisták, akik mindent meg akarnak változtatni az ő kedvük szerint, elfelejtve, hogy közben a legnagyobbtól — az üdvösségtől, az örök élet fogalmától fosztják meg az emberiséget — egyszerűen ki akarják vetni az angyalokat — Krisztust — a Karácsonyi ünneplés fogalmából. Számukra nincs Isten, nincs Krisztus, igy arra törekszenek, hogy a Karácsonyi énekeket, játékokat, előkészületeket beszüntessék. A Karácsonyi kártyákon csak egy szakállas Mikulás legyen szánkóban, vagy valami karácsonyfa, de semmi sem, ami Isten Fiára emlékeztet. Már erre az esztendőre is igyekeztek megrabolni az emberiséget az egyetlentől, ami vigaszt, erőt, bizalmat nyújthat, de elkéstek tőle, mivel a Karácsonyi kártyákat már kinyomták, hiszen korán kerülnek forgalomba. így- aztán ezidén még örülhetnek a gyermekek és imádkozhat, aki óhajt. KARÁCSONY Angyalok, kántálók, éneket zengjetek! Szivemre ölellek, te hü emlékezet! Teológus diák szeretnék még lenni, Karácsony ünnepén legátusnak menni. Szeretnék röpülni nagy Óceánon át, Hogy köszöntsem újból Világ Megváltóját, Ujhazai hívek, együtt tiveletek, Kiket az én szivem soha el nem feled. Szeretnék mégegyszer lelkipásztor lenni, Szenvedő sziveket Istenhez emelni, Hirdetni örömöt, békét a világnak, Amire a népek epedezve várnak. Szeretném, ha népem sok szép színes álma, Karácsonyi éjjelén mind valóra válna, Örökös öröm közt könnyünk összefolyna . . . Az én karácsonyom de boldog is volna! Keszthely, Veszprém m. 1973, december hó . . . Nagy Ferenc Dohn anyuié Zachár Ilona TISZTASÁG ES ISTENFELELEM Gyakran merül fel a higénia kérdése azokon az istentiszteleteken, ahol a hívők közös kehelyből isznak, miikor résztvesznek templomaikban tartott Úrvacsora-osztáson. Igen sokan azt állították, hogy ez ellenkezik a higéniával és baktériumokat terjeszt, tehát egészségtelen. De az uj tudományos kutatások rácáfoltak erre az állításra. Dr. Edward P. Dancewicz, a Járvány-ellenőrző Központ orvosa kimutatta, hogy aránylag nagyon kevés baktérium marad a kehely szélén, miután egy-egy személy iszik belőle. Először is az emberek ajkán rendkívül kevés baktérium található és ha esetleg elő is fordulna, hogy valami járvány terjesztő baktérium akadna valakinek az ajkán, nagyon elenyésző a lehetősége, hogy azt valaki lenyelje. De ha meg is történik, az emberi test természetes ellenálló képessége hatásosan meg tud birkózni az ilyen kevés mennyiségű baktériummal. És ha még ennek a kevés baktériumnak lenyelését is nagymértékben megakadályozza az az uj szokás, hogy egy kendővel megtörlik a kehely szélét, mielőtt tovább adnák. Egy másik egészségügyi kérdés a keresztelő kutak vizével kapcsolatosan merült fel. Nashville (Tenn.) egészségügyi osztályának igazgatója, dr. Joseph Bistowish mintát vett a keresztelő kutak vizéből, miután megtudta, hogy némely templomban csak egy vagy kéthavonként cserélik ki a vizet. Elrendelte, hogy azt minden keersztelési szertartás után ki kell üríteni, hacsak nem látják el olyan keringést előidéző és szűrőkészülékekkel a keresztelő kutakat is, mint az úszómedencéket. Különösen vonatkozik ez olyan felekezetek kutjaira, ahol a keresztelés alámeritássel történik, mert sok ember orrában és torkában járványtokozó baktériumokat hordoz, azonkívül bőrbetegségek is átszármazhatnak egyik személyről a másikra a vízben. Megemlítendő, hogy sok lelkipásztor tiszta ruhával fedi be a keresztelendő száját és orrát, de ez nem igen akadályozza meg a baktériumok terjedését. Mindenesetre egészségesebb a keresztvizet csak a fejtetőre önteni. George W. Cornell KARÁCSONYI FOHÁSZ Urunk Istenünk, aki az első Karácsony éjjelén angyali szózattal üzented: ‘Békesség a földön a jóaikaratu embernek!”, kérlek, adj sziveinkbe jóakaratot, hogy elnyerhessük a Te jóságod és szereteted békéjét. Karácsony szent ünnepén hálát adunk Neked végtelen szeretetedért és kérünk, hogy békében és szeretetben élhessünk nemcsak Karácsony ünnepén, de életünk minden napján. Ámen. Madid, a Santa Claus (Folyt, a 10. oldalról) aki most se éppen elviselhetetlen ... És mi a neve a fiúcskának? — Béla, Mint az enyém. — Fiunk lesz! — Fiunk! Ha nem is az enyém, de a tied. Azt hitted hogy föl leszek háborodva, hogy meggyülöllek? Hogy itthagylak? Hát van erre nékem jogom? Aki sose tudok gyereket adni neked? Akármilyen mártiromságból, de meddő vagyok, örökre, és most mégis anya lehetek. Nem is tudod, hogy milyen boldog vagyok! . . . Béla, a férj magában nagyon örült, hogy a régi fiatalkori szerelme nem kavart fel nagyobb hullámokat Matild lelkében, hogy ez a dolog ilyen szépen elintéződik . . . — Aztán örökbe fogadod, hogy a te nevedet viselje, ne legyen törvénytelen . . . Tedd meg az intézkedéseket, hogy minél hamarább ide kerüljön . . . De kétségbeesetten kapott a fejéhez: — Hátha az anyja ide se adja? ... — döbbent rá erre a lehetőségre és újra sírni kezdett.
