Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-13 / 50. szám
11. oldal-HOMOKI ERZSÉBET i LELKI KLINIKÁJA ! HOSSZÚ ÉLET JELIGE — Kedves Miss Homoki, az újságjukban egy cikkben azt Írták, hogy a nős férfiak tovább élnek, mint a nőtlenek azért, mert jobban kosztolnak, kevesebb izgalmon mennek át, etc. Én azt elhiszem, ami a cikkben még volt, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak, de az előbbi részt nem hiszem el, hogy a nős férfi tovább él. Pártatlan választ kérek. VÁLASZ — A riport egy orvoscsoport kutatásainak megállapításait közölte. ,A tudomány felelős érte, hogy igaz-e, vagy sem. Ebben nem vagyok szarkértő. A magam részéről, mint magánember, csak egy kedves idős ur véleményét tudom hozzáfűzni. Szerinte a nős emberék nem élnek tovább, mint a nőtlenek, csak nekik hosszabbnak tűnik az élet. * * * asztalra. Nem lesz könnyű dolog. Gondolja csak magát az ő helyébe: micsoda csalódást érez majd abban a percben, amikor megtudja, hogy akit szeretett és ma is szeret, becsapta és éveken át hazugságban tartotta. De azért bízzon. Van egy reménye. Két boldog évről ir. A férje ezt a két évet talán nem is tudja, vagy nem akarja kitörölni az életéből és ragaszkodik magához. Különösen, ha meg tudja magyarázni neki, mennyit szenvedett maga, mert hazugságban élt és el kellett titkolnia a gyermekét. :}: % % ÖZVEGY — Kedves Homoki Erzsébet, nem dicsekedni akarok, nem tehetek róla, ilyennek születtem, olyan a természetem, hogy ha lehet és tudok, mindenkin segítek. Nem vagyok gazdag, nem vagyok tudós, csak egy egyszerű asszony vagyok sok tapasztalattal, és pár dollárom is van. Szomszéd, ismerős, barátnő, uj amerikás, vagy aki most költözött ide valahonnan, senki sem ment ki a házamból anélkül, hogy ne próbáltam vlona segíteni a baján, ahogyan tudtam. Nem vártam semmit, de ennek dacára mégis fáj, hogy sohasem kaptam köszönetét és a legtöbb, akin segítettem, úgy veszi, mintha a világon sem lennék, még el is kerülnek. Ilyen hálás az ember? ANYA ÉS FELESÖG — Kedves Miss Homokig két éve vagyok férjnél, nagyon boldog feleség vagyok és a férjem is minden nap megmutatja, hogy szeret, ennek dacára állandó félelem az életem. Magyarországon lánykoromban elcsavarta a fejemet egy fiú, és mikor állapotos lettem, otthagyott. Megszületett a fiam. Két év múlva megismerkedtem egy férfivel, aki elvett. A gyerek az én nevemen maradt, nem adoptálta. Három további év múlt el, amiről csak azt mondhatom, hogy pokol volt. A férjem részegeskedett, ütöttvert. Néha a szomszédok szedtek ki a kezei közül. Végül nem bírtam tovább és elváltam. Dolgozni jártam, jól kerestem, amíg munkában voltam, a szüleim vigyáztak a gyerekre. 1970-ben fordulat jött az életembe. Van itt Amerikában egy özvegy nagynénim, az édesanyám húga. Amig otthon volt, kislánykoromban nagyon szeretett engem és sokszor küldött nekem Amerikából ajándékot. A néném meghívott egy hónapra, a gyerek a szüleimnél marad. Itt már az első héten megismerkedtem a mai férjemmel, ő bécsi származású (én jól beszélek németül, mert mi tolnai svábok vagyunk.) Én magamról csak azt mondtam, hogy elvált aszszony vagyok. Nagyon megkedveltük egymást. Igazi szerelem lett belőle. Már házasságról kezdett beszélni. A nagynénim azt mondta, hogy a gyerekről egyelőre hallgassak. Az egy hónap leteltével visszamentem Magyarországra, de levélben fenntartottuk a kapcsolatot. 1971 nyarán Budapestre jött értem, már mindent elintézett és megesküdtünk. A szüleim is azt tanácsolták, hogy a gyerekről még ne beszéljek. Nem is látta, mert amikor ő Budapesten volt, a gyerek az óvodával éppen nyaralni volt. Most a gyerekem a szüleimnél, én itt, már ez is boldogtalanság, bár mindennel ellátom, de ez az örökös titkolózás a levelekkel, az IKKA-küIdésekkel, ez valami borzasztó. Csak ne hallgattam volna a szüléimre és a nagynénimra. Amilyen boldog vagyok, hogy ilyen jó férjem van, úgy rettegek attól, ha arra gondolok, hogy egyszer megtudja az igazságot és mi lesz akkor? VÁLASZ — Nehéz kérdés. Hiába próbálja másokra hárítani a felelősséget: szülőkre, nagynénire. Egy barát, egy gyerek és egy férj után már elég tapasztalt asszony volt ahhoz, hogy önmaga döntsön. És rosszul döntött. Nemcsak hibát követett el hallgatásával, hanem nagy igazságtalanságot egy férfivel szemben, aki szerette magát, és akit maga is szeretett. Egyébként szinte a csodával határos, hogy a férje még nem jött rá. Előbbutóbb úgyis megtudja mástól és akkor még roszszabb lesz. Tehát ki kell teregetni a kártyát az VÁLASZ — Ne csodálkozzon ezen. Az emberek általában tehernek érzik a hálát és minden terhet szeretnek lerázni magukról. * ❖ * Üzenetek — 1. Régi amerikás. Azt kérdi, van-e Budapesten Chicago nevű kerület. Nincs. Régebben a VII. kerület egyik részét (a Garay-tér körüli utcákat) népisen, helyesebben a város nyelvén úgy hívták, hogy Csikágó. — 2. Regény. Történelmi valóság az alapja. Ocskay László kuruc brigadéros, II. Rákóczi Ferenc egyik legvitézebb vezére 1708-ban a trencséni vesztett csata után átpártolt a császáriakhoz. 1710-ben a kurucok elfogták és Érsekújváron kivégezték. MOSOLYOGJUNK E‘gy hosszuhaju hippyt egy évre ítélnek garázdaságért. A fegyházban először a fürdőbe vezetik. A fegyőr csodálkozik: — Ember, hogy lehet valaki ilyen rettenetesen piszkos? Mikor fürdött utoljára? — Már megbocsásson — mondja indignálódva a rab — eddig még soha nem voltam büntetve!.. Kovácsné sírva panaszkodik a barátnőjének, hogy kétévi börtönre Ítélték a fiát. — Aztán megérdemelte a büntetést? — Jaj, dehogyis, hiszen a világ legjobb gyermeke volt. Amit lopott, azt mind hazahozta. Két titkárnő összekap. Az egyik dühösen mondja a másiknak: — Vedd tudomásul, az én főnököm bármikor kirúghatja a te főnöködet! • Nagy családi “krach” a fiatal házasoknál. Az asszony dacból visszamegy a mamájához. Az öszszecsapja a kezét. — Te szerencsétlen, megőrültél ? Azt hiszed, ez büntetés a férjednek? Majd én költözöm hozzátok. Két barát beszélget. — És képzeld, amikor beleestem a vizbe, s mármór megfulladtam — meséli az egyik —, az agyamon átcikázott az egész életem. — Ó, akkor bizonyára eszedbe jutott az az ötszáz dollár is, amit kölcsönkértél tőlem — örvendezik a barátja. Közbiztonság a világ nagyvárosaiban (Folyt, a 10. oldalról) szerint a bűnözők azok között működnek inkább, akik más szórakozásokkal összekövet keresik a szexet és a bárok, mulatók gyakran esnek betöréseknek áldozatul. TOKIÓ . . . Vigaszul álljon itt, hogy a világ legnagyobb városában a nap és az éjszaka bármely órájában bárki nyugodtan sétálhat az utcákon. Fiatal lányok nyugodtan sétálhatnak haza éjfélkor munkából anélkül, hogy félniük kellene a megkéseléstől, vagy erőszaktól. Az egész légkör tökéletesen más Tokióban, mint New Yorkban. Mert Tokió az a város, ahol az amugyis kevés bűneset száma is csökkenőben van. Ennek oka pedig a japán rendőrség kitűnő szervezettsége és a szigorú fegyver- és kábitószer-lelenőrzés. Nincs kábitószerélvező, tehát nem támadják meg az embereket, hogy elvett pénzükön megszerezhessék a nélkülözhetetlen, drága mérget. Nincsen lőfegyver, tehát, ha már éppen verekedni van kedvük, a karatét használják, nem pedig a “Saturday night special” néven ismert lőfegyvert, mellyel Amerikában talán a legtöbb fegyveres támadási elkövetik. Japánban az alacsony bűnözési arány számnak egy másik fontos tényezője: nincsen munkanélküliség. A munkásokat jól fizetik. De ezek mind másodrendű tényezők. Az első és legfontosabb az, Japán társadalmi felépítése és berendezése. A japán gyerekeket az iskolában egymás megbecsülésére és szüleikkel szembeni engedelmességre tanítják. A japán állampolgárok szinte kivétel nélkül engedelmesek feletteseiknek, nagy jelentőséget tulajdonítanak a családi becsületnek és ez Japánban még ma is erős érzés, a városiasodás és iparosodás ellenére. A bűn legnagyobb büntetése, hogy az árnyékot vet az egész család becsületére. A mai helyzet gyökere a múltba nyúlik viszsza. Két szamuráj törzs alkotta a kormányzati szervek legnagyobb hányadát és a többi szamuráj munka nélkül maradt. Ekkor európai mintára rendőrségeket kezdtek szervezni és sok szamuráj belépett a rendőrség kötelékébe. (Mit tegyen az az ország, ahol nincsenek szamuráj tradiciók?!) Egy másik fontos tényező az, hogy a tokiói rendőrök körzetükben mindenkit személyesen ismernek. Sokszor megtörténik, hogy egy részeget inkább hazavisznek, hogy saját ágyában józanodjék ki, mint a börtönben. A rendőr kölcsönad megszorult szomszédainak és ha ketten összeverekszenek, a rendőrök szívesen lépnek fel békebiróiként, kibékítve a feleket minden bírósági tárgyalás nélkül. Viszonzásul a lakosság minden segítséget megad a rendőrségnek a bűn üldözésében. Sok amerikai városban elkelne egy kis japán tradicionális szellem. LELTÁR Aztán majd jönnek a jó rokonok. Szivükben emlék, részvét gomolyog. Nehéz lesz rájuk majd a pillanat. De mégis tudni kell, hogy mi maradt. Míg szemükben a bánat könnye ég. Aggódnak, hogy sok lesz az illeték. Kezükben irón, őriző lakat fs széjjelvólosztjók oz ágyakat Értékelik majd értőn ezt meg azt S kimondanak pár zord törvényszakoszt Papírra kerül egész otthonunk, A leltárból csak mi hiányozunk. FALU TAMÁS
