Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-22 / 47. szám

6. oldal AZ A BIZONYOS “MÁSODIK MŰSZAK”: HOVÁ MEGY EL A MAI D0LG0Z0 NEW YORK — Érdekes cikk jelent meg az Ame­rican Home Economics Assn. (AHEA) szaklapjában, a “Joulrnal of Home Econo­­mics’Lben, amely a mai dol­gozó nő teljesítmény ét, fel­adatköreinek súlyát taglalja, a rendes munkaidő utáni ott­honi, úgynevezett “második műszakban”. A cikk megállapítása sze­rint a mai nőnek sokkal több időt és sokkal több munkát kell otthoni teendői elvégzé­sére fordítani, annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben korszerű “munkamegtakari­­tó” háztartási gépek jelen­tek meg. Röviden: a mai mo­dern nő keményebben dolgo­zik, mint anyja ,nagyanyja és dédanyja dolgoztak a maguk idejében. Egy szociológus ki­fejezésével élve, a mai nő a jelenkori társadalom “legzak­­latottabb és leghajszoltabb osztályát” képviseli, aki szá­mára a hetvenes évek ipari technológiája nem teremtett több szabadidőt. A szerző, Dr. Kathryn E. NŐ IDEJE? Walker, az 50 évvel ezelőtti helyzethez hasonlította a mai nő dolgozó helyzetét. Félév­századdal ezelőtt a dolgozó nő a munkahelyén és otthon átlag 42-49 órát fordított munkára hetente, mig a mai heti átlag 66-75 órát tesz ki. Az okot kutatva Mrs. Wal­ker arra következtetésre ju­tott, hogy a mai nő, ha több szabadidőre is tett szert a modern háztartási gépek al­kalmazásával, ezt az időt ugyancsak munkára fordítja, mégpedig olyan műveletek el­végzésére, amelyre az azelőtti időhiányban nem volt képes. Például: mivel a mosógépek használatával sokkal köny­­nyebb és gyorsabb a fehérne­mű mosása, mint a régi mo­­sóteknő idején, a mai nő sok­kal gyakrabban mos, mint az­előtt. így tehát a mosásra fordított heti munkaidő még a gépesítés ellenére sem csökkent. S hasonló eredmény tapasztalható más vonatko­zásban is. A “miért”-re Mrs. Walker azt a választ adja, hogy a dől-SOKAN SZAVAZNAK A HIRTELEN £S GYORS HALÁL MELLETT STOCKHOLM, Svédország. — Stockholmben a Serafimer kórház egyik orvosa, Dr. Gun­­nar Biörck végzett kutatást arra vonatkozólag: az embe­rek hogyan szeretnének meg­halni. 84 nőt és férfit kérde­zett «ieg és a feleletekből ki­tűnik, hogy a nők egyharma­­da, a férfiak kétharmada hir­telen és váratlan halált sze­retne. Dr. Biörck tanulmánya megjelent amerikai orvosi la­pokban is, éppen most, mikor sok parázs vita van alakuló­ban az eutanázia, vagyis “ke­­gyelem-ölés” körül. A tanul­mány következtében félme­rül az a kérdés is, hogy a sok költség és fáradtság, mely a sokszor már nagybeteg és so­kat szenvedő emberek élete meghosszabbítására irányul, valóban áldás-e, vagy csak meghosszabbítja szenvedését azoknak, akiknek már teher az élet. A megkérdezettek, kiknek feleletei alapján Dr. Biörck tanulmányát irta, a legkü­lönbözőbb válaszokat adták arra, milyen halálnemet sze­retnének. Legtöbb közülük azt szeretné, ha álmukban érné utói őket a halál. Egyik színész úgy gondolta, leg­szebb lenne a színpadon elő­adás közben meghalni, egy iró úgy véli legszebb lenne egy királyi ebéden távozni az élők sorából, egy másik viszont azt szeretné, ha egy barátja meg­ölné álmában. A nők közt több akad, aki elfogadja a lassú haldoklást, a férfiak nagyré­sze az, kik gyorsan, hirtelen, minden szenvedés nélkül akarnak eltűnni az élők közül. Dr. Biörck által megkérde­zett 84 ember felelete azon­ban nem elég, hogy általá­nos következtetést lehessen levonni abból: milyen halál­nemet szeretnének az embe­rek. Egy egész ország lakos­ságát kellene megkérdezni, hogy valóban tiszta képet nyerjünk és talán fel lehetne tenni ilyen kérdéseket: Megakadályozhatják a nyu­gati társadalmak az emberek­nek azt a kívánságát, hogy gyorsan meghaljanak, ha az a kívánságuk? Meg lehet akadályozni a gyors és hirtelen halált az egész társadalomra kitérj e­­dőleg, vagy egyénileg kell el­bírálni minden esetet? Figyelembe kell-e vennie az orvosnak a beteg kívánsá­gát ? Meggyógyítani minden áron? — Vagy hagyni, hogy szép csendesen meghaljon kí­vánsága szerint? MAMIE EISENHOWER 77 EVES! CAMP DAVID, Md. — Nixon elnök családi körében ünnepelte Mamie Eisenhower 77-ik szüle­tésnapját. A családi vacsorán Julie Eisenhower (balról első), Pat Nixon, az elnök felesége, Ma­mie Eisenhower, Nixon elnök és Julie férje, David Eisenhower látható. gozó nő otthoni munkatenden­ciája a háztartás gépesítése mellett is megmarad, és a fel­szabadult időt uj célok meg­valósítására fordítja. Igen sokan a házi teendőkből meg­spórolt órákat valamilyen külső munkára, kis mellék­­jövedelem előtere intésére használják fel. Mindamellett! pedig növe­kednek az igények is. Tága­sabb lakás, több szoba, na­gyobb kert, stb. amelyek újabb és újabb munkatöbble­tet jelentenek. Több ruha több gondozást igényel. Mások meg a megspórolt órákat uj étel­receptek kikísérletezésére for­dítják. Mrs. Walker 1400 családból szerezte értesüléseit, külön­böző életkorú szülőkből és gyermekekből álló családok­ból. Felmérése alapján kitűnt, hogy a munkahelyén eltöltött ideje után a feleség még át­lag 4-8 órát dolgozik otthon is naponta. A nemdolgozó, KÁVE-IVÓK. FEL A FEJJEL OAKLAND, Calif. — Bos­tonban egy orvosi kutatócso­port azt jelentette, hogy a sok kávéivás elősegíti a szív­rohamot. Ezt most cáfolják a Oakland-i Kaiser-Perma­­nanted Medical Center orvo­sai, akik megvizsgáltak 464 szívbetegséggel kezelt páci­enst és 464 egészséges sze­mélyt. Mindkét csoportból egyformán — egy minden öt­ből — jelentette, hogy hat csésze kávénál többet iszik naponta. Viszont a több kávé­ivók közt igen sok az erős dohányos. Az orvosok véle­ménye az, hogy nem a kávé, hanem a cigaretta a szívro­hamok okozója. Még igazán korai lenne a kávét hibáztatni, mondják a californiai orvosok és meg­fosztani a szívbetegség áldo­zatait reggeli kávéjuk élve­zetétől. vagyis csak a háztartással foglalkozó nőknél a napi mun­kaidő átlag 5-12 óra között változik. Feltehető, hogy a dolgozó nőknél az otthoni munkaidő is sokkal eredmé­nyesebb, mivel az idő szűk határai ösztönzik őket. További megállapítások sze­rint a dolgozó nő férje a sa­ját munkaidején kívül átlag heti 11 órát kitevő otthoni NEW YORK — A Monday Night Smoke Watchers cso­port uj tagot fogad: Silva Thin, egy lakberendezési ta­nár próbálja meg újra, hogy lemondjon a dohányzásról. Bevallja, hogy ez a harmadik dohányzás-ellenes klinika, amit megpróbál. Édesapjá­nak fél tüdejét eltávolították, és ahelyett, hogy ez abbaha­gyatta volna vele a cigarettát, egy helyett két csomagot szí­vott naponta. Talán most si­kerül majd abbahagynia. Mióta a cigarettás dobozo­kon megjelent a felirat: ve­szélyes az egészségre, a do­hányzás elleni küzdelem szin­te nemzeti sporttá vált Ame­rikában. De az eredmény megdöbbentő. Egyetlen ver­senyben sem volt még ilyen kevés győztes. 46 millió do­hányzó amerikai közül 31 mil­lió szeretné abbahagyni a do­hányzást, 1966 és 1970 kö­zött ez 22 milliónak nem si­került. Sőt! Fiatalkorúak közt a fiuknál 1 százalékos, a lá­nyoknál 5 százalékos növek­vés mutatkozott: ennyivel többen dohányoznak ma. Az Egyesült Államok női lakosainak 30.5 százaléka do­hányzik, k.b. 20 millió nő. A dohányzásról lemondani tudók közt is több a férfi. 1966 és 70 közt a férfi do­hányosok 34 százaléka mon­dott le a cigarettáról, a nők­munkával segíti felesége te­endőit. S ez az átlag a férj részéről még akkor sem vál­tozik, ha a feleségnek még valami “part time’ ’munkája is van. A “teen-ager” gyer­mekek hozzájárulása az ott­honi teendőkhöz fejenként át­lag napi 1 órával fejezhető ki. Mindezekből pedig minden családban levonható a meg­felelő tanulság. nek csak 25 százaléka. Nem is csoda, hogy a tüdőrák is egyre jobban elharapózott a nők közt. A Smoke Watchers szerint a kezelést elkezdők 90 száza­léka jut el a gyógyuláshoz, — de legalább 30 százalékuk visszaesik a dohányzás “bű­nébe.” Minden dohányzás elleni csoport más és más metódust használ. Van, ahol elektromos készüléket szerelnek a do­hányzó karjára és kényszerí­tik, (hogy minden 10 másod­percben szívjon a cigarettá­jából, viszont nem tudja, hogy a készülékből mikor éri őt elektromos áramütés. Más he­lyen “agymosást” alkalmaz­nak. Egy hangszalagról ál­landóan ilyen figyelmezteté­seket hall: “A dohányzás mé­reg a testemnek. Szükségem van testemre, hogy éljek. Ezért tartozom önmagámnak, hogy óvjam testem a mérgek­től.” Más helyeken önszug­­gesztióval dolgoznak, mikor a dohányosnak magának kell is­mételgetnie állandóan: “Nem dohányzom többet . . . nem dohányzom többet.” Igaz, a cigaretta méreg, de mégis nehéz lemondani róla, mert — mint a régi magyar operettdal mondja: “Egy kis cigaretta, valódi finom, oly illatos, édes, mint rószaszi­­rom . . .” EGYENLŐTLEN VETÉLKEDÉS: SZÍVNI, VAGY NEM SZÍVNI?- EZ ITT A KÉRDÉS

Next

/
Thumbnails
Contents