Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-15 / 46. szám

16. oldal MAGYAR TÁJAK SÉTA TOKAION, AZ “ARANYLÁNG” HEGYEN... Petőfi Sándor 1844 febru­árjában járt Tokajon. Nem­csak szellemének szabadság­­szóm ja volt olthatatlan, ha­nem torkának szomjúsága is csak nehezen csillapodott: az “aranyszínű lánghoz” hason­lítja a csodálatos izü tokaji nedűt. Alighanem ma is el­­csöndesednék, ha kóstolgatás közben a különböző évjáratú borok zamata eláradna a szá­jában, pedig az ugyancsak szokva volt a parázsló szavak­hoz. Nézem a hegyet, a gyöngéd hegyvonulatot, az őszi utca­sor piros paprika-virágait, a zöldes-sárga szőlőtáblákra osztott hegy szépségét, a hegy derekán az alvadt vér-barna ligeteket, a bokros fákat, ezt az üvegkék ég felé kibomló őszi pompát. Olyan bársonyos tapintású ma ez a nap, akár egy bordó dália. Valami néma és ünnepi ké­szül az őszben. A természet utoljára fölemelkedik és szét­tárja gyümölcsökkel megra­kott düreri szárnyaikat, hagy­ja, hogy csontjáig lekopasz­­szák, egyet lobban, aztán le­csukódik. A kilencszáz éves Tokaj szüretel. Mindig szüretelt, mindig nagyra tört, sokszor vérzett a Hegyalja. Az eperjes—toka­­j i hegylánc dombvonulatain szőlőtáblák húzódnak, amed­dig a szem ellát. Eljátszom a gondolattal: vajon ez az agytisztitó, átmelegitő, meg­­okositó, bátorságot tetéző ne­dű, a hegyaljai bor nincs-e valami belső egységben a hegyaljai történelemmel, a nagy családok szellemével, a szabadság szeretetével, a nép tömérdek szenvedésével és a fönnmaradásába vetett hité­vel is? Valóban lángot iszik, aki ezt a bort issza. De ha a kiömlött vér festeni tudná a szőlő termését, — nemcsak aranyló, hanem tengernyi vö­rösbort is palackoznának itt. Vagy maga a szőlő, ez a vég­telenül érzékeny, nemes, de kiszámíthatatlan növény a titka és magyarázata e táj szépségének és emberi arcu­latának is? Az a szőlő, mely Istennek alkalmas volt arra, hogy vele magyarázza magát, s még inkább airra, hogy az ő véreként igyuk a nedvét. * Egymás mellett áll a toka­ji templom és a szociális ott­hon. A két épület közötti lej­tőn hangos nevetéssel fut le egy gyerekcsapat. Ügyesen kikerüli az útjába kerülő két padot és elviharzik. A padokon fogatlan szájú öregek ülnek, ajkukon az el­fogyasztott tízórai kenyér­­morzsáival. ük már nem az őszbe, hanem a télbe tekinte­nek, az ember kegyetlenül magányos telébe. Az egyikü­ket megszólítom; hallgatag, sovány, de erős lelkű ember­nek látszik: — Hány éves a bácsi? — Nyolcvannégy. — Hol lakik? — A szociális otthonban . — Mennyit kell fizetnie? — Nyolcszázat. Mennyi a nyugdija? — Nyolcszázhetven. — Hányán alszanak egy szobában ? — Tizenegyen. — Barátja van-e köztük? — Akad, de az mindig meghal. A többi meg folyton változik. — Mit szeretne csinálni a bácsi a legszívesebben? Rámnéz, elmosolyodik és igen szelíden mondja: — El­menni ebből a világból, át az enyimbe. Negyvenegy évig ástam másoknak sirt, egy egész falut eltemettem, aztán most nem akad senki, aki ne­kem ássa meg. — Szeretik a bácsit az ott­honban ? Fölkapja a fejét: Áldja meg őket az Isten, mindet. .. cmiattuk élek. — Nagyon egyedül van? — Nagyon. De hát tudja, ez olyan dloog, mint a karám­ajtó, át kell menni rajta. Mindennap elmegyek a temp­lomba. Ott jó. — Segit-e az ima rajtunk, tácsikám? — Nem tudom én, hogy se­git-e, vagy nem segít, megte­szem. Már sötét este van, amikor az otthon szunyoghálós ab­lakai mögött megpillantok egy-egy mozdulatlanul me­rengő arcot. Szemben az esz­presszóban tánczene szól. A kihulló vörös fényben karcsú fiatalok állnak. Egy kis idő múlva sötétbe borul az otthon épülete. Titokzatos, zenemé­­lyi csönd ez, nem süket hall­gatás. * Tokaj bőkezűen ünnepelte meg a jubileumát. Majdnem fél'éven át az egyik esemény követte a másikat a nagyköz­ségben: volt ott ifjúsági szakmai verseny, szabadtéri táncmulatság, vizparti térze­ne, kórusverseny, légiparádé, kuruc tábortűz, népdalest, képzőművészeti kiállítás, az egyháziközség pedig — mun­kát és anyagiakat nem kiméi­vé —• most újítja meg szép temploma belsejét. S középen, mint valami nyu­gatabbra húzódott keleti nagyherceg, a tokaji bor, hí­rével, fényével, hatásával. Itt van a bal karom mellett is, egy parafadugós üvegben, míg a tokaji plébánia káplán­szobájában a jegyzeteimet ké­szítem : igazi nagyságként elég kevés ahhoz, hogy ne ve­delni, csak ízlelni lehessen. Itt áll egy finomművű ezüst tálon, mely kissé már oxidá­lódott és a szélén lecsorbult: a márka nem tetszeleg a hi­­bátlanság látszatában, csak az álezüst tolakszik a ragyo­gásával. Nem is sejti a ven­déglátóm, hogy finom mérté­kével tiszteletet ébreszt a mértékletesség iránt, ami az igazi gazdagság kulcsa. így a metszett pohárban mindig csak néhány kortynyi itóka van, azt is bizonyítandó, hogy a saját tüzemét még á borok rábobjának a füzénél sem ér­tékelem alább. De az igazi ital éppen ezt akarja, épit az emberre, az ember szellemére és valami­képpen testvéri viszonylatban áll vele. A kinyitott ablakon át a hegyoldalra látni. Egyik-má­sik szőlőtőn hatalmas fürtök csüngenek, van, amelyik a földön ér véget. Itt-ott alma­­fák állnak. A fekete faága­kon még dús lombokkal, de már száradófélben. Olyan a kép, mint Pieter de Molyn kosaras parasztjai mögött a táj. Elhallgattatja az embert a föld hűséges termése és az emberi munka gyümölcse. Tokaj, 1973, november hó.. Vasadi Péter FALUMÚZEUM BALASSAGYARMAT - Közös összefogással falumú­zeumot rendeztek be a nóg­­rád megyei Vanyarcon. Tár­sadalmi munkában eredeti ál­lapotába állítanak vissza egy régi épületet. Az épületben e1 helyezik a nemzetiségi ha­gyományairól hires város ed­dig összegyűjtött népművé­szeti anyagait. A tervek sze­rint még novemberben meg­nyitják az uj múzeumot. NEMZETISÉGI HÍREK Üreg fiiszeriizlet BUDAPEST Ritka lelet­re bukkantak Budaörsön: egy füszerüzlet 1898-ból szár­mazó teljes berendezésére. A bútorok úgy vészelték át az évtizedeket, hogy amikor be­zárták az üzletet, be is falaz­ták annak ajtaját. A Keres­kedelmi Muzeum megvásárol­ta gyűjteménye számára eze­ket a berendezési tárgyakat. BUDAPEST — Ez év őszén tartják kongresszusukat a magyarországi nemzetiségi szövetségek elsőként októ­ber 26—27-én a Magyaror­szági Románok Demokratikus Szövetsége tartotta tanácsko­zását, ezt november 8—9-én a Magyarországi Németajkú­nk Demokratikus Szövetségé­nek. kongresszusa követte. A Szlovákok Demokratikus Szö­vetsége november 21—22-én ülésezik. A kongresszusok so­rát november 28—27-én a ELADÓ KASTÉLYOK SZOMBATHELY — Több Vas megyei műemlék-kastély eladó — közölték pénteken Szombathelyen a megyei ta­nács tervgazdasági bizottsá­gának ülésén. A megyében 630 épület és építmény áll műemléki védett­ség alatt. A bizottság 49 kas­tély és kúria sorsát vizsgálta meg. E múltból örökölt épü­letek 62 százalékának helyze­te rendezett — kollégium, ál­talános iskola, különböző ott­honok, üdülő szálló, művelő­dési központ, muzeum műkö­dik bennük — 16 százaléká­nál igényesebb helyi felhasz­nálás szükséges, 22 százaléká­nál pedig uj hasznosításról kell gondoskodni. A helyzet tehát nem a legjobb, amit sú­lyosbít, hogy a kastélyok 39 százaléka felújításra szorul. Különösen a községi tanácsok és a termelőszövetkezetek ke­zelésében állóik tűnnek gaz­dátlannak. A legtöbb romoso­dé, elhanyagolt. Környeze­tükben ólakat és egyéb zava­ró, szennyező melléképülete­ket telepítettek. Kettő —- a csehmindszent - potypusztai Esterházy—, valamint a mi­­kosszéplaki Mikos-kastély — azonnal, további hat pedig a közeljövőben eladó. Magyar szindarab Londonban Örkény István Macskajáték cimü színmüvét bemutatta a londoni Greenwich Company Theatre. A két idős nővér szerepét kiváló színésznők játszák: Margaret Rowlinson a régi idők angol színházi életének csillaga és Elizabeth Eergner lépett színpadra. — Elizabeth Bergner 1967 no­vembere óta most először ját­szik újra. A Macska játék amelyet eddig hat országban játszottak — élénk érdeklő­dést keltett az angol főváros­­művészeti életében. A bemu­tatón Örkény István szemé­lyesen is résztvett. Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének országos megbeszélése zárja. Magyarországon jelenleg 407 nemzetiségi közművelő­dési csoport, illetve klub mű­ködik. (Ebből 166 német, 112 horvát—szerb, 110 szlovák, 11 román és 8 szlovén.) Erő­sen fellendült a nemzetiségi énekkultura és anyanyelvápo­­lás is. Az 1972—73-as tanévben 436 magyarországi oktatási intézményben több mint 27 ezer diák részesült nemzeti­ségi nyelvi oktatásban. A nemzetiségi általános iskolai tanulók közül mintegy 20 ezren, az anyanyelven és az iroda’mon kívül a tantárgya­kat magyarul, a magyar gye­rekekkel együtt tanulják. Megközelítőleg kétezer diák olyan nemzetiségi iskolába jár, ahol a tantárgyak felét német, román vagy szlovák vagy valamelyik délszláv nyelven oktatják. A délszláv, német, román és szlovák nemzetiségi szö­vetség élénk politikai, társa­­da'mi és kulturális tevékeny­séget fejt ki — élve az alkot­mányban biztosított jogaik­kal. A Hazafias Népfront mozgalom tág teret 'ad társa­dalmi, politikai tevékenysé­güknek. Gyógyszállók Magyarországon BUDAPEST — Az elmúlt év tavaszán alakult meg a Danubius Szálloda- és Gyógy­üdülő Vállalat. A vállalat rendeltetése el­sősorban a gyógyvizek kihasz­nálására gyógyüdülők létre­hozása, fejlesztése. Most két szálloda tartozik a Danubiushoz: — a szigeti Nagyszálló és a keszthelyi He­likon. Épül a Várban az uj szálló és készen van a hévizi termálszálló, a margitszigeti gyógyszálló terve. A Hévízre tervezett termálszálló a már meglevő gyógybázisra épülne. A kórház “vizes” kezelése a szálló vendégeket is ellátja majd, de már eleiktroterápiás kezeléseket nem képes adni. Ezért a vállalat olyan gyó­gyászati részlegeket épitene, amelyek főleg a száraz terá­piás kezeléseket biztosítanák. A margitszigeti termálszál­ló mellé egy gyógyfürdő is épülne, 1976-ban készül el. A távolabbi tervek között áll gyógyfürdő építése Budapes­ten, a Városligetben; szállo­da épitése az Árpád-hid köze­lében. Hajdúszoboszlón, Bük­fürdőn, Hévizén egy-egy B- kategóriáju szálló épülne.

Next

/
Thumbnails
Contents