Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-15 / 46. szám
14. oldal VALAKI SEGÍT AZ UT VEGÉN... Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Aimee egy farmon nevelkedett, vallásos szülők körében. Mégis mindig lázadozott és tizenhétéves korában végkép kételkedni kezdett Istenben. Ekkor egy istentisztelet alkalmával a templomba vetődött, amikor egy Robert Semple nevű fiatal vendégevangélista prédikált. Aimee Semple McPherson önéletrajzában megírja, hogy amikor a rajongószemü lelkes szónokot hallgatta, szive megtelt fénnyel minden kétsége eloszlott és oltárhiváskor megrendülve, áhítattal omlott le az oltár elé. Aztán többször felkereste az ifjú evangélistát, aki Krisztus igéjét hirdetve járta be a világot és hosszabb ideig tartózkodott városukban. A fiatalember lelkesedése olyannyira elragadta, hogy amikor az elmondta neki, hogy éppen Kínába készül mint misszionárius, senkitől sem támogatva, csak Isten segítségében bízva, elfogadta a férfi feléje nyújtott kezét és hozzáment feleségül, hogy osztozzon nehéz de felemelő sorsában. Eleinte azt se tudták, miből utaznak olyan messzire, hiszen semmijük se volt, de az evangélista hitt benne és egyre mondogatta ifjú feleségének aki immáron gyermeket várt, hogy ha minden kötél szakad, az Ut végén mindig akad valaki, hogy segítsen. És csakugyan — amikor a templomban búcsúztatták őket, a gyülekezet köréjük tömörült és szinte szórta rájuk a bankókat és filléreket, ki mit adhatott, úgyhogy most már nekivághattak a nagy útnak. Amint Kínéba érkeztek pénzük elfogyott és csak nagyon szűkösen tengődtek. De megtanulták a kínai nyelvet és Semple egyetlen órát se akart tétlenül elvesztegetni. Máris prédikált, hogy lelkeket nyerjen Krisztus számára. Helyzetük azonban egyre nehezebb lett. Egyik csapás zudult rájuk a másik után és amikor Aimee maláriában megbetegedett, minden besötétedett számukra. Irtózatos láz gyötörte, hol izzadt, hol fázott és szinte önkívületben vergődött verejtéktől nedves ágyán, mivel a hőség kibírhatatlan volt. Férje szeretettel ápolta, mig egy napon ő is ágynak esett — a kelet réme, vérhas támadta meg. Az orvos elrendelte, hogy feküdnie kell, de ő nem tartotta be az utasítást. Tovább dolgozott, munkálkodott, téritett, mig egy napon annyira legyengült, hogy Aimevel együtt, kinek állapota szintén rosszabbodott, kórházba szállították. Testi kínjai közepette a fiatalaszszony rettenetesen gyötrődött férjéért való aggodalmában. Valahányszor a láz egy kissé engedett és egy Oohnanyme Zachár Ilona WWWWWWMWWVWWWWMVWHW» HETI NAPTÁR NOVEMBER 19— -Hétfő: Anikó 20— Kedd: Zsolt 21— Szerda: Mária 22— Csütörtök: Cecilia 23— Péntek: Kelemen 24— Szombat: János 25— Vasárnap: Katalin ^vwwwvwvwwv* %wvvwvvvwvwvvt WWWWVIWVV időre leszállt, kétségbeesetten tudakolta, mi van az urával, de csak annyit mondtak neki, hogy nagyon rosszul van. Amint Aimée fizikai állapota javult, aggodalma még fokozódott, mely aggodalom sajnos nem volt alaptalan. Mikor végre felkelhetett, első ut-EDES ANYANYELVŰNK Érdekes riportot olvastam egy magyar sebészorvosról, aki szinte szünet nélkül operál, és három év alatt tizenháromezer operációt végzett. A cikkíró őszinte ámulattal hallja ezeket az adatokat. Idézem: '‘Az igazat megvallva nem akartam hinni a fülemnek. Hihetetlen Tamásként beledugtam ujjamat a sebbe: fehér köpenyt kaptam, bemehettem a műtőbe ,fél napig figyelhettem, hogyan operál Dániel doktor.” Bizonyosra veszem, hogy az olvasók egy része — talán nem is jelentéktelen része — nem értette egészen, mit is akar mondani az újságíró azzal, hogy Hitetlen Tamásként beledugtam ujjamat a sebbe ...” Még talán olyan is volt, aki azt hitte, hogy az újságíró valamilyen módon ténylegesen saját kezűleg részt vett az operációban . . . Pedig itt egy bibliai eredetű szólásról van szó. Amikor Jézus feltámadt, egyik tanítványa, Tamás, kételkedett (ma igy mondjuk: tamáskodott) a feltámadásban, mondván, hogy amig a szögek helyébe, a Mester megsebzett oldalába nem dughatja ujját, azaz, amig saját tapasztalatából nem győződik meg a hir valódiságáról, addig nem hisz. A riporter tehát jelképesen értette a sebek érintését: nem a hírnek hitt, hanem annak, hogy a saját szemével látta — mondhatnám kézzelfoghatóan bizonyítva látta —, hogyan dolgozik a doktor. Szavak, szókapcsolatok, szólások, közmondások százait idézhetnénk, amelyeknek egyikéről-másikáról már csak kevesen tudják, hogy a biblia valamelyik részére utalunk vele. A teremtés mondájából keletkezett a feleség tréfás neve, az oldalborda. — A tiltott gyümölcs (— amely valahogy jobban vonzza az embereket) a paradicsomi történetből maradt fenn. Nem kell külön magyaráznunk, miért szaladgál valaki Ponciustól Pilátusig. Még kevésbé szorul megvilágításra — úgy gondolom — a bábeli zűrzavar. Talán kevésbé ismeretes, miért mondjuk a nagyon sovány emberre, hogy olyan, mint a hét szűk esztendő. A tej jelmézzel folyó Kánaán, az ígéret földje valószínűleg inkább Petőfit juttatja eszünkbe, pedig néhány ezer évvel még hátrább kell mennünk. Van aztán sok olyan szólásunk, közmondásunk is, amely annyira nem vesztette el időszerűségét, hogy szinte újabb, sőt mai keletűnek tartanánk. Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! — Nincsen uj a nap alatt. — A nép szava Isten szava. — Méltó a munkás a maga bérére — stb. Talán nem is kell hangsúlyoznom a tanulságot: jó ezeket a színes, nyelvünket, kifejezési lehetőségeinket gazdagító nyelvi formákat ismernünk, és illik tudnunk hogyan keletkeztek, honnan eredtek. Ahogy azt is kell tudnunk, kitől, honnan származnak a Milliók egy miatt. — Mondottam, ember, küzd és bízva bízzál! — Nincs a teremtésben vesztes csak én. Vagy pedig: Az igazat mondd ne csak a valódit! Dr. Lőrincze Lajos a férje halálos ágyához vezetett. Akkor látta őrt utoljára. Később csak azt tudta meg, hogy elköltözött az élők sorából. És nem volt elég a rettenetes fájdalom irtózatos vesztesége felett, melytől szive csaknem megszakadt, még az a kétségbeesés is kínozta hogy öt dolláron kívül egyetlen fillérje se volt és koporsót sem tudott venni férjének, sőt még a temetési költségeket se bírta viselni .Ott feküdt az ágyon reszketve, dideregve és verejtékezve, miközben szinte magánkívül ostromolta az Urat, küldjön valakit, aki segít, mert most már igazán elérkezett az Ut végére. Ekkor belépett az ápolónő egy levéllel a kezében, mely neki volt címezve és egy hatvanöt dolláros csekk esett ki belőle. A levél írója távoli ismerős volt, ki soraiban elmondja, hogy álmában felszólította az Ur, hogy küldjön azonnal pénzt a fiatal evangélista feleségének mert nagy szüksége van rá. Az illető kérte Aimeet ,irja meg neki, mi volt az a szükség? Aimee most már selyemmel bélelt koporsóban temethette el az urát, még keresztet is állíthatott a sírjára. Isten segítségével hazautazott újszülött gyermekével, hogy aztán egész életét Krisztusnak szentelje, mint női evangélista szolgálja és folytathassa azt a munkát, melyet férje kénytelen volt abbahagyni. így akarta háláját bemutatni Istennők, amiért segítséget küldött az U' végén. Heti fohász Urunk, Istenünk, azok helyett és azokért emel -jük ma Hozzád szivünket, akik ha még hisznel is létezésedben, de az élet bajai meg gyönyörüsé gei közepette nem gondolnak Rád. Vagy akii egyenesen tagadják, hogy Te vagy öröktől fogv; és örökké. Ne tekintsd vétkeiket és keményszi vüségüket, Urunk, hanem a Te végtelenül irgal más Szivedből küldj feléjük egy fénysugarat hogy legalább életük utolsó perceiben elismerje nek Téged,aki a világmindenség Ura vagy és ad< meg nekik a végső megtérés kegyelmét. Ámer A zavartalan egyensúlyra, az áramló édes összhangra mit a gyermeki lélek érez — s elveszíti ha felnőtté lesz — arra vágyom újra meg újra. A gyermek nem vágyódik égbe, szivében van a mennyországa: ő területen kívüli, csillagok az országhatára, futó felhőkkel karikázik, angyalokkal röpköd hintázik, nem ismeri a szenvedést, a kínok köszörükövét, nem ismer félelmet, halált^ lépked élet halál peremén s oly nyugodt benne a létezés mint volt a teremtés kezdetén. Olvadj rámfagyott kételyem! zuhogj át rajtam fények fénye, melegíts föl testvér-békéje annak a zavartalan összhangnak mit a tiszta gyermekszív érez — hogy látva Jó s Gonosz ütközését hadd tudjak újra hitet lenni: felkél az Ember uj győzelemre a Legfőbb Csúcsra menetelve s ha téveszt is utat irányt halad — gyilkos vad ütközők közt — egy lépéssel mégis tovább a Jó iránt.
