Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-12 / 28. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ (Folytatás) A védő tanúként idézte a vádlottat a bíróság elé. Christie félénk volt, és kitérő válaszokat adott. Egyre csak azt hajtogatta, hogy már nem emlékszik pontosan arra, amit tett. Csak homályos, ködös elképzelései vannak. Általában azt a benyomást akarta kelteni, hogy nem beszámítható. Ugyanakkor olyan halkan beszélt, hogy a bírónak egy mikrofont kellett a vádlottak padja elé állitatnia. A kihallgatás semmi újat nem hozott napvilágra. Christie váltig hangoztatta, hogy nem ölte meg Evans gyerekét. A vádlottnak minden igyekezete ellenére sem sikerült elérnie, hogy a bíróság kétségbe vonja a beszámithatóságát. Az esküdtek hamarosan felismerték, hogy elvetemült, brutális gyilkos áll előttük. Emlékeztek rá, hogy az orvosszakértők véleménye szerint mindig nehézségei voltak a nemi élet terén. Impotenciája súlyos kisebbrendűségi komplexust váltott ki, és hogy ezt túlkompenzálja, azokat a nőket, akik kudarcának tanúi voltak, meggyilkolta. Csupán az volt a rejtélyes, hogy miért ölte meg a saját feleségét. Talán túlságosan sokat tudott róla az asszony, és ezért félre akarta állítani mint veszélyes tanút. Christie-n kívül a védelem egyetlen tanút hivott meg, dr. Hobfesont, az ideggyógyászt, a neves londoni szakorvost. Kifejtette, hogy a vádlott súlyosan hisztériás, időnként súlyos depresszióban szenved. Betegsége első tünetei már 1918-ban jelentkeztek. Dr. Hobbson azon a nézeten volt, hogy Christie lelki egyensúlyát szerencsétlen szexuális tapasztalatok zavarták meg, és bizonyos sokkszerű élmények kedély-beteggé tették. — Azt hiszem, Christie mindig kudarcot vallott a nemi élet területén, nem volt képes normális szexuális életre. Ezt a fogyatékosságot nem tudta elviselni. Az ideggyógyász kijelentette, hogy az emlékezetkihagyások arra a körülményre vezethetők vissza, hogy a vádlott nem szívesen emlékszik a riasztó eseményekre, és ki akarja szorítani őket tudatából. Ez néha a hazugság látszatát kelti. Valójában öncsalás áldozata, és szentül hisz abban, hogy amit mond, szinigaz. Ezért legjobb, ha egyetlen adatának sem adnak hitelt, mielőtt a tények nem bizonyítják. Amikor a védő emlékeztette az orvost, Christie kijelentésére, hogy a hét gyilkosság elkövetésének időpontjában nem tudta, mit tesz, és megkérdezte, hogy ez hihető-e, dr. Hobbson nemmel válaszolt. Ugyanakkor hozzáfűzte: — Nagyon valószínűnek tartom, hogy a vádlott a bűncselekmények időpontjában nem volt tisztában azzal, hogy amit tesz, a törvénybe ütköző bűntett. — Az orvos kitartott véleménye mellett, még akkor is, amikor a koronaügyész keresztkérdésekkel megkísérelte eltéríteni meggyőződésétől. Ez a tanúvallomás azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy beszámithatatlanság címén felmentik a vádlottat. Ezért a koronaügyé|pz szükségesnek tartotta, hogy a védelem szakértőjével két orvosszakértőt állítson szembe. Az első dr. Matheson volt, a Brixton-fogház főorvosa; ebben a fogházban volt Christie 1953 április eleje óta. A másik egy dr. Curran nevű londoni pszichiáter. Dr. Matheson is gyenge jellemű, hisztérikus személyiségnek tartotta a vádlottat. A szexuális elégtelenség kétségtelen súlyosan nehezedett rá, és növelte benne a kisebbrendűségi érzést. Az orvos azonban tüstént hozzátette, hogy ez még nem elmebaj. — A hisztériás alkatú ember neurózisban vagy pszichoeneurózisban szenved: ez véleményem szerint inkább a jellem, a személyiség hiányossága, semmint elmebaj. — Arra a kérdésre, hogy milyen lehetett Christie lelkiállapota feleségének meggyilkolása pillanatában, az orvos egyértelmű választ adott: — Azt hiszem, tisztában volt tettének természetével és súlyával. Véleményem szerint a tett elkövetése pillanatában tudta, hogy amit tesz, törvényellenes. Az orvos akkor is kitartott e véleménye mellett, amikor a védő arra hivatkozott, hogy a tárgyalt esetben fölöttébb furcsa dolgok történtek, például, hogy a tettes az áldozatokkal haláluk után érintkezett. Kétségtelen, hogy kóros esetről van szó. Egy férfi, aki hét embert meggyilkol, mégsem tekinthető beszámithatatlannak csupán azért, mert a gyilkosságot az áldozatok ellen elkövetett nemi erőszakokkal kötötte össze. Mindenképpen felelősnek kell tekinteni. Dr. Curran hasonlóképpen nyilatkozott. Christie esetében rendkívüli emberről van szó, egyértelműen megnyilvánuló hisztérikus magatartással, amelyet azonban nem lehet elmebajnak tekinteni. — Christie magatartása a bűncselekmény előtt és után világosan bizonyítja, hogy nagyon jól tudta, mit tesz, és azt is tudta, hogy ez törvénytelen. Ami állítólag az emlékezetkihagyását illeti, ezt kétkedéssel kell fogadnunk. — Akárcsak más bűnözőknek, neki is megvan az a figyelemre méltó képessége, hogy a kellemetlent törölni tudja az emlékezetéből. Ezzel elhárították azt a veszélyt, hogy az esküdtek dr. Hobbson álláspontjára helyezkedjenek. Curtiss-Bennett záróbeszédében ismét hangsúlyozta, hogy a vádlott nem volt beszámítható tettének elkövetésekor, ha csak anynyiban is, hogy nem tudta pontosan, hogy törvénybe ütköző cselekedetet hajt végre (mint ezt Mr. Hobbson állítja). Valaki, aki szellemi erőinek birtokában van, nem viselkedik úgy, mint Christie. így például éjjelente idegen embereket szállásolt el a házában, holott tudta, hogy hullák vannak ott. A felesége meggyilkolásának nincs semmiféle meggyőző indítéka. Amikor elhagyta a lakását, nem távolította el a hullákat, és ezzel a leleplezés veszélyébe sodorta magát. Végül pedig letartóztatása pillanatában számos személyi irat volt nála stb. A gyilkosok általában mindennek éppen az ellenkezőjét teszik. Csak elmebeteg viselkedhet úgy, mint a vádlott. A vád képviselője röviden foglalta össze a mondanivalóját, és ezt meg is engedhette magának. Hiszen itt maga a gyilkos ismerte be a hét gyilkosságot. Ha Christie azt állítja, hogy a feleségét részvétből ölte meg, ez nyilvánvaló ostobaság. Alapos megfontolás után fojtotta meg az asszonyt. Ráadásul hazug kijelentéseivel azt a benyomást akarta kelteni, mintha az asszony még élne. Christie teljes felelőséggel tartozik a tetteiért, és mellesleg tudatában is volt annak, hogy törvénybe ütköző tettet követett el, ezt a két orvosszakértő véleménye teljességgel alátámasztja. A biró összefoglaló beszédében igyekezett pártatlan maradni. Az esküdtek előtt alaposan megvilágították a három orvos felfogását, tárgyilagos képet igyekezett festeni. — Ha azt a felfogást fogadjuk el, hogy a vádlott nem tudta, mit tesz, vagy nem tudta, hogy cselekvése törvénytelen, akkor ítéletünkben bűnösnek, de beszámithatatlannak kell őt nyilvánítanunk. Ha azonban azt a véleményt fogadjuk el, hogy tudta, mit tesz, és azt is tudta, hogy tette törvénybe ütköző, akkor az önök ítélete egyszerűen csak az lehet: a vádlott bűnös a gyilkosság elkövetésében. Az esküdtek félóra hosszat tanácskoztak, és végül bűnösnek mondták Christie-t. A biró ennek megfelelően a szokásos formában halálra ítélte. Ez 1953. julius 25-én történt. Christie nem fellebbezett. Amikor az újságok közölték az ítélet hírét, a lakosság körében nőtt az elégedetlenség. Mindenki azt kérdezte, hogy nem-azért a tettért akasztották-e fel Timothy Evanst, amelyet valójában Christie követett el. Végre is Christie elismerte a bíróság előtt, hogy ő ölte meg Mrs. Evanst. Ha ez igaz, akkor meglehetősen valószínű, hogy ő volt a kislány gyilkosa is. Evans anyja, Mrs. Probert egy alsóházi képviselőhöz fordult, akinek más parlamenti képviselőkkel együtt sikerült újabb vizsgálatot kiharcolni, amelynek vezetésével 1953. junius 6-án Sir David Maxwell Fyfe, a belügyminiszter egy John Scott Hepderson nevű ügyvédet bízott meg. Az ügyvédet azzal bízták meg, hogy állapítsa meg, történt-e “miscarriage of justice” — jogi tévedés. A megbízott mellé két jogilag képzett segítőtársat is adtak. Mivel a kivégzés napjául julius 15-ét tűzték ki, a vizsgálatnak addigra be kellett fejeződnie. Az egész vizsgálatot magánjellegűnek tekintették, és ez annyit jelentett, hogy a kihallgatások nem nyilvánosan folytak, és elvből nem engedtek be ügyvédet. (Folytatjuk)
