Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-08 / 45. szám
17. oldal MKAVIADAL KI AZ IGAZI HŐS: A BIKA, VAGY A TORRERO? *7 Madrid, 1973, november hó. A Spanyolországba látogató turista, amikor ott ül a barcelonai arénában, először csak annyit lát az előtte lejátszódó színjátékból: beballag a porondra egy szemmel láthatóan szelíd, tömzsi, fekete bika, akit arannyalezüsttel átszőtt ruhába öltözött legények bosszantanak, piros köpenyt lengetve az orra előtt, s ha sikerült a felmérgesités, idejében szedik a lábukat és bújnak a palánkok mögé. Aztán — a második— harmadik “menet” után — az idegent is magával ragadja a tömeghisztéria. Mig a futball többnyire férfiak szórakozása, Spanyolországban a bikaviadal — az egész családé. A mama fél szemével a porondot lesi, közben zavartalanul uzsonnáztad a karon ülő csecsemőjét. A nagymama a nagyobb gyerekeket tartja kordában, férj és nagypapa pedig vidáman szivarozik. Ezalatt javában folyik — évszázados szabályok és hagyományok szerint a bikák s a matadorok küzdelme, amelynek kimenetele egy percig sem kétséges. Mert a bikának — még a legbátrabbnak sem — nincs esélye. Meg kell halnia, mert ez a játék törvénye. A nézőket — mármint a spanyolokat — az sem zavarja, megszokták, hogy a szűk sorok között a “viadal” egész ideje alatt, tucatjával cikáznak a rágógumi-, jégkrém-, napellenző- és emléktárgyárusok. Annyian vannak, hogy szinte érthetetlen, hogy jut mindegyiknek néhány pezeta. Egy 7—8 évesnek látszó kisfiú például (az árusok között meglepően sok a gyerek) már vagy tizedszer járja körbe a szektort súlyos fagylaltos termosszal a nyakában, de még egyetlen vaniliarudacskát sem sikerült eladnia. Itt, a nappal szembeni oldalon fele annyiba kerül a jegy, mint szemközt, az árnyékos szektorokban. Ez utóbbiakat főként a vastagabb pénztárcájúak töltik meg, s az idegenvezetők négy-öt nyelven is magyarázzák, egymást tulkiabálva, hogy mi is történik tulajdonképpen a porondon. Egy délután hat bika kerül “terítékre”, s hat alkalommal játszódik le a három tercióból (felvonásból) álló “küzdelem”. Három torrero-ra két-két bika jut. Minden torreronak saját csapata van: banderillerók, két picador, akik vastag gyékénytakaróval védett lovon vonulnak be a porondra, a népes kisegitőszemélyzet. Az utóbbiak a porondot körülvevő palánk mögött helyezkednek el. Látványnak legszebb a kezdetet jelentő zenés bevonulás. Elől három torrero, mögöttük a banderillerók, a picadorok, a legvégén pedig három jól megtermett ló: ezek vontatják majd ki a bika tetemét. Vidám zeneszóra körbevonul a társulat, majd a díszpáholyban ülő viadalelnök kenuőbedobással engedélyt ad a véres játék megkezdésére. A szereplők elvonulnak a palánk mögé, felharsan a trombita, megperdül a dob, kinyílik a csapóajtó s az üres küzdőtérre beront a bika, melyet előzőleg 24 órán keresztül éheztettek és sötét istállóban tartottak. Megáll, hunyorog a hirtelen jött napfényben. Legszívesebben visszafordulna, de nem lehet: előjönnek ismét a banderillerók, kívül piros, belül sárga köpenyükkel, s elkezdődik a bikabosszantás. Ez tiz perc alatt többnyire sikerül is, s kezdődhet a második terció. Belovagolnak a picadorok, a banderillerók pedig — kétségtelenül nagy ügyességgel — acélhegyü farudat: tarka papírokkal díszített banderillát szúrnak a bika hátába. Most lép a színre a torrero, s kezdődik a harmadik felvonás. A torrero szinte testközelbe engedi magához a felbőszített állatot, s csak az utlosó pillanatban tér ki szarvai elől. Valóságos balettprodukció ez: a torrero lábujjhegyre áll, majd letérdel, előre-hátra hajladozik, teste helyett vörös köpenyét tartva a bika orra elé. (Lehetne bármilyen más szinü is a köpeny: a bika szinvak, csak a mozgás ingerli.) Minden mozdulatnak neve van, amit persze csak a szakemberek ismernek. Ha szép volt a veronica, ügyes a pase natural meg a querencia, a torrero tapsot kap, ha nem sikerült, hogy nem volt eléggé szabályos, füttykoncertet. Most már csak egy van hátra, a halálos döfés. Ezt csak a bikával szemtől-szembe, szinte két szarva közé hajolva szabad végrehajtani. Ez a legnehezebb. Ilyenkor elnémul az aréna. Ez a “hóra de la verdad”, azaz: az igazság pillanata. De vajon kinek az igazsága ez, a bikáé, vagy a torreroé? Ezen a délutánon öt bika, viszonylag gyorsan, az elsőmásodik döfés után égnek dobta a lábait. Á ma hatodik alaposan megizzasztotta a torrerot; döfései egymásután csúsztak félre és csak hetedszerre talált . . . Meg is kapta a magáét, ezrével repültek a porondra a piros ülőpárnák, ez pedig a legnagyobb sértés, a legnagyobb bukás jele! A torrero gyorsan el is tűnt a palánk mögött. Az ügyes, biztos kezű torrerok jutalmul kapj át a leszúr bika azonmód levágott egyik, vagy mindkét fülét, a még ügyesebbek pedig a farkát. A legnagyobb kitüntetés pedig: az egyik csülkét is ... A bikák tetemét egyébként még helyben, az aréna mészárszékében feltrancsirozzák, s a háziasszonyok sorbaállnak a husért. A felbőszített, meggyötört bika húsa ugyanis állítólag porhanyósabb, zamatosabb, mint a vágóhidról kikerült állatoké. Az' arénából kiözönlő közönség ugyanolyan szenvedéllyel tárgyalja a látottakat — az első torrero gyönyörű veronicáját, meg az ötödik félresikerült naturálját — mint a labdarugó szurkolók a rangadók után egy-egy szép gólt, vagy kemény szerelést... Garai Tamás A LELÁTÓRÓL MONTREALI GONDOK Mérkőzés előtt ILI)- Nagyon kérem, mester, dühítsen fel, mert különben képtelen lestek odasózni neki! A montreáli olimpia előkészületei csendben folynak. — Több nemzet, de kevesebb versenyszámban és korlátozottabb számú csapattal vehet részt. így például törölték a kajak-kenu slalom számokat, a vivők nemzetenként nem három, hanem csak két fővel szerepelhetnek az egyéni küzdelmekben és még más számos változás várható. Az sem kétséges már, hogy a montreáli létesítményeken jóval kevesebb néző fér majd el, mint a münchenin. így a müncheni uszóstadionban 12 ezer, Montrealban csak hétezer, kajak-kenu 40,000 nézője helyett csak 2'5,000, a Stadionban 70,000, a Fórumban — ahol a torna, az ökölvívás, a kosárlabda és a röplabda kerül eldöntésre 20 ezer, az M. Richard Arénában a cselgáncs, súlyemelő és vívó centrum — 5000 néző befogadóképességű. A létesítmények ’ többsége az Olympia Parkban áll, s"a földalatti vasutat idáig már a jövő évben meghosszabbitjáík. — A stadion 170 méter magas tornya — 16 emeletes — itt lesznek a különböző edző termek és magaslati éttermek. Az olimpiai falu kérdése és helye jelenleg még vitás, s nem lesz olyan sajtócentrum sem, mint Münhcenben. Mintegy 300,000 látogatóra számítanak, ami teljesen eltörpülő szám az 1967- es Világkiállítás látogatottsága mellett, ahol 12 millió vendég fordult meg. A világsajtó szerint kitünően rendezték, s ezt várják az 1976-os olimpiától is. Egyik magyarországi szaklap egy évvel az olimpia után — ami kétségtelenül világraszóló siker volt, — kérdést tett fel: milyen hatással volt mindez a magyar sportmozgalomra? — Sajnos, a sportegyesületek, s azok tagjainak száma nem emelkedett —, hanem ellenkezőleg, 0.6 százalékkal csökkent. — Érdekes, hogy ezek között van a Nemzetek Nagydiját megnyerő vivők tábora is, a vívással foglalkozó szakosztályok elmúlásáról is megemlékeznek. Az egész fiatal korosztályt éppen az említett lap szerint megdöbbentően kis számmal vesz részt a sportéletben. A serdülő kor számadai aránylag kielégítők, de sportberkekben állandó a panasz, hogy kevés az ifjúsági sportoló, ami hosszabb távon katasztrofális visszaesésre vezethet. Javult a létesítmények és az edzők száma, és jó utón halad a testnevelési tanár-ellátottság is. Dr. Zöld Ferenc Sportmozaik Különösen érdekes és tárgyilagos képet adnak a magyar futball visszaeséséről a svájci lapok, sőt, nemcsak a sportlapok, hanem olyan előkelő és világszerte sokra tartott sajtó-orgánum is, mint a Züricher- Zeitung. “Úgy játszanak, mint az amatőrök, de annyit keresnek, mint a profik.” — Részletezik a magyarországi értelmiségiek havi fizetését és arra a következtetésre jutnak, hogy egy NB I-es játékos annak három-négyszeresét kapja. Mindegyik játékosnak van “foglalkozása”, kalória-pénze, prémiuma, s a válogatott játékosoké még ennél is jóval több. Nem ritka az öröklakás, autó, kitűnő “csináltatott” ruhák, öltönyök. Csak érinti, de kifejezetten egyik nyugati Írás se mondja nyíltan ki, hogy a túrák is bizonyos mellékjövedelmeket jelentenek, s a sportolókkal szemben a vámellenőrzés igen gyakran — nagyon is elnéző. Az egyik francia sportújság meg néhány esetet kö zöl a magyar játékosok életéből — amelyben a tréning-pá lyák helyett sűrűbben szere pelnek a különböző mulató é; szórakozóhelyek. • A Sporting Lisszabon po • tugál labdarugócsapat három játékosát lopáson érték e: - New Castle-i áruházban, - - amint éppen hat magnetof 1 kazettát akartak elemelni. '■ 23 éves Debastost, a 25 éw; Gonvalvast és a 30 éves H ' teust letartóztatták és 20— • font büntetésre Ítélték.
