Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-25 / 43. szám
MAGYAR HÍRADÓ 3. oldal r' VÁMMENTES IKKA CSI crííicvNfíircÉG DMAG0K c Különböző cikkek és szabad választás vagy készpénzlizeiés magyarországi cimzel teknek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCELSERVICE.J Phone LEhigh 5-3535245 EAST 80ih STREET, NEW YORK, N. Y. 10021 — BRACK M1KLÓSNÉ, igazgató BEJARAT 1545 2nd AVENUE A RETTEGÉS NAPJAI BENSONBAN Nem sok héttel ezelőtt történt, hogy a gazdag burgonyaterméséről nevezetes north- carolinai Benson községben egy csinos fiatalaszszony félbehagyta kisgyermeke fürdetését, hogy felvegye a türelmetlenül csengő telefon kagylóját. Azt gondolván, hogy talán férje hívja, mivel ebben az időben nem igen szokott másféle telefonhívást kapni, kedvesen szólt bele a kagylóba: “Én vagyok drágám, mit kívánsz? ...” A telefon egy másodpercig némán hallgatott, majd borzongatóan sziszegő hang szólalt meg: “Bonnie volt az első ... és te leszel a második.” Nyomban ezután a vonal túlsó végén helyére akasztották a kagylót. A fiatal anya félig ájultan rogyott a székbe és remegő ajakkal ismételgette ezt a néhány szót: “Te leszel a második ... te leszel a második . . .” Félelme nem volt alaptalan, hiszen már csak a Bonnie név emlegetése is együtt járt a félelemmel Benson községben, és ez már 1972 decemberétől igy van. Idén decemberben lesz egy éve, hogy: Bonnie Neighbors 33 éves, feltűnően szép és érzékien vonzó alakú asszonyt, két kiskorú gyermek anyját, a 2,500 lelket számláló település közismert polgárának, William Kenneth Neighbors Jr. tisztviselőnek feleségét bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták. Az azóta eltelt hónapok során még számos, hasonlóan csinos fiatal anya kapott váratlan telefonhívást, amelyben az iszonyatos sziszegő hang bejelentette: “Bonnie volt az első ... te leszel a második.” Az eset felkavarta a városka életét és gyökeresen megváltoztatta a szokásokat. Békés embérek, többgyermekes családapák fegyverviselési engedélyt váltottak és egymásra is gyanakodva, fürkésző nézéssel jártak az utcákon és mindenfelé, ahol dolguk akadt. Családanyák, akik azelőtt a távolabbi bevásárlási központokat is felkeresték, hogy olcsóbban jussanak élelmiszerhez és nagyobb választékban válogathassanak, újabban már csak a lakásukhoz legközelebb eső üzletekbe jártak és ott is sietve végezték el a vásárlást, hogy minél előbb hazatérhessenek biztonságot nyújtó otthonukba. Azt mondják, hogy minden csoda három napig tart. Nos, Bonnie esete fölött még ma sem tértek napirendre Bensonban. A gyilkosság megrázta az egész kisvárost, hiszen alig akadt ember, aki ne ismerte volna a szép Bonnie Neighborst, akinek utolsó napja, szokásától eltérő cselekedete még ma is találgatásokra ad okot . . . 1972 december 14-én Bonnie felhívta anyósáék házát és közölte velük, hogy aznap nem kell hazahozzák nagyobbik fiát az iskolából, mert ő maga megy érte. Már több éve családi szokás volt, hogy az iskolába járó, 8 éves Williamot férjének szülei hozták haza az iskolából, mivel hozzájuk közelebb esett, és a nyugdíjas házaspár amúgy is mindennap el látogatott fiuk és menyük házába. Ritkán azért mégis előfordult, hogy Bonnie maga ment Williamért. Ilyenkor magával vitte a párhónapos kisebbik fiát is, akit a nagy, barna stationwagon hátsó ülésén helyezett el, kis gyermekülőkében. Charlie Jackson, a tejesember, aki valószínűleg utolsónak látta életben Bonniét, elmondotta később, hogy éppen a szomszéd háznál állott kis teherautójával, amikor Bonnie kihajtott az útra és még azt is látta, hogy a hátsó ülésen ott van a kis Arthur is. Charlie hozzátette még, hogy Bonnie nagyon gyorsan hajtott, mintha máris elkésett volna valahonnan és ami a legérdekesebb, az 50-es országúton nem az északnak fekvő iskola felé kanyarodott be, hanem pontosan ellenkező irányba, délnek tartott . . . William délután 2 óra 45 perckor jött ki az iskolából és elhelyezkedett a megszokott helyen, ahol nagyszülei, vagy ritkán az anyja szoktak várni reá. Ezen a napon azonban senki nem volt ott és William félórát várt a csipős hidegben, majd elfutott a párszáz yardra lévő telefonfülkéig és felhívta nagyszüleit. Az idősebb Neighborst nagyon meglepte ez a dolog, hiszen eddig még soha sem tapasztalta, hogy Bonnie ne ment volna a gyerekért, ha már egyszer magára vállalta az utat. Balesetet sejtett, vagy azt gondolta, hogy talán Bonnie kocsija mondta fel a szolgálatot a nagy hideg miatt. Mindenesetre a két öreg elsietett a gyerekért, aki már kékre-zöldre fagyva, vacogva várta őket. Hazaérve az idősebb Neighborsnak első dolga volt, hogy felhívta az irodájában fiát, Bonnie 40 éves férjét: “Bonnie nálad van, vagy legalábbis volt nálad?” William Jr. meglepetten válaszolt: “Nem volt, hiszen nem is volt szó arról, hogy ide jön . . .” Beszélgetésükből kiderült, hogy Bonnie a férjének nem is szólott arról, hogy aznap ő fog elmenni a gyerekért. De azt sem mondta, hogy dolga lenne valamerre, márpedig Bonnie mindig meg szokta mondani, ha szándékában állott elmenni valahová. Hogy a kicsi Arthurt magával vitte, abban nem volt semmi különös, mert Bonnie mindig elviszi a gyereket, még akkor is, ha csak az iskoláig megy Williamért. Ezen a napon azonban valami különös, szokástól eltérő dolog történhetett, hogy Bonnie nem jelentkezett az iskolánál és odahaza sincsen. A férj azonnal elkéredzkedett és haza sietett. Szülei türelmetlenül vártak rá, Bonnie azonban még mindig nem volt otthon. Körülnéztek a lakásban és felfedezték, hogy a szekrényből hiányzik Bonnie kedvenc zöld nadrágkosztümje, amelyet semmi esetre sem szokott olyankor fölvenni, ha csak Williamért szalad az iskoláig. És ami még különösebb, Bonnie magával vitt egy egész csomag pelenkát és több tápszeres üveget, mintha a kis Arthurral hosszabb időre ment volna el . . . Már késő este volt, de Bonnie még mindig nem jelentkezett. És ekkor a férj felhívta a rendőrséget . . . A rendőrség még aznap éjjel munkához látott, hiszen maguk is jól ismerték a családot és személyesen Bonniét, és tudták, hogy a szép feketehajú asszony nem szokott ok nélkül távol maradni otthonától, méghozzá párhónapos csecsemőjével együtt. Telefonon felhívták az összes ismerősöket és a szomszédos rendőrállomásokat, hogy nem akadtak-e véletlenül Bonnie nyomára? . . . Reflektoros kocsikkal kutatták a környéket mindenfelé, de semmilyen eredményre nem jutottak. Másnap korán reggel a helybeli rádión felkérték a lakosságot, hogy vegyenek részt a kutatásban és alaposan nézzék át a házukhoz tartozó termőföldeket, farmépüieteket. A kutatásba bekapcsolódtak a helikopteres járőrök is és a helybeli önkéntes mentőbrigád. Délelőtt 11 óra lehetett, amikor az egyik burgonyatermesztő farmer felfedezte Bonnie barna stationwagonjét az egyik üresen álló pajta mellett, kib. 18 mérföldre a Neighbors család házától. A rendőrség alaposan átkutatta a kocsit, de ott semmiféle dulakodásnak, vágy erőszakos cselekedetnek nyomát nem találták. A kocsi kulcsa benne volt a kontaktnyilásban és Bonnién kivül hiányzott a kicsi Arthur, a doboz pelenka és a tápszeres üvegek. A farm tulajdonosa elmondotta, hogy azelőtt való este a kocsi még nem volt ott, viszont ott volt nála három kóbor hippi egy kopott kék Chevrolettel, akik engedelmet kértek, hogy megpihenjenek az üres pajtában. A farmos megengedte nekik. Másnap délelőtt, amikor arra járt, tapasztalta, hogy a hippik kocsistól együtt eltűntek, viszont ott volt Bonnie stationwagonja üresen. A rendőrség lázas kutatásba fogott, de sem a pajtában, sem a környéken semmiféle nyomot nem találtak. Az éjjeli sürü hóesés különben is minden létező nyomot eltüntetett ... És ahogy ott tanakodnak, távolról gyenge gyermeksirást hozott feléjük a szél. Azonnal rohantak a hang irányába, amely egy elhagyott ,évek ója lakatlan, betonkockákból épült barakból jött. A barakot krumpliszedő idénymunkások használták egy időben, de ez már régen volt. A rendőrség a nyomozás során még nem jutott el eddig az épületig, de a gyermeksirás nyomban idesiettette őket. A sirás erősödött, ahogy közelekdtek a házihoz és amikor felnyitották a tömör deszkaajtót, rettenetes látvány tárult szemeik elé. Egy matracnélküli vaságy dróthálóján hevert Bonnie vérbefagyott teste. Teljesen fel volt öltözve, de szemeit pelenkával bekötötték és a kezei is hátra voltak kötözve. Tarkóján hatalmas rés tátongott, amit valami tompa tárggyal üthettek rajta. Hasán két pörkölt szélű lyuk, két revolverlövés nyílása. Mellette az ágy lábánál hevert pokrócokba csavarva a kicsi Arthur, aki rettenetesen sirt az éhségtől. A gyermek guminadrágja tele volt bélsárral és vizelettel, ettől eltekintve a kis Arthurnak semmi baja sem történt. A vastag pokróc és a szélvédett hely megóvta őt a hidegtől. A boncolás megállapította, hogy Bonniéval nem erőszakoskodtak, testén nem volt karcolás és ruházata is rendben volt, viszont nem sokkal halála előtt nemi közösülésben volt része. Ma is rejtély, hogy miként került a kisgyermekkel együtt az elhagyott szálláshelyre, miért nem ment az iskolába Williamért és miért vitt magával a kis Arthur részére annyi pelenkát és táplálékot. A nyomozás holtpontra jutott és mindeddig ott is van. Semmi újat nem sikerült feltárni az üggyel kapcsolatban, és ami van, az is csak találgatás minden konkrétum nélkül. Viszont a gyilkosság óta már 14 esetben jelentkezett a titokzatos telefonáló, hogy borzongató, sziszegő hangján bejelentse: “Bonnie volt az első .. . és te leszel a második . . ,”
