Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-18 / 42. szám

5. oldd PERON ISMÉT AZ ELEN, DE MI LESZ AZ IGERETEKKEL? BUENOS AIRES — Juan Domingo Peron 18 évi szám­űzetés után megkezdte elnök­sége harmadik időszakát Ar­gentínában, ahol a napokban megtartott választások folya­mán,61.8 százalékos szavazati többséggel ő került az élre. A főváros utcái örömmámorban úsztak, peronista zászlók lengtek mindenfelé és a mega­fonok a peronista himnuszt zengték. És mig a tömeg lel­kesen ünnepelt az Elnöki Pa­lota előtt, a reneszánszát élő Peron, megfáradtán búcsút intett a tömegnek és a válasz­tási kampány izzasztó és ideg­őrlő vesszőfutását maga mö­gött hagyva, pihenni tért. Közben odaszólt szárnysegéd­jének: “Számomra vége az ünnepélynek, valakinek hol­nap dolgoznia kell ...” A valaki alatt természetesen magát értette. És Peronnak van mit dol­goznia, hiszen tudja, hogy bár fényes győzelmet aratott, sokan vannak az ellentábor­ból is, akik ellenezték ura­lomra jutását. Peron a fiatal­ságra támaszkodik, akik való­ban ünnepük őt, de az időseb­bek közül sokan emlékeznek még az 1946-1955 közötti pe­­roni diktatúrára, amely egye­sek szerint “a gadzasági ká­osz örvényébe sodorta az or­szágot.” Peronnak tehát van mit cselekednie, hogy vissza­hódítsa a kételkedők bizal­mát, be kell váltsa Ígéretét, miszerint Argentínát néhány éven belül ismét a háború utáni jólét színvonalára eme­li. Peron mellett áll felesége, a 42 éves Isabel, akit vele egyidőben alelnökké válasz­tottak. Ő Latin-Amerika első női alelnöke. Isabel két tűz Iközöftt sütkérezik jelenleg. Egyrészt az argentin antife­­ininisták éleshangu bírálatait kell elnéznie, míg a másik ol­dalon élvezheti a rokonszen­­vet, amelyet azonban nem ő, -hanem az elnök korábbi fele­sége, Evita Peron vívott ki magának rátermett, lelkes ve­zetői talentumával. A kevés­bé tehetséges Isabel csak örökölte ezt az elnöki feleség iránti rokonszenvet, amely al­elnökké való megválasztásá­val nyilvánult meg a gyakor­latban. Evita azonban legen­dává nőtt Argentínában, mí­tosz fűződik köréje. De mi lesz a továbbiakban Isabellel ? Méltó utódja lesz-e Evitának? Még nem tudni. És Peron?... Egy közepes erejű szívroha­mon már átesett a közelmúlt­ban. És Argentína józanabb rétege aggódva kérdi: lesz-e vajon ereje beváltani ígére­teit ? LENGYELORSZÁGBAN IS TERJED a kábítószerek Élvezete VARSÓ — A leány akiről szó van, középiskolába járt. Fiatalkorú volt de a problé­mája amelybe fiubarátjával együtt belekeveredett, a fel­nőtteket foglalkoztatja most leginkább Lengyelországban. “Nicholas valami pirulákat kevert a vodkába . . . Nem tudom milyen pirulák vol­tak . . . Először rosszul érez­tem magam az italtól, aztán nem éreztem semmit . . . Ké­sőbb elvesztettem felfogó ké­pességemet. Értelmetlennek találtam minden szót. .. Arra emlékszem, hogy a földön fetrengtem valami földöntúli bódulatban, azután pedig minden elsötétült előttem . . . A kórházban tértem magam­hoz ... Az orvosok mond­ták, hogy Nicholas meghalt a piruláktól . . .” A fennebb közölt néhány mondat csak kivonatos vá­za annak a terjedelmes cikk­nek, amely a Perspektywy ne­vű lengyel napilapban meg­jelent. Ez volt az első kime­rítő beszámoló a kábítószer­­veszélyről, amely Lengyelor­szág fiataljait is fenyegeti. El­addig még hivatalos körök­ben is úgy tartották, hogy a kábítószer nyugati sajátosság. Kelet-Európa fiataljait érin­tetlenül hagyta. A fenti eset és az egyre gyakoribbá váló hasonló esetek azonban azt bizonyítják, hogy a helyzet korántsem olyan megnyugta­tó. ‘‘Vészes ragály fenyegeti társadalmunkat, amely elő­ször is iskoláink fiataljait tá­madja ...” — írja a Prawo I Zycie hetilap. Az úgynevezett “erős sze­rek”, mint amilyenek a he­roin és a kokain, csak korlá­tozott mértékben ismerete­sek, amarijuanához és a LSP- hez pedig nehezen lehet hoz­zájutni A lengyel tizenévesek egyelőre különféle kémiai anyagokkal és gyógyszerek­kel kísérleteznek, valamint a nyugatról elterjedt, régi, ol­csó és kipróbált festékgőz-be­­légzéssel. RENOVÁLJÁK A PUCCS NYOMAIT ... SANTIAGO, Chile — Járókelők meg-megállnak, hogy megszemléljék a chilei elnöki palota, a “Moneda” restaurálási munkálatait. A palota egy hónappal ezelőtt megrongálódott, amikor a katonai junta csapatai bombatámadást intéztek Salvador Allende, volt elnök “második ottho­na” ellen. Ecsetre kívánkozó kínai tájak KWEILIN, Kina — Nem véletlen, hogy Kina legnép­szerűbb tájképfestőinek mü­veit valószinülenül szépek­nek tartják a világ müértői. Akinek alkalma van felkeres­ni a helyszint, azokat a tája­­kait, hol e képek alkotóit meg ihlette a jellegzetes kínai táj szépsége, maga is tapasztal­hatja ezt. A Yang-Tse és a Sárga-fo­lyam partvidéke a legmeg­­megkapóbb az ország déli ré­szén. Itt van Kweilin városa is, a kínai festészet bölcsője, amelynek hires iskolája több uralkodó dinasztiát élt túl és ma is virágzik. Az itteni fes­tőiskola növendékei gyakran indultak lefelé kis bárkáikon, hogy felkeressék a két folyam legszebb partvidékeit, s vász­naikon megörökítsék azokat. S bár e festők csontjai már rég porladnak, a turista ha felkeresi a vidéket, ma is fel­fedezheti a képekről ismert tájakat. Az utazás nem éppen olcsó, egy bárkának a bére átlag 100 dollár és a kocsival való visszatérés újabb 50 dollár, de aki szereti a szé­pet és rajongója az exotikunk­nak, annak megéri. Felejthe­tetlen élmény elsiklani a hömpölygő hullámokon, s megcsodálni a Yang-Tse szik­lás partvonulatát. Némely he­lyen ezek a sziklák különös alakot öltenek, sárkányokra, ördögi figurákra emékeztet­­nek. Aztán megnyugszik a táj és a viz fölé hajló óriási fák alatt némely helyen bár­kákból álló falut fedez fel az utas, ahol ma is úgy élnek az emberek, mint évszázadokkal ezelőtt és az évszázadokkal ezelőtt festett képek színeit és alakjait idézik. Bambusz­ból összefont halászfalvak, vitorlás dzsunkák, és távoli lankákon a gondozott teaül­tetvények bokrai. Jellegzetes, idillikus dél-kinai táj ez . . . Mondják egyesek, hogy nézd meg ezeket a tájakat és az annyi, mintha a hires kínai festményeket néznéd. Vagy pedig nézd meg a festménye­ket, és az annyi, mintha eze­ken a tájakon járnál ... Van benne igazság, hiszen mind­kettő egyformán szép és egy­formán eredeti. CSZAK-OLASZORSZÁG A DELIEKET HIBÁZTATJA A KOLERAJÁRVÁNY MIATT RÓMA — Eddig már leg­alább 800 koleramegbetege­dés történt Itáliában 24 ha­lálesettel. A délieknek nem elég a maguk baja a kolerá­val, nem sok megértést kap­nak északi honfitársaiktól, akik őket hibáztatják a ko­lerajárvány kitörése miatt. Mikor egy milánói üzletem­ber vadászatra akart menni Jugoszláviába és a határról visszaküldték, mert nem volt koleraellenes oltása, nagyon felháborodva mondta: úgy bántak velem, mintha az In­diai-óceán valamelyik pestis­fészkéből jöttem volna. Ez a megaláztatás 4s csak Nápoly­­nak egy ajándéka. Bologna vezető napilapja is azt írja vezércikkében, hogy végeredményben ők nem tehetnek arról, hogy a ná­polyiak nem seprik az utcá­kat és nem mossák meg ke­züket étkezés előtt. A lapok hibáztatják a rá­dió és televizió riportjait is, melyek szerint a járvány to­vábbi terjedését már meg­akadályozták és elegendő ko­lera-ellenes szérum áll ren­delkezésre. Az odasereglő új­ságírók egészen más képet találtak. A kormány az utolsó 25 évben legalább 20 billió dol­lárt költött a déli provinciák megsegítésére, most az új­ságírók azt kérdezik, mi lett ezzel a pénzzel? A járvány kitörésekor Ná­polyban tartózkodó idegenek nem annyira pánikot, mint keserűséget találtak, a nápo­lyiak saját kormányukat hi­báztatják a városukban ural­kodó kezdetleges állapotok miatt. Most pedig elkeserí­ti őket az északiak vádja és meg-nem-értése. Egyik ná­polyi újságíró előtt egy északolasz lap vezércikke áll, sok pirossal aláhúzott sorral, mely a szerkesztő szerint nem más, mint a déliek elleni leg­­elitélendőbb faji megkülön­böztetés. Mit tudják az észa­kiak a mi problémáinkat — mondja elkeseredve. Egyébként közismert do­log, hogy a délen sok tifu­­szos megbetegedés is fordult elő, amit minden európai sta­tisztika kimutat.

Next

/
Thumbnails
Contents