Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-11 / 41. szám
16. oldal MAGYAR HÍRADÓ Ketien az Anyanyelvi Konferencia résztvevői közül: CÉLJUK: MAGYARNAK MARADNI MESÉLŐ MÚLT: HAJDANI DIÁKÉLET A "DUNÁNTÚL ATHÉN'-JÉREN Kesztyükészitésünk ipara az “előidőkig” nyúlik vissza. Mivel vadászmadarat — sólymot, karvalyt — kézvédő nélkül idomítani, reptetni nem lehet (se mesterséget a magyarok már a honfoglalás előtti hazájukban is űzték), ha mások nem is, de az ős solymászok már vagy 1200 éve ismerték a bőrkesztyűt. Buda város 1413—21 táján leirt jogkönyve már megemlékezik a kesztyű- és erszénykészitő iparosokról s szabályozza munkájukat. 1408-ban már Kesztyűs vezetéknevü emberrel is találkozunk. Az akkori “helyes” Írással irt Kezthws-ök egyre sűrűbben szerepelnek a 15-ik században. Az 1457-ben említett Kesztyügyártó Vince első, neve szerint ismert kesztyükészitő iparosunk. E században jegyzi fel Zay Ferenc, hogy az 1480-as években ahány szűcs csak volt “(Nagy) Váradtól fogva mind Pestig”, nyolcezer ember felruházásához való ködment és kesztyűt készített a fekete seregnek. De nemcsak vadász, katona, főember — polgár is viseli a kesztyűt; a beregszászi szabó céh 1446. évi szabályzata a céh mestereinek két-két nadrág mellett két-két pár kesztyűt is biztosit. Elegáns, bő szárú kesztyűt visel M. S. mesterünk 1507- ben festett képén az egyik lovag is. 149'5-ben a budai erszényes kesztükészitők céhének Maister Niclas és Maister Ambrosy a mestere. Oklevélben emlékeznek meg az egyik céh társuknak, Mathias Ournig-nak jeles tanítványáról, Thomas Schaller-ról. A 16. századi számadáskönyvekben sűrűn találkozunk “karvaly hordozni való” — tehát solymász — kesztyűk adataival. 1584-ben Varkócz Miklós Fekete bársony kesztyűket, 1621-ben Thurzó Imre télen pézsmaszőr, nyáron selyemkesztüket viselt. Komoly pompát fejtettek ki kesztyüveselet dolgában főurak, főpapok és — a nők. A főpapok gyűrűiket selyemkesztyűik felett viselték. 1643-ban II. Rákóczi György fejedelem pár diszkesztyüjét gyöngyök, gyémántos boglárok díszítik; kincstárnoka e kesztyűkön 4 gyémántot, 4 smaragdot s 16 rubinkövet számlál össze. Viselik e—párduc, nyest, hiuz szőrével kibélelt — kesztyűket a török uraságok is. 1656-ban a török megszállta Nagykőrös városa 60 forintért készíttet “karkesztyűk” — könyékig érő kézvédőt bizonyos Jusszuf Agának, igy ir: ......Szólnunk kell mind a szerzőnek, mind a dalárdának az ottani magyarság körében nagy odaadással kifejtett kulturális tevénykedéséről s az e téren szerzett kiemelkedő eredményeiről...” — Az anyanyelvi konferencia egész ideje alatt mind erősebb a meggyőződésem, hogy kultúránk terjesztésének oly módszerével van alkalmunk megismerkedni, amit sehol másutt nem tanulhatunk meg — mondotta végtelenül kellemes beszélgetésünk során. — Kiváló előadók szólnak hozzánk, akiknek szavait mély hazafiui lelkesültség hatja át. ,A konferenciát azért tartom fontosnak, mert ezekben az években éljük az utolsó pillanatokat, amikor meg tudjuk még fordítani a kereket, az utánunk következő generációkba beleolthatjuk magyarságuk tudatát. Ezt csak az anyanyelvi kultúra ápolásával, ébren tartásával érhetek Kovács Imre Az erdélyi irodalom gyásza KOLOZSVÁR — Nyolcvankét éves korában meghalt Lám Béla. Az idős iró élete alkonyatán, 1967-ben jelentette meg visszaemlékezéseit. “A körön kivül” cimü önéletrajz, amelyet a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó adott ki, szerző j ét egyszerre Íróvá avatta. Lám Béla a második világháborús irodalom népszerűségének a korában örökítette meg — első világháborús emlékeit és szibériai hadifogságának a történetét. Bölcsen irt, tiszta szívvel, melengető emberséggel. Két dátum közé ékelte be mondanivalóját. — Még Révész Béla irta meg, hogy Csinszkának már Ady előtt volt egy eljegyzett vőlegénye, de az eljegyzés később felbomlott. Lám Béla volt az emlegetett első vőlegény. A bevonultatott fiatalember katonavonata a csúcsai Bonczakastély előtt robogott el, mikor Lám Bélát a frontra vitték. Ez a könyv első dátuma. A másik: a hazatérés. Mikor lám a hosszú fogságból hazatért, már nős volt. Szibériából később Kolozsvárra jött a felesége, Maruszja, és a valamikor jegyes Csinszka, már nem is Ady felesége, hanem Ady özvegye és Márffy Ödön festőművész hitvese. Lám Béla egyik legszebb hadifogolyregényünket irta meg. Erdélyi irók, költők voltak a barátai. Kedves városa Kolozsvár őszintén gyászolja őt. 1899-ben jelent meg a pápai Főiskolai Nyomda jóvoltából Pápán Babay Kálmán (1862-1933) “A Visky lányok’1 cimü regényes korrajza. A szerző, volt pápai diák, könyvét ‘‘az alma máter-nek hálás szeretettel ajánlja”. Előszavában elmondja, “hogy ha az egyes történetek a belletrisztika megengedett zománcával vonattak is be, a krónikás a históriai hátteret és valóságot egy pillanatra sem tévesztette szeme elől”. — Mi mindent tudhatunk meg Babay Kálmán könyvéből a “Dunántúl Athénijében tanuló hajdani diákokról? 1531-től 1840-ig, majd 1863- tól 1872-ig a pápai kollégium növendékei az iskola év kezdetétől bent laktak a kollégium épületében, ahol ‘szigorú törvények alatt állottak”. Több törvény előírta a diákok önrendelkezési jogát, “önmaguk őrei és tisztviselői” voltak. Sokféle tisztséget viseltek: legfőbb volt a szenior, az ellenőrt kontra skribámak nevezték, vigil az éjjeli őr, kokvus az ételkihordó, de akadt explorátor, kéregető, kántáló diák is közöttük, valamint öklönomus vagy sáfár. A széniort és a kontra skribát a diákok szavazással egy évre választották. Ők kezelték az iskola javait, gondoskodtak a szünidőre hazatérők naplójának vezetéséről. Később a szénior vallásoktató és a konviktus felügyelője lett. A kontra skriba a sáfárt ellenőrizte, aki tisztségét egy hétig viselte, mentesült a tanórák látogatása alól, de ez idő alatt ő volt a pedellus, harangozó, kapuzáró, szobavizsgáló, sepregető az iskolában. Az explorátorok zsoltárokat énekeltek azoknak a pápai lakosoknak a házánál, akik étellel látták el az internátust. — Abban az időben a pápai református gyülekezeté volt a kollégium, és a szegény gyülekezetnek elég sok gondot jelentett a rektorprof esszor fizetésle, ezért a diákság élelmezését patrónusok vállalták. Az ételt a kokvusok szállították a kollégium éttermébe. Ezért a jótéteményért a patrónusok házánál az explorátorok 12 vaffy 24 éneket tartoztak énekelni. A konviktusi diákok reggelije a pápai pékek által sütött cipó, a markó volt, amely kenyérlisztből készült. Nagyobb “testvére” a ‘‘szatyi”, amely fehérebb lisztből dagasztott kenyérként 4 diák napi szűkségletét elégítette ki Ezt is a patrónusok süttették a diákoknak. A diákok ételeiket gúnynévvel illették. Levesek: “csiriz-”, ‘tüzkü-’’ és “kefeleves”. Az elsőben tojástalan kockatészta volt, csomókba ragadt össze, a “tüzkü” fótién, vizes csicsóka, az utolsó szárazkenyérlevest jelentett. Elrothadt savanyu káposztából készült a “kutyanyalogató” főzelék. A délben kifőzött hús este fokhagymás lében sütve a ‘‘csizmatalp”, ugyanez este aludtejes habarcsban másodszor is megfőzve a “kétszer rottyantott”. Házi nyulak cafrangos hártyás oldalbordájából készült a “nyullajbli”. A rosszul sült kenyér, amely a falhoz vágva odaragadt, a ‘‘pikhercs” nevet kapta. Dalt is szerkesztettek az ételek nevéből: Ez volt a “pikhercsnóta”. “Kefeleves”, ‘‘csizmatalp” fáin egy pár étel, Bárcsak a jó patrónus szenvedélyezné el! ‘Nyullajbli” “koporsószeg” ‘‘tüzkü”, “csizmamártás”, “Kétszer rottyantott” mellé: Hadesbeli áldás! Nekünk rendre kijutnak Az beleink felasznak. Hej ‘pikhercs”, “pikhercs”...! Hogyha én Pápában városbiró volnék, Az szegény czétusnak más eledelt adnék. Hej pikhercs, pikhercs: de megitatának! Csengery Adrienne sikere Csengery Adrienne, az Operaház fiatal szopránénekesnője nagydijat nyert a hollandiai Hertogenboschban meg rendezett 20. nemzetközi énekversenyen. A dijat szombaton este vette át, gálakoncertjére pedig szerdán kerül sor. Sikere eredményeként máris újabb fellépésekre kapott meghívást a holland rádiótól és több külföldi koncertirodától. ÓHAZAI KRÓNIKA Csokonai Vitéz Mihály születésének 200. évfordulója alkalmából a költő nevét viselő debreceni színház felújítja a Tempefőit és a Karnyónét, ünnepi megemlékezést tartanak és Csokonai-emlékkiállitást rendeznek. SZOMBATHELY — A második anyanyelvi konferenciára érkezett amerikai, ausztrál és nyugat-európai vendégek közül kettőt kérdeztünk meg: miként igyekeznek a már-már széthulló kapcsokat újból öszszezárni, rátalálni elmosódott emlékű dallamokra, megpihenni ,ha csak pár napra is, óhaza-édésanya simogatásában. Böszörményi M. István, református püspök, Bridgeport, Conn. — 72 éves, rendkívül friss szellemiségű férfi. ízes, magyar beszédén nem érződik idegen akcentus. Az USA 11 államában nyolcvan egy gyülekezet egyik vezető papja. — Akiről még életében templomot neveztek el — újsághírek szerint a világ legszebb református templomát —, mely közadakozásból, több százezer dolláros költséggel épült. Édesapja az első világháború hősi halottja. Ösztöndíjas teológusként került az Egyesült Államokba. Az egyházközség presbitériumának 58 tagja közül 57-et ő keresztelt. Munkás élete során mintegy 300 magyar nyelvű színdarabot tanított be, egyéb rendezvényeit — aratóünnepélyek, szabolcsi lakodalmas, erdélyi mulatságok, stb. — nagy sikert aratnak az itteni magyarság körében. Uj színháztermük 1970-ben épült fel. — Több ezer itt született magyart tanított nyelvünkre, fejlesztette ki bennük á magyar kultúra iránti szeretetet. Egyházközsége egyben társadalmi központ is. * * * Kondorossy László zeneszerző, a clevelandi magyar dalárda tagja. — 1915-ben született, de fiatalabb életkoránál. A Kispest, Wekerle telepi munkás fia a Budapesti Zeneakadémián, később a clevelandi egyetemen tanult zeneszerzést. Három évtizede él távol hazájától. 1964 óta rendszeresen hazalátogat. A földrajzi messzeség számára nem érzelmi távolságot jelent. Több operáját és kamarazenei müvét játszák a nagyvilágban. “A hang” cimü egyfelvonásos opera bemutatója alkalmából a Magyar Hírek méltatva a mü lelkes fogadtatását, egyebek között BUDAPEST TÖRTÉNELMÉBEN LAPOZGATVA: RÉGI KESZTYŰSÖK ÉS KESZTYŰK
