Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-11 / 41. szám

8. oldal LONDONI LEVÉL A 2000 ÉVES HERCEGNŐ SZEX BÖLCSEK írta: SÁGI PÁL Amerikai tudósok egész sora kezdi tudományos­nál is tudományosabb képpel hirdetni, hogy a túl­népesedés megakadályozására vezessék be az állami ellenőrzést: csak hatósági enge­■ déllyel lehessen szülni. Többtu­catnyi módszert, formát, még gyermekjegyet is ajánlanak az új rendszer, a “szülj-parancsra” gya­korlati megoldására. Van aki ta­lán meglepőnek tartja, hogy fő­ként éppen azok a szuper-liberá­lis professzorok hirdetik a szülési SÁGI PÁL rabszolgaságot, akik leghangosab­ban jajveszékelnek az emberi jo­gokért. Nem meglepő ez. Ezek a tudósok és a velük egy húron pendülő Új Bal politikai figurái és írói valamiféle új társadalomról ábrándoznak és minden társadalomátalakító elgondolásban van valami pa­rancs-ízű. Az embereket azonban nem lehet akaratuk elle­nére boldogítani. Szemünk előtt zajló példa erre az újkori “izmusok" egymást követő esetei. Terrorral, börtönnel, emberirtással sem tudják megvalósítani a földi Paradicsomot ígérő elveket egyszerűen azért, mert állambölcseleti tételeik hangyává akarják vál­toztatni az embert az állami hangyabolyban. Az em­ber aláveti magát a tételes törvényeknek, amelyek nélkül a társadalom elvadulna, de attól viszolyog a háta, hogy az elfdgadott általános normán túlme­nően szabályozzák, korlátozzák egyéni életét. Márpedig nemcsak a nyílt és burkolt diktáto­rok, hanem még az erőszak minden fajtáját elvető utópista bölcsek is — akárcsak mai amerikai utó­daink — beleavatkoznak az egyén legbelsőbb ügyei­be. Sőt éppen ők hatolnak a legmélyebbre: a szere­lem helyett valamiféle felülről irányított emberte­nyésztést akartak megvalósítani. Az angol tudós Új Atlantisával majdnem egy időben adta ki a Nap Városa című munkáját Tomas Campanella olasz domonkosrendi szerzetes. A tjap Városában nem tilos a házasságon-kívüli szekszuális élet, de úgy kell megszervezni, hogy életerős faj ki­­tenyésztésére legyen alkalmas. További tétele: 21 évnél fiatalabb férfi nem lehet apa, nem adhat éle­tet utódnak. Amíg nem töltötte be a 21. esztendejét, csak testi vágyainak kielégítésére köthet szerelmi viszonyt, de akkor is csak terméketlen nővel vagy már várandós asszonnyal, akibe 21 évnél idősebb férfi oltotta be az új életet. No nem mondom, en­nek a jámbor Fra Campanellának meglehetősen fur­csa elképzelései lehettek a várandós asszonyokról. Nem is szólva arról, mi történik, ha a Nap Városá­ban — ahol akkor még nem ismerhették az anti­­béby pillt — valamelyik tüzes fiatal legény kipróbál­ja a partnernőjét és kiderül, hogy a hölgy nem ter­méketlen. Kit dugtak volna börtönbe törvénysértés miatt: a legényt vagy a partnernőjét? Ennek csak Fra Campanella lehetett a tudója. Az elő-utópisták után a későbbi modem utópis­ták is valamennyien valami formában beleszóltak az ember szerelmi életébe. A francia Fourier, a fa­lanszter-rendszer híve a szabadszerelmet hirdette. Gondolom ez az egyetlen utópista állambölcseleti tétel, amit titokban ma is sokan gyakorolnak és ta­lán törvénynek is elfogadnának. Egyébként azt hi­szem, mai világunkban más gyakorlati hasznot is hajthatnának ezek a régi bölcsek. Valamelyik élel­mes könyvkiadó, megfelelő illusztrációkkal, nagy kötetben összefogva kiadhatná amit a "párosodás” tudományáról írtak. Az olvasók úgy kapkodnák, mint a cukrot. Tetejébe senki sem vádolhatná por­nográfiával, hiszen csak azt nyomtatta ki, amit böl­csek írtak. Arról pedig nem tehet, hogy régen is vol­tak a világon szeksz-bölcsek. A londoni Piccadillyn lévő Royak Academy kiál­lítási csarnokában lejátszódó jelenet a Frankenstein című rémfilm leghátborzongatóbb mozzanatára em­lékeztetett: komor és tiszteletreméltó külsejű fér­fiak vattával bélelt ládákból földöntúli fényben su­gárzó végtagokat szedtek elő s hozzáláttak egy me­rev és félelmetes alak összerakásához. A férfiakon látszott, hogy tudósok, őszhajúak voltak, szemüve­gesek és áhítattal teljes feszültség ült az arcukon, elmélyülten dolgoztak, anélkül, hogy szót váltottak volna egymással. Három kínai fiatalember is tevé­kenykedett körülöttük a sírí csillogású darabkákat adogatták kézről-kézre. Mi ez? Charlie Chan, a kínai mesterdetektív beépítette hűséges munkatársait a Frankenstein grand guignolba? Nem, semmi ilyesmi nem történt: a tudósok a British Múzeum és a Royal Academy régészei és kutatói voltak, a közre­működő kínaiak pedig a kínai Népköztársaság archeológusai s nem Frankenstein szörnyalakját ál­lították össze, de Tou Wan kínai hercegnő temetési ruháját, amelyben a Han Dinasztia tagja, Liu Sheng herceg ifjú hitvese kétezeresztendős álmát aludta, míg 1967-ban, a kulturális forradalom viharos évei­ben, portyázó katonák sírjára nem bukkantak. A temetési kosztüm, amely a holt hercegnőt rejtette s amely inkább emberformájú burkolatnak nevez­hető, mint ruhának 2160 egyenként csiszolt zsád, vagy nefritkő-darabból áll, a mozaik-darabokat 700 gram .súlyú arany drót köti össze. Része lesz az e hó végén a Royal Academy-ben megnyíló kínai kiállí­tásnak, amely csakugyan lélegzetelállító betekintést nyújt a Kínai Birodalom hatszázezer esztendejébe, az emberi civilizáció és kultúra egyik legváltozato­sabb és legmisztikusabb országának félmillió-évet átölelő történetébe. A kiállításon négyszáz tárgy ke­rül a közönség elé, ősi Kína mindennapos haszná­lati tárgyaitól, edényektől, bronz-szobroktól, Kína életét ábrázoló illusztrációkon át a csodálatos te­metési öltözékig. Tou Wan hercegnő sírjának köze­lében a katonák megtalálták a hercegnő férjének, Liu Sheng-nek a sírját is, akit ugyanolyan nefritkő burkolatban helyeztek örök nyugovóra, mint hitve­sét. Amint a British Muzeum Tutankhamen-kiálffc tásának az ifjú fáraó színarany halotti maszkja volt a sztárja, úgy nem kétsége?, hogy az emelvényen fekvő nefritkő-alak lesz az, amelynek megpillantásá­ra a kiállítás látogatói az ámulat hangját hallatják. A hercegnő és férje ahhoz a Han-dinasztiához tar­toztak, amely Krisztus előtt 206-tól Krisztus után 24-ig uralkodott a Birodalomban. A kiállítás tárgyait Párizsból szállították át Londonba, a francia fővárosban két hónapon keresz­tül roppant nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta. Ilyen fölbecsülhetetlen értékű tárgyak mozdítása és szállítása alkalmával mindig a biztosítás okozza a legnagyobb gondot, hiszen ki döntheti el, hogy mennyit ér a kétezeregyszázhatvan nefritkő-mozaik­­ból álló kétezeréves temetési öltözék? Hol, hogyan és mennyiért pótolhatók többszázezeréves régészeti leletek? Végül húszmillió fontsterling, tehát körül­belül ötvenmillió dollárnak megfelelő összeg mellett döntöttek és ennyire biztosították a kínai kincseket. Hogy kinél? Természetesen Lloydnál, amely mindig és mindent biztosít és mindenért pénzügyi kezessé­get vállal. Hogy mennyiért, mekkora prémiumért, arról hallgatnak a kiállítás rendezői: a londoni Times, Az Angol—Kínai Társaság és az Akadémia. A kiállítás létrehozását hosszan elhúzódó tár­gyalások előzték meg Peking és London között, míg végül júliusban aláírta a megegyezést Kína londoni nagykövete: Sung Chih-Kuang. Heath miniszterel­nök nyitja meg és január 23-ig, tehát négy hónapon keresztül lesz megtekinthető. Régészek szerint nem kisebb jelentőségű esemény, mint amilyen a Tutan­­khamen-kiálh'tás volt és úgy vélik ,hogy ugyanakko­ra vonzereje lesz. A kiállítás bevételéből eredő ha­szon teljes egészében a Kína és Anglia közötti kül­­turális kapcsolatok további fejlesztésére fordítják. London, 1973. szetpember hó ... VÁNDOR PÉTER Krisztus előtt majdnem 400 esztendővel írta meg Az Állam című művét Platon a görög filozófus. Képzeletbeli országát amelyben eszményi jogi, poli­tikai és társadalmi rend uralkodik, a tudomány emberei kormányozzák. Ezeknek a vezetőknek fele­ségük, családjuk nem lehet, időnként azonban “jó fizikumú nőkkel kell párosodniuk”, hogy testben­­szellemben nemes, kifinomult utódokat hozzanak létre. Körülbelül kétezer esztendővel Platon után je­lentkezett a maga eszményi országának elképzelésé­vel Thomas Morus a tudós angol lordkancellár, aki vérpadon fejezte be életét, az egyház pedig szentté avatta. Művének az Utópia címet adta. A házaság­­törésre halálbüntetést írt elő, viszont annak ellené­re, hogy buzgó katolikus volt, megengedte a válást abban az esetben, ha a házasság nem "produkált" megfelelő utódokat. Egyébként javasolta, hogy a házasfelek esküvő előtt nézzék meg egymást mezte­lenül, nehogy utólag fedezzenek fel valami rejtett hibát. Ez elég praktikusan is hangozhatott abban az időben, manapság azonban már nincs szükség az ilyesfajta előzetes szemlére. Nem kell törvényt hoz­ni arra, hogy a férj-jelölt meztelenül nézhesse meg kiszemeltjét. Elég, ha estélyi ruhában látja. Morus után nem sokkal Francis Bacon ugyan­csak angol lordkancellár fejtette ki állam-elveit Új Atlantis című könyvében. Nem tartotta helyesnek Morus elgondolását, hogy a jövendőbeli házasfelek meztelenül lássák egymást. Szerinte ezt a szemlét a két család barátaiból alakult bizottságnak kell meg­tartania és a barátok számoljanak be a jelöltnek arról, hogy mit láttak. Francis Bacon a szekszuális életet csak házasságon belül engedi meg. Ugyan­akkor pedig a házaságról azt vallja, hogy az semmi más csak a férfi és a nő szövetkezése utódok terme­lésére. Megkezdődött európai szövetségeseink uj ke­retekbe foglalt elkötelezettségeinek lefektetése. Az uj Atlanti Egyezmény kibocsátására azonban még huzamosabb ideig nem kerülhet sor. Nixon elnök optimizmusa ellenére ma már biztosra ve­hető, hogy a deklaráció Nyugat-Európa részéről később — jó pár héttel később — fog megjelen­ni, mint ahogyan azt Amerika eredetileg elkép­zelte. Brüsszelben éppen ennek a deklarációnak a tartalmáról tárgyalnak a NATO 15 tagállamának képviselői. Nixon elnök itthon ugyancsak elszámitotta ma­gát, ezúttal azonban alelnökével kapcsolatban. A játszmát be kell fejezni, igy érthető Nixon elnök multheti kijelentése: Teljesen elfogadható Spi­ro Agnew alelnök álláspontja, miszerint akkor sem mondana le hivataláról, ha az esküdtszék vádat emelne ellene a marylandi politikai meg­vesztegetési botrány miatt. Nixon elnök egy saj­tókonferencián az alelnök elleni vádakat “ko­molynak és nem jelentéktelennek” nevezte. — Ugyanakkor kiállt igazságügyminiszter-helyette­­se, Henry Petersen mellett is, mondván: “Peter­sen nem lehetett a vizsgálatok kiszivárogtatásá­nak forrása”. Az alelnök maga is visszavág. Ügyvédei meg­idéztették a sajtó néhány képviselőjét, hogy meg­tudják, honnan eredhetnek az alelnökről szóló megvesztegetési és egyéb politikai vádaskodások.

Next

/
Thumbnails
Contents