Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-27 / 39. szám
5. oldal JUGOSZLÁVIAI JEGYZET EK MACE DON IA GYÖNGYSZEME Skopjéból a Macedón Köztársaság és egyben Jugoszlávia legdélibb pontjára, az albán határ mentén fekvő Ohridi-tóhoz nehéz, ám gyönyörű szép hegyi utón lehet eljutni. Ha a kocsi vezetőjének nem is jut ki belőle annyi, de utasa már bátran belefeledkezhet a sok karszthegy után az itteni változatos hegyi flórába, a völgyből félelmetesnek tűnő 1000—2000 méteres csúcsok látványába, és a minden szerpentinforduló után megújuló panorámába. Macedón hegyi rablóval (a régi útleírások e jellegzetes figurájával) nem találkoztunk ; az utonállásnak csupán szelíd formájában volt részünk. Egy különösen nehéz, sebességkorlátozásokkal és sávátlépési tilalmakkal szigorított, erősen lejtős útszakasz után egy kedves rendőr minden kocsit egy oldalplatóra irányit, mond valamit a vezetőnek, s azok szó nélkül fizetnek. Tőlünk is kért nem kevesebb, mint 50 dinárt. Csak hangos “miért, mit tettünk” felkiáltásunkra áll el, fejét ingatva, követelésétől. A rend egyébként igen szívélyes hegyi őre nyilván úgy gondolja, hogy egy ennyire nehéz szakaszon bizonyára követ el valami hibát a vezető és csak furdalja annyira a lelkiismerete, hogy előveszi a bukszáját. A másik eset még kedvesebb. Egy kicsiny hegyi falu után — itt aztán látni még a régi magas zsindelyes, kiugró homlokzatú macedón parasztházakat! — két hatéves forma kislány integet és lebegtet valamit a kocsi felé. Megállunk, hát két kis gyűrött virágcsokor, amit az imént szedhettek — azt akarják eladni nekünk. Itt már fizetünk bőkezűen: tartaték uticsokoládénk nagyobb része a kislányokhoz vándorol, nem annyira az agyonszorongatott bokrétákért, mint inkább a bájosan naiv ajánlatért. Körülbelül félúton, már az albán határ mellett fekvő Tetovóhoz érkezünk: megállít a hires Tarka Dzsámi. A környék legszebb török temploma ez a 17-ik századból, nevét ma is élénk színeiről kapta ; motivumkombinációiba— cáfolva a török művészet egyoldalúságát — az európai barokk elemei is belekeveredtek. Kőkerítés az épület körül, fatornác előtte: tovább nem merészkedünk, mert a minaretből már szólítják az igazhivőket istentiszteletre. Ám a díszes, turbánutánzatu fezt viselő, fekete kabátos, buggyos nadrágos öreg albánok, látva tétovázásunkat, jóindulattal intenek, hogy beléphetünk. Cipőnket persze a tornácon kell hagyni; a kereszthajós, belülről már inkább csak cizellált fafaragásokkal díszített dzsámi vastag keleti szőnyegeire harisnyával léphetünk, azazhogy mindjárt le is kuporodunk törökülésbe, igy diktálja az illem. Ki jövet alaposan megnézzük az öreg mohamedán temetőkertet roskatag turbános köveivel, s megszomjazván, megkeressük az első kávézót. “Belépés csak férfiaknak!” (Itt már az egyszerűbb, fekete köznapi fez is megteszi.) Az asszonyok legfeljebb kívül állhatnak, de leginkább most is a munkát végzik, csacsiháton terményt szállítanak. Ha nem is járnak lefátyolozva, de mindenesetre szigorúan arcukba húzzák, szájuk elé tekerik a fekete főkötőt. Mindez az öregekre és a középkorunkra érvényes, le egészen huszonöt évig. — Furcsa megfigyelni, hogy a fiatalok már itt is az európai generáldivat szerint járnak, széles övü farmerben, tarka ingben. Ez az igazi nemzedékváltás ! Most már az Albániába átnyúló vad hegyek alatt megyünk tovább, a Vardar völgyéből átvágva a Fekete Drim völgyébe, továbbra is fenségesen komor tájon. Erőmüveket tápláló magas gátak akasztják fel a folyót, hosszú tavak képződnek igy, amelyek vizében a meredek erdők visszatükröződnek. Elhaladunk egy hegyoldalra ragasztott bizánci épület, a hajdani remetelakok mellé telepitett Bigorski kolostor alatt, amelynek építése, sőt törökök utáni újjáépítése is a Macedónia-szerte hires deibari faragóiskolát dicséri. A nagy tavat, az Ohridit végül Strugánál érjük el.. Már az ógörög időkben Lükhnidosznak hívták és joggal, mert a szó magyarul fényes-t jelent. Ebből lett Ac&.rida, Ohrid. A korai szláv— bolgár időkben itt telepedtek le Cirill és Metód tanítványai Naum és Kliment, az utóbbi lett a város és a vidék első püspöke. A lö-ik században a.Sámuel-féle Macedón állam és patriarchátus székhelye, és akkori fejlődése a bizantinizmus egyik fellegvárává teszi. Jugoszlávia legszebb bizánci építészeti remekei itt találhatók. A látogatók zömét ide vonzó Sveti Sofija székesegyház a 9-i'k századból, aztán a tájban, a viz és ég hátterében oly tökéletesen elhelyezett kicsiny, Kaneotemplom, a a Sámuel cár impozáns vára alatt elhelyezkedő Sveti Kliment bazilika. A templom egyébként múzeum is: U-alaku előcsarnokában látható Ohrid és Dél- Macedónia legszebb ikonjai a korai és újabb időkből. Méghozzá oly művészi megvilágításban, hogy szineik az arany hátterében szinte mesésen felragyognak. A török világ után a hegyek közé zárt Ohrid már nem nyerte vissza hajdani egyházi vagy politikai jelentőségét, s a város mai képe, amint a domboldalon messze elterül, őriz is most egyfajta keleties álmosságot. Az óváros szűk sikátorai, műemlék-utcái, színes bazársorai, a főtér sok évszázados óriás platánja a török világon túlra is visszautalóan őriz valamit az ősi hangulatból: ez itt az originális Macedónia. Ohrid, 1973, szeptember hó . . . Lukácsy András lenleg a 2.5 milliós városnak a szükségesnél háromszor kisebb létszámú szeméthordója van. TALIÖZÁS Dietmar Carstens német tudós az indiánok életének kutatására szentelte évtizedek óta erőfeszítéseit. Megkereste azokat az indián törzseket amelyek évszázadokkal ezelőtt a fehér hódítók elől Dél-Amerika őserdeibe vonultak vissza és azóta is ott élnek. Megőrizték szokásaikat, ősi életformájukat. Most azonban veszély fenyegeti létüket. A technika felfejlődésével belekerültek a modern élet áramkörébe. — Carstens azt kívánja, hogy az őserdei indián törzsek jövőjének ügyét az ENSZ karolja fel. AZ OLASZ KOLERAJÁRVÁNYT A BÜROKRÁCIA SÚLYOSBÍTJA , RÓMA — A járvány tovább tombol és az olasz közügyi adminisztráció a saját útvesztőjében botorkál. Most derült ki, hogy az egyes intézmények bürokratikus eljárása és a felelősség egymásra való hárítása következtében az olasz egészségügyi minisztérium csak öt nappal a járvány kitörése után kezdhetett hozzá a mozgósításhoz a kolerasujtóttá Nápoly és Bari megsegítése érdekében. Luigi Gui egészségügyi miniszter elismerte, hogy minisztériuma a kritikus időben semminemű pénzügyi alappal nem rendelkezett és kénytelen volt az államkincstárhoz fordulni 3 millió dollár kölcsönért. Időközben a rémhírek a legképtelenebb formában festették le a való helyzetet, mivel a TV-hiradások valószínűségében nem lehetett bízni, s ezt mindenki tudta. — Egy szójáték miatt félreértés is történt. A járvány főforrását képező kagylófajta és az olasz katona nevének hasonlósága következtében Nápoly környékén mindenki menekült a járvány megfékezésében résztvevő katonáktól, mig végre napokkal később kiderült a félreértés. Megfelelő gyógyszerek beszerzése a legnagyobb nehézségekbe ütközött és késedelmeket okozott. Nápoly polgármestere, bármily nevetségesen is hangzik, feketepiacon keresztül szerezte be a szükséges oltószerek egy részét. Amikor pedig végre sikerült oltószereket szerezni, kiderült, hogy nincsenek kvalifikált szakemberek. A járványt megelőző időszakban történt nyugdíjaztatások miatt ugyanis rengeteg megüresedett pozíciót még nem töltöttek be. Az olasz bürokrácia, mely csak nagy nehezen birkózik a járvánnyal, tulajdonképpen részese a járvány elterjedésének is. A nápolyi szemét már szinte kibírhatatlan volt az utóbbi években, viszont egyetlen városatya sem törődött azzal, hogy 12 éve nem volt munkásfelvétel a szeméthordó szektorban, noha onnan ezidő alatt már sokan nyugdíjba mentek, s jeKülföldi társaságok, üzemek, gyárak, vállalatok tömegesen vásárolnak francia földeket, házakat, ingatlanokat. Robert Bellanger képviselő interpellációt intéz Messmer miniszterelnökhöz, hogy vessen véget ennek a helyzetnek. • Anders Orjes stockholmi mérnök 1960-as évjáratú Volvo személygépkocsiját az elmúlt másfél x esztendő alatt tizenegyszer lopták el. A 26 éves mérnök azonban nem boldogtalan emiatt, kocsiját ugyanis minden alkalommal értékesebben kapta vissza, mint amilyen az ellopáskor volt. A tolvajok hol uj motort tettek a kocsiba, hol uj fényszórókat vásároltak rá, hol újra lakkozták. Cyprus — a régészek paradicsoma NICOSIA, Cyprus — Itt található a világ leggazdagabb archeológiái “szupermarketje”. Az érdeklődök vásárolhatnak itt Kr. e. 700-ból való ógörög vázákat és amforákat, korai rézkorszakból való, 4000 éves nyakláncokat és karpereceket mindössze 50—60 dollárért. Vásárolhatnak és haza is vihetik. Az üzletek zsúfolva vannak többezer éves szobrocskákkal, ékszerekkel, amelyek kivitele tulajdonképpen tilos lenne egy 1850-ben kiadott törvény értelmében, de ezt a törvényt senki sem veszi komolyan. Az ok érdekes és egyszerű. A törvényt a görög fennhatóság adta ki annakidején, viszont a régiségek eladása és kivitele Cyprus törökök által ellenőrzött területén történik, ahol a görög rendőrségnek nincs sok szava. És a cyprusi talajban még ezer és ezer rejtett érték vár feltárásra. A helybeliek szerint, nem lehet egy virágpalántát elültetni bármelyik ház kertjében anélkül, hogy az ásó ki ne forditana valami régiséget a földből. Amikor az itteni Hilton Hotelt építették, a földkotró buldózerek egy egész ókori sirkertet dúltak fel és tettek tönkre. A cyprusi török és görög parasztok ma is úgy egészítik ki jövedelmüket, hogy a kertjeikben talált régiségeket eladják a külföldieknek. A vámtisztek sem törődnek a régi vázákkal és szobrocskákkal, a poggyászokat csak fegyverek és lőszerek után szimatolva nyitják fel.
