Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-27 / 39. szám

4. oldal VESZÉLYES, DE JÖVEDELMEZŐ: A KÁBÍTÓSZER ujja az arany HÁROMSZÖGTŐL AMERIKÁIG Az oroszok szovjet-amerikai nukleáris rendőrséget akarnak BAN HOUEI SAI, Laos. — Néhány száz mérföldre in­nen, át a burmai határon, poggyász-zsákokkal megra­kott öszvérkaraván ' ereszke­dik lefelé a Himalaya ellapá­­lvosodó, utolsó lankáin és a dzsungel sűrűjében vágott csempész-ösvényen folytatja útját a Mekong folyam felé. A karaván két oldalán állig felfegyverzett őrök haladnak a magas elefántfü oltalmában és lövésre kéáz fegyverrel für­készik a terepet. Az égen telihold ragyog- és még haj­nalhasadás előtt el kell érjék a Meköng partjait, különben megeshet, hogy felfedezik őket. A jól fizetett fegyveres őrök mindenre elszánt, harcra kész emberek és nem hátrál­nak meg a túlerőtől sem, ha összecsapásra kerülne a sor. Fegyverzetük miatt inkább katonai lovas alakulatnak néz ki a karaván, semmit csem­pészbandának. Pedig .’csempészek. Az ösz­vérek határa kötött zsákok­ban milliós érték rejlik: nyers ópium. Egy karaván szállít­mánya elég ahhoz, hogy mil­liomossá tegyen valakit, aki ismeri az ópium feldolgozásá­nak útját, mig morfium és heroin lesz belőle. Laos felöl jövet a karaván el kell jut­tassa a szállítmányt a Bur­mában és Thailand északi ré­szében lévő laboratóriumokba. Az ópiumot tartalmazó mák termelésében és azt ópiummá, majd heroinná való finomítá­sában három szomszédos or­szág, Laos, Burma és Thai­land törvényen kívül álló ér­dekszövetsége vesz részt. Ez az Arany Háromszög, amely a korán learatott, zöld mák­fejek tej szerű levéből ara­nyat csinál. A karavánra fegy­veres rendőrosztagok vadász­nak, s olykor katonai egysé­gek is. Gyakron kemény tűz­harc alakul ki a csempészek és a hatóság között, s a harc­ban, bár néha emberéletek árán, de mindig a csempé­szek mindenre elszánt hada kerül ki győztesen. Mondják, nem csak a szerencse áll mel­lettük, hanem a három or­szág hivatali köreinek kor­rupciója is. És mig a karaván utat tör magának a Mekong völgyé­ben az emfoermagas elefánt­­füvön keresztül, valahol Chi­cagóban egy 20 éves diák holtan esik össze tuladagolt heroin miatt, New Yorkban pedig egy hasonló korú fia­tal rendőrgolyó áldozata, mert bankot akart rabolni, hogy pénzt szerezzen heroinra. A kábitószercsempészet le­törése végett elkeseredett harc folyik a világnak ezen a táján, amelyben amerikai titkos ügynökök is részt vesz­nek. Mióta Törökországban és Közép-Kelet egyes országai­ban sikerült felszámolni az ópiumtermelést, ide az Arany Háromszögbe összpontosult e gyilkos üzlet gyökere, amely busás hasznánál fogva igen csábitó erővel hat. A mákot termelő benszűlött törzsek­nek persze fogalmuk sincsen arról, hogy az a 15-30 dollár­nyi pénzösszeg amit egy-egy tételért kapnak, csak elenyé­sző hányada a reális haszon­nak. És a benszülöttek szor­galma néha évente három ara­tást is eredményez. És a karaván, miután átad­ta terhét a három ország ha­tárainak mentén lévő titkos laboratóriumokba, ugyanak­kor átveszi a már kidolgo­zott heroint és. folytatja út­ját Thailandon keresztül Bangkok felé, vagy a Sziámi­öböl valamelyik másik kikötő­jébe. Egy kis megvesztege­téssel a karaván azonnal be­juthat a rakodótérre és a “megkent” kikötői hatóság nem figyel oda, hogy mi is le­het az a sok csomag, amit be­hajóznak egy Hong Kong felé tartó gőzös gyomrába. Mig a Vietnami háború lán­golt, a csempészek útja egy­szerűbb volt a nagy zűrzavar­ban. Ma már kisebb mérték­ben használják ezt az útvo­nalat, a “főcsatorna” Hong Kongon át vezet, ahol az áru szinte nyomtalanul eltűnik a sok kínai vitorlás dzsunka fe­délzete alatt, ellenőrizhetet­len rejtekhelyeken. Még egy­­egy légi járat megvesztege­tett lényege is magára vállal kisebb szállítmányokat. Hong Kongból aztán Manilára, Oki­­nawára, vagy Kanadába ke­rül az áru, de van úgy, hogy egyenesen az Egyesült Álla­mokba szállítják. És a ben­­szülöttektől 15-30 dollárért átvett nyers ópium kilója, amely valahol Thailandban feldolgozás után már 400 vagy 17,000 dollárt ér (töménysé­gétől függően), Los Angeles­ben már eléri a 250,000 dol­lárt. Érthető tehát, hogy a kábítószer piszkos üzletével foglalkozók nem riadnak visz­­sza semmilyen veszélytől. Mint hírlik, az Arany Há­romszögben tevék enykedő amerikai ügynökök erősítést kapnak és a csempészek el­leni harcban rövidesen heli­kopter-járőrök is részt vesz­nek. Biztató intézkedés, bár a siker még igy is kétséges. HAWAII ANANÁSZ HELYETT HEROINT ÁRUL HONOLULU. — Hawaiban mind kevesebb ananászt ter­melnek, mert Taiwanban ol­csóbb az ananásztermelés. De a “házitermesztésü” gengsz­terek sokkal kifizetődőbb üz­letet találtak pénztárcájuk növelésére: a halálthozó he­roint árulják a zöldelő szép szigeteken. Nyolc éve még 100 kábitó­­szer élvező sem volt Honolu­luban, azok is mind középko­rú helyi lakosok, ma eléri számuk a kétezret és a leg­több középosztálybeli odate­lepedett fiatal. A kábítószer kereskedelem átszeli az egész Csendes-óce ánt és Hawaii akaratán kívül keveredett bele az egész sö­tét üzlet központjába. A ká­bítószer élvezői nem ismerik a határt, az utolsó két év alatt 10 halálesetet jelen­tettek túladagolásból, — mig a kábítószerek lelkiismeretlen kereskdeői sokmilliós üzlete­ket kötnek. Ha a szigetek heroinárusai, tudomást szereznek egy beto­lakodóról, azonnal lefülelik és 60—40 arányban részese­dést kérnek az üzletből, ami természetesen azt jelenti, hogy a haszon 60 százaléka az övék és 40 százalék marad az idegennek. Jelenleg leg­alább 5 megoldatlan, brutá­lis gyilkosságról tudnak, ami kapcsolatban áll a lánckeres­kedelemmel. A Keletről jőve Hawaii az első kikötő, ez tette a leg­fiatalabb államok a kábító­szeresek központjává. Ha a Hong-Kongból jövő hajósok úgy látják, hogy nem tudják biztonságosan partra tenni a heroin-, vagy kokainszállit­­mányaikat Los Angeles, San Francisco, vagy Seattle ki­kötőjében, szépen visszausz­­nak azzal Hawaiiba és onnan hawaii hajókon kerül a ha­lált és szenvedést hozó fehér por Amerika szárazföldjére, mivel az onnan jövő hajók “helyi hajónak“ számítanak. A hawaii gengszterek ép ■ pen olyan mindenre elszán­tak, mint a sokkal több gya-PÁRIS — Nyugati hivata­los körök nyilvánosságra hoz­ták, hogy az esetleges nuk­leáris háború megelőzésére vonatkozó Nixon—Brezhnev megállapodásnak lett volna egy Brezhnev által javasolt kitétele is, amelybe azonban az amerikai fél nem egyezett bele. Brezhnev nem akart egyebet, mint azt, hogy ha a világ valamelyik pontján nukleáris háborű ütné fel a fejét, az Egyesült Államok a Szovjetunió oldalán azon­nal közbelépjen és megaka­dályozza azt. Az Egyesült Államok elvetette a megálla­podásnak ezt a pontját, vi­szont tekintetbe véve a szov­jet álláspontot, mely a több mint egy éve tartó tárgyalá­sok folyamán köztudomású­vá . vált, Washington jónak látja, ha egy titkos jegyzék­ben felfedi Moszkva előtt, hogyan is értelmezi az ame­rikai fél a megállapodás szö­vegét, hogy a jövőben min­den félreértést elkerülhesse­nek. Amint a nyugati megfigye­lők közük, jóllehet a Szov­jetunió a megállapodás meg­szövegezésénél elsősorban is Kínára gondol, mint olyan or­szágra, amelytől tartani kell, a javasolt egyezmény alapján azonban a beavatkozás vo­natkozhat Közép-Keletre, Eu­rópára és a világ más pontja­ira is. Ehelyett tehát az egyezményt úgy szövegezték meg, hogy a Szovjetunió és korlattal biró chicagói kollé­gáik. A róluk készült film, a Hawaii Five-0 csak mese. A való életben rosszabb színé­szek, de igazi gonosztevők szerepelnek. az Egyesült Államok azon­nal “sürgős tanácskozásra” ülnek össze, ha kettejük kap­csolatát, vagy az egyik fél­nek más országokkal való kapcsolatát nukleáris konf­liktus veszélyeztetné. A megállapodás kimondja továbbá, hogy a két fél min­den erőfeszítést megtesz a nukleáris háború veszélyének elhárítására, de nem terjed ki az együttes beavatkozás­ra is, amiként ezt Moszkva szeretné. Az Egyesült Álla­moknak ugyanis gondolnia kell a NATO keretében vál­lalt kötelezettségeire, a NA­TO tagállamokkal való kap­csolataira is. WASHINGTON — Marjorie Merriweather Post, a Post ga­­bonakészitmények gyártójá­nak örököse washingtoni ott­honában, 86 éves korában el­hunyt. Mrs. Post az ország egyik legodaadóbb filantróp gondolkodású személyisége volt: tekintélyes vagyonából sokat adományozott jótékony célokra. (Folyt, a 3. oldalról) Aki rettegésben tartotta Houstont szony magából kikelve ma­gyarázta a rendőröknek, hogy egy sötétszürke kocsi kanya­rodott a ház elé, ahol Karen játszott és valaki kilőtt a ko­csi ablakán, aztán elhajtott. A mentők közben elvitték a kis Karent és az utca népe meggyérült. Az asszony még mindig az esetet mesélte, ami­kor hirtelen torkán akadt a szó és kimeredt szemekkel né­zett az utca végén bekanyaro­dó kocsira. Ijedten sikoltott fel: “Szent Isten!.. . . Megint itt van! ...” A sötétszürke kocsi lasan közeledett, de nem állott meg sehol. Az utcában vad futás kezdődött, asszo­nyok sikoltoztak és a kocsi vezetője, mintha ráébredt vol­na, hogy felismerték, rákap­csolt. De már későn. Rendőr­autó állta el útját az utca ki­járatánál és egy másik szo­rosan a háta mögé állott. Fegyveres rendőrök futottak a kocsihoz és felszólították a benne ülő egyént, hogy száll­jon ki. És a kocsiból, kissé tántorogva a részeg kábulat­tól kilépett Larry DeLon Ca­sey, a feltételesen szabadláb­ra helyezett betörő . . . Casey ott helyben bevallotta, hogy ő volt a lövöldöző ,de a sok kábítószertől és italtól nem tudta mit csinál és tulajdon­képpen csak most kezd kijó­zanodni. Megtalálták az ülé­sen a puskát, majd a kutatás következtében előkerült egy 22-es kaliberű revolver is az ülés alól. “És ezzel mi van?” — kérdezték a detektívek. “Életem első gyilkossága fű­ződik ehhez a revolverhez — mondotta Casey. — Ezzel lőt­tem le Dorothy Young-ot . . Larry Casey tárgyalása fo­lyamatban van.

Next

/
Thumbnails
Contents