Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-13 / 37. szám
8. oldal ÉVFORDULÓ Irta: CSEJTEY BÉLA CSEJTEY BÉLA A bíboros kissé idegesen járkált fel-alá dolgozószobájában mikor titkárjával beszélgetett... A Duna folyam lassan hömpölygött a prímás-palota alatt és fenn a várhegy tetején teljes teljes díszében pompázott az újonnan épült Bazilika. (Még Rudnay Sándor hercegprímás kezdte meg az építkezés nehéz és költséges munkáját, de a befejezés és az ünnepélyes felszentelés előkészítése, annak művészi kivitelezése, Scitovszky János bíborosra maradt.) A titkár udvariasan érdeklődött Scitovszky bíborostól a művészi zene felől. — Én leginkább szertném felkérni nagy hazánkfiát, Liszt Ferenc urat,, egy igazi magyaros mise megírására. Jól tudom, hogy Beethoven zenenagyság felajánlotta 50 dukát aranyért a szép Missa Solemnisát jó néhány évvel ezelőtt, de Rudnay hercegérsek azt nem tartotta megfelelőnek, jóllehet a mise egy valódi remekmű ... A bíboros itt egy kissé megállt és jól arcába nézett titkárának, amikor ezt mondta: "Liszt úr egy zenetitán és főleg magyar, ő legjobban átérzi azt, hogy mit jelent nekünk az esztergomi Bazilika, ez az ősi szimbóluma a magyarságnak, mind a múltban, mind pedig a jövőben ... Ebben a gondolatkörben szerkessze meg tisztelendőséged a levelet... És még egyet: a fölavató zenének készen kell lennie 1856 májusára. Ezt tessék nyomatékosan hangsúlyozni!”... A levél elkészült és el is lett küldve Weimárba, ahol Liszt Ferenc jelenleg tartózkodott. A híres zeneköltő, amint elolvasta a bíboros levelét, azonnal zongorája mellé ült. A gyönyörű latin szövegekre oly érzékkel komponálta a muzsikát, mint a dalos kis pacsirta éneke röpdös a korahajnali órákban az alföldi rónák felett. Liszt Ferenc minden zenei tudását és magyaros érzését beleitatta a fenséges zene melódiáiba. Néhány hónap alatt elkészült a nagy mű, de Liszt még azért mindig csiszolta, harmonizálta a mise dallamait... Végre 1856 kora tavaszán, Húsvét ünnepén, elküldte a remekmű eredeti példányát Scitovszky hercegérseknek, míg annak másolatát régi jó barátjának idősebb Ábrányi Kornélnak. Ábrányi azonnal Erkel Ferenchez sietett, hogy megmutassa az új Missa Solemnist, az Ünnepi Nagymisét, melyet Erkel a misék gyöngyének nevezett el és a műnek az "Esztergomi Mise” nevet adta. Mikor Scitovszky prímás és a Káptalan papsága először hallgatta végig a misét az újonnan épült orgonán — melyet Moser Lajos salzburgi orgonaépítő készített 64 változattal és 3483 síppal és amely ’’korának leghatalmasabb alkotása volt” — az áhítat és megdicsőülés ünnepi érzése fogta el őket. Scitovszky prímás személyes levélben köszönte meg a remekművet és egyben felkérte az ünnepélyes megnyitáson az Esztergomi Mise vezénylésére Liszt Ferencet. Végre eljött a nagy nap, az esztergomi Bazilika ünnepélyes felszentelésének a napja, 1856. augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napja... A vendégeket a Bazilika előtt levő hatalmas bronz Mária szobor fogadta. Eljött a bécsi udvar a császárral az élen és az egész magyar, meg osztrák zenevilág. Erkel Ferenc is ott volt... A bevezető könyörgő ima, a "Kyrie”, halk fohászként zsongott fönn a hatalmas kupolában, melynek peremén nagy arany belükkel ez a felírás állott latinul: "Mária fölvétetett a mennybe, az angyalok örömére!” Az óriási, 113 méter magas főoltárkép pedig visszhangozta az éne'-' és zenekar műv'4?’»1 d-d. lamait. A szürke márvány kórusról lezuhanó hangáradat végig hömpölygött a oldalsó Bakócz kápolnán és a másik kápolna szentségházának gvertyatartói között. Mindenki, aki jelen volt az avatáson és hallotta a misét, csak a csodálat hangján szólt a hatalmas zeneműről — néhány kevés kivétellel. A rosszakaratú csoport és környezete azt híresztelte, hogy a mű eléggé magyaros, meg hogy a dallam nem egészen a latin szövegre van alkalmazva. Ezek az alattomos híresztelések Liszt fülébe is eljutottak. Augusz báró ,aki Liszt régi barátja volt, hiába igyekezett az alattomos kritikákat kiköszörülni. Liszt, amint a misét levezényelte, a misét követő díszebédre már nem ment el, hanem egy csukott hintón kihajtott a városból Bécs felé. Az ellenségeskedők titkos örömmel vették tudomásul Liszt távozását és tenyerük dörzsölgetésével adtak kifejezést alattomos sikerüknek ... Liszt pedig pár napon belül elért Bayreuthba, ahol veje, Wagner és a többiek a nagy ünnepi zeneelőadásokra készülődtek ... Ezalatt Esztergomban Scitovszky hercegprímás tűvé tette az egész várost Liszt felkutatására, de ő nem volt sehol föllelhető. Liszt bár elszomorodott honfitársai alattomos piszkálódásain, mégis mindig nagy örömmel gondolt az Esztergomi Misére, melyet oly szíwel-lélekkel készített a Bazilika fölavatására. A salzburgi és bayreuthi katedrálisokban számtalanszor felhangzott az Esztergomi Mise, csakhogy itt már "Graner Messe” lett a neve. Bár az irigység és rosszakarat homályba akarta borítani Liszt Ferencet és nagy művét az Esztergomi Misét, ő mindezen túltette magát. Két másik év alatt elkészítette a budapesti Mátyástemplom részére a hatalmas Koronázási Misét és megzenésítette a Szent Erzsébet Legendát... Azóta több, mint száz év telt el, de az Esztergomi Mise fensége's dallama ma is él a hatalmas esztergomi Bazilika márvány falai között... sőt talán a Duna elfutó habjai is dúdolgatják a remek melódiákat! TORONTOI LEVEL REMHIRTERJESZTOK írta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Pokoli a meleg Torontóban. Minden évben van két-három hét, amikor kibírhatatlan hőség bágyasztja az embert, a levegő tömény pára. És ez a rossz, a kibírhatatlan benne. A kéz odaragad az újságpapírra, s amit fogni akar, kicsúszik a kézből. És nincs menekvés előle. És a levegőhűtők, azok a bizonyos air condi-L g tionerekről megállapították az or- M vosok, hogy egészségtelenek, elő.Jhji segítik az ember elsőszámú köz“SÄ ellenségét, a rákot. Aki használja, Székely-Molnár rendszerint meg is hűl, most a nyár derekán tüsszög, köhög, krákog, s marokszámra tömi magába az orvosságot. Élet ez? — kérdezzük, s mindjárt kész is rá a felelet: nem. Ez azért van, hogy senki ne bizakodjék el a jódolgában és eszünkbe hozza azt a nagy életbölcsességet, hogy semmit nem adnak ingyen, mindenért fizetni kell. Van, aki belenyugszik szó nélkül ebbe, a többség azonban lázong ellene, s ha van pénze, elmegy nyaralni oda, ahol kibírhatóbb az éghajlat. Tetszés szerint ^válogathat, ki hová húz a szíve. És most lépnek közbe a rémhírterjesztők, ezek a rendkívül alattomos típusai az emberiségnek. Arról híresek, hogy valami titkos leadó révén mindenkinél előbb értesülnek a világ eseményeiről. Most az a műsorszámuk, hogy Európában kirabolják a turistákat és nem érdemes a szabadságot ott tölteni, ahol így bánnak az emberekkel. Rebesgetik, hogy túl drágák a szállodák, egy szobáért napi 25 dollárt is elkérnek, s jó, ha az ember meg tud ebédelni 10 dollárból. Egy csésze fekete 1 dollár, egy pohár coca cola 70 cent. Nem mondom, szép summa, embere válogatja, ki meg tudja fizetni. A kispénzűek rendszerint le engedik beszélni magukat a nyaralásról, pedig a repülőjegy árát nem is emelték a légitársaságok. Valljuk be őszintén; az otthon öröme bizony kevés. A televízió mellett megöli a nézőt az unalom, örökös ismétlésekből áll a műsor, az új darabokat csak szeptember közepétől kezdik el bemutatni. Tegnap voltam az orvosomnál, havonta egyszer meglátogatom. Most jött haza hathetes nyaralásából, fölöttébb érdekesnek tartottam elbeszélgetni vele, európai tapasztalatairól. — Engem is megpróbáltak lebeszélni — mondja — az európai útról, de engem nem lehet. Hat hétig voltam távol Torontótól, bejártam Magyarországot, Ausztriát, voltam Olaszországban, 10 napot töltöttem Párizsban, de útbaejtettem Németországot és Belgiumot is. Magyarország még mindig Európa legolcsóbb országa. Dacára, hogy a dollár leesett, de mégsem olyan mélyre, hogy a magyarok ne hajoljanak le érte. Én az Intercontinentalban laktam kétszemélyes, fürdőszobás lakrészért 31 dollárt fizettem naponta. Egy ilyen szoba Londonban, Párizsban, Svájcban, Németországban éppen a duplájába kerül. De ne menjen a turista azokra a he(Folyt. a 11. oldalon) Nixon elnök hónapok óta először mutatott jó formát az újságírók és a közvélemény előtt. A múlt heti sajtókonferencián megállta helyét. Minden kérdésre megfelelt és nem hátrált meg egy pillanatra sem a keresztkérdések tiizében. Minden jel arra mutat, hogy Nixon lelki depreszsziója Watergate miatt véget ért és az elnök megint teljes erővel föl itathatja munkáját a vilégbéke alapjainak megerősítése érdekében. Külügyi téren rendkívüli képességgel rendelkezik. Viszont a Department of State uj főnöke, Henry Kissinger különösképpen jól tálalja fel a nixoni elgondolást úgy szövetségeseinknek, mint a kommunista érdekkörhöz tartozó nemzetek vezetőinek. Most, hogy Kissinger ténylegesen is átvette a külügyminisztérium vezetését, a nixoni merész elgondolások mégjobban kipróbálásra kerülnek. Belpolitikai téren az elkövetkezendő hónapok sorsdöntő fontossággal bírnak Nixon szempontjából. A kongresszus és az elnök közötti ellentét olyan kirobbanásokra vezethet, amelyek még jobban aláássák Nixon tekintélyét és próbára teszik a Republikánus Párt szolidaritását és megalkuvás nélküli lojalitását a Fehér Ház lakójával szemben. A kongresszus megint kísérletet fog tenni az elnöki hatalom megnyirgálására, valamint olyan törvényjavaslatok megszavazására amelyek ellentétben vannak a nixoni programmal. A kongresszus megszavazta, Nixon pedig gyorsan megvétózta az uj minimumbér törvényjavaslatot, amely jövő év julius elsején 2 dollár 20 centre emelte volna a minimum órabért. Az elnök az infláció veszélyét hangsúlyozta, amikor szembeszállt a törvényhozók akaratával. Még sok hasonló összecsapásra lehetünk elkészülve az uj kongresszusi ülésszak alatt. Ha az uj watergate-i kihallgatások nem produkálnak uj szenzációkat, a közönség érdeklődését a szenátusi bizottság TV-látványossága nem igen tud1'?, visszaszerezni a nyári szünet után. Jelenleg a magas árak képezik a kisember főgondját. Watergate aligha tud versenyezni a piaci árakkal.
